Keressen minket

Vadászat

A korondi bikák

Közzétéve:

Feltöltő:

Szeptember 23-án a meghitt családi környezetben elfogyasztott vasárnapi ebéd után indultunk útnak Székelyföld, pontosabban Korond felé Pintye Józsi barátommal, aki vadászatom szervezője illetve lelkes segítője is volt egy személyben.

Vadásztunk már együtt Erdélyben őzbakra, meghívására részt vehettem több medvés, farkasos, hiúzos vaddisznóhajtáson és most lehetőséget kaptam, hogy belekóstoljak a bőgő kárpáti bika vadászatába is. Szakavatott vezetőnk Illyés Károly, a terület vadőre volt

Hosszú és fárasztó út várt ránk, amit mondhatni már megszoktunk. A vadászat és a terület vadőrével történt telefonos beszélgetés után, miszerint bőgnek a bikák a Firtoson, a Medve-liknál és Atyha alatt, a Lopágyon, minden fáradságunk elillant. Csak egy dologra tudtunk gondolni, és már szinte éreztük is az orrunkban az émelyítő brunftszagot, ami az erdők koronás királyának felejthetetlen és semmi mással össze nem téveszthető jellegzetes illata.

Este kilenc óra körül érkeztünk meg Tibódba, amely Székelyudvarhely mellett fekvő kicsinyke település. A Bálint-fogadóban. ahová vadásztanyánkat berendeztük, már vártak bennünket jófajta szilvapálinkával, és a konyha felől is igen finom illatok csapták meg az orrunkat.

Másnap reggel fél ötkor volt megbeszélve a találkozó Karcsival, a terület vadőrével az Atyhai eltérőnél. Ezen a reggelen sajnos nem jártunk sikerrel, láttunk bikákat de jó, lőnivaló öregurat nem hozott elébünk istenasszonyunk. Csupa fiatal, kisebb trófeasúllyal rendelkező bikák harsogtak előttünk. Mély, hurutos hangon, amelyet mi is vártunk, sajnos nem hallottunk bőgni egyetlen bikát sem.

Vadőrünk elmondása alapján pedig itt kell lennie, hisz látta többször is a teheneivel, csak hát éppen most szerencse nem adódik hozzá. Igen élénken válaszolgattak a bőgőkürtre, csodálatos hajnali illetve reggeli bőgésben volt részünk.

Délután úgy döntöttünk, hogy egy másik területrésszel próbálkozunk, amely valamelyest magasabban fekszik mint az előző terület. Ez az a bizonyos Medve-lik nevezetű hely, amely a tengerszint felett mintegy 1000 m magasságban helyezkedik el, reggelente már hóharmat borította a tájat, és a patak szélén is megcserjedt a víz. Ettől ideálisabb idő nem kell a bőgő bikának.

Nem is csalódtunk. Feljutva az egyik kimagasló pontra szemügyre vettük keresőtávcsöveinkkel az alattunk elterülő gyönyörű erdőket és mezőket. Két bika már hevesen bőgött, vadőr barátunk „bemutatkozására” még kettő bekapcsolódott a szemközti vágásból. Na, ez már igen!

Soká nem kellett várnunk, a tőlünk jobbra elterülő tisztás szélén, úgy 250–300 méterre, megjelent négy tehén és a nyomukban egy öreg dalia. Utóbbi nagyon zokon vette az idegen betolakodót, és minél hamarabb dűlőre akarta vinni kettejük dolgát. Józsi barátom figyelmeztetett, hogy készülődjek, mert mindjárt a nyakunkba ugrik, olyan lendülettel indult meg felénk.

A szelünk jó volt, takarásban voltunk, nem érezhetett illetve láthatott meg bennünket. Már vagy 130––150 méterre lehetett.
–– Ha megáll „blattba”, és amikor legjobban bőg, akkor lőjed! –– hangzott el az instrukció.
Így is cselekedtem, és amikor útjára engedtem a 8×64S kaliberű öreg Mauserom 12,7 g-os TIG lövedékét, éreztem, a golyóm jó helyre megyen.

A bika jól jelezte a találatot, majd mintegy nyolcvan méteres halálvágta után elesett. Igazán most kezdett hatalmába keríteni az egészséges vadászláz, hisz pillanatok alatt zajlott le minden, az idegességre nem maradt idő.

Hej, az a kétszáz méter, amíg odaértünk a már kimúlt bikához! Az egy örökkévalóságnak tűnt. Gyönyörű, páratlan tizennégyes trófeával ajándékozott meg a fennvaló és Diana istenasszonyunk. Vadásztatóim szerint kilenc és tíz kilogramm közötti az agancs súlya, amire a későbbi hivatalos trófeabírálat rácáfolt, ugyanis 10,6 kg-ot mutatott a hivatalos mérleg!

Jégágát sajnos lespórolta az egyik oldalon, ami a kárpáti főleg a Görgényi- illetve a Kelemen-havasokbeli bikák sajátossága. Cserébe viszont ötös koronával örvendeztetett meg azon a száron. Kora, a fogai alapján, 15––17 év, az egyik gyöngyfoga már hiányzott.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek azt az áldozatos munkát, amivel hozzájárultak vadászatom sikeréhez.

Nem véletlen a címbeli többes szám, ugyanis esett még egy bika, amelyet egy kedves barátunk ejtett el másnap reggel. Ugyanezen vadásztársaságnál, csak másik területrészen. Vadászata úgy zajlott le, hogy bőgve becserkelték, majd szemből, mintegy nyolcvan méterről nyakon lőtte 7×64-es Mauserével Makra Tibor.

Azért volt szükséges a kockázatos lövés, mert az egyik tehén már megneszelte őket. Korban és trófeasúlyban alatta marad az előző reggeli öreg bikának, de mindenképpen egy felejthetetlen vadászélménnyel és egy szép kárpáti szarvastrófeával térhetett haza magyar honba fiatal barátunk.

A nagy, páratlan 14-es bika

Makra Tibor szép 12-est lőtt

Vadászat

Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ

A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.

A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…

Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…

Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

A rókás bak

Mudra László vadászíjász élménybeszámolója

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:

Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.

A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.

Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.

Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.

Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.

Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.

Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!

Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.

Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!

Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.

Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅

Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.

Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!

Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅

Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁

Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.

Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.

Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.

Lövéstávolság: 22-25 méter.

Menekülési távolság: 54 méter.

Mathews V3 27, 66#

Vessző: Easton Aftermath 300.

Hegy: NAP Shockwave 125 grain.

 

Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Döntések a Nimród jövőjéről

Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív

Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.

A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet  ügyvezető  elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.

A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)

A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK

A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.

Forrás: OMVV

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom