Vadászat
Hibázás nélkül
A hibázás legtöbbször egyet jelent a vadász vagy lövész gyakorlatlanságával. Az ilyen tapasztalatnak nem lehet más következménye, mint kimenni ismét a lőtérre, és ellenőrizni magunkat, képességeinket és a fegyvert. Az első kovás puskával Gyulajon elejtett dámborjú-vadászat sikerein és hibáin felbuzdulva rákövetkező héten első utam a lőtérre vezetett. Visszamentem az alapokhoz. Körkörös lőlap helyett barna csomagolópapírra készítettem magamnak egy dámborjú testét 1:1 arányban szimuláló lőlapot.
A látvány nem is lett rossz: a kép nem volt sem határozott, sem kontrasztos, közelebb állt a vadászat valóságához, mint a lőtér steril világához. Persze a lelkiállapotot nem lehet modellezni, de azért mégiscsak ez áll legközelebb ahhoz a képhez, amit cserkelés során látni lehet. A lövészetet 30 méterről kezdtem, s 10 méteres távolságnöveléssel egészen 80 méterig lőttem végig az iskolát, hogy biztosabban fogjam majd a puskát a következő vadászaton. Úgy jöttem el a lőtérről, hogy minden távolságon jó helyen voltak a lövések, s kell is az e fajta önbizalom, ha elöltöltő fegyverrel indul vadászni a jáger.
Jó volt ismét Gyulajban lenni. Sokkal higgadtabbnak, sokkal átgondoltabbnak éreztem magam, mint az első vadászatkor, s nem utolsó sorban most semmilyen nyavalya sem gyötört. Csodák csodájára ez alkalommal még a bakancsom is a lábamra került, nem maradt a kocsiban.
Poszpis Péter kísért ez alkalommal, aki Pólik Sanyival már bizonyította rátermettségét: Sanyi nagyszerű dublét lőtt egy vadászat alatt: alig egy két óra különbséggel sikerült elejteni egy dámborjút majd egy malacot egyazon vadászaton. Az esti leshez egy különleges helyet választottunk. Egy meredek falú dombtetőn helyezkedett el a leskosár, mely mélyen a völgybe nézett, ahol egy vad által erősen járt váltó haladt el. Nem készültünk hosszú cserkelésre, de azért jó 5-600 méterre álltunk meg a kiszemelt helytől, mivel közvetlenül a les mellett egy jó, napos rét volt, ahol szívesen áll meg a dámvad. Hangtalanul mentünk a cserkelő úton, s Péter nem tévedett, a napos rétecskén ott legelt egy dámtehén és egy borjú. Hátramaradt, hogy egyedül cserkelhessek közelebb. Lőtávolba azonban nem sikerült belopni a vadat, jó 90-100 méterre lehettem, amikor jöttömet meghallva megriadtak. Irány hát a leskosár.
Les a dombtetőn
A lessel szemben lévő erdős domboldalra sokáig sütött a nap, s alig 3-400 méterre már érkezésünkkor ott napozott, legelt a dámrudli. Ahogy a nap süllyedt a hátam mögött, úgy indult el a dámvad a völgyben húzódó út felé. Mozgását azonban megtörte egy kerítés, mely egy friss erdősítést volt hivatott védeni az erdei vadkártól. Innen a vad két irányban indulhatott csak: elfelé tőlem, vagy a leskosár alatti völgyrész felé.
Ahogy megérkeztem körbe távmérőztem a terepet: az összes fix pontot megmértem a vad várható vonulási útján. Az eredményt pedig szépen felvéstem az agyamba, hogy lehetőleg éles helyzetben már ne legyen szükségem a mérőeszközre. Ha a vad egyenesen bejön a völgybe a les vonalába, úgy a lőtávolság 75 méter lehet legjobb esetben. Nem rossz, de nem is éppen közeli. Az előző vadászaton biztosan nem vállaltam volna el a lövést, de a lőtéri kontroll után már más volt a helyzet.
Tőlem jobbra, a völgyben 300-400 méter távolságban ereszkedett le a szemben lévő hegyoldalról a rudli, mely 4 bikából és 3 tarvadból állt. Jó két órán keresztül lestem őket a távcsővel, mert nem igazán akartak felém indulni, pedig a szél nem volt rossz, és ilyen távolságból biztosan nem is vehettek észre. Nyugodtan legeltek, és szép lassan távolodtak. Először nem is vettem észre, hogy egy magányos tehén kivált a csapatból, és a kerítés mentén lassan, az utat szegélyező bokrok takarásában megindult felém. Jó 200 méterre lehetett, amikor végre megláttam sziluettjét a bokrok mögött, és további 30 perc telt el, amíg már vállalható lőtávolságba jutott. A kerítés 120 méter távolságban ért véget, innentől nem lesz takarása. Ha tovább jön, már az én területemen lesz.
A dámtehén azonban megállt a kerítés előtt, és hosszú perceken keresztül figyelt. Hihetetlen éber teremtés. Még levegőt sem mertem venni, mert többször figyelt felfelé, a leskosár felé is, mintha csak sejtené, hogy fentről veszély leselkedik rá. Idős, sokat tapasztalt vad volt. Aztán egyszer csak megindult lassan a nyílt területen, meg-meg állva, figyelve minden irányba. Számolom vissza a métereket, miközben irányzékom már rendezve van a vad testén. Még egyszer végigfuttatom az agyamban: a kovakő éles, az acél és a kő tiszta. 100… 95… 90… 85 méter. És akkor hirtelen a vad megáll. Megérezte, hogy figyelem. Egyenesen a leskosárra nézett, tudhatta, hogy valami nincs rendben. 85 méter önmagában is kicsit nagy távolság, és a terepszög sem könnyíti a helyzetet. Talán 35-45 fokban kell lefelé lőni, vagyis alá kell kissé célozni alapból az ökölszabály szerint. 85 méteren a lövedékek már a célzott pontban csapódnak be, így jónak kell legyen, ha a szokásos módon rendezem a célképet. Hezitálok még egy kicsit, aztán hallom, ahogy az .54-es Pedersoli Jäger puska dörren. Nincs késlekedés a billentyű elhúzása és a sütés között. A szellő azonnal szétfújja a füstöt, így látom a vad találatjelzését is: mellső lábait megemeli, s először ügetve, majd léptetve megtesz vagy 15 métert. Tüdő környéki lövés lehet. Az erdő első fasorában megáll, leereszti fejét és jobbra-balra lóbálja, majd elhagyja az erő, összeesik.
Kivárom a kötelező 10 percet, miközben persze újratöltök. Felporzatlan puskával kezemben, gatyaféken indulok a rálövés helyére. Fontos, hogy amikor terepakadályokon haladunk át, akkor vegyük le a csappantyút a lőkúpról, vagy esetemben – kovás puskával vadászva – nyissuk fel az acélt és seperjük ki a felporzót a serpenyőből. Megtalálom a rálövés helyét, de vért nem, csak vágott szőrt látok. Meglepődöm, hogy egyetlen csepp vér nélkül tette meg a vad utolsó métereit. A végtisztesség megadása után elkezdem a vad zsigerelését. Persze minél többször látom, hogy a profi hivatásosok hogyan zsigerelnek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Végzek a munkával, és nekikezdek felfelé húzni a vadat, mire a dombtetőn megjelenik Péter. Még mielőtt nekiveselkedtem volna a domboldalnak megment: lejön körbe a terepjáróval értünk. Szép erőfeszítés lett volna a végére a vadhúzás, de azért örömmel fogadom el a segítséget.
Jó vadászat. Bonyolult lövés volt, súrolva a kovás puska és saját magam teljesítőképességének általam meghúzott határát. De mennyire más volt ez alkalommal önbizalommal, felkészülten az erdőbe lépni! A 85 méter egyébként nem a lövedéknek, puskának sok. A Lee REAL lövedék, melyet használok itt is pontos, itt is bír elegendő energiával. Sokkal inkább a célzó szemnek nehéz nagyobb távolságon megfelelően rendezni az irányzékokat megfelelő magasságban, mivel a vad már igen kicsinek látszik. Ahhoz, hogy a lövés jó helyre menjen, gyakorolni kell a szituációt mindenképpen.
Németh Balázs
Fontos szabály, hogy ha vadászat közben terepakadályon haladunk át vagy lesre mászunk fel biztosítanunk kell, hogy esetleges elbotlás esetén se sülhessen el fegyverünk véletlenül. A szerelt lőszeres fegyvert ilyen esetben megtörni, üríteni kell. Az elöltöltő fegyver sem kivétel. Ilyen esetekben a csappantyús fegyver kakasát biztonsági állásba kell tenni, a lőkúpról pedig el kell távolítani a csappantyút. Kovás fegyver esetében fel kell nyitni az acélt, ki kell seperni a felporzót a serpenyőből, a kakast pedig nyugalmi állapotba kell engedni.
kapszli.hu
Mezőgazdaság
Fájdalommal búcsúztak állataiktól a csallóközi gazdák
Mostanra egyre több települést érint a száj- és körömfájás a Dunaszerdahelyi járásban.
Mostanra egyre több települést érint a száj- és körömfájás a Dunaszerdahelyi járásban. Az első érintett községek között volt Csiliznyárad is, ahol Lukács József polgármestert a kialakult helyzet jelenlegi állásáról kérdeztük, míg a szintén gócpontként számon tartott Baka községében helyi lakosokkal beszélgettünk.
Lukács József a Paraméternek elmondta, múlt hét péntek óta (március 21.), amikor is a hatóságok értesítették a településeket a száj- és körömfájás megjelenéséről, felbolydult az élet Csiliznyáradon. „Azt gondolom, hogy a Covid után pszichikailag ez nagy hatással lesz az emberekre, illetve pár héten, vagy hónapon belül a gazdasági oldala is érezhető lesz nemcsak a környékbeliek számára, de egész Szlovákia-szerte” – fejtette ki véleményét a polgármester. „A farmon dolgozóktól már sajnos elszállították az állatokat. Jelenleg dolgozunk azon, hogy listát készítsünk a községben tartott háztáji állatokról” – folytatta.
Hozzátette, véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy az állatok többsége ilyenkor, tavasszal vemhes, így még nagyobb a veszteség. „Ez nagyon nagy szívfájdalom a gazdáknak, mert ők az év 365 napjában együtt éltek ezekkel az állatokkal. Lényegében majdnem családtagként tekintettek rájuk, nagyon a szívükhöz nőttek” – mondta.
A polgármester továbbá kiemelte, tudatosítani kell, hogy a likvidálás a párosujjú patásokat, azon belül a szarvasmarhákat, sertéseket, kecskéket és juhokat érinti, illetve fontos tudni, hogy a betegség a háziállatokra – például kutyára, macskára – nem veszélyes, ahogyan az emberre sem.
Lukács József aláhúzta, a legfontosabb, hogy betartsuk az érvényben lévő előírásokat és óvintézkedéseket. „Látjuk, hogy a betegség határon túlról is be tud jönni és határon túlra tovább tudjuk vinni. Meg tudunk fertőzni vele új állományokat. Tehát a legnagyobb kérés az, hogy próbáljuk meg elkerülni a fertőzött területeket, farmokat. Próbáljuk meg úgy megtervezni az útjainkat, hogy ne érintsük ezeknek a farmoknak a környékét. Azt hiszem, ezzel tudunk most a legtöbbet segíteni” – fogalmazott a polgármester.
Bakán Bertalan Zoltánnal közvetlenül az állatai – három sertés és három vietnámi malac – likvidálása előtt beszélgettünk, Kováč Annamária pedig azután állt kameránk elé, hogy el kellett búcsúznia szeretett kecskéjétől és három csüngőhasú malacától. Mindkettejüket megviselték a történtek, mint mondták, az állatok nagyon közel álltak a szívükhöz. A fertőzést egyikük állatainál sem mutatták ki, ennek ellenére kénytelenek voltak elfogadni a döntést, miszerint likvidálni kell a fertőzés által veszélyeztetett jószágokat.
