Keressen minket

Mezőgazdaság

A jégkármérséklő rendszer környezeti hatásainak vizsgálata

A NAK által működtetett országos jégkármérséklő rendszer környezeti és egészségügyi hatásait vizsgálták

Közzétéve:

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A jégkármérséklő rendszer üzemelése kapcsán általában az első kérdések között merül fel annak környezetre és egészségre gyakorolt hatása. Az országos rendszer kialakítását követő évben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara önként vállalta egy 2 éves tanulmány elkészítését, amely a használt hatóanyag és hálózat működésének környezeti hatásait vizsgálja. A tanulmányt az akkreditált HL-LAB Környezetvédelmi és Talajvizsgáló Laboratórium végezte 2019-ben és 2020-ban.

A 2019-ben Délnyugat-Magyarországon készült tanulmány itt tekinthető meg.>>

A 2020-ban országosan készült hatástanulmány ezen a linken olvasható.>>

Az első évben a NEFELA Egyesülés területén kezdték meg a vizsgálatokat, ahol ekkor már közel 30 éve zajlott a talajgenerátoros védekezés, majd a második évben kiterjesztették az egész ország területére. 2019-ben Délnyugat-Magyarországon az azt megelőző 11 működési év adataiból kialakítottak egy adatbázist, amely alapján a vizsgált területen modellezési zónákat hoztak létre.,

1. kép: Vizsgálatra kijelölt 4 modellezési zóna a hatástanulmány első évében

Az akkreditált méréssel megállapított *emissziós értékek (*adott légszennyező forrásból időegység alatt kijutó szennyező anyag mennyisége) alapján a modelleket futtatva meghatározták az azonosított pontforrások környezetében kialakuló legmagasabb felszín közeli ezüst-jodid koncentrációkat. A maximális ezüst-jodid koncentráció a talajfelszínen 1-20-250 pg/m3 koncentrációban jelentkezett, amely elhanyagolható érték.

Végül a modellezés alapján a vizsgált területen 50 pontot jelöltek ki talaj- és talajvíz-mintavételre. A mintavétel során 90 cm mélységű talajszelvényt fúrtak, melynek a 0-30, 30-60, 60-90 cm-es rétegeiből vettek mintát. További 10 ponton a furatokat mélyítve a talajvizet is mintázták.

2. kép: Talajmintavétel

2020-ban az újabb zónák kijelölése a földrajzi adottságok, valamint az előző év tanulmányozása során szerzett szakmai tapasztalatok alapján történt. A zónák vizsgálatának módszertana nagyban hasonlított a délnyugat-magyarországi területeknél alkalmazott módszertanra, azonban a mintavételi pontok sűrűbben kerültek kialakításra.

3. kép: Vizsgálatra kijelölt területek a hatástanulmány második évében

A laboratórium a vizsgálat második évében országos szinten összesen 100 talaj és 25 talajvízmintavételi pontot jelölt meg, illetve 2 év meteorológiai adatai alapján modellezték a légkörbe kikerülő szennyező anyagok útját, keresve az esetlegesen kialakuló felhalmozódási területeket.

Mind a talaj, mind a talajvíz laboratóriumi vizsgálatánál kiemelt figyelmet kapott a nátrium és az ezüst, mivel a jégkármérséklő rendszer működése során nagyobb mennyiségben ezüst-jodid, kisebb mennyiségben nátrium-jodid kerül a légkörbe.

Emellett a rendszer egészségkockázati mutató értékét is vizsgálták. Ezen mutató értéke 0,00006  lett, ami 5 nagyságrenddel alacsonyabb a maximálisan elfogadható szintnél. Kiemelt figyelmet kapott az ezüst levegőben, valamint talajban kialakuló humántoxikológiai kockázat vizsgálata, amely kimutatta, hogy a működés ilyen szempontból sem jelent kockázatot.

A légkörbe kikerülő alacsony károsanyag koncentráció és talajfelszínre kerülő szennyező anyag mennyisége annyira csekély a tanulmány alapján, hogy a laboratórium nem találta indokoltnak monitoring rendszer felállítását.

A vizsgálati eredmények szerint a jégkármérséklő rendszer működtetése semmilyen környezeti és egészségügyi kockázatot nem jelent, valamint az üzemelés során kikerülő kockázatos, vagy szennyező anyagok mennyisége annyira kismértékű, hogy felhalmozódásra nem lehet számítani rövid-, illetve hosszútávon sem.

Forrás: NAK

Mezőgazdaság

Felháborító a műtrágyákra vonatkozó CBAM-védintézkedés eltörlése

Az ENVI bizottság eltávolította a gazdák számára az egyetlen válsághelyzeti biztonsági szelepet.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Az ENVI bizottság eltávolította a gazdák számára az egyetlen válsághelyzeti biztonsági szelepet.

Ma az Európai Parlament Környezetvédelmi, Éghajlat- és Élelmiszerbiztonsági Bizottsága (ENVI) elfogadta a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmus (CBAM[1]) felülvizsgálatáról szóló jelentést. Míg a gazdák és a mezőgazdasági szövetkezetek abban reménykedtek, hogy a Parlament megerősíti a javaslatot azáltal, hogy nagyobb rugalmasságot biztosít a piaci zavarok idején, a bizottság ehelyett úgy döntött, hogy törli az egyetlen olyan rendelkezést, amely válság idején lehetővé tette volna a műtrágyákra vonatkozó CBAM ideiglenes felfüggesztését (27a. cikk[2]).

Fotó: Pixabay

A Copa és a Cogeca mélyen sajnálja ezt a döntést. A növekvő geopolitikai instabilitás és a rendkívül ingadozó műtrágyapiacok idején e védintézkedés eltávolítása rossz üzenetet közvetít az európai gazdák felé. Az elmúlt évek egyértelműen bebizonyították, hogy a műtrágyapiacok rendkívül érzékenyek a külső sokkokra, ami közvetlen következményekkel jár a termelési költségekre, a gazdaságok életképességére és végső soron Európa élelmiszerbiztonságára nézve.

A 27a. cikk törlése miatt a gazdák teljes mértékben ki vannak téve a CBAM által generált többletköltségeknek, pedig a műtrágyaárak már így is az egekbe szöknek. Ez különösen riasztó, tekintve, hogy a műtrágyák továbbra is az európai mezőgazdaság legnagyobb inputköltségei közé tartoznak, és sok szántóföldi gazda számára a legnagyobb termelési kiadást jelentik. Így anélkül, hogy súlyos piaci zavarok esetén ideiglenesen felfüggeszthetnék a mechanizmust, a CBAM azzal a kockázattal jár, hogy a válságokat tovább mélyíti, ahelyett, hogy enyhítené azok hatását.

Ami ezt a döntést különösen kiábrándítóvá teszi, az az, hogy kiegyensúlyozott megoldások is rendelkezésre álltak. Teljesen lehetséges lett volna megőrizni az európai műtrágyaipar dekarbonizációjának és versenyképességének támogatására irányuló célkitűzéseket, miközben célzott és ideiglenes válságvédelmi intézkedést vezettek volna be a gazdák számára. Egy ilyen megközelítés megerősítette volna az egész agrár-élelmiszeripari lánc ellenálló képességét anélkül, hogy aláásná a CBAM hosszú távú céljait.

Az a javaslat, amely szerint az exportra szánt gabonaféléket is be kellene vonni az ideiglenes dekarbonizációs alapba, alig lenne több, mint egy ragtapasz. Ez csak az exportorientált gabonatermelést részesítené előnyben, míg az EU belső gabonapiacának nagy része támogatás nélkül maradna a CBAM hatásainak ellensúlyozására. Ráadásul az alapot csupán két évre tervezték, míg a CBAM egy állandó mechanizmus, amelynek költségei várhatóan 2034-ig fokozatosan emelkedni fognak.

A Copa-Cogeca ezért felszólítja az Európai Parlament képviselőit, hogy a közelgő plenáris szavazás során sürgősen javítsák ki ezt a döntést. A Parlament még mindig helyreállíthat egy hiteles és működőképes válságvédelmi mechanizmust, amely megvédi az európai gazdákat, amikor azoknak a legnagyobb szükségük van rá, miközben megőrzi az EU ipari ambícióit. Nem szabad, hogy az európai gazdáknak vészhelyzeti védelmi mechanizmus nélkül kelljen viselniük a jövőbeli piaci sokkhatások teljes költségét.

 

Forrás: Copa-Cogeca – NAK / Fodor Zoltán

 

[1] A CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism), magyarul szén-dioxid-kibocsátási egységeket ellentételező mechanizmus, az Európai Unió egyik legfontosabb klímavédelmi eszköze. Egyszerűen fogalmazva: ez az EU “zöld vámja”, amellyel kiegyenlíti a versenyfeltételeket az uniós és a nem uniós gyártók között.

[2] A 27a. cikkely hivatalos jogforrása az Európai Bizottság által benyújtott CBAM-módosító rendelettervezet (COM-javaslat), amelyet a Bizottság 2025. december 17-én fogadott el hivatalosan

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Az eGN szabályainak módosítását javasolja a NAK

Az Elektronikus Gazdálkodási Napló (eGN) szabályainak életszerűbbé tételét javasolja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Az Elektronikus Gazdálkodási Napló (eGN) szabályainak életszerűbbé tételét javasolja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. A rovarölő szeres kezelések elektronikus rögzítésének 24 órás határidejének meghosszabbítása csökkentené a gazdálkodók adminisztratív terheit és a hibázásból eredő szankciók kockázatát, miközben a környezet- és fogyasztóvédelmi szempontok továbbra is biztosítottak maradnának.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara több, mint 100 ezer termelőnek nyújt rendszeresen segítséget az agrártámogatások igénylésében és egyéb adminisztrációs feladatokban. A most induló cikksorozatunkban mutatjuk be azokat a javaslatokat, amelyek segítségével a gazdálkodókra nehezedő adminisztrációs teher és a támogatások visszafizetésének kockázata tovább csökkenthető. A hazai agrárium digitális átállása mindannyiunk közös érdeke, hiszen ez a pontos adatvezérelt gazdálkodás a fenntarthatóság és a nyomonkövethetőség alapja. Jelenleg a növényvédelemi tevékenységről szóló 43/2010 (IV. 23.) FVM rendelet értelmében a 10 hektár felett gazdálkodóknak a szántóföldi területein végzett rovarölő szeres kezeléseket a munkavégzést követő 24 órán belül rögzíteniük kell a NÉBIH elektronikus felületén (eGN). Bár a szabályozás célja többek között a nyomonkövethetőség és a méhek védelme lenne, a 24 órás határidő a gyakorlatban olyan adminisztratív és technikai kihívások elé állítja a gazdálkodókat, amelyek indokolttá teszik a szabályozás újragondolását.

A 24 órás határidő különösen a kisebb gazdaságok számára jelent komoly adminisztratív terhet, növeli a hibázás kockázatát, miközben a szakmai vagy technikai segítség sem minden esetben érhető el ilyen rövid időn belül. Továbbá a rövid határidős kötelezettség miatt elkövetett adminisztrációs hibák akár szankciót, támogatás megvonást is maguk után vonhatnak.

A fogyasztók és a környezet – különösen a beporzó rovarok, méhek – védelme kiemelten fontos. Ugyanakkor az utólagos 24 órás adatrögzítés önmagában nem garantálja a kijuttatás biztonságát, hiszen az adminisztráció a már elvégzett munkát követi. A helyszíni, szúrópróbaszerű hatósági ellenőrzések és a mintavételezések továbbra is a leghatékonyabb eszközei a jogkövető magatartás biztosításának, miközben a digitális rendszernek elsősorban a támogató, nyomonkövető funkciót kellene betöltenie.

Az Európai Unió végrehajtási rendelete a hazainál jóval rugalmasabb, 30 napos határidőt biztosít az adatok elektronikus formátumba történő átvezetésre (2030.január 1-ig ennél még hosszabb határidőt is biztosíthatnak a tagállamok). Éppen ezért a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara azt javasolja, hogy a kezelések 24 órán belüli papíralapú vagy helyi digitális nyilvántartása továbbra is maradjon kötelező a helyszíni ellenőrzések biztosítása érdekében. A Nébih eGN rendszerébe történő elektronikus feltöltés határideje viszont 24 óráról legalább 30 napra módosuljon a szántóföldi területeken végzett rovarölő szeres kezelések esetében. Egy életszerűbb, a gyakorlati tapasztalatokra épülő szabályozás egyszerre szolgálná a környezet- és fogyasztóvédelmet, valamint csökkentené a gazdálkodók adminisztratív terheit és a szankciók kockázatát. A NAK bízik abban, hogy a szakmai szervezetek, a hatóságok és a gazdálkodók együttműködésével olyan kompromisszumos megoldás születhet, amely egyszerre biztosítja az élelmiszerbiztonságot, a fenntartható mezőgazdasági termelést és a jogkövető gazdálkodás támogatását.

A téma kapcsán készült, bővebb információkat tartalmazó szakmai cikk a NAK honlapján érhető el: https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/mezogazdasagi-termeles/110737-cel-az-adminisztracios-terhek-csokkentese-i-resz

Forrás: NAK

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Aszályhelyzet 2026: Miért szárad ki Magyarország középső és keleti része? A klímaváltozás korában a víz a legfontosabb erőforrás

A klímaváltozás egyre nagyobb mértékben hat Közép-Európára

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A Kárpát-medence vízföldrajzi és klimatikus szempontból különleges térség. Évente hozzávetőlegesen 300 km³ csapadék hullik a medence területére, ami első ránézésre jelentős vízmennyiségnek számít. Ennek ellenére az elmúlt években Magyarországon és a régió más országaiban egyre gyakoribbá váltak a súlyos mezőgazdasági aszályok, csökkentek a terméshozamok, romlott a talajok állapota, valamint egyre nagyobb nyomás nehezedik a felszíni és felszín alatti vízkészletekre.

A fénykép illsuztráció. Fotó: PIxabay

Hogyan lehetséges, hogy az ország középső és keleti része fokozatosan vízhiányossá válik?

A válasz alapvetően négy egymással összefüggő tényezőben keresendő:

  1. a klímaváltozás következtében átalakuló csapadékeloszlásban,
  2. a párolgás növekedésében,
  3. a táj természetes vízmegtartó képességének csökkenésében,
  4. valamint a modern mezőgazdasági és vízgazdálkodási rendszerek sérülékenységében.

A probléma tehát nem kizárólag a lehulló csapadék mennyisége, hanem az, hogy a víz milyen gyorsan távozik a rendszerből, és milyen mértékben képes a táj hosszabb ideig megőrizni azt.

A klímaváltozás már átalakította Közép-Európa vízháztartását

A WMO 2026-os összegzése és az IPCC hatodik értékelő jelentése alapján Európa a globális átlagot meghaladó ütemben melegszik. Különösen Közép- és Dél-Európa tartozik azok közé a régiók közé, ahol az aszályok intenzitása és gyakorisága jelentősen növekedhet a XXI. század során.

Az IPCC AR6 jelentése szerint:

  • növekszik a hőhullámok gyakorisága,
  • emelkedik a potenciális párolgás,
  • csökken a nyári talajnedvesség,
  • nő a mezőgazdasági aszályok kockázata,
  • miközben a csapadék egyre szélsőségesebb formában érkezik.

A modellek alapján Közép-Európában egyre intenzívebb a felmelegedés, a nyári csapadék mennyisége csökken, ugyanakkor a rövid idejű (néhány óra) intenzív csapadékesemények gyakoribbá válnak. Ez rendkívül kedvezőtlen kombináció, mert az intenzív záporok során lehulló víz jelentős része nem tud beszivárogni a talajba, hanem gyors felszíni lefolyás formájában elhagyja a területet.

A klímaváltozás másik kritikus eleme a hőmérséklet-emelkedés. Magyarország éves középhőmérséklete az iparosodás előtti időszakhoz képest már több mint 1,5 °C-kal emelkedett. A nyári hőhullámok nemcsak a növényállományokat terhelik, hanem jelentősen növelik a párolgást is.

A melegebb levegő több nedvességet képes megtartani, ezért:

  • gyorsabban száradnak ki a talajok,
  • nő a növények vízigénye,
  • gyorsabban csökken a talajnedvesség,
  • fokozódik a mezőgazdasági stressz.

A Nature Geoscience folyóiratban 2024-ben megjelent kutatás szerint a 2022-es európai aszály súlyosságának több mint 30%-áért közvetlenül az antropogén globális felmelegedés volt felelős, elsősorban a fokozott evapotranszspiráció révén.

A 2022-es aszály: a magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb krízise

A 2022-es év sok szempontból fordulópontot jelentett Magyarország számára.

A HungaroMet (akkor még OMSZ)  és a Klímapolitikai Intézet adatai alapján:

  • 2021 már száraz évnek számított,
  • 2022 telén és tavaszán rendkívül kevés csapadék hullott,
  • a vegetációs időszak kezdetére súlyos talajnedvesség-hiány alakult ki,
  • nyáron extrém hőhullámok és rekordközeli hőmérsékletek jelentkeztek.

Az Alföld egyes részein a kukoricatermés gyakorlatilag összeomlott. Több térségben 70-90%-os terméskiesést jelentettek. A napraforgó, a takarmánynövények és számos kertészeti kultúra szintén súlyos károkat szenvedett.

A Duna és a Tisza vízállása történelmi mélységeket közelített meg, miközben jelentősen csökkent a talajvízszint is.

A problémát tovább súlyosbította, hogy a magyar mezőgazdasági területek jelentős része korlátozott öntözési infrastruktúrával rendelkezik. Magyarország mezőgazdasági területének csak néhány százalékát öntözik rendszeresen, miközben az öntözési igény gyorsan növekszik.

A Kárpát-medence természetes vízrendszereinek átalakulása

A jelenlegi helyzet megértéséhez történeti perspektívára is szükség van.

A Kárpát-medence eredetileg rendkívül gazdag volt természetes vízmegtartó rendszerekben: árterek, mocsarak, lápok, holtágak, ligeterdők, sekély tavak jellemezték a térség jelentős részét.

A Tisza szabályozása előtt például az Alföld hatalmas területei időszakosan víz alatt álltak. Ezek az árterek természetes szivacsként működtek:

  • lassították a víz lefolyását,
  • tárolták a vizet,
  • utánpótolták a talajvizet,
  • stabilizálták a mikroklímát.

A XIX–XX. századi folyószabályozások, lecsapolások és intenzív mezőgazdasági átalakítások azonban radikálisan megváltoztatták ezt a rendszert.

A cél akkor érthető módon a mezőgazdasági termőterületek növelése és az árvízvédelem volt. Rövid távon ezek a beavatkozások jelentős gazdasági előnyöket hoztak, hosszabb távon azonban jelentősen csökkentették a táj természetes vízmegtartó képességét.

Ma sok helyen a vízgazdálkodási logika továbbra is elsősorban a gyors vízelvezetésre épül. A klímaváltozás korszakában azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jövőben a vízvisszatartásnak kellene prioritást élveznie.

Ebben kulcsszerepe van a talajnak. Egy egészséges, szerves anyagban gazdag talaj hatalmas mennyiségű vizet képes tárolni, míg a kiszáradt, tömörödött vagy fedetlen talaj szinte taszítja a vizet. Ezért egyre fontosabbá válik a talajtakarás, a mulcsozás, a szervesanyag-visszapótlás, a forgatás nélküli művelés és a takarónövények alkalmazása. A jövő mezőgazdaságának nemcsak termelnie kell, hanem vizet is meg kell őriznie. A talaj ugyanis nem csupán termőközeg, hanem az egyik legfontosabb természetes víztározó.

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak az úgynevezett „nature-based solutions” megközelítések.

Ezek lényege, hogy a természetes folyamatok helyreállításával próbálják mérsékelni a klímaváltozás hatásait.

Ilyen megoldások lehetnek:

  • árterek rehabilitációja,
  • vizes élőhelyek helyreállítása,
  • agroerdészet,
  • erdősítés
  • tarvágások csökkentése vagy teljes leállítása
  • természetes vízvisszatartó rendszerek,
  • tájléptékű vízmegtartás.

Ezek a megoldások egyszerre növelik és javíthatják a vízbiztonságot, növelhetik a biodiverzitást, mérsékelhetik a hőhullámok hatását és hozzájárulhatnak a szénmegkötéshez. Az erdők például nemcsak szén-dioxidot kötnek meg, hanem javítják a mikroklímát, csökkentik a felszíni hőmérsékletet, mérséklik a párolgást és hozzájárulnak a helyi vízkörforgás stabilitásához.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem kizárólag technológiai kérdés. A tájhasználat átalakítása nélkül a jelenlegi problémák várhatóan tovább súlyosbodnak.

Az öntözés szintén fontos eszköz lehet, de önmagában nem jelent végleges megoldást, főleg úgy, hogy a legambíciózusabb tervek szerint is maximum a termőterületek alig 3-5%-át lehetne lefedni öntözéssel.

Miért nem elég az öntözés?

Sokan az öntözést tekintik az aszályprobléma fő megoldásának. Bár az öntözés valóban egyre fontosabbá válik, önmagában nem jelent hosszú távú megoldást.

Ennek több oka van:

1. Korlátozott vízkészletek: a felszín alatti vizek túlzott kitermelése hosszú távon csökkentheti a talajvízszintet és ökológiai károkat okozhat.

2. Növekvő párolgás: a magasabb hőmérséklet miatt az öntözővíz egy része gyorsan elpárolog, különösen hőhullámok idején.

3. Energetikai és gazdasági költségek: az öntözőrendszerek kiépítése és fenntartása rendkívül költséges, különösen energiaár-emelkedés mellett.

4. Ökológiai kockázatok: nem megfelelő vízgazdálkodás esetén nőhet a talajszikesedés és romolhatnak az ökoszisztémák.

Az öntözés csak akkor lehet fenntartható, ha azt vízvisszatartás, talajvédelem, természetalapú megoldások és komplex tájrehabilitáció egészíti ki.

Azonban, ha közben tovább romlik a talaj állapota, csökkennek a felszín alatti vízkészletek és nő a párolgás, akkor az öntözés hosszú távon nem lesz fenntartható. Ezért elsősorban hatékony, precíziós és víztakarékos rendszerekre van szükség, miközben a hangsúlyt a természetes vízvisszatartásra kell helyezni. Ide tartozik a kisebb tározók kialakítása, a vizes élőhelyek helyreállítása, a holtágak rehabilitációja vagy akár a természetes árterek részleges visszaadása is. Ezekre számos kormányzati, önkormányzati, civil és lakossági együttműködést láthatunk az elmúlt évekből.

