Természetvédelem
Hóolvadás előtti vízvisszatartásba fogtak Borsóhalmán
Jászberény külterületén, több mint 1500 hektáron terül el a Jászság egyik legjelentősebb összefüggő gyepterülete, a Borsóhalmi legelő.
Jászberény külterületén, több mint 1500 hektáron terül el a Jászság egyik legjelentősebb összefüggő gyepterülete, a Borsóhalmi legelő. A terület egyszerre tartozik a Natura 2000 hálózat két irányelvének hatálya alá: egyrészt mint Borsóhalmi-legelő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, másrészt mint a Jászság különleges madárvédelmi terület része. Ez a nagy kiterjedésű, jellemzően szikes gyepekkel és mocsaras élőhelyekkel tarkított táj ma már egyre ritkábban mutatja azt az állapotot, amely több száz évvel ezelőtt jellemezte. A múltban (az ország más területeihez hasonlóan) itt is megkezdődött a vízállásos területek lecsapolása: a mocsaras részekről csatornákon keresztül vezették el a vizet a mezőgazdasági hasznosítás érdekében.

A nemzeti park munkatársai zsilipet zárnak.
A legelő alacsony fekvése miatt ezt csak sűrű hálózatban kiépített, mély csatornákkal tudták megoldani. A csatornák továbbra is működőképesek maradtak, így utóbbi évtizedekben ezek a beavatkozások már inkább kedvezőtlen hatással voltak a terület ökológiai állapotára.
Ennek következtében még azt a minimális vízmennyiséget is elvezették, amely szárazabb években hozzájárulhatott volna a legelő és a hozzá kapcsolódó mocsaras élőhelyek fennmaradásához.
A csatornák vízelvezető hatásának mérséklését elősegítette, hogy a legelő jelentős része a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében áll. A PannonEagle LIFE pályázat keretében (amelynek elsődleges kedvezményezettje a parlagi sas és annak élőhelyei voltak) lehetőség nyílt az Igazgatóság vagyonkezelésében lévő csatornák műtárgyainak felújítására, illetve új műtárgyak létesítésére.
A beavatkozások eredményeként a csatornák vízszintje szabályozhatóvá vált, így azok időszakos lezárása és a vízvisszatartás célzott alkalmazása ma már megoldható.

A nemzeti park munkatársai zsilipet zárnak.
2026 januárjának második hetében az elmúlt években nem tapasztalt hideg időjárás érte el Magyarországot, amelyhez szerencsére téli csapadék, havazás is társult. A 2025-ös rendkívül száraz év után ez okot adhat a bizakodásra, hogy a 2026-os évet kedvezőbb vízháztartási helyzettel kezdhetjük. Ennek feltétele azonban az elmúlt hetekben lehullott csapadék helyben tartása.
A Közép-Tisza–Jászság Tájegység természetvédelmi őr kollégái felismerve a beavatkozás időszerűségét, a tartósan mínusz 10 °C körüli hőmérsékletek alatt elvégezték a szükséges műtárgyzárásokat.
Összesen hat műtárgy esetében a már meglévő pallósorokat a vízjogi engedélyben meghatározott vízszintig kiegészítették, illetve ahol szükséges volt, további pallókat pótoltak. Ezt követően a pallósorok közötti réseket marhatrágyával és szalmával töltötték ki a hatékonyabb vízvisszatartás érdekében. A munkában segítségünkre voltak a terület haszonbérlői, akiktől kollégáink a marhatrágyát és szalmát kapták. Hosszútávon a bérlőknek is kiemelten fontos a gyepterület vízháztartásának helyreállítása, mivel ez esetben egy kiszámíthatóbb, nagyobb fűhozamú legelőt kapnak cserébe mely segíti a gazdálkodásukat.

A nemzeti park munkatársai zsilipet zárnak.
A trágyával és szalmával történő műtárgyzárás módszere régóta alkalmazott mind a természetvédelmi, mind a halgazdálkodási és vízgazdálkodási gyakorlatban. Természetbarát és költséghatékony megoldást jelent a pallósorok közötti kisebb rések tömítésére, amelynek köszönhetően a vízveszteség minimálisra csökkenthető. A marhatrágya és a szalmaszálak a víz hatására a résekbe mosódnak, ott megduzzadnak, és hatékonyan elzárják a víz útját.
Bár a helyenként 20–30 centiméter vastagságú hóréteg olvadása önmagában nem tölti fel a csatornákat, a beavatkozásokkal a terület felkészült a későbbi csapadék és vízutánpótlás hatékony visszatartására.
Hortobágyi Nemzeti Park
Természetvédelmi Őrszolgálat
Utassy Bence
Fotó: Wilhelm Ákos és Utassy Bence
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI


