Vadászat
Hogy mit hoz a holnap, nem tudhatjuk!
Késő délután van, de az erdő szárnyas lakói még javában hangoskodnak. A nap is csak most kezdett süllyedni a nyugati horizont felé, gyorsan veszítve sugarainak melegséget árasztó erejét.
Vadászom! Ülök a lesen, és azon gondolkozom, mennyire szerencsés vagyok, hogy ebben a hatalmas tölgyerdőben vadászhatok, ahova eddig csupán a sóvárgó vágyaim jutottak be. Kisherenden vagyok, a baranyai dámok hazájában. Az Újpetrei Gazdák Vt. elnöke, Németh Zoltán és vadászmestere, Dobos Gyula meghívására dámtarvad lesvadászatán vehetek részt.
Délután háromkor találkozunk a többi vadásztárssal és indulunk a dámos erdő felé. Még jóval a kitűzött cél előtt félreállunk az autóval. Figyelmeztet a vadászmester, lehet hogy így többet kell majd gyalogolnunk, de nem zavarjuk a vad nyugalmát.
Karbantartott lesek, gondozott utak, kaszált nyiladékok, erdei legelők, kerítéssel védett tölgyfiatalosok fogadnak bennünket ebben a közel kétszáz hektáros, szinte kincsként kezelt erdőben. Bármerre nézek kitaposott váltók jelzik, hogy vadban igen gazdag területen járok.
Nekem az ún. Bika réten a 16-os les jutott. Megkaptam az eligazítást, miszerint lőhetek dámtarvadat és vaddisznót koca kivételével. Tudnak ezen a részen egy kb. harminc darabból álló kondát, de mostanában nem látták őket. Tilos lőirányom nem volt, etikus távolságon belül bármerre lőhetek. Dobos Gyula vadászmester közölte, mielőtt elindulna hozzám a vadászat végén ami kb. 21 óra telefonál, és ha közeledik, lámpával jelez. Ezután egy kalappal kívánva, eltűnt az erdő fái között.
Az emlékezetes Bika rét
A nap lenyugvó vörös korongja már a tölgyfák törzsei között bujkált. Előttem kb. két futballpályányi nagyságú legelő, jobb sarkában, a nyomokból ítélve, a sűrűn látogatott szóró. Mindezt különböző korosztályú erdő öleli körül. Mögöttem kis patak csobogását hallom, egy nádfoltból tőkés récék hangoskodnak. A sűrű bokrok alól fácánkakas dugja ki a fejét, és mivel ellenséget nem lát, a kukoricától sárgálló szóróra fut. Nemsokára népes tyúkcsapat követi, heten vannak.
Csendben figyelem az erdő életét, próbálom minden pillanatát jól emlékezetembe vésni és elraktározni, ki tudja mikor kapok újra lehetőséget, hogy ismét itt vadászhassak. Most úgy érzem, itt minden az enyém, legalábbis erre az egy-két órára.
Lassan sötétedik. Távcsővel kutatom a szórót és környékét, amikor egy pillanatra megáll a kezemben az optika. Két vad mozgására lettem figyelmes, még szabad szemmel is látni, ahogy őz nagyságú vad közelít. Többen vannak, és tudom már, hogy nem őzek, hanem dámok jönnek. Életemben most látok először ilyen vadat természetes közegében, így nem csoda, hogy eluralkodik rajtam a vadászláz. Még rókánál is érzem, ami szerintem egészséges reakció.
Nem akarok hibát elkövetni, hogy hasas tehenet vagy bikaborjat lőjek, ezért hosszasan távcsövezem őket, közben az idegeim is megnyugszanak kissé. Végül kiválasztottam egyet, ami testre is a legkisebb volt, a hasa alatt sem láttam a pamacsot, ami arra utal bikaborjú. Lassan emelem a fegyvert, a sors által nekem szánt első dámomra. A szálkereszt nehezen, de megállapodik a vad lapockája mögötti tenyérnyi helyen, dördül a lövésem.
Utána csak annyit látok, hogy a vad magasra ugrik mintegy jelezve a találatot, vad vágtába kezd, de húsz méter után felbukfencezik. El sem akarom hinni, meglőttem életem első dámvadját. Távcsővel hosszan nézem a már élettelen ünőt, ott fekszik a legelőn, ami egykor táplálta, és most ravatala lett.
Telefonom rezgése rántott vissza a valóságba, a vonal másik végén a vadászmester hangját hallom: Mire lőttél? Megvan? Válaszomat gratuláció követte, és én már tudtam hogy ennek fájdalmas következményei lesznek. Hívtam a többi vadásztársamat is, tudattam velük a számomra csodálatos élményt, nem feledkeztem meg, egy előző írásomban említett barátomról, Obermayer Robiról sem. Tenyerét dörzsölve ígérte: a világ minden kincséért sem hagyná ki, amikor dámvadásszá avatnak, a beírókönyvnél vár majd bennünket.
Korán van, még csak fél hat, várnom kell még, mire értem jönnek, így a történtek újraboncolgatásával, ízlelgetésével, szarvasom újra- és újranézegetésével töltöttem az időt. A megbeszéltek szerint helyemet nem hagyhattam el, pedig már hogy siettem volna hozzá. Másrészt meghagyták, figyeljek, hátha jön még dám, ha tudok, lőjek közülük.
Csak úgy ösztönösen nézek a szóróra, majd meghűl bennem a vér. Na nem, ez már csak mese! Ismét két fekete árny mozog azon a helyen ahol alig egy órája az ünőt lőttem. A távcső majd kiesett a kezemből: nem dámok, hanem két disznó falatozik a szórón. Ez már sok a jóból, de hát vadászni jöttem, vagy nem?
Itt is hosszasan figyelem a vadat, nehogy kocát lőjek. Tehetem ezt bátran mivel nyugodtan turkálnak, dagonyáznak, semmi gyanúsat nem vesznek észre. Elég szembetűnő a két vad közötti méretkülönbség. A kicsi mellett döntök. Most már szükség van a fegyvertávcsőbe épített világító pontra, annak ellenére, hogy majdnem holdtölte van.
Miután csillapodik bennem az újra eluralkodó vadászláz disznónál hihetetlen erővel fog el , sikerül a piros pontot a vad oldalán stabilan megállítani. Szól a fegyver, és csak annyit látok, hogy a nagyobb elvágtat a sűrűbe De hol van, amire lőttem?
Hamarosan érkezik a válasz. A szarvasok számára készített, deszkából összeszögelt etetőbe borult bele a disznóm, onnan hallom utolsó rúgásait, a 11,7-es Norma Vulkan lövedék azonnal földhöz vágta.
Az előző telefonok megismétlődtek, még maradjunk, biztattak.
Nehezen akart múlni az idő, hol a disznót, hol az ünőt lámpáztam meg, hogy ott vannak-e még, mintha attól kéne félnem, hogy csülökre kapnak és elmenekülnek.
Nagyon lassan, de eljárt az idő, Gyula szólt, hogy elindul felém. Én is elkezdtem pakolni, végre mehetek a vadjaimhoz! Az erdő egy távoli kanyarulatában láttam felvillanni a lámpáját, kiürítettem a fegyverem, jeleztem hogy látom, és elindultam lefelé a létrán.
Talán félúton járhattam, amikor az erdőből erős törést, csörtetést hallottam. Lépteimet megnyújtva a közeledő társam elé siettem, jelezve, hogy fentről a dombról konda közelít. Már ő is hallotta a törést, javasolta, húzódjunk a fák árnyékába a hold fénye elől, hátha kiváltanak ide a rétre.
Nem kellett soká várni, az erdőt szegélyező gazosból először kettő, majd összesen hat disznó sziluettje tűnt fel. Az első egy süldő, lőheted. Tedd a vállamra a puskát, úgy biztosabban célozhatsz szólt az utasítás. Inkább szabadkézből lövök, válaszoltam kissé elbizakodottan az első két sikeres lövésem miatt.
A világító pont újra egy disznó fekete oldalán kereste a halálos pontot. Végre megállt a lapockán, görbült az ujjam a ravaszon, de a hangos dördülés helyett csak egy silány csett volt a válasz. Úristen, csütörtök, villan át az agyamon a gondolat, de fájdalmasan hasított belém a felismerés, hogy miután leszálltam a lesről, nem töltöttem újra a fegyverem.
Távcsövezés, és látom hogy a disznók, bár gyanakodva, már az erdő felé fordulva, de még mindig ott állnak. Hosszú órának tűnt, mire úgy ahogy hang nélkül megtöltöm a puskát, de a vad kivárta. Ismét sikerül jó helyre vinnem a szálkereszt közepén világító piros pontot, és most már gorombán szól a fegyver, kiszakítva ebből a csodás erdőből egy újabb életet. A vad tűzben rogyott össze, akárcsak nemrég a másik fajtársa.
Fedetlen fővel lépek oda hozzá, fogadva a gratulációt, sorban először a dámhoz, majd a második disznóhoz, ami kb. 4050 kilós kan süldő. De hol az első disznó?, kérdezi Gyula? Az még eszik válaszolom. Meghökkenve, kérdőn néz rám.
Odamegyünk ahol rálőttem, nevetve mondja, ez benne van a kukoricás ládában. Amit szintén süldőnek néztem az kb. 80 kilós kan, a másik, amit elengedtem, minimum két arasszal magasabb volt. Lehet hogy elengedtem életem nagy kanját?
Gyorsan elhessegetem a gondolatot, nem akarok mohó lenni, amit ma átéltem, annak a töredéke is elég lett volna. Egy napra csak egy nagyvadat tanította nekem régen valaki. Ezt is milyen jó volna elosztani egy évre, hiszen van, amikor hónapokig vadat sem látok, nem hogy lőhetek. Előző este, mielőtt elaludtam, álmodni sem mertem volna, hogy ilyen napra ébredek. Sohasem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
Barátom, ahogy ígérte, várt, és nem hagyta ki a lámpákkal megvilágított terítéknél a dámvadásszá avatásom, hozzásegítve annak fájdalmas következményeihez, amelyet fotókkal örökítettünk meg magunk és az utókor számára.
Köszönet ezért a felejthetetlen szép napért, az örök emlékként megmaradó vadászatért!
Köszönöm Újpetrei Gazdák Vt., köszönöm újpetrei vadászok!
Teríték a Bika rétről
Dobos Gyula vadászmester és a szerző
Dámvadásszá avatásom
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Döntések a Nimród jövőjéről
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login