Horgászat
Egy ifjú horgász nagy fogása a Balatonon
Az Agro Jager News olyan horgászcikkek írását tűzte ki célul, amelyekben életkortól függetlenül szólít meg tapasztalt vadvízi horgászokat. A legújabb horgász, akiről beszámolunk, bár még csak 12 éves, élete legnagyobb amurját akasztotta meg a Balaton déli partján, Balatonboglár környékén.
Az Agro Jager News olyan horgászcikkek írását tűzte ki célul, amelyekben életkortól függetlenül szólít meg tapasztalt vadvízi horgászokat. A legújabb horgász, akiről beszámolunk, bár még csak 12 éves, élete legnagyobb amurját akasztotta meg a Balaton déli partján, Balatonboglár környékén.
Kérlek meséld el hogyan kezdtél el horgászni?
Bár még csak 12 éves vagyok, először öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg a horgászattal, édesanyámnak köszönhetően. Előre megfontolt szándékok vezérelték anyukámat: olyan hobbit szeretett volna nekem megmutatni, ami pozitívan kihathat az egész életemre. A terve sikerült, én is megfertőzödtem a horgászattal, amiért egész életemben hálás leszek neki.
Körülbelül öt évvel ezelőtt vásárolt nekem egy kis zsebpecát és csontkukacokat, amit ki is próbáltunk Hajdúszoboszlón, ahol a családom él. 2015-ös év fordulópont volt az életemben, mert ekkor vettem részt életem első gyermeknapi horgászversenyén és ekkor váltottam ki életem első horgászengedélyét is. Ezután évekig minden ilyen versenyen részt vettem, ahol a sereghajtó pozíciómból nem sokat sikerült lefaragnom, hiszen a családban nagy tapasztalattal rendelkező horgásztól nem tudtam tanulni, de ennek ellenére soha nem adtam fel. Minimális tudásom pedig lépésről lépésre fejlesztettem. Sokat tanultam az internet világából, amibe beleszülettem. Sok segítséget adott. Jankovich Krisztián és Döme Gábor-féle videókból szépen, lépésről lépesre tanultam, fejlesztettem a felszerelésemet. Keresztszüleimnek köszönhetően minden nyáron lehetőségem van a Balatonon tölteni több hetet is akár.
A Balatonon az első tükrös pontyomat – ami körülbelül 3 kg-os tömegű volt-, hét évesen sikerült kifognom a déli parton – amiben a keresztszüleim is segítettek. Ekkor már kezdtem a Balatont kiismerni, vagy legalábbis rájönni azon alapvető trükkökre, ami nekem bevált. Két-három évvel ezelőtt gondoltam ki, hogy professzionális horgásszá szeretnék válni. Még többet tanultam, és egyre sűrűbben fordultam meg a horgászboltokban is.
Miért szeretsz nyaranta a Balatonon horgászni? Téged mi fogott meg ebben a csodálatos tóban?
Életkorom ellenére már fiatalon van összehasonlítási alapom. Eddig szerencsére több helyen is horgászhattam. Éreztem, hogy a telepített horgásztavi horgászat nekem nem lesz elég, többre vágyok, valami ismeretlenre. Ekkor jöttem rá, hogy a vadvízi horgászathoz húz a szívem, amely mindig is vonzott. A Balatont gyerekként azért tartom különlegesnek, mert számos eltérő méretű, kinézetű halfajra lehet horgászni, eltérő módszerekkel, technikával.
Például gilisztával, türelemmel felvértezve, bármilyen halat megtéveszthetünk, bár a horgászathoz nem kevés szerencse is kell. Az ismeretlen halfajok vonzottak a Balatonon. Fogtam már itt naphalat, sügért, kárászt, keszeg-féléket, bodorkát, sneciket, és több pontyot is. Itt a halak vérmérséklete is másabb, egy 4 kg-os vélt ponty sokszor éppen csak 2 kg-os szemben egy tavi körülmények között élő hallal szemben.
Kérlek meséld el, hogyan szoktál horgászni? És ugye az amurt is nemrég fogtad meg…
A technikám a lehető legegyszerűbb felszerelésből áll. A gyerekhorgászok – szabály szerint – csak egy bottal horgászhatnak, ez pedig egy feeder bot, aminek a dobósúlya körülbelül 100 gramm. A parttól körülbelül 30 méterre horgásztam, ahol a vízmélység nem több, mint 60 centiméter. Method kosarat használok, zöld színű fonott előkével, ami 10-12-es vastagságú, ami pont olyan, mint sokszor a víz színe. Nagyon fontosnak tartom az etetést, ez mindennek az alapja. Enélkül jóval kevesebb kapásra számíthatunk. Azért, hogy koncentráljam az etetést, egy bóját helyeztem ki. Az etetést mindig estére szoktam időzíteni, azért, hogy senkit ne zavarjak, senkit ne haragítsak meg. Amikor tudom, hogy horgászni fogunk, az etetést elkezdem 4-5 nappal korábban. Főzött szemeskukoricát és magkeveréket juttatok ki, naponta körülbelül 2 kilogramm mennyiségben. Sokszor megfigyeltem azt, hogy a vízimadarak jelenléte egyáltalán nem zavarja a halakat a vízben. Olykor a mag a felszínre kerül, ekkor a madarak és a halak együtt fogyasztják a kijuttatott etetőanyagot. Ezt onnan tudom, hogy a madarak ellenére többször volt már nagy kapásom. Ha az időnk nem engedi a felkészülést, pva hálót szeretek alkalmazni a csali mellé. A horgon mindig használok csalitüskét is. A felkínált csali általában gumikukoricából, és csontkukacokból áll – ami eddig nekem mindig bejött.
Az amur kapását soha nem fogom elfelejteni. A vízparton ültem többed magammal. Az etetés helyén hattyúk és kacsák úsztak, hirtelen a botom rendellenesen kezdett el viselkedni. Túlságosan megfeszült. Nem láttam még ilyet, nem értettem mi történik. A fék megszólalt, folytak le a méterek a szemem előtt. Azt hittem, hogy egy hattyú valahogy belegabalyodott a zsinórba, de a hattyúk nem viselkedtek rendellenesen. A botom után nyúltam, mert annak ellenére, hogy a fék szinte teljesen ki volt engedve, féltem, hogy elveszítem, mert nyílegyesen tartott a mélyvíz irányába. Miután bevágtam és meggyőződtem arról, hogy egy hal van rajta – nagyon meglepődtem, mert amikor húztam, jóval nagyobb ellenállást éreztem, mint eddig bármikor. A botom időnként nagyon meghajlott, a hal többször kitört, amit nehezen ugyan, de valami csoda folytán kezelni tudtam. A hal mindenáron arra törekedett, hogy ne sikerüljön a fogás. Először egy rúdnál akarta magát leszakítani, majd ezt kivédve, a part melletti nádast vette célba. Nem igazán tudom hogy, de sikerült mindent megoldani. Eközben a családom és a barátaink mellettem drukkoltak és bíztattak. Körülbelül 10 perc fárasztás után legnagyobb meglepetésre egy hatalmas amur tűnt fel a vízben, miután már szinte teljesen besötétedett. Segítséggel sikerült megszákolni életem legnagyobb amurját, ami elérte a 17,5 kg-os tömeget… A bölcsőbe helyezve sietve lefertőtlenítettem a horog ütötte sebet, majd gyorsan fényképeket készítettünk. Ennek ellenére miután vízbe helyeztük, kellett még pár perc, mire ez a hatalmas hal folytatni tudta az útját a balatoni vízivilágba. A felszerelésem megviselődött, mert nem ekkora halra számoltam. A horog elgörbült, a csalitüske eltűnt és mindent hatalmas erőhatás ért. Óriási élmény részese lehettem, amit minden balatoni horgásznak teljes szívemből kívánok.
Ha nincs lehetőségem horgászni az otthoni két akváriumom folyamatos fejlesztésével töltöm az időmet, így a halak mindennapos részei az életemnek. – zárta beszámolóját a mindössze 12 éves hajdúszoboszlói kishorgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel