HEVES MEGYE | A vadetetésnek a laikusok számára ismert időszaka a tél. Azt gondoljuk, hogy ekkor van táplálékhiány, ami miatt szükséges a takarmányt kijuttatni. Azonban ez nem teljesen így van, a vadgazdálkodó a fajok igényeihez mérten egész évben is takarmányozhat – tudtuk meg a vadászkamara megyei szervezetének titkárától.

Illusztráció: Sóki Tamás/MTI

– Vadfajonként más-más lehet az az időszak, amikor gondoskodunk kell takarmány kijuttatásáról. Ennek oka, hogy az állatfajok életmódbeli különbségei miatt eltérőek lehetnek a táplálékban szűkös időszakok, valamint a vadetetés céljai is különbözőek – mondta a Heol kérdésére Kovács János István, az OMVK Heves megyei szervezetének titkára.

A szakember példaként említette a mezei nyulat, amelynek egy-egy alföldi élőhelyen nagyon szegény időszak a nyári aratás ideje, hiszen egyik napról a másikra nagy területekről tűnik el az addig hozzáférhető élelem.

– A gondos vadgazda ekkor megpróbálja kiszolgálni a mezei nyúl igényét. Ezalatt a nagyvad például egy középhegységi erdőterületen vígan él. Télen viszont, ha esetleg a hegységekben jelentős hótakaró alakul ki, szükséges az etetésük, míg a mi nyulunk az alföldön, a hó nélküli mezőn jól elvan – tette hozzá.

Komoly szempont a takarmány kijuttatásának célja is a kamarai titkár szerint. A vadászati törvény kötelezően akkor írja elő nem zárt vadászterületen az etetést, ha a vadállomány tömeges pusztulásának megelőzése, mentése ezt szükségessé teszi. (Lehet ez az ok például magas, hosszan tartó hótakaró.) A vadkár megelőzése érdekében pedig elterelő etetést kell végezni.

– A vadgazda azonban nem csak e két esetben juttat ki takarmányt. Bár nincsenek már hosszú kemény teleink, a vadetetés általánosságban jellemző erre az időszakra. Ezzel biztosítja az állomány megfelelő kondícióját. Zárt térben is szükséges e tevékenység, hiszen az apróvadnevelés során speciális táppal takarmányozunk, míg vadaskertben, -parkban a benn tartott nagyvad táplálékigényét is csak így lehet kielégíteni – mondta Kovács István János.

A szakember beszélt a speciális etetési formáról, a szórózásról is, ami klasszikusan a rejtett életmódú vaddisznó egy régi vadászati módja. Ebben az esetben kis mennyiségben, de rendszeresen, elsősorban szemes kukoricát juttatnak ki egy helyre, amit szórónak és nem etetőnek hívnak. Itt, és csakis itt megengedett a megfelelő leshelyről, gondos szemrevételezés és kiválasztás után a vaddisznó elejtése. Egyéb esetben vadat etetőnél nem lőnek.

A kamarai titkár elmondta: a vadgazdálkodó minden olyan takarmánnyal etethet, amit egyébként a háziállatainknak is adunk.

– Hibás az a felfogás, hogy a nem megfelelő minőségű takarmány jó a vadnak. A rossz minőségű etetőanyag kijuttatásával többet ártunk, mint használunk. Alapvetően négy csoportra osztjuk a vadtakarmányt: szálas (például. réti széna, lucerna), szemes (kukorica, búza és egyebek), lédús és tápok. A táp lehet a zárt téri állatok takarmányozására szánt speciális igényeket kielégítő keveréktakarmány, vagy szabad területen például az agancsnövekedést elősegítő keverék – mondta a szakember.

heol.hu