Vadászat
Nem is tudom, hol kezdődött…
Nem tudom hol kezdődött a természet szeretete, talán amikor megismerkedtem a számomra legkedvesebb időtöltéssel, a vadászattal, vagy ahogy hivatalosan mondani szokták, sporttal.
Édesapám, sőt Nagyapám is ennek a szenvedélynek hódolt. Nagyapám vadászataira nem emlékszem, csak a tőle halott vadászkalandokra, élményekre. Az első lépéseket a vadászat szent, ma már kissé rögös útján édesapámmal tettem meg. Lehettem vagy 7-8 éves, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején történt.
Az idő tájt minden társas vadászatra, néha a lesre is, elvitték a velem hasonló korú gyerekeket, és megtanították vadászattal járó alapismeretekre, a természet és a vad tiszteletére, szeretetére. Gyerekkorban magunkba szívtuk a vadászat szent evangéliumát, amit a mostanában vadásszá avanzsált 4050 éves pénzes és fontos ember elfelejt, nem tud, de lehet, hogy nem is akar megismerni.
De nem erről szeretnék Önöknek írni, hanem az édesapámmal eltöltött sok szép élményről, vadászatról. Sajnos már régóta nem tudjuk az erdő zúgását együtt hallgatni, mert Ő már az örök vadászmezőkön hallgatja és űzi a vadat elhunyt vadászbarátai társaságában. Egy részüket én is jól ismertem és tiszteltem. Sokat viccelődtek, bolondoztak velünk gyerekekkel a vadászatokon, a hajtás megkezdése után viszont felnőtt segítőként kezeltek bennünket. Ránk is vonatkoztak az előírások, szabályok.
Általában mi dolgoztunk a kutyákkal, én a Betyár nevű magyar vizslát próbáltam irányítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy alkalommal az erdősmecskei gyümölcsöst (barackost) vadásztuk nyúlra, fácánra. Tél volt, december hónapban jártunk, nagyon hideg idő járta. A gyülekezőhelyre vonattal érkeztünk a többi vadásszal együtt. Akkoriban még senkinek nem volt terepjárója, még talán autója se, a ruházatot sem lehetett a maival összehasonlítani. Az együvé tartozást és a jó hangulatot se
Abban a percben, amikor zöld ruhába öltözve együtt volt a társaság, mindenki egyforma vadász lett. Nem volt főnök, beosztott, gazdag, szegény, földtulajdonos, csak az egymás kedvét, szórakozását kereső barátok. Így volt ez azon a napon is, amikor a vadászmester irányítása alapján a hivatásos vadász vezetésével megkezdődött az U hajtás.
Elálló sorra hajtottuk a vadat, rengeteg nyúl volt a területen. Azért vadásztunk azon a területen karácsony előtt, hogy mindenki vihessen haza egy kis vadászrészt (kompetenciát) az ünnepekre. Szólt a puska, édesapám szerette és tudta lőni a nyulat (karikára), ahogy mondani szokták. Az élmény és a gyaloglás hatására kimelegedtünk, és a kettesével összekötözött nyulak a vállunkon, mint egy meleg kabát, úgy fűtöttek a decemberi hidegben.
Abban az időben még nem szaporodott el a vaddisznó, nem ette föl a fészkek és a vackok tartalmát, sokkal több apróvad volt a területen. Az egy-két nyúllal vagy a nyolc-tíz fácánnal szemben, százas terítékek voltak mindkét vadfajból. Sokkal nagyobb vadászélményt jelentett a mai apróvadvadászatnál. A vadászok szerették és tudták is lőni a sörétet, nem kellet mindenáron lőni, ahogy sajnos a mai új vadászok megteszik. Legtöbbször ebből vannak a vadászbalesetek de térjünk vissza a történethez.
Végigértünk a barackoson, lőttek is vagy kilencvenegynéhány nyulat és pár kakast. Előállt a lovas kocsi, a párosával összekötözött vad felkerült a rudakra és kocsira. Rövid megbeszélés után elindultunk a rét felé, ahol a fácán volt többségben. Odaérve ismét felállt a hajtóvonal és folytatódott a vadászat. Igazán itt volt csak szükség ránk és a kutyákra, a bozótosok, nádasok nehéz terep, igazi vadrejtő. A gyakorlott kutyáknak azonban ez nem jelentett gondot, Betyár szeretett vadászni, nem kellett biztatni. Ha szagot fogott, inkább arra kellett vigyázni, ne menjen túl messze. Jól megállta a fácánt, azzal a jellegzetes vizsla állással. Olyankor odamentem hozzá és kitapostam. Édesapám figyelt, ha repült a madár kiengedte a megfelelő távolságra jó szűk, 16-os duplapuskával vadászott , s a legtöbb esetben az első lövésre pottyant a kakas.
Az apportirozáshoz is nagyon értett Betyár, már a lövés pillanatában figyelte, hogy merre és hova esik a madár, és azzal a mozdulattal indult és már hozta is. Amikor a réten, a tavak mellett lesétáltunk Fazekasboda alá, akkorra már elmúlott délután kettő óra is. A hivatásos vadász, Deák Péternek, a mi segítségünkkel elkészítette a terítéket. A vadászat nagyon szépre sikeredett, nemcsak a közel száz nyúl és majdnem ugyanannyi fácánkakas miatt, hanem nagyon színes is lett.
Elöl, ha jól emlékszem, négy darab róka volt kiterítve, de a tavak mellett menekülni próbáló kacsákból is jutott. Volt ott ügyeskedő mátyásmadár, talán még egy szarka is. A négy máglya tovább fokozta a teríték szépségét és vadászat hangulatát. A gratulációk után kiosztották a vadászrészt és kellemes ünnepeket kívánva elköszöntek egymástól a vadászbarátok. Mindenki gyalog elindult hazafelé, mi is, akik legalább öt km-re voltunk otthonunktól. Akik egyfelé laktak, azok beszélgetve együtt indultak.
Többek között velünk tartott Fullér Feri bácsi, aki jó barátja volt Apámnak. Jó hangulatban megbeszélték a vadászatot, örültek egymás sikereinek, egy-egy jó vagy szép lövésnek, de a bakikon, a ziccerek kihagyásán is jókat viccelődtek. Mi a hátuk mögött bandukoltunk, addigra már nagyon fáradtan, és talán arra is gondoltunk, többet el se megyünk vadászni. Ez a gondolat egészen addig tartott, amíg ki nem pihentük magunkat, utána akár rögtön indulhattunk volna.
Hazaérve már várt bennünket Édesanyám jó meleg étellel. Úgy emlékszem orjalevest és disznótorost tálalt fel. Én forró teát, édesapám bort ivott a későre sikeredett ebéd után.
A vad rendbe tételében természetesen segítenem kellett, ezután a mosakodás, fürdés következett és a lefekvés, amihez különösebb biztatás nem kellett. A jó meleg ágyban hamar elaludtam, és álmaimban tovább folytatódott a vadászat, amelyben természetesen a puska az én kezemben volt.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131






You must be logged in to post a comment Login