Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya a hóközepi vízimadár szinkronfelmérések novemberi számlálása során a vadludakra helyezi a fókuszt! A hazánkon átvonuló vadlibacsapatok közé ugyanis jelentős számban vegyülnek védett- és fokozottan védett lúdfajok is, melyekkel rendszerint a novemberi időszakban lehet legnagyobb eséllyel találkozni. Ezért szeretnénk külön felhívni a soron következő hétvégén a vizes élőhelyeket látogató felmérőink figyelmét, hogy a környező táplálkozóterületek átvizsgálására is fektessenek hangsúlyt – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Vízimadár-védelmi Szakosztálya.

Vadludak. Fotó: Szász Előd / MME

Más szinkronfelmérésekhez hasonlóan az adatközlés legegyszerűbb módja, ha a felmérők a Madáratlasz Programba (MAP) töltik fel megfigyeléseiket a Turdus mobiltelefonos applikáción vagy a MAP weboldalán (map.mme.hu) keresztül. Amennyiben valaki nem rendelkezik hozzáféréssel e felületekhez, e-mailen keresztül (vvsz@mme.hu) is eljuttathatja adatait az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya számára. Ebben az esetben az egyes lúdfajok példányszáma mellett kérjük a megfigyelés pontos helyét (GPS koordináta) és idejét is tüntessék fel! Nyakgyűrűs ludak megfigyelése a Tringa weboldalán (tringa.mme.hu) rögzíthető, de a szükséges adatokat e-mailben is küldhetik felmérőink a Madárgyűrűzési Központ címére (ringers@mme.hu).
Szeretnénk megjegyezni, hogy a hétvégén zajlik egyúttal a sirály éjszakázóhelyek szinkronszámlálása is! Aki adataival szeretne hozzájárulni az országos felméréshez, kérjük a fent leírt módokon rögzítse a vizes élőhelyekre éjszakázni behúzó sirályfajok példányszámát is!

Az adataikat közvetlenül a MAP rendszerébe rögzítő felmérők számára hamarosan egy új kihívás is elérhetővé válik a Madáratlasz Programban! A novemberi, decemberi és januári hóközepi vízimadár szinkronfelmérésekben egyaránt résztvevő felmérőink így a kihíváshoz csatlakozva szakosztályunk nyereményjátékában is részt vehetnek!

MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya
Fotó: Szász Előd

A Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága Csákberény községhatárban található bálványfa gócpont eltávolítását kezdte meg 2024 nyarán. A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) elleni védekezés rendkívül fontos, mivel ez a fafaj számos negatív hatással van a természeti környezetre, az erdő és mezőgazdálkodásra is.
A bálványfa kelet-ázsiai, hazánkba a 19. században behurcolt fafaj. Gyors növekedésű, rendkívül agresszívan terjed, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat élőhelyükről. Ezáltal csökkenti az adott terület biológiai sokféleséget és károsítja az ökoszisztémák egyensúlyát. Sűrűn nő, ezzel árnyékolja a többi növényt, gátolja azok növekedését és megnehezíti a természetes regenerációt.

Kémiai védekezéssel is dolgoznak a bálványfa ellen, de csak lokálisan, a tuskókat kezelik. Forrás: Vérteserdő Zrt.

A fa mélyre hatoló gyökérzete károsíthatja az épületeket, utak alatti csöveket és egyéb infrastruktúrát. Virágpora allergén reakciókat vált ki az erre érzékenyeknél. A bálványfa inváziója jelentős gazdasági károkat okozhat azáltal is, hogy csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, vagy növeli az erdőgazdálkodási költségeket. Különösen veszélyes a védett területekre, ahol a természetes növényzet védelme kiemelt fontosságú.

Részletekért kattintson a képre!

A bálványfa kivágása után könnyen újra kihajt a gyökeréből, nagy mennyiségű magot termel, amelyek hosszú ideig életképesek maradnak. Számos környezeti hatással szemben ellenálló, például a szárazsággal és a szennyezésekkel szemben is. Ezen okok miatt az ellene való védekezés komplex feladat, amely többféle módszer kombinációját igényli.

Természetvédelmi területen számoltak fel egy bálványfa gócpontot az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.

Mechanikus módon a fiatal példányok kézzel is kihúzhatók, a nagyobbakat pedig kivágással lehet eltávolítani. Ez utóbbi hosszadalmasabb, de kevesebb környezeti terheléssel jár. A vegyszeres kezeléskor a kivágott fák tuskóját és a sarjakat speciális növényvédő szerekkel kezelik le (permetezés, kenés) vagy a szert injektálással juttatják be. A hatás gyorsabb, de a kezelést többször indokolt elvégezni.

Az invazív, az idegenhonos bálványfát nehéz kiirtani. Forrás: Vérteserdő Zrt.

A csákberényi bálványfa foltnál a mechanikus és a vegyszeres védekezés kombinációját alkalmazzák. Első lépésként mechanikai úton eltávolították a termőfákat. Majd nyár végén, ősz elején megkezdték a vegyszeres, egyedi védekezést.

A kivágott fákat összehordták az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.

Ezután 3-4 évig szisztematikusan folytatják a fertőzött terület kezelését annak érdekében, hogy teljesen felszámolják a fertőzési gócpontot. A bálványfa irtása tehát nemcsak egy esztétikai kérdés, hanem kulcsfontosságú a hazai biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. Azáltal, hogy visszaszorítjuk, hozzájárulunk az őshonos ökoszisztémák helyreállításához és hosszú távú fenntartásához – tájékoztatott a Vérteserdő Zrt.

Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.

Részletekért kattintson a feliratra!

Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.

A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.

Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.

Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla