Természetvédelem
Lassan szétkapják a hódok az Egerszóláti-víztározó gátját
A visszatelepült, egyébként védett egyedek szorgos munkája a tározó működését is bizonytalanná tette, és bár a közeli település nincs veszélyben, minél hamarabb cselekedni kell – közölte az Egri Ügyek internetes hírportál.
Ez rendben is lenne, de az Egerszóláti-tározónál kissé túltolták a dolgot az állatok. Verebélyi György, Egerszólát polgármestere hírportálunkat arról tájékoztatta, hogy
A településvezető először maga is kételkedett abban, hogy a hódok voltak a felelősök, de egy terepszemle alkalmával megbizonyosodott róla: valóban ezek az állatok rongálták meg a gátat. Elmondta: az önkormányzat már márciusban kezdeményezte a tározó felülvizsgálatát árvízvédelmi szempontok alapján, a felülvizsgálat tervezett időpontja május 26-a lett volna.
Ezzel párhuzamosan egy lakossági bejelentés is érkezett a katasztrófavédelemhez, miszerint a hódok olyan mértékben károsították a tározó gátját, hogy mindez veszélyeztetheti annak működtetését. A katasztrófavédelmi igazgatóság a bejelentés után helyszíni szemlét tartott május 14-én a tározónál Heves megyei kollégáival, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósággal és a tározónál fekvő ingatlanok tulajdonosaival együtt.
Verebélyi György polgármesterrel mi is ellátogattunk a “tetthelyre”, ahol meglepő látvány fogadott. A gáton végighúzódó aszfaltúton egy hatalmas, csaknem egy méter hosszú és több mint fél méter széles lyuk tátongott, amely a töltés vízoldali rézsűjéből induló hódjáratba torkollott.
Mint kiderült: az egyébként több bejárattal rendelkező, mintegy 2,5 méter hosszú járat miatt az aszfalt az alapozással együtt beszakadt. A vízszintig érő, mintegy 15 centiméter mély üregből megrágott faágak tucatjai kerültek elő, amelyek újabb jelek a hódok jelenlétére.
A településvezető más bizonyítékot is mutatott: a tározó nyugati partján kidöntött fák sorakoztak, amelyek törzsein egyértelműen jellegzetes rágcsálás nyomai voltak felismerhetők.
A helyzet súlyos, Verebélyi György elmondta: árvízvédelmi szempontból nem veszélyezteti Egerszólátot a gát sérülése, de vízügyi szempontból komoly kockázatot jelent.
Hozzátette, hogy a már említett helyszíni szemléről jegyzőkönyv is készült, melyben a szakemberek leírják: a töltés megmaradásának érdekében meg kell akadályozni, hogy víz folyjon a hódjáratba és további töltésanyagot mosson ki.
Azt is javasolják, hogy a töltés teljes helyreállításáig ideiglenesen be kell fedni az üregeket és az anyaghiány pótlásáról is gondoskodni kell, hogy nagyvizek, záporok alkalmával se szivároghasson be a víz. A jegyzőkönyv szerint a kockázatcsökkentés érdekében a tározó vízszintjét is csökkenteni kell, természetesen az élővilág ökológiai szükségleteihez mérten.
A település védelme érdekében a tározó befolyási oldalán biztosítani kell, hogy a patakmederben és a tározótérben az érkező víz a tározón át továbbfolyhasson, a mederben káros visszaduzzasztást ne okozzon. A gát mindkét oldalán a növényzetet el kell távolítani, állapotát szakértő segítségével fel kell mérni – áll az általunk is megismert jegyzőkönyvben.
Verebélyi György elmondta, hogy a tározóhoz vezető útnak – ami egyben a tározó részét képező gát koronaszintjén is végigfut, itt található a károsodott útrész – négy tulajdonosa van. Mint fogalmazott: mindannyian törekednek arra, hogy megnyugtató megoldást találjanak a problémára, a hódok által okozott károk költségét a tulajdoni hányad arányában vállalják.
Arra a kérdésünkre, hogy a helyreállítási munkálatok mennyibe fognak kerülni, a polgármester azt válaszolta, a költségek egyelőre felbecsülhetetlenek, még várják a vízügyi hatóság határozatát.
Hozzátette: a jegyzőkönyben leírtak szerint a töltés tulajdonosa, aki magánszemély, már elkezdte a gát kétoldali rézsűjén a cserjetisztítást, illetve a vízleeresztés is biztosított. A gát statikai felülvizsgálatáig az autósforgalmat is beszüntetik a töltésen. A hódvárat az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság természethatósági engedéllyel elbontja.
Hírportálunk megkérdezte a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot is, hogyan lehet esetleg megelőzni, hogy a védett állatok, természetesen önhibájukon kívül, kárt okozzanak, van-e erre valami kidolgozott módszer, stratégia, akár nemzetközi gyakorlat? Cikkünk megjelenéséig azonban nem válaszoltak.
A Magyar Állami Természetvédelem honlapjának hódokkal foglalkozó cikke szerint:
Hazánkban a hód-visszatelepítések 1991-ben kezdődtek a Hortobágyi Nemzeti Park szervezésében, majd 1996-tól a WWF Magyarország vette át a program irányítását. A hód természetátalakításának számos hasznos oldala van. Mozaikossá varázsolja élőhelyét, részt vesz nem őshonos fafajok visszaszorításában (pl. nemes nyár). Környezete átalakításával, tavacskák létrehozásával más állatoknak (kétéltűek, hüllők, madarak), hátrahagyott váraikkal a vidra, róka és a borz számára biztosít kedvezőbb körülményeket.
A WWF Magyarország honlapja azt írja a témában, hogy a hódok távoltartására léteznek mechanikai és kémiai módszerek is. Legegyszerűbb megoldás – más vadkárok megelőzéséhez hasonlóan – a terület elkerítése. Ilyenkor a kerítés egy részét érdemes a föld alá helyezni, mivel a hódok jól tudnak ásni. A fák dróthálós körbekerítése is hatékony megoldás, ezt azonban a fa növekedésével párhuzamosan bővíteni kell. Költségesebb megoldás a villanypásztor, illetve mozgásérzékelőhöz kapcsolt hang- és fényjelzéseket kibocsátó riasztó – olvasható a cikkben.
Mint írják, Németországban egy homokkal és speciális ragasztókeverékkel vegyített hódriasztó kemikáliát kennek a fákra, amelynek a hatása hosszú évekig biztosított, egyes helyeken a hódok etetésével próbálkoztak, faforgács kihelyezésével. A honlap szerint a további farágások elkerülése végett érdemes a már kidöntött fákat is a terepen hagyni.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Nyugállományba vonult Csonka Tibor, a GEMENC Zrt. vezérigazgatója
Fontos a hazai juhállomány védelme
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Szirti sassal vadászott a macskákra
