Vadászat
A nagy kan története
2007. II. 28. után, a vadászati üzemterv lejártával, különböző érdekek és ellenérdekek felszínre jutásával társaságunk sorsa megpecsételődött. Kettéválni kényszerültünk. A szakhatóság felfüggesztette a területen folyó összes vadászati tevékenységet, míg egyezségre sor nem kerül, ami jogerőre emelkedik.
Így teltek-múltak a hónapok vadászat és a szórók üzemeltetése nélkül. Az elvonási tünetek már kezdtek egyikünkön-másikunkon mutatkozni (egy vadásztársamnál ez olyan fokú volt elmondása szerint, hogy már a tengeri malacot is féltette tőle a család ). De a sors közbeszült jelenlegi elnökünk személyében, aki egy gyors körtelefonnal összeívott bennünket megbeszélésre. Őszinte örömmel jelentette, hogy május 23-ától lehet vadászati tevékenységet folytatni az új területünkön, amelynek igazán megörültünk.
Nyomban nekiláttunk a szórók létesítésének, ki-ki ideje és energiája szerint. Én magam is ekként cselekedtem. Fölraktam a motoromra egy zsák csöves kukoricát, és elindultam az általam kiszemelt helyre, ahol kiürítettem a zsákom. Kétnaponként néztem a szórót, egy hét múlva megdobbant a szívem valami a felét megette a kukoricának. Nem tudtam, hogy kire vagy kikre fogjam, eső nem lévén a száraz földön nyomot nem lehetett látni.
Elindultam a szórótól a lehetséges csapán, s a legnagyobb meglepetésemre és örömömre pár méterre találtam kukoricacsutkát és félig lerágott kukoricát. De az alkalmi étterem vendégének névjegyét nem találtam. Újra megterítettem a vendégnek, remélve, hogy ismét eljön vagy eljönnek lakomázni. Másnap újra ellenőriztem a szórót, volt-e vendég az éjszaka leple alatt? Bizony volt, de már a névjegyét is otthagyta az esti zápornak köszönhetően. Akkor úgy döntöttem, lesz ami lesz, én kiülök a lesre.
Este nyolc óra tájban már kinn voltam, vártam, távcsövezgettem a búzatáblákat, hátha látok valami érdekeset a lemenő nap fényénél. A lestől jobbra a nádasból alig hallható neszezéssel kiváltott egy bak, körbenézett, majd komótosan elindult a nádas szélén a szóró irányába. Szépen, lassan, de biztosan haladt a célja felé, majd gondolt egyet, és egyenesen a lesem felé vette az irányt.
Óvatosan a szememhez emeltem a távcsövemet és azon keresztül néztem, próbáltam megsaccolni, mekkora súlyú lehet a fejdísze. Már annyira közel jött, hogy a „messzelátó” inkább akadály volt, mint segítség. Nézegettük egymást, ő megunva a bámészkodást lassan továbbállt. Én vigyázva, hogy ne csapjak zajt, átültem a les másik lócájára, és tovább figyeltem a távolodó bakot, aki, mint aki jól végezte dolgát, egykedvűen távolodott.
A nap már a látóhatár alá bukott, gondoltam is, na innen még egy óra és lehet szedelőzködnöm. Szememhez emeltem a távcsövet, hogy újra körülnézzek, a búzában számolgattam a legelésző őzeket. A tőlem jobbra és kissé előre lévő táblában észrevettem három őzet, akik igen nyugtalanok voltak, sűrűn nézegettek a tábla jobb széle felé. Én is arra távcsöveztem, ahol valami nagy fekete haladt a búza közepén. Jobban megnézve nem hittem a szememnek. „Az én vendégem” gondoltam.
De hát akkor miért nem a szórót közelíti? Bizakodtam, hátha kerülővel jön. Tizenegy óráig vártam, de nem jött. Másnap reggel megnéztem a szórót, megint csak volt a vendég. Újra terítettem és újabb elhatározás: estére jövök! Eljött az este nyolc óra, szorgosan készülődtem. Bepakoltam minden, ami ilyenkor kell: lámpa, szuku, kötél, fényképezőgép, meleg holmi, kés, távcső, telefon. Az időjárás nem volt optimális, borongós, esős, egyszóval „nemszeretem” idő, de azért csak kimentem.
A kocsival a lestől jó messze álltam le, összepakoltam és elindultam a les felé. Ahogy a célegyenesbe érek, látom, hogy a lestől balra lévő nagy búzatábla túlsó végén gépek dolgoznak, ott minden bizodalmam elszállt, de ha már itt vagyok, csak felülök.
A lesen kivettem a hátizsákomból a szükséges dolgokat, betáraztam a Zastava 7×64-est és vártam. A gépek nemsokára elmentek. A nagy csendben a szívem dobogását is hallottam. Kis idő múltával feltűnt, hogy még a madarak is csendben vannak, őzet sem látni, úgyhogy a maradék kedvem is elment. “Biztosan túljár az eszemen” gondoltam.
Már kilenc is elmúlt, a nap közelítette a horizontot. Ezen mélázva megütötte fülem nagyobb távolságból a nád csörrenése, majd csönd, és megint csörrenés. Azt gondoltam, a tegnapi őz jön. Puskámat a kezembe véve minden érzékszervemmel figyeltem az egyre erősödő hangot. Csörtetés csend csörtetés.
Már erősen szürkült, amikor először megpillantottam, de lövéshez nem jutottam, mert a zöld nád takarta előlem. A hangot követve próbáltam kitalálni, hol jön majd ki a nádból. Amikor meghallottam, hogy a csatornába lévő vízbe belemegy, az villant át rajtam, hogy biztosan elmegy.
Aztán megláttam a nádas felőlem eső részében, s egy kicsit megörültem, már célba is vettem, de megint belépett a sűrűbe. Újra kételkedni kezdtem, hogy kijön a szóróra. De most már célozva követtem a hangot, és a következő pillanatban ott állt előttem teljes életnagyságban a nyiladék közepén, a céltávcső szálkeresztje ott táncolt a disznó fején.
Egy hirtelen ötletből kifolyólag mégis hátrább vittem a célkeresztet és megérintve az elsütőbillentyűt útjára eresztettem a fekete angyalt. Lövésemre a disznó elugrott.
„Elhibáztam” – gondoltam. De fülelőztem, és hallottam, hogy töri a nádat futtában, majd csend. „Biztosan ráállt a váltóra, azért nem hallani, hogy távolodik” – gondoltam. De az nem lehet, hogy ilyen távolságból hibázok! Na mindegy, új lőszer a csőbe, puska, lámpa a kézbe, irány a rálövés helye. Ha találok vért, vágott szőrt, irány haza vadőrért, kutyáért.
A rálövés helyén semmi ilyesmit nem találtam, körbelámpáztam, amelynek fényében megláttam a disznót, nekem keresztben! Lámpázom, de meg se moccan. Célzásra emelem puskámat, de nem látok semmit. Ekkor a lámpámat a két térdem közé fogom, irányítok a puskámmal, célzok, lövök, a disznó a másvilágba visítja magát. Közelebb megyek, ő már a utolsókat rúgja.
Ekkor látom, mekkora nagy darab, az oldalán fekve is hatalmas. A lámpa fényénél nézegetem, a zsákmányom szájából egy hatalmas penge villan ki. rácsodálkozom, de közben fohászkodom Hubertuszhoz, hogy a másik penge is ép legyen. Gyorsan átfordítom és mosolyra húzódik az ajkam, a fohász meghallgattatott.
Ekkor ocsúdok föl, keresem a lövések helyét. Mind a két lövés a testben van, majd zsigereléskor megnézzük, hogy az elsőre miért tudott megtenni vagy harminc métert.
Kapom a telefonom, hívok segítséget és persze dicsekszem is. Ránézek az órámra, 21,32-t mutat. Amíg a többiek ideérnek, van időm pár kép elkészítésére. Vadászmesterünk és egy hivatásos vadász személyében megjött a segítség, vadőrünk álmában sem gondolta, hogy ekkora disznót lőttem.
Azt szerettem volna, ha a zsigerelést csak mérlegelés után végezzük el. Rövid győzködés és súlybecslés után (200-220 kg), helyben zsigereltünk, így is nehezen raktuk fel a kocsi platójára. A kifőzött agyarak hossza egyenként 25,6 cm, a kis agyarak kerülete 7,4, szépségpont 5, a nagy agyarak vastagsága 28, amely paraméterek alapján aranyérmet érdemelt a trófea.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Döntések a Nimród jövőjéről
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login