Forrás: Paraméter
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
AM – Jelentős segítség a gazdáknak: érkezik a kárenyhítő támogatás
Március végéig több mint 10 ezer mezőgazdasági termelő részesül a tavaly keletkezett káresemények után mintegy 30 milliárd forint mezőgazdasági kárenyhítő juttatásban. A kifizetéssel érintett összes terület nagysága meghaladja a 260 ezer hektárt.

Nyári vihar érkezik a Hajdú-Bihar vármegyei Komádiba. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Az elmúlt évtizedben tudatosan fejlesztett mezőgazdasági kockázatkezelési rendszerben a kárenyhítő juttatások kifizetése jelentősen segíti a mezőgazdasági termelőket a tavaszi munkálatok elvégzésében és a termelés fenntartásában.
2025-től a Közös Agrárpolitika Stratégiai terv módosításának köszönhetően az Agrárkár-enyhítési Alap már uniós forrással is bővült, amellyel a termelői befizetés és központi költségvetési hozzájárulás évente mintegy 10 milliárd forinttal egészült ki. Az uniós forrás bevonásával idén elegendő pénzeszköz áll rendelkezésre, így az agrárkár-megállapító szerv által megállapított jogos termelői igények teljes mértékben, visszaosztás nélkül kifizethetőek.

Belvíz uralja Kiskundorozsmát. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
2024-ben az aszály okozta a legjelentősebb károkat. A teljes kárenyhítési juttatás összegéből aszálykárra mintegy 25,6 milliárd forintot folyósít a Magyar Államkincstár.
A kárenyhítő juttatásra vonatkozó jogosultság és a kárenyhítő támogatás összegének megállapításkor az államkincstár a 2023. november 1-től 2024. október 31-ig tartó kárenyhítési időszakban bekövetkezett, a kormányhivatalok által igazolt káreseményeket vette alapul.
Az Agrárminisztérium kiemelt célja, hogy a mezőgazdasági termelők tevékenységének jövedelmezőségét segítse. Ehhez és a kiszámíthatósághoz járul hozzá a 2012 óta folyamatosan fejlődő mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer, amelynek első és egyben legfontosabb pillére az agrárkár-enyhítési rendszer. További két kockázatkezelési eszköz pedig a mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás és a mezőgazdasági krízisbiztosítás, amelyek ugyancsak a gazdálkodói öngondoskodás tekintetében működnek.
Agrárminisztérium
Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A ragadós száj- és körömfájásról vadászoknak
A ragadós száj- és körömfájásról cikket vadászoknak és vadgazdálkodóknak
A betegség magyarországi megjelenése miatt az alábbiakban hívjuk fel a vadászok és vadgazdálkodók figyelmét a számukra fontos információkra. Kérjük, feltétlenül tartsák észben a leírtakat, hogy lehetőségeihez mérten a vadgazdálkodási ágazat is hozzájárulhasson a betegség terjedésének megfékezéséhez!

Fotó: OMVK
Amennyiben egy hasított körmű, vadon élő állatnál
- az orr-ajaki részt,
- a szájnyálkahártyát,
- a nyelvet, illetve
- a pártaszélt,
- a körömközt érintő,
hólyagképződéssel, kimaródásokkal járó tüneteket figyel meg, illetve ilyen állatoknál élő állapotban
- fokozott nyálzást,
- orrfolyást
tapasztal, az állatot RSzKF-gyanúsként kell kezelni, és azonnal értesíteni kell a hatóságot.
Amennyiben egy területen megjelenik a betegség, a vadgazdálkodási, vadászati tevékenységet érintő előírásokról az állategészségügy ad tájékoztatást. Kérjük, hogy az így közölt előírásokat a vadásztársak és a vadászatra jogosult szervezetek feltétel nélkül és maradéktalanul tartsák be!
A betegségről minden információ elérhető a NÉBIH tematikus oldalán, ide kattintva.
Forrás: OMVK
You must be logged in to post a comment Login