A mezőgazdaságnak közben alkalmazkodnia kell az új klimatikus viszonyokhoz. Egyre fontosabbá válhatnak a szárazságtűrőbb régi és új növényfajták, a diverzifikált vetésszerkezet, az agroerdészeti rendszerek és a hagyományos tájfajták újrafelfedezése. Az elmúlt évek megmutatták, hogy a monokultúrás rendszerek különösen sérülékenyek a szélsőséges időjárási helyzetekkel szemben. A változatosabb, természetközelibb gazdálkodás nemcsak környezeti szempontból lehet előnyösebb, hanem hosszú távon stabilabb termésbiztonságot is adhat.

A klímaváltozás egyik legveszélyesebb következménye, hogy a vízkörforgás egyre szélsőségesebbé válik. Közép-Európában és a Kárpát-medencében nem csupán az aszályok gyakorisága növekszik, hanem az intenzív csapadékeseményeké is. Egyre gyakoribbá válnak azok a helyzetek, amikor rövid idő alatt rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullik le, amelyet a talaj és a vízelvezető rendszerek már nem képesek megfelelően kezelni. Ennek következményei a villámárvizek.

A villámárvizek különösen veszélyesek, mert nagyon rövid idő alatt alakulnak ki, gyakran lokálisan, és jelentős károkat okozhatnak településeken, mezőgazdasági területeken és infrastruktúrában. A problémát súlyosbítja, hogy a kiszáradt, tömörödött vagy szervesanyagban szegény talaj sok esetben már nem képes megfelelően befogadni a hirtelen lehulló csapadékot. Ilyenkor a víz nem beszivárog, hanem gyors felszíni lefolyássá válik.

Ez különösen fontos paradoxon. Miközben az intenzív esőzések során rövid idő alatt hatalmas vízmennyiség jelenik meg, ennek jelentős része gyakorlatilag elveszik a tájból. A víz gyorsan lefolyik folyókon, csatornákon keresztül, majd néhány hét múlva ugyanazok a térségek ismét súlyos aszályhelyzettel szembesülnek.

Vagyis a villámárvizek és az aszályok valójában ugyanannak a rendszerhibának a különböző megjelenési formái: a táj csökkenő vízmegtartó képességének, a talajromlásnak, az intenzív felszínalakításnak és a klímaváltozás által felerősített hidrológiai szélsőségeknek.

A jövő egyik legfontosabb feladata ezért nem pusztán az árvízvédelem vagy az aszálykezelés külön-külön, hanem egy olyan integrált vízgazdálkodási rendszer kialakítása lehet, amely képes lassítani, tárolni és helyben tartani a vizet. Ebben kulcsszerepe lehet a természetes árterek helyreállításának, a vizes élőhelyek rehabilitációjának, a talajvédelemnek, az erdősítésnek, valamint a tájléptékű vízvisszatartásnak.

Fontos a megfelelő szakpolitikai cselekvés is, hiszen Magyarország változatos geomorfológiai, talajtani és klimatológiai adottságai miatt egységes, minden térségre alkalmazható megoldás nem létezik. A hatékony alkalmazkodási stratégiák kialakítása ezért elsősorban lokális és regionális szinten lehetséges, az adott tájhasználati, vízgazdálkodási és ökológiai sajátosságok figyelembevételével.

És, ami fontos! Még ezekkel az eszközökkel sem lehet teljesen megszüntetni a sérülékenységet, hiszen a klímaváltozás hatásai egyre gyorsabban és egyre szélsőségesebb formában jelentkeznek. A megfelelő vízgazdálkodási, talajvédelmi és mezőgazdasági alkalmazkodási stratégiák jelentősen mérsékelhetik a károkat, de a kockázatot teljesen nem képesek eltüntetni.

