Keressen minket

Vadászat

Nem is tudom, hol kezdődött…

Közzétéve:

Feltöltő:

Nem tudom hol kezdődött a természet szeretete, talán amikor megismerkedtem a számomra legkedvesebb időtöltéssel, a vadászattal, vagy ahogy hivatalosan mondani szokták, sporttal.

Édesapám, sőt Nagyapám is ennek a szenvedélynek hódolt. Nagyapám vadászataira nem emlékszem, csak a tőle halott vadászkalandokra, élményekre. Az első lépéseket a vadászat „szent”, ma már kissé rögös útján édesapámmal tettem meg. Lehettem vagy 7-8 éves, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején történt.

Az idő tájt minden társas vadászatra, néha a lesre is, elvitték a velem hasonló korú gyerekeket, és megtanították vadászattal járó alapismeretekre, a természet és a vad tiszteletére, szeretetére. Gyerekkorban magunkba szívtuk a vadászat szent „evangéliumát”, amit a mostanában vadásszá avanzsált 40–50 éves pénzes és „fontos” ember elfelejt, nem tud, de lehet, hogy nem is akar megismerni.

De nem erről szeretnék Önöknek írni, hanem az édesapámmal eltöltött sok szép élményről, vadászatról. Sajnos már régóta nem tudjuk az erdő zúgását együtt hallgatni, mert Ő már az örök vadászmezőkön hallgatja és űzi a vadat elhunyt vadászbarátai társaságában. Egy részüket én is jól ismertem és tiszteltem. Sokat viccelődtek, bolondoztak velünk gyerekekkel a vadászatokon, a hajtás megkezdése után viszont felnőtt segítőként kezeltek bennünket. Ránk is vonatkoztak az előírások, szabályok.

Általában mi dolgoztunk a kutyákkal, én a Betyár nevű magyar vizslát próbáltam irányítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy alkalommal az erdősmecskei gyümölcsöst (barackost) vadásztuk nyúlra, fácánra. Tél volt, december hónapban jártunk, nagyon hideg idő járta. A gyülekezőhelyre vonattal érkeztünk a többi vadásszal együtt. Akkoriban még senkinek nem volt terepjárója, még talán autója se, a ruházatot sem lehetett a maival összehasonlítani. Az együvé tartozást és a jó hangulatot se…

Abban a percben, amikor zöld ruhába öltözve együtt volt a társaság, mindenki egyforma vadász lett. Nem volt főnök, beosztott, gazdag, szegény, földtulajdonos, csak az egymás kedvét, szórakozását kereső barátok. Így volt ez azon a napon is, amikor a vadászmester irányítása alapján a hivatásos vadász vezetésével megkezdődött az „U” hajtás.

Elálló sorra hajtottuk a vadat, rengeteg nyúl volt a területen. Azért vadásztunk azon a területen karácsony előtt, hogy mindenki vihessen haza egy kis vadászrészt (kompetenciát) az ünnepekre. Szólt a puska, édesapám szerette és tudta lőni a nyulat (karikára), ahogy mondani szokták. Az élmény és a gyaloglás hatására kimelegedtünk, és a kettesével összekötözött nyulak a vállunkon, mint egy meleg kabát, úgy fűtöttek a decemberi hidegben.

Abban az időben még nem szaporodott el a vaddisznó, nem ette föl a fészkek és a vackok tartalmát, sokkal több apróvad volt a területen. Az egy-két nyúllal vagy a nyolc-tíz fácánnal szemben, százas terítékek voltak mindkét vadfajból. Sokkal nagyobb vadászélményt jelentett a mai apróvadvadászatnál. A vadászok szerették és tudták is lőni a sörétet, nem kellet mindenáron lőni, ahogy sajnos a mai új „vadászok” megteszik. Legtöbbször ebből vannak a vadászbalesetek – de térjünk vissza a történethez.

Végigértünk a barackoson, lőttek is vagy kilencvenegynéhány nyulat és pár kakast. Előállt a lovas kocsi, a párosával összekötözött vad felkerült a rudakra és kocsira. Rövid megbeszélés után elindultunk a rét felé, ahol a fácán volt többségben. Odaérve ismét felállt a hajtóvonal és folytatódott a vadászat. Igazán itt volt csak szükség ránk és a kutyákra, a bozótosok, nádasok nehéz terep, igazi vadrejtő. A gyakorlott kutyáknak azonban ez nem jelentett gondot, Betyár szeretett vadászni, nem kellett biztatni. Ha szagot fogott, inkább arra kellett vigyázni, ne menjen túl messze. Jól megállta a fácánt, azzal a jellegzetes vizsla állással. Olyankor odamentem hozzá és kitapostam. Édesapám figyelt, ha repült a madár kiengedte a megfelelő távolságra – jó szűk, 16-os duplapuskával vadászott –, s a legtöbb esetben az első lövésre pottyant a kakas.

Az apportirozáshoz is nagyon értett Betyár, már a lövés pillanatában figyelte, hogy merre és hova esik a madár, és azzal a mozdulattal indult és már hozta is. Amikor a réten, a tavak mellett lesétáltunk Fazekasboda alá, akkorra már elmúlott délután kettő óra is. A hivatásos vadász, Deák Péternek, a mi segítségünkkel elkészítette a terítéket. A vadászat nagyon szépre sikeredett, nemcsak a közel száz nyúl és majdnem ugyanannyi fácánkakas miatt, hanem nagyon színes is lett.

Elöl, ha jól emlékszem, négy darab róka volt kiterítve, de a tavak mellett menekülni próbáló kacsákból is jutott. Volt ott ügyeskedő mátyásmadár, talán még egy szarka is. A négy máglya tovább fokozta a teríték szépségét és vadászat hangulatát. A gratulációk után kiosztották a vadászrészt és kellemes ünnepeket kívánva elköszöntek egymástól a vadászbarátok. Mindenki gyalog elindult hazafelé, mi is, akik legalább öt km-re voltunk otthonunktól. Akik egyfelé laktak, azok beszélgetve együtt indultak.

Többek között velünk tartott Fullér Feri bácsi, aki jó barátja volt Apámnak. Jó hangulatban megbeszélték a vadászatot, örültek egymás sikereinek, egy-egy jó vagy szép lövésnek, de a bakikon, a ziccerek kihagyásán is jókat viccelődtek. Mi a hátuk mögött bandukoltunk, addigra már nagyon fáradtan, és talán arra is gondoltunk, többet el se megyünk vadászni. Ez a gondolat egészen addig tartott, amíg ki nem pihentük magunkat, utána akár rögtön indulhattunk volna.

Hazaérve már várt bennünket Édesanyám jó meleg étellel. Úgy emlékszem orjalevest és disznótorost tálalt fel. Én forró teát, édesapám bort ivott a későre sikeredett ebéd után.

A vad rendbe tételében természetesen segítenem kellett, ezután a mosakodás, fürdés következett és a lefekvés, amihez különösebb biztatás nem kellett. A jó meleg ágyban hamar elaludtam, és álmaimban tovább folytatódott a vadászat, amelyben természetesen a puska az én kezemben volt.

Vadászat

KITEKINTŐ: Valójában hány vaddisznó él Csehországban?

A cseh Svět myslivosti vadászati szaklap cikket közölt a csehországi vaddisznóállományról.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2025-ben a Svět myslivosti című vadászati szaklapban cikksorozat jelent meg arról, hogyan lehet a vaddisznó biológiájával kapcsolatos ismereteket a vadgazdálkodási gyakorlatban alkalmazni. Eredetileg nem számítottunk arra, hogy a sorozatot folytatni kell, azonban jól látható, hogy a helyzet továbbra is változik, és a nyilvánosságban számos, a vaddisznóállománnyal kapcsolatos információ jelenik meg.

Az egyik visszatérő kérdés a vaddisznó állománynagysága: vagyis valójában hány vaddisznó él Csehország területén. A közelmúltban a médiában egymillió egyedről is szó esett, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a vaddisznókkal kapcsolatos tévhitek tisztázását.

Fotó: Pixabay

Vaddisznóteríték Európában

A Svět myslivosti Csehország egyik legnagyobb és legismertebb vadászati szakmédiuma. Ábra: Svetmyslivosti

Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk a vaddisznó populációdinamikájával, különösen a szaporodási sikerrel, a környezeti feltételek változásával és a táplálékforrások folyamatos bővülésével.

A rendelkezésre álló táplálék, valamint más tényezők Európa-szerte a vaddisznóállomány növekedéséhez vezettek. Ezzel a folyamattal számos európai kutatócsoport foglalkozik. A közép-európai vaddisznóteríték elmúlt évtizedekben tapasztalt alakulását a Svět myslivosti 2025/3. számában mutatták be.  Ha egész Európát összehasonlítjuk, az ENETWILD tudományos kezdeményezés adatai adhatnak támpontot, amely összesítette az Európában elejtett vaddisznók számát.

Az ENETWILD szerint a legtöbb vaddisznót Németországban ejtik el: 2022-ben 881 886 példányt. Ezt Franciaország követi 842 802 példánnyal.

Mindkét ország éghajlati adottságai kedvezőek a faj számára, és jelentős mennyiségű természetes táplálék, például makk és bükkmakk áll rendelkezésre. A tölgy és a bükk bő termésű évei napjainkban ráadásul jóval gyakrabban fordulnak elő, mint korábban.

Jelentősebb lemaradással következnek a dél-európai országok: Spanyolországban 2022-ben 434 542, Olaszországban pedig 313 080 vaddisznót ejtettek el.

Lengyelországban 2020-ban 376 008 példány került terítékre. Ennél az adatnál azonban figyelembe kell venni, hogy az afrikai sertéspestis jelentősen megtizedelte a lengyel vaddisznóállományt.

Csehország következik 240 011 elejtett vaddisznóval, szintén 2020-as adattal. A rangsor másik végén az északi országok találhatók. Finnországban 2022-ben mindössze 1413 vaddisznót ejtettek el, Norvégiában pedig évente csupán néhány százat, 2021-ben például 449-et.

Ezekben az északi országokban a vaddisznó történelmileg nem volt őshonos, ezért még ezek a viszonylag alacsony számok is azt mutatják, hogy a faj európai elterjedési területe tovább bővül, és állománya növekszik.

Kivételt jelent Svédország, ahol 2022-ben 119 972 vaddisznót ejtettek el. Ha azonban a teríték nagyságát a vadászterület egységére vetítjük, Csehország Európa-rekordernek számít.

A vaddisznóállomány nagyságával kapcsolatban természetesen az állománycsökkentés hatékonysága is rendszeresen felmerül. A tudományos szakirodalomban már olyan vélemények is megjelentek, amelyek szerint a hagyományos, szabadidős vadászat önmagában nem tölti be kellően hatékonyan a vaddisznóállomány csökkentésében elvárt szerepet.

Valószínű, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkozunk majd ilyen álláspontokkal.

Miért nehéz meghatározni a vaddisznóállomány nagyságát?

A patás vadfajok állománynagyságának becslésénél figyelembe kell venni az adott faj biológiáját. Általában az elejtett állatok nyilvántartott számából lehet kiindulni, bár ezeknek az adatoknak is megvannak a korlátai.

A szarvasfélék esetében alkalmazható az úgynevezett visszaszámításos módszer. Ennek lényege, hogy az elejtett és elhullott állatok adatai alapján visszamenőleg megbecsülhető, hány nőivarú egyednek kellett lennie az állományban ahhoz, hogy a hosszú távon elejtett mennyiséget biztosító szaporulat létrejöhessen.

A nőivarú állatok számához ezután az ivararány alapján hozzá lehet számítani a hímeket és a fiatal állatokat is. A vaddisznó esetében azonban a helyzet jóval bonyolultabb.

A számítást nehezíti, hogy a kifejlett kocák és a süldők eltérő számú malacot hoznak világra. Emellett egy adott időpontra sem egyszerű meghatározni az állomány nagyságát, mert a mai körülmények között a fialás gyakorlatilag egész évben előfordulhat.

Az idősebb kocák jellemzően tavasszal ellenek, míg a fiatalabb, süldő korú nőivarú egyedek többnyire később, gyakran nyáron hozzák világra malacaikat. Ugyanakkor szinte az év bármely szakában találkozhatunk frissen született malacokkal.

A becslést az is nehezíti, hogy a vaddisznót egész évben vadásszák. Ha tehát a szaporodás utáni állománynagyságot próbáljuk meghatározni, ahogyan az más patás vadfajoknál megszokott, figyelembe kell venni, hogy Csehország szabad területein ez a létszám valójában soha nincs jelen egyszerre.

Tavasszal, a fialási időszak alatt már folyamatosan vadásszák a süldőket, különösen a fiatal kanokat. A hőkamerás eszközök egyre szélesebb körű használatával ezek az állatok könnyebben megtalálhatók és viszonylag pontosan azonosíthatók.

Később, nyáron, még azelőtt, hogy a süldők egy része fialna, már megkezdődik a tavasszal született malacok vadászata is. Ezek ekkorra elérhetik a körülbelül 20 kilogrammos testtömeget, így vonzó vadászati lehetőséget jelentenek.

Ezért a tavaszi időszakhoz kötött becsült populációnagyság valójában nem jelenik meg egyetlen pillanatban teljes egészében a természetben.

A csehországi vaddisznóállomány nagysága egy európai kutatás szerint

Mivel a vaddisznók számának meghatározása fontos és érdekes kutatási téma, több európai vizsgálat is készült az állománynagyság becslésére. A legfrissebb eredményeket egy, az European Journal of Wildlife Research tudományos folyóiratban 2026 februárjában megjelent tanulmány közölte.

Smith és munkatársai két egymástól független adatforrást használtak fel a vaddisznó európai állománynagyságának becsléséhez. Az egyik a Global Biodiversity Information Facility adatbázisában szereplő helyi előfordulási adatokból állt, a másik pedig a hivatalosan jelentett terítékadatokból.

Ezeket az adatokat a környezet jellemzőivel is összevetették. Modern statisztikai modellezési módszerekkel európai léptékű vaddisznó-sűrűségi modellt készítettek.

Az eredményeket ezután 77 európai helyszín tényleges populációsűrűség-becsléseivel hasonlították össze. Ez lehetővé tette az egyes országokra vonatkozó becslések pontosítását az afrikai sertéspestis megjelenése előtti állapotokra vonatkozóan. A vaddisznóállomány nagyságát kétféle módszerrel határozták meg. Az egyik modell a faj előfordulási adataiból indult ki, a másik pedig az elejtett vaddisznók számából.

Az eredmények jelentősen eltértek egymástól. Az előfordulási adatokon alapuló modell Csehország vaddisznóállományát 88 994 példányra becsülte. Az elejtési adatokon alapuló modell ezzel szemben 305 602 vaddisznóval számolt. Mindkét modellt a vadászati idény megkezdése előtti, vagyis nyár végi–kora őszi populációsűrűséghez igazították. Ez az az időszak, amikor elméletileg a vadászat még nem csökkentette jelentős mértékben az állományt.

Ha a két becslés egyszerű átlagát vesszük, akkor a vadászat előtti időszakban 197 298 vaddisznós becsült állománynagyságot kapunk.

Kísérleti számítással meghatározott állománynagyság

Ezt az értéket egy módosított visszaszámításos módszerrel is megpróbálhatjuk ellenőrizni. A számítás természetesen hipotetikus, és több bizonytalan feltételezésre épül, de legalább hozzávetőleges becslést adhat.

Kiindulási alapnak a 2023-as rekordterítéket, kerekítve 250 ezer vaddisznót vesznek. Feltételezik továbbá, hogy az állomány növekedése még nem állt meg, hanem hosszabb távon tovább folytatódik.

Ábra: Svetmyslivosti

Ez azt jelenti, hogy a 250 ezer elejtett állatnak legalább ugyanekkora megszületett malacmennyiségnek kell megfelelnie ahhoz, hogy az állomány stabil maradjon vagy tovább növekedjen. Felmerül tehát a kérdés: hány kocára van szükség 250 ezer malac megszületéséhez?

A számítás során azt feltételezik, hogy:

  • a malacok 70 százalékát kifejlett kocák hozzák világra, átlagosan hat malaccal kocánként;
  • a malacok 30 százaléka 12–18 hónapos fiatal nőivarú egyedektől származik, átlagosan 3,5 malaccal egyedenként;
  • a kifejlett kocák 95 százaléka vesz részt a szaporodásban;
  • a fiatal nőivarú egyedeknek pedig mintegy 50 százaléka szaporodik.

A teljes állománynagyság becsléséhez a hímek számát is meg kell határozni.

Feltételezésként egy kifejlett kan jut három kocára.

A fiatal kanok és nőivarú süldők arányánál pedig abból indulnak ki, hogy a vadászat során a kanokat nagyobb arányban ejtik el, ezért a szezon végére két nőivarú süldőre nagyjából egy kan jut.

Ezek alapján a csehországi vaddisznóállomány nagysága a szaporodási időszak előtt, vagyis a vadászati főidény végén, március végén–április elején körülbelül 115 ezer példányra becsülhető.

Ez a következőképpen oszlana meg:

  • körülbelül 31 ezer kifejlett koca;
  • 72 ezer, 10–14 hónapos süldő;
  • körülbelül 12 ezer kifejlett kan.

Ebben a számban még nincsenek benne a frissen megszületett malacok. Jól látható, hogy még ez a becslés is nagyon messze van azoktól a sajtóban megjelent állításoktól, amelyek szerint Csehországban egymillió vaddisznó él.

Még akkor is, ha ehhez a 115 ezerhez hozzáadjuk az újonnan születő mintegy 250 ezer malacot, a maximális elméleti állománynagyság is csak mintegy 365 ezer példányt jelentene.

Ez az érték nagyjából összhangban van az előbb bemutatott európai kutatás felső becslésével. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy még ez a mintegy 365 ezres állomány sem fordul elő egyszerre Csehország területén, mivel a vaddisznók vadászata folyamatos.

Miért tűnik ez „ilyen kevésnek”?

Az európai tanulmány és a kísérleti számítás eredménye az egymilliós médiabecsléssel összehasonlítva meglepően alacsonynak, akár alulbecsültnek is tűnhet.

Ez abból a gondolatból fakad, hogy ha évente rendszeresen több mint 200 ezer vaddisznót ejtenek el Csehországban, akkor ennél nyilván sokkal több állatnak kell élnie az országban.

Ez azonban elsősorban a szarvasféléknél lenne igaz. A vaddisznó esetében éppen ellenkező a helyzet. A vaddisznó úgynevezett r-stratégista faj, vagyis viszonylag alacsony kiinduló állománynagyságból is rendkívül nagy szaporulatot képes létrehozni. Vegyünk egy leegyszerűsített példát. Ha egy átlagos vadászterületen kora tavasszal 40 vaddisznó él, akkor 1:1 ivararányt és kocánként öt malacot feltételezve a szaporodás után az állomány létszáma körülbelül 140 példányra emelkedhet.

Ebből évente akár 100 vaddisznót is elejthetnek úgy, hogy az állomány hosszú távon mégsem csökken. A közúti vadbalesetek és más elhullási okok ehhez képest viszonylag kis szerepet játszanak a teljes állomány alakulásában.

És mi történne akkor, ha valóban egymillió vaddisznó élne Csehországban?

A korábbiak alapján könnyen elképzelhető, milyen ütemben növekedhetne egy ekkora kiinduló állomány, és milyen következményekkel járna mindez, például a cseh mezőgazdaság számára.

A tanulmány a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma tanácsadói tevékenységének támogatásával készült.

A hivatkozott szakirodalom jegyzéke a cikk szerzőinél érhető el.

Szerzők:

Ing. Jan Cukor, Ph.D.
Erdészeti és Vadgazdálkodási Kutatóintézet, valamint Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága

doc. Ing. Miloš Ježek, Ph.D.
Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága

Forrás: Svetmyslivosti

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Újabb Baranya vármegyei házisertés-állományban jelent meg az afrikai sertéspestis

Ismét megerősítették az afrikai sertéspestis (ASP) vírusának jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma ismét megerősítette az afrikai sertéspestis (ASP) vírus jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban. Az országos főállatorvos azonnal elrendelte a szükséges járványügyi intézkedéseket a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében. A térségben a vaddisznóállományban jelentős a vírus jelenléte, ezért a sertéstartóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk állományaik védelmére és a járványvédelmi előírások szigorú, következetes betartására.

Fotó: NÉBIH

Egy Baranya vármegyei Kölkeden található, 27 sertést tartó gazdaságban erősítette meg a Nébih laboratóriuma az afrikai sertéspestis vírus jelenlétét augusztus 18-án. Az elfekvő, étvágytalan állatok és az elhullás a betegség megjelenésére utalt, ezért haladéktalanul megkezdték a mintavételt. Dr. Nemes Imre országos főállatorvos elrendelte a gazdaság lezárását, valamint a szükséges járványügyi intézkedések végrehajtását. Az állomány felszámolása jelenleg folyamatban van.

A gazdaság ASP szempontjából korlátozás alatt álló területen található. A térségben a vaddisznóállományban a vírus jelenléte jelentős, ezért a járványvédelmi szabályok betartása különösen fontos. A Nébih felhívja a sertéstartók figyelmét, hogy állományaik védelme érdekében fokozottan ügyeljenek az előírások maradéktalan betartására.
Kiemelten fontos a gabona alaptakarmányok minimum 30, míg a szalma 90 napos külön tárolása, pihentetése. Almozásra, illetve a sertések etetésére csak ezt követően használhatók. Az állományok védelmét szolgálja a telepek zártan tartása, a fertőtlenítési előírások maradéktalan végrehajtása és a vaddisznókkal való akár közvetett érintkezés megakadályozása is. Szokatlan elhullás vagy megbetegedés esetén pedig haladéktalanul értesíteni kell az állatorvost.

Az ASP emberre nem veszélyes, ugyanakkor a betegség megjelenése jelentős gazdasági károkat okozhat a sertéságazat számára. Az üzletekben kapható magyar sertéshús és húskészítmények biztonságosak, azokat a hatósági állatorvosok ellenőrzik. Vásárolják és fogyasszák bátran!

A témában minden további aktuális és fontos információ elérhető Nébih tematikus aloldalán:
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis

Forrás: NÉBIH

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Németország – Schleswig-Holstein tartomány 50 000 euróval támogatja az inváziós fajok csapdás vadászatát

Schleswig-Holstein tartomány parlamentje támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A tartományi parlament támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében

Schleswig-Holstein tartomány 50 000 eurót biztosít a csapdás vadászat támogatására. Az erről szóló indítványt a tartományi parlament a CDU, a Zöldek, az FDP és az SSW szavazataival fogadta el, míg az SPD ellene szavazott. A Schleswig-Holsteini Tartományi Vadászszövetség (LJV) üdvözölte a döntést, amelyet a természetvédelem, az őshonos fajok védelme, valamint a vidéki térségekben tevékenykedő vadászok szempontjából is fontos jelzésnek tart.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

– A csapdás vadászat nélkülözhetetlen eszköz az inváziós fajok állományának hatékony visszaszorításában. Fontos és helyes jelzés, hogy a tartomány most támogatja ezt a tevékenységet – jelentette ki Hans Wörmcke, az LJV elnöke.

Egyre jobban terjednek az inváziós fajok Schleswig-Holsteinben

Az LJV tájékoztatása szerint az olyan inváziós fajok állománya, mint a nutria, a mosómedve és a nyestkutya, évek óta jelentősen növekszik. Ezek az állatok veszélyeztetik az őshonos fajokat, kifosztják a fészekaljakat, és károsítják az érzékeny élőhelyeket.

A szövetség szerint különösen a nutria okoz további problémákat a partvédelmi létesítményeknél. Kotorékkészítő tevékenysége miatt meggyengülhetnek a gátak, a part menti területek és az egyéb védművek.

A csapdás vadászat támogatásának célja, hogy segítse a vadászokat ezen inváziós fajok állományának csökkentésében. A támogatás pontos formája és feltételrendszere