Keressen minket

Vadászat

Hat lépésnyi utánkeresés

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Nyár derekán túl voltunk, épp’ aznap lépett második hetébe az augusztus. Végét járta az őzek násza, de azért még jó eséllyel lehetett vadászni rájuk, mert sokat mozogtak.

A Salak-hegy – Bandi bátyám vadászterületén – megér pár szót. Meddőhányó volt úgy a XX. század közepéig, valahonnan kohósalakot is szállítottak ide. A hegyet mára benőtték az akácfák és a siskanád, a rossz aszfaltút mellett pedig valamikor salakbányát nyitottak – itt terem fejtés és rostálás után a rosszabb fajta teniszpályák vörös talaja.

A kitermeléshez persze gépek kellenek, a gépek fém alkatrészeinek óvására biztonsági őr, az őrnek meg rossz idő esetére menedékhely. Így aztán konténer is van itt a különféle gépek között – még szerencse, hogy a Salak-hegy mögötti lesről nem lehet rálátni az illúzióromboló bányára.

A magasles egy L-betű formán elágazó mezőgazdasági terület sarkán áll, egy völgy aljában. Előttem az L-betű hosszabbik szára, egy őzrejtő gazos, pár éve felhagyott szántó, végében kis lucernás vadfölddel, azon túl már a salakbánya gátja.

Jobb kéz felől – az L-betű rövidebb száraként – vagy kétszáz méterre benyúlik az erdőbe a völgy aljában egy erősen parlagfüves kaszáló. Ez a les előtt úgy száz méter széles lehet, a vége felé pedig keskenyedik. A gazost és a kaszálót is a Salak-hegy felől keskeny sávban akácos övezi, felette cseres áll, a les mögött meg szép, gyertyánnal elegyes cseres-tölgyes.

A gazosban egy suta jön-megy ez évi gidájával, meg is dobogtatja időnként a szívemet. Helyettük egy rendkívül széles terpesztésű, bár rövid szárú trófeát viselő, középkorú bakra várnék – őt szánta nekem Bandi bátyám.

Vártam már vadra ezen a lesen néhányszor, télen disznóra, rókára, ma hajnalban bakra… Egy fiatal, felemás agancsút csúnyán el is hibáztam rettenetes szívdobogás közepette, torokszorongató vadászizgalmamban, kitekeredett testhelyzetből… Nem is értem, hogyan rántottam el a ravaszt, miféle reszketés futott végig akkor a mutatóujjamon? A vad ugrott egyet a dörrenésre, megállt egy pillanatra a kaszáló közepén, aztán riasztva, nagy ugrásokkal, tükrét fel-felvillantva tűnt el a szemem elől.

Nicsak, ott van a bak a gazosban! A középkorú az, fején igen kívánatos trófeával! Messze van azonban, kicsit több lehet, mint kétszáz méter… (Alföldi vadászok most biztosan nevetnek…) Száz méteren túl nem lőnék rá, a reggeli hibázás jókora visszatartó erő – majdcsak jön közelebb is, ilyenkor még későn sötétedik.

Egy kis nyugalom telepszik erdőre, kaszálóra és gazosra, van idő emlékezni.

Az a mai reggel… Benne volt abban az elkapkodott lövésben a tavalyi szezon 17 eredménytelen lese, cserkelése és barkácsolása – igaz, jártam közben néhány felejthetetlen helyen a Börzsönyben, ami azért nem utolsó eredmény.

Aztán Szent Mihály estéjén, az idény utolsó előtti napján … Csütörtököt mondott a régi puskám! Csalódottságomban ki is cseréltem a télen. Ez évben is volt pár eredménytelen les: júniusban a terület legjobb, legszebb részén akkora felhőszakadás ért kinn, amekkorára a százéves öregek is csak hazudós kedvükben emlékezhetnek.

Tegnap este meg éppen ide jöttem volna, csakhogy mire Bandi bátyámmal kiértünk, be volt írva ide valami megyei potentát. Egy erdei lesdeszkán vártam hát a jó szerencsét, azaz szurkoltam, hogy a mezítlábas közjogi méltóságnak ne jöjjön ki a nekem szánt bak.

Hab a tortán, hogy a még világosban a fülem hallatára érkezett egy disznó a közeli dagonyára. Látni nem láttam a sűrű cseres-gyertyános újulatban, de vagy harminc méterre tőlem nagyot loccsant a víz – s abban a pillanatban megszólalt a zsebemben a mobil, amit elfelejtettem lehalkítani. A disznó azonban erre sem ment el, viszont nyíltabb részre sem merészkedett ki végül.

Alig gondolom végig, már kapkodhatok is a sarokba támasztott puska után, mert a kaszáló sarkára kijön a középkorú bak! Csak átvált a gazosból az akácos szegélybe, talán hét-nyolc méternyi utat tesz meg takarás nélkül. Mire azonban gyorsan, de óvatosan a vállamhoz emelem a puskát, már el is nyelte a tisztást szegélyező sűrű.

Alkonyatig úgy telik el az idő, hogy lőhető helyzetben nem látom viszont a kívánatos vadat: még vagy háromszor-négyszer megpillantom a gazosban, egyszer úgy jó százötven méterről meg is célzom, de nem szánom el magamat a lövésre: tisztán csak a nyakát látni, ahogyan egy bokor hajtásait csipegeti. Inkább a gazost figyelem tehát, mert ott jár inkább a kiszemelt vad.

Így telik el sötétedésig az a pár óra: akármilyen hosszúnak is tűnt még délután a vadászatra fordítható idő, az alkonyat már közeledik, egyre lejjebb bukik a nap a távoli hegyek mögött. Fogynak a vadászatra fordítható percek, lövésre már szinte esély nincs…

A következő pillanatban majd kiesik a keresőtávcső a kezemből, mert egy bakot veszek észre a jobb kéz felé eső kaszáló közepén! Hogy nem vettem észre eddig? Már fogom is a puskát, óvatosan emelem, nehogy odakoppanjon a mellvédhez…

A bak pedig közeledik a les felé! Nem a középkorú, széles terpesztésű azonban, hanem az a fiatal felemás agancsú, amelyiket ma reggel elhibáztam! A bal szár rendes hatos, a jobb pedig villás – akárhogyan is van, lőhető!

A bak pedig még mindig közeledik. Torkomban ver a szívem, a vadászláz megremegtet, a szálkereszt nem akar megállni….

„Nem kell lőni!” –– nyugtatom magamat. A bak úgyis jön…. De ki tudja, lesz-e még alkalmam máskor is fegyvert emelni rá? Tavaly 17 sikertelen vadászat, aztán az elképzelhető legtisztább helyzetben a cserbenhagyó fegyver, idén is mindig volt valami baj… Egyszer már el is hibáztam ugyanőt….

Nagy levegőt venni, nagy levegőt!

Az őz megáll úgy százhúsz méterre, néhány magasabb kóró leveleit csipegeti, aztán szépen keresztbe fordul… A szálkereszt már biztosan ül a lapockáján, a fegyvert jól fel tudom támasztani a tenyerembe… Aztán – magam sem tudom, hogyan – dördül a lövés…

A vad megfordul, szemmel nem is követhető a gyorsaság, ahogyan az akácosba veti magát… Még egy kis csörtetés, aztán csend lesz…

Mi történt itt? Új lőszert ismétlek a töltényűrbe, elteszem az üres hüvelyt a jobb felső zsebembe – gyűjtöm a vadlövő üres hüvelyeket, hátha ez lesz ebből is – aztán csak nézem a sötétedéssel mindinkább elszürkülő tisztást. Úgy érzem, jó helyre ment a lövedék, szerintem a baknak tűzben kellett volna rogynia… Egészen biztos, hogy eltaláltam – de hol?

Már telefonál is Bandi bátyám, aki a Salak-hegy túloldalán lévő lesre ült fel.
–– Megvan? –– jön a szokásos kérdés.
–– Elment.
–– Hallottam a becsapódást.
–– Elvitte.
–– Megyek, megnézzük.

Nem bírom ki azt a tíz percet, amíg ideér, a telefont letéve lekászálódok a lesről. Tudom, hogy várni kellene még – de azt is, hogy perceken belül sötét lesz, előtte jó lenne megjegyezni azt a helyet, ahol a vad az erdőbe ugrott. Megkeresem a rálövés helyét, biztos támpont az a néhány magasabb kóró, ahol a bak csipegetett.

Találni azonban nem találok semmit, de már sötétedik is erősen. Harminc méterrel odébb azonban, ahol a vad az erdőbe ugrott, az elemlámpa fénye néhány sötétvörös vércseppet mutat a gyalogbodza- és a csalánleveleken. Nem sok, de mégiscsak reménykeltő!

Megérkezik Bandi bátyám is, csóválja a fejét, hogy még várhattam volna, nehogy túl messzire menjen a sebzett vad, aztán megnézi a sötétvörös vércseppeket is. Azt mondja, túl magas a kenés, ha volt ereje a baknak ekkorát ugrani, még jól elmehet. Vigasztal, hogy majd reggel megtaláljuk, most már sötét is van, zavarni sem érdemes, hadd betegedjen meg valahol minél közelebb.

Szörnyű, a nappaliban álmatlanul végigforgolódott éjszaka után, hajnali öt óra körül már újra a kaszálón vagyunk. A vércseppeket megtaláljuk könnyen, rászáradtak már a levelekre. Bandi bátyám bújik elsőnek a fák közé. Jó sűrűn állnak a fiatal akácok, de azért járható az erdő alja.

–– Itt a bakod –– hallom egyszer csak a hangját.

Aztán oldalt áll, hogy elsőként én léphessek az erdőszéltől legfeljebb öt méterre fekvő vadhoz. Este elemlámpával benéztünk ugyan a sűrűbe, de a bak oldalt ugrott, miután az erdőt elérte, ráadásul egy talajhorpadás alján feküdt, ahol nem láthattuk.

Levett kalappal, meghatódva térdelek a vad mellé. A trófea vékony szárú, szinte gyöngy nélküli, elég világos színű – látszik, hogy akácosban élt – és valóban felemás, viszont mégiscsak hatos. A jobb száron a hátsó ág azonban nincs egy centi, azt nem láttam távcsővel sem.

Bandi bátyám félrehúzódva vár, hadd örüljek a zsákmánynak, aztán gratulál, még sok szép vadászélményt kívánva.

Itt találtunk rá a salak-hegyi kis bakra

Kivisszük a vadat az erdőszélre, következhet a zsigerelés, ami egyben boncolás is: hol érte a lövedék, hogy így elszaladt?

Nos, a 11,7 grammos, 30-06-os Sellier & Bellot lövedék szilánkosra törte a jobb felkarcsontot – lehetséges, hogy egy ujjnyival előbbre küldtem a golyót a kelleténél, nem állt azért teljesen keresztbe a vad, de mozdulhatott a lövés pillanatában is – ez már sosem derül ki.

Mindenesetre a lövedék és leváló köpenyének darabjai a szívet sértetlenül hagyták, viszont szó szerint lerombolták a két tüdőlebenyt, csak a jobb oldali tüdőcsúcsból maradt meg egy cigarettásdoboznyi darab. A lövedék magja átütötte a vadat, a felkarcsont szétzúzása után baloldalt, az utolsó előtti bordát eltörve és ötvenforintos nagyságú kimeneti nyílást hagyva távozott. A vad csak ezen keresztül hagyott némi vért.

A különös már csak az, hogy a szörnyű sebbel, gyakorlatilag tüdő nélkül és három lábon, a bak még elszaladt vagy harminc métert, akkorát ugorva a sűrűbe, hogy sötétedéskor nem találtuk. Később olvastam, hogy valószínűleg épp’ a belégzés állapotában van ilyenkor a vad, s a lövedék becsapódása után még reflexszerűen megkezdi a menekülést, viszik a lábai.– Így van-e vagy sem, nem tudom, de az én őzem még meg is fordult.

Akárhogyan is volt, azért abbahagyhatta volna a halálvágtát négy-öt méterrel előbb. Megkímélt volna egy rettenetes éjszakától, Bandi bátyámat és engem is egy újabb hajnali úttól a területre….

Csakhogy ennek a kis selejt baknak a történetéhez hozzátartozik már a lelkiismeret-furdalástól gyötört, álmatlan éjszaka, a hajnali felkelés, a hat lépésnyi utánkeresés – sőt, még az előző reggeli hibázás is.

Aztán még a trófea mellé párosul egy lepréselt akáclevél töret, egy kilőtt töltényhüvely, meg a vad gerincében talált babszemnyi rézdarab is a lövedékköpenyből. A történet és az élmény pedig így, mindenestül kerek – és főképpen igaz. Talán annyit érdemes még említeni, hogy az átvevők 17 kilósnak mérték a vadat, a bírálaton meg – nagykoponyával– 268 grammosnak a trófeát.

Hozzátenni meg már csak annyit tudok: köszönöm, Bandi bátyám!

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom