Horgászat
Domolykó horgászat a rácalmási Duna szakaszán
Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.
Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.
Kérlek mesélj magadról pár szót!
Édesapámnak köszönhetem tanultam meg a horgászat mesterségét és annak a szeretetét. A Dunára sokat jártunk ki együtt horgászni, édesapám csónakja szabadságot adott, amivel bárhova elmehettünk, semmilyen térbeli akadály nem volt előttünk. Legelső élményem egy mogyorófa vesszőhöz, és olyan úszóhoz kötődik, ami dugóba tűzött libatoll volt, körülbelül 30-as zsinórral. Így is lehetett halat fogni, s ha újra megpróbálnám, talán most is sikerülne. Gyerekként mindig pici tücsköket és szöcskéket tettem fel a horogra. Folyóvízen a rovar értékes csemege, elkezdtem így mindenféle halat fogni. Ami egyre jobban sikerült: megfogtam gyerekként életem első balinját, majd kisebb és nagyobb domolykókat is sikerült elcsípnem.
A domolykók iránt érzett szeretetem körülbelül 6-7 évesen alakult ki bennem. Gyerekként is csodáltam, mennyire okos, éles szemű ez a hal – mennyire figyel a vízre a részletekre. Ha bármi nem a kerek egészét mutatja, akkor inkább éhesen továbbáll. Válogat és sokszor a vízparton is figyeli a horgászokat, mert a találkozásból nem mindig lesz fénykép és horogszabadítás. Biztos vagyok abban, hogy egy találkozás nem tűnik el csak úgy, és életen át tartó tapasztalat marad a halnak is. Kevés az olyan horgász közöttünk, aki Isten adta tehetséggel megáldva, csodagyereknek születik a horgászatban. Emlékszem, az egyik nyári napon egyszer nagyon el voltam keseredve, mert a domolykók szinte a vízből nézve nevettek ki.. Bárhogy is próbálkoztam, nem akart sikerülni semmi. Ekkor találkoztam Misi bácsival, akinek oly sokat köszönhetek. Bár már nincs közöttünk az öreg horgász, tudását azóta is őrzöm és köszönöm neki most is. Elmeséltem, mit hogyan csinálok, melyek a technikáim a domolykóra. Végighallgatott bölcsen, rám nézett és elmosolyodott… Próbáld meg leúsztatni a kis méretű wobblert, vagy körforgódat úgy a Dunán, hogy a halak még véletlenül se lássanak meg. A botod legalább 75 fokban álljon a kezedben, az ideális, ha 90 fokban tartod párhuzamosan a parttól, úgy hogy közbe feszítsd meg a damilt.. Tanácsait alkalmazva megtört a jég, pergetve is sikerült személyesen találkozzam a domolykókkal. Annyira tisztelem ezt a halat, hogy amikor kifogom őket, mindig vissza is engedem őket egytől egyig.. Egyetlen egy alkalom volt, amikor a kis barátommal horgásztunk és amit fogtam, elkérte tőlem. Gyerekként akkor rosszul döntöttem, és még most is néha eszembe jut, hogy jobb lett volna visszaereszteni a Dunába. A sok szálka miatt, a domolykó nem azon halfajok közé tartozik, amely a család számára is kellemes ebédet, vagy vacsorát biztosít. Ennek a halnak a „vadászata” nehéz és ez adja meg a szépségét…
Teltek múltak az évek, és a saját útjaimat kijárva megtanultam, hogy a domolykók érzékeny életformák. Az egyik legnehezebben becsapható halfajta, mert képes a legutolsó részletet is meglátni. Vagyis számít a zsinór színe, vastagsága, látszik-e a vízből, megtöri-e a víz felszínét, milyen a wobbler és ugye őkelméknek van-e kedve falatozni, akkor, amikor mi éppen kint vagyunk. Nálam a horgászat sokszor a jelek értelmezéséről szól, oly sokszor bottal a kezemben csak ültem és néztem a kedvenc helyeimen a zsákmányom mozgását viselkedését, akik,, mint egy kis éhes édesvízi torpedók hajkurásszák a küszöket és a vízbe eső rovarokat… A domolykó fogása már ment, a mérettel volt már csak probléma, mert ugye nagyobbakat szerettem volna kifogni. Új megközelítést alkalmaztam: most jött a próbálgatás és tesztelés időszaka, ami utólag visszatekintve elég fárasztó volt, és sok időbe telt, de megérte…
Mesélj pár szót, hogyan ismerted ki a nagyobb domolykókat!