A jövőben tovább növekszik a hőhullámok intenzitása, fokozódik a párolgás, gyakoribbá válnak az aszályos időszakok, miközben az intenzív csapadékesemények és villámárvizek kockázata is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és az infrastruktúra egyre nagyobb klimatikus bizonytalanság mellett lesz kénytelen működni.

Éppen ezért az alkalmazkodás mellett egyre fontosabbá válik a reziliencia növelése is. Olyan rendszerek kialakítására van szükség, amelyek nemcsak ellenállni képesek a szélsőségeknek, hanem gyorsan alkalmazkodni és regenerálódni is tudnak utánuk. A jövő egyik legnagyobb kihívása valószínűleg nem az lesz, hogyan kerülhetjük el teljesen a károkat, hanem az, hogyan tudjuk mérsékelni azok társadalmi, gazdasági és ökológiai következményeit egy gyorsan változó éghajlati rendszerben.

Mint látható a klímaváltozás ma már nem távoli jövőkép, hanem a jelen valósága. Az elmúlt évek aszályai, rekordhőmérsékletei és terméskiesései világosan mutatják, hogy a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság új korszakba lépett 2022 után. A korábbi rendszerek egyre kevésbé működnek ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezért a jövő egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy mennyire tudjuk helyreállítani a táj természetes vízmegtartó képességét, és mennyire tudunk alkalmazkodni a gyorsan változó éghajlati viszonyokhoz.

Írta: Dr. Kovács Erik – Klímapoltikai Intézet

Források:

  1. Biró, Kinga, Kovács, Erik. “Agro-climatic Analysis for Agricultural Adaptation in Hungary.” Periodica Polytechnica Social and Management Sciences (2023).
  2. Buzási, Attila. “Climate vulnerability and adaptation challenges in szekszárd wine region, Hungary.” Climate 9.2 (2021): 25.
  3. Faranda, Davide, et al. “Persistent anticyclonic conditions and climate change exacerbated the exceptional 2022 European-Mediterranean drought.” Environmental Research Letters (2023).
  4. Nendel, Claas, et al. “Future area expansion outweighs increasing drought risk for soybean in Europe.” Global Change Biology 29.5 (2023): 1340-1358.
  5. Toreti, Andrea, et al. “Drought in Europe august 2022.” Publications Office of the European Union, Luxembourg 10 (2022): 264241.
  6. van der Wiel, Karin, et al.. “Physical storylines of future European drought events like 2018 based on ensemble climate modelling.” Weather and Climate Extremes 33 (2021): 100350.
  7. van der Wiel, Karin, et al. “Large increases of multi-year droughts in north-western Europe in a warmer climate.” Climate Dynamics 60.5 (2023): 1781-1800.
  8. IPCC (2021): Climate Change 2021: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Sixth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press.
  9. IPCC (2022): Climate Change 2022: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Working Group II Contribution to the Sixth Assessment Report. Cambridge University Press.
  10. IPCC (2019): Climate Change and Land: An IPCC Special Report on Climate Change, Desertification, Land Degradation, Sustainable Land Management, Food Security, and Greenhouse Gas Fluxes in Terrestrial Ecosystems (SRCCL).
  11. Nature Geoscience (2024):  Orth, R. et al. Anthropogenic warming intensified the 2022 European drought. Nature Geoscience, 2024.
    https://www.nature.com/articles/s41561-024-01559-2
  12. HungaroMet Zrt. (korábban OMSZ): A 2022-es aszály meteorológiai elemzése.
  13. Klímapolitikai Intézet (2024): Klímaváltozás: aszályadaptációs módszerek a hazai mezőgazdaságban. https://klimapolitikaiintezet.hu/kutatas/klimavaltozas-aszalyadaptacios-modszerek-a-hazai-mezogazdasagban
  14. Copernicus (2026): https://defence-industry-space.ec.europa.eu/europes-warming-accelerates-beyond-global-trend-new-copernicus-data-shows-2026-04-28_en
Tovább olvasom