Vadászat
Élménybeszámoló: Békés vármegyében agárral őrizték a vetéseket
Kecskés Zsófia, a Fényűző magyar agrár kennel tulajdonosa juttatta el a következő élménybeszámolóját és tapasztalatait, mert idén először magyar agárral őrizték a vetéseket Békés vármegyében.
A felkelő nap sugarai hosszan festették körbe vonalainkat a végtelen sorokon. Lábaink nyomán apró porfelhőcskék táncoltak és ballagtunk csendben, oldalamon a végtelent pásztázó agaraimmal. Hetek óta a napraforgó földön talált minket a hajnal. Az a tavaszi hajnal, aminél frissebb nem létezik, mégsem csípte a hideg az arcunkat, csupán felébresztett és lendületet kaptunk tőle a nap további részéhez.
A távolabbi erdő felől kakukk hangja hallott. Az akác édes illatát keverte a lágy szellő a bodzáéval, belevíve némi mámorító olajfűz aromát is. Ha el kellene képzelnem a világ legtökéletesebb helyszínét, nem tudnám ilyen csodásra.
Messze voltunk forgalmas utaktól és várostól, mindentől, ami veszélyt jelenthetne a kutyákra. Mert a legfontosabb az ő épségük, minden körülmények között! Hiszem, hogy hagyomány és haladás járhatnak kéz a kézben, ezért jeladókat csatoltam a nyakukra, arra az esetre, ha a sok takarás miatt szem elől téveszteném láthatósági nyakörveik vagy mellényeik messzebbről is jól látszó színét.
Nem lehettek folyton szabadon. Eresztő szíjon tartottam őket és egyenként indítottam hajszára célirányosan a napraforgót rágcsálni kívánó nyulak felé. Első alkalmainkkor kijutott szép számmal a hajtások izgalmából. Pár nap múlva, ha egyetlen adatott, annak agarász szívem nagyon tudott örülni. Gyorsan feltűnt, hogy a nyulak szépen áttették bázisaikat más táblákra, ahol mi nem jártunk. Ez volt a cél persze, de azért a szép cselek és fordítások még inkább fel tudták pezsdíteni lelkem, így hiányoztak némiképp.
Több hete voltunk kinn, alig egy-két alkalmat elszalasztva és bár akadtak az első reggeleken akár ötösével is nyulak a napraforgóban, mégsem esett egyiküknek sem bántódása. Mindig takarás felé lett engedve és szigorúan szólóban agaram. Jó edzés ez agárnak és nem válik kárára a nyúlnak sem. Az pedig, hogy közben én gyönyörködhettem az űző agár minden mozdulatának szépségében és ezzel még nemes ügyet is szolgáltam, az csupán a díszcseresznye a tejszínhabunk tetején.
Ez a vidék az a vidék, ahol a nyúl mellett az őzeket sem kell keresni sokáig. Ha a búza szélében szálalgattak érkezésünkkor, addig hangoskodtam, míg el nem indultak a sűrű felé. Mikor séta közben keveredtek a közelünkbe, úgy szorítottam az eresztőket, mintha az én életem is múlt volna azon, ki ne csússzanak az ujjaim közül. Előfordult figyelmetlen egyed köztük és hajsza közben útja a napraforgó soraiba hozta, de az űző agarat nem tántoríthatta el eredeti célpontjától és az őz észlelvén az eseményeket maga körül, inkább kereket oldott másfelé.
A fácánokra a világon semmilyen veszélyt nem jelentettünk, maximum nekem kellett a távcsövem a szemem elé emelnem, ha a távolban mozgásra lettem figyelmes és a szikrázó fények megtévesztették volna elmém képalkotását a látottakról. Érkezésünk hírére a kakasok kakatolva röppentek tova, a tyúkok pedig igyekeztek szélsebesen a bokrok védelmébe slisszolni. Az agarak érzékelve moccanásukat, kérdés nélkül iramodtak volna feléjük, de az eresztő tartotta őket mellettem.
Volt bennem némi remény, hogy összehoz a sors egy-egy ragadozóval a hosszú séták alatt, viszont a tényleges találkozás végül elmaradt. De nem vagyok telhetetlen, élményből kijutott e nélkül is bőséggel. És élmények nélkül az élet szürke lenne, unalmas és egyhangú. Sosem fogom tudni elégszer megköszönni, hogy itt lehettem, hogy bíztak bennem és engedték a segítséget egy agarásztól a nyulak ellen. Ami talán nem is jó fogalmazás, hisz inkább a naprafogó és a béke mellett állunk. A nyúlfiknak esélyünk sincs ilyen sok takarás mellett, hogy agár miatt árvuljanak el. Cseperedhetnek a következő generációk, mégsem okoznak ott gondokat, ahol a gazda szeme nem örömkönnyekkel telik meg látványuktól.
Annál nagyobb elismerést nem is kaphattunk volna, mint mikor tovább lettünk irányítva újabb táblákra, mert az elsőnek választottak kinőttek a nyulak fogai alól. Engem kértek meg, akinek egyszer valaki azt mondta – jó 15 évvel korábban – hogy errefelé agár sosem futhat majd nyúl után legálisan, történjék bármi a törvényi keretekkel. Időközben levizsgáztunk, én is és az agaraim is. Tanúbizonyságot tettünk arról, hogy agarász és vadászagár vagyunk. Mégsem hittem, hogy ilyen bizalmat kaphatunk, de megkaptuk és úgy vigyázok rá, mint legféltettebb kincsemre.
Írta és fényképezte: Kecskés Zsófia – Fényűző magyar agár kennel
Várhegyi Attila, édesapja meghívásának eleget téve, egyéni vadászaton vett részt a Börzsönyi Zrínyi Vadásztársaság területén, amely Letkés település határában fekszik. Az Esztergomtól 17 kilométerre fekvő három ezer hektáros vadászterület az Ipoly bal partján fekszik, a Börzsöny nyugati lábánál, a Letkési-patak völgyében. Letkés község szívében a régészek Árpád-kori temetőt tártak fel. A falu első írásos emléke 1261-ből származik. Ebben az időben főleg hajósok és szekérfuvarosok lakták. Letkés évszázadokon keresztül Hont vármegyéhez tartozott, az 1950-es megyerendezéskor csatolták Pest megyéhez.
A régió természeti kincsei ismertek, amelyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei óvnak, vigyáznak. A vadászat előtti napok, hetek rendkívül érdekesen teltek a helyi vadászközösségben. Édesapja mesélte fiának, hogy az elmúlt időben egy nagyobb testű vaddisznót láttak a területen. Többen látták ezt a disznót, de mindenkit sikeresen kicselezett. A vadászbarátok elmondták, hogy lövést eddig még senki nem tudott tenni a vadra, mert túl messze volt, vagy nem lépett ki a sűrűből.
Várhegyi Attila az esélytelenek nyugalmával foglalta el a helyét egy rendkívül mozaikos, vadgyümölcsökben gazdag területrészen, amely a társaság vadászházától északra fekszik. Édesapja azért javasolta az ezen a területen megtalálható magaslest, mert a hulló faeper mellett cseresznye is vonzza a vadat. A gyümölcsfákat egy lucernatábla és egy gazos mező határolta.
Miután felüllt a lesre, előkészítette a CZ 550, 7×64-es fegyverét, amihez Gekko plusz lőszert használ. Látott maga előtt egy békésen legelésző őzbakot, tőle nem messze egy nyúl ugrált. Mivel gyerekkora óta vadászik édesapjával, pontosan jól tudta azt, hogy bármi megtörténhet, vagy éppen ennek az ellenkezője is. A késő délutáni órákban, a legnagyobb csöndben, kilépett a disznó, amiről olyan sokan meséltek. Nem törődve a magaslessel és a rajta ülő vadásszal, a kan elkezdett turkálni a gazosban. Körülbelül 70 méterre lehetett tőle a vad, amikor elengedte a lövést.
A disznó a lövést követően azonnal tűzben rogyott. Édesapját azonnal fel is hívta, aki elsőként gratulált a fiának. Besötétedett, mire elkészítették a terítéket a három-négy évesre becsült, 120 kilogrammos disznónak. A trófeát bírálaton még nem vett részt. A bal nagyagyar hossza 18,5 centiméter, míg a jobb 19 cm hosszú.
Köszönöm édesapámnak a meghívást, és a segítségét a vadászat alatt – zárta beszámolóját Várhegyi Attila.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Vadászat
SZERBIA: A Szerbiai Vadászszövetség jelentős növekedést tapasztal az új vadászok számában
A szerbiai fiatal vadászok sikeresen teljesítik a vizsgákat. A Szerbiai Vadászszövetség büszkén jelentette be, hogy 2024 első felében lenyűgöző eredményeket értek el szerbiai fiatalok a vadászvizsgák terén. Összesen 3.270 új vadásszal számolnak, akik közül 30% 25 év alatti, ami azt mutatja, hogy a vadászat iránti érdeklődés a fiatalok körében egyre nő Szerbiában – írta Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője.
Januárban 620 jelölt sikeresen teljesítette a vadászvizsgát, míg februárban lenyűgöző 1.520 új vadászt üdvözölhettünk . Márciusban további 550 jelölt tette le a vizsgát. Áprilisban 290, májusban 190, és június 24-ig még 100 jelölt teljesítette a vadászvizsgát.
Ezek az eredmények nem csak a vadászat iránti megújult érdeklődést tükrözik, hanem a fiatal generációk elkötelezettségét is a vadászati hagyományok megőrzése és fejlesztése iránt Szerbiában. A Szerbiai Vadászszövetség folyamatosan dolgozik az új vadászok oktatásán és képzésén, biztosítva, hogy minden jelölt megszerezze a szükséges tudást és készségeket a felelősségteljes és etikus vadászathoz.
A fiatalok vezetik a vadászati hagyományok megújulását
Az új vadászok között magas a fiatalok aránya, ami azt mutatja, hogy a vadászat nem csak egy nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány, hanem vonzó tevékenység is a fiatalok számára, akik szeretnének hozzájárulni a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzéséhez. A Szerbiai Vadászszövetség Vadász Utánpótlás Bizottsága különböző képzési és oktatási programok révén igyekszik inspirálni és támogatni ezeket a fiatal lelkesedőket.
A Szerbiai Vadászszövetség elnöke, Bratislav Ćirković, elégedettségének adott hangot az események ilyen alakulása miatt: “Ezek az adatok bizonyítják, hogy a vadászatnak Szerbiában fényes jövője van. Büszkék vagyunk minden új tagunkra, különösen a fiatal vadászokra, akik tovább fogják őrizni és fejleszteni vadászati örökségünket.”
Támogatás és jövőbeli tervek
A Szerbiai Vadászszövetség továbbra is intenzív képzési és oktatási programokat tervez, hogy minden jövőbeli vadász megfelelően felkészült legyen a feladataira. Különös figyelmet fordítanak majd a fiatalok bevonására különböző kezdeményezések és projektek révén, amelyek előmozdítják a fenntartható vadászatot és a természeti erőforrások megőrzését. A “Vadász Napló” kiadvány elkészítése a Vadász Utánpótlás Bizottság vezetésével, amelynek elnöke prof. Dr. Milica Matejević, és a bizottság tagjai prof. Milan Žarković, Dejan Džakula és Davor Ćalić, a bizottság koordinátora pedig Boško Vulović az LSS elnökségéből. Megállapodtak abban, hogy a “Vadász Napló” kiadvány nyomtatása után megkezdik a vadászutánpótlás koordinátorok oktatását, amely a bizottság további tevékenységének prioritása lesz.
Az év első felében elért sikeres eredmények pozitív előrejelzést adnak a vadászat jövőjére nézve Szerbiában, és a Szerbiai Vadászszövetség továbbra is azon dolgozik, hogy javítsa és megőrizze ezt a fontos hagyományt, minden tagjának támogatásával és elkötelezettségével.
Dejan Dzakula
főszerkesztő – Lov i jos ponesto
Vadászat
SZLOVÁKIA: Szent Hubertus Gyermeknap 2024 – GALÉRIÁVAL
2024. június 20-án a Szentantoni-kastély területén rendezték meg a 13. Szent Hubertus Gyermeknapot. Ez a népszerű rendezvény idén rekordot döntött, hiszen 800 gyermeket és pedagógust vonzott, összesen több, mint 1000 résztvevő volt jelen.
A gyerekeknek lehetőségük volt 18 különböző állomást végigjárni, ahol szórakoztató és interaktív formában ismerkedhettek meg az erdei élettel és a vadgondozással. Minden állomás az erdei ökoszisztéma és a vadászat egy-egy aspektusára összpontosított, ezáltal a gyerekek megtanulhatták a természetvédelem és az erdei erőforrások fenntartható gazdálkodásának fontosságát.
A rendezvény célja az volt, hogy a gyerekek minél többet megtudjanak az erdei életről és a vadgondozásról. Az oktatás és szórakozás mellett a rendezvény arra törekedett, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a természetvédelem és a felelős környezeti magatartás iránt. A Szent Hubertus Gyermeknap 2024 ismét bebizonyította, hogy az oktatás és a játék összekapcsolása, valamint az élménypedagógia hatékony módja annak, hogy a fiatal generációt a természet fontosságáról és védelméről tanítsuk.
Szent Hubertus üzenete : “A vadat nem csak vadászni, hanem elsősorban védeni kell és megérteni jelentőségét a természetben.”
Patócsné Khern Monika