Természetvédelem
Rózsás pelikánt láttak Körösnagyharsányban
Békés vármegyében, közel a magyar-román határhoz, egy pici faluban, Körösnagyharsányban, Rácz Szabolcs egy rózsás gödényt figyelt meg 2024. február 28-án. A gépészként dolgozó mezőgazdasági szakember a tavaszi magágyat készítette elő a Rektor nevű területrészen.
Fotó: Rácz Szabolcs – Agro Jager News
A rózsás gödénnyel körülbelül délután öt órakor találkozott, amit körülbelül 15 fehér gólya vett körül. A rózsás gödény, amit más néven rózsás pelikánnak hívnak, a gólyáktól elkülönülten pihent a frissen megmozgatott mezőgazdasági tábla közepén. Míg a gólyák férgekre, gilisztákra, rágcsálókra vadásztak, a pelikán csak sétálgatott. Vélhetően a tavaszi vonulás miatt pihentek meg a madarak a Sebes-Körös folyó mentén, ahol a közelben gazdag halállományú halastavak és vízben gazdag kisebb csatornák is megtalálhatók.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Rácz Szabolcs elmondta lapunknak, hogy a rózsás gödény egyáltalán nem félt a traktortól. A madár jó egészségi állapotban volt, tollai rendezetten álltak, kíváncsian figyelte a traktor mozgását. A táblában körülbelül hat órát tartózkodott, amíg be nem sötétedett. A madarak nem mozdultak, azonban másnap már senki nem látta őket. Vélhetően tovább indultak.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó területen eddig még ilyen madárral szinte senki nem találkozott – zárta beszámolóját Rácz Szabolcs.
****
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület így ír a rózsás gödényről:
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg. Ábra: MME
A hazai köznyelvben pelikánként ismert madárfaj a XIX. században még költött a mai Magyarország területén, de a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása óta csak ritka vendégként jelenik meg hazánkban. Hozzánk legközelebb a Duna-deltában költ jelentősebb állománya, körülbelül 3000 pár. Időnként innen elkóborló példányaival találkozhatunk hazai vizes élőhelyeken. A múltban halászati kártevőként kezelték, ezért, valamint élőhelyinek elvesztése miatt világállománya nagyon összezsugorodott. A költőpárok néhány nagy telepre koncentrálódnak, ami sebezhetővé teszi a fajt. Rendkívüli ritkasága miatt, hatékony védelme érdekében hazánkban külön védelmi intézkedéseket nem igényel. Rövidtávú vonuló.
Fotó: Rácz Szabolcs – Agro Jager News
Eurázsia és Afrika nagy kiterjedésű, halban gazdag mocsaraiban és nagy folyók deltatorkolataiban költ. Hatalmas telepei alakultak ki, ahol a madarak egymáshoz közel építik fészkeiket. Bár ezek különböző növényi anyagokból készülnek, a költés végére nagy tömegükkel és sok ürülékükkel a felismerhetetlenségig lepusztítják az építményt és annak közvetlen környezetét. Általában 2-3 tojást rak, melyekből a csupasz fiókák 30 nap után kelnek ki. A fiókák tollasodásuk és megerősödésük után egyre jobban eltávolodnak a fészektől. A pelikánok szinte kizárólag halakkal táplálkoznak, akár 2 kg-os példányokat is elnyelhetnek. Megkapó látvány csoportos, rendkívül összehangolt halászatuk. Alakzatban terelik a halakat, majd egyszerre merik ki a halakat is tartalmazó vizet, hatalmas torokzacskójukkal. Ezután kipréselik a felesleges vizet, majd egyben nyelik le zsákmányukat.
A Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban található valamennyi adat összesítése (1908-tól napjainkig)
- Magyarországon gyűrűzött madarak száma (1951-től): 0 pld.
Ebből a gyűrűzött fiókák száma: 0 pld.
A Magyarországon gyűrűzött madarak megkerülési összesítése (1951-től):
- Helybeni (0-5 km) megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
- Belföldi (>5 km) megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
- Külföldi megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
A Madártani Intézet (1908-1950) és a Természettudományi Múzeum (1950-1956) szervezésében, Magyarországon gyűrűzött és külföldön megkerült madarak száma, beleértve a történelmi Magyarország területén, magyar gyűrűvel jelölt madarak adatait is: pld.
Külföldi gyűrűs madarak megkerülésének száma Magyarországon (1908-tól): 1 pld. (2 esetszám)
A Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban található összes megkerülés száma adattípusonként:
- Visszafogás: 0 pld. (0 esetszám)
- A gyűrűs madarat gyűrűző fogta meg ismét és engedte el az adatok rögzítését követően.
Megfigyelés: 1 pld. (2 esetszám) - A gyűrűs madarat a fémgyűrű vagy a színes jelölések alapján megfogás nélkül azonosították (szabad szemmel, távcsővel, teleszkóppal, fényképről stb.).
- Kézrekerülés: 0 pld. (0 esetszám)
A gyűrűs madár valamilyen módon kézrekerült vagy a tetemét megtalálták (nem gyűrűzői tevékenység folytán)
Legtávolabbi megkerülés: 2258 km (Izrael-Magyarország)
A gyűrűzési és a megkerülési hely közötti távolság.
Legidősebb gyűrűs madár a megkerülések alapján (gyűrűzés és megkerülés között eltelt idő): 204 nap (0 év 6 hó 22 nap ), Gyűrűzékori kor: Fejlett (F)
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Rácz Szabolcs
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Nyugállományba vonult Csonka Tibor, a GEMENC Zrt. vezérigazgatója
Fontos a hazai juhállomány védelme
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Szirti sassal vadászott a macskákra
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