Amikor kezdtem belejönni a horgászatba, akkor nekem a nagynak számító domolykók, körülbelül 1,0-1,5 kg-os méretűek voltak. Evvel már meg is voltam elégedve, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mekkora lehetett az, amire szemre nagyobbnak láttam a vízparton állva..
Technikát váltottam, elővettem nagyobb wobblereket, de avval csak balinokat és csukákat fogtam. Aminek természetesen örültem! De nem ők voltak a cél. Figyeltem a kövezéseket a visszaforgókat, és ugye a rablásokat is, amelyekről tudtam, melyik volt a domolykó-, és balin rablás. Emellé még a Duna változékony vízállása is nehezítette a terepet. Amikor kisebb a vízszintje, a halakat céltudatosan keresni kell a kövezések körül, tuskók, vagy éppen a vízpart mellett. Ha kisebb a víz, mélyretörő kicsi gumihalakat vetettem be. Ekkor jöttem arra rá, hogy a domolykók esetében a szín az egyik legfontosabb a méret után. Világosbarna mellett a narancssárga az, amely hasonlíthat egy bogárhoz; ez a legjobb választás. Sikerre vittem a küzdelmeimet, de ekkor új probléma lépett elő. Véletlenszerűen tudtam megfogni őket, a fogás nem rajtam múlott, hanem a halak balszerencséjén. Azt akartam elérni, hogy a fogások rajtam múljanak, ne az egyéb körülményeken. Folytattam a kísérletezést. Váltogattam a csalikat és közben rájöttem talán a legfontosabbra is. Minél kevesebb a zsinór a vízbe, annál jobb, mert a domolykó bármennyire is hihetetlen, de képes meglátni a zsinórt. Emellett azt a tanuló pénzt is meg kellett fizetnem, hogy a domolykók bizonyos szakaszokon élnek csak. Ott keressük őket, ahol van is rá esély! – mert enélkül soha nem fogunk ilyen halakat a kezünkbe venni. Érdemes kövezések mellett, visszaforgóknál keresni őket, lehetőleg úgy, hogy elúsztatjuk, majd vissza. Így biztos meglátják és ha nem gyanús nekik, akkor lehet esélyünk megfogni őket. Sokszor megtapasztaltam azt, hogy ha megáll a wobbler egy pillanatra, akkor vágnak rá.. Talán azért, mert folyamatosan mennek a préda után, és ha meg-megáll a kis műhalunk, jön el a pillanat a támadásra, a domolykók logikáját követve…
Nagyon fontos az is, hogyan tekerünk, nálam az 5-6 darab lusta tekerés vált be, ami körülbelül 45 centimért jelent. Pillanatra megállok, ha nincs kapás, folytatom…
Mi, horgászok is a természet részesei vagyunk, ha érik a szeder, mindenképpen érdemes a domolykókra lesni, nekem a 3 centiméter hosszú popper vált be: sötétfekete színű hasára nagy a kereslet a domolykók között… Nekem még jól bevált a világoszöld oldalcsíkos, a barna ezüstös hasú, narancssárga, fekete, piros alapon fekete csíkos, a fekete hátú ezüstös hasú kishalak, 12 -es fonott zsinórral.
Milyen üzenet szeretnél átadni a magyar horgásztársadalomnak?
Egyre többen horgásznak, ami örvendetes hír, mivel az egyik legszebb és legegészségesebb hobbik közé tartozik. A magyarországi halállomány egy nemzeti kincs, ezt jó lenne, ha mindenki magában végiggondolná, amikor leül horgászni bármelyik folyóra, vagy tóra. Annak ellenére, hogy a Dunában bőven hal, jó lenne, ha a fagyasztóra-, vagy kereskedelmi mennyiségben gondolkodó horgászok átgondolnák azt, hogy helyes-e így bánni a halainkkal. Szerintem NEM! Mivel sokat kint vagyok, sok horgászt látok nap mint nap. Látom, ki hogyan bánik a hallal, kifogást követően. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy vigyázzon a halra, bánjon vele kíméletesen akkor is, ha sporthorgász, vagy éppen a családnak haza visz pár halat. A korlátozásokat, amely magában foglalja a tilalmi időket és a méretkorlátozást mindenképpen tartsa be mindenki, még akkor is, ha nincs, aki éppen ott ellenőrizni fogja, mert a halállomány is véges, és ha egyszer elpusztul, pótolhatatlan állapotot idézhet elő –zárta összegzését Szőgyényi Ferenc.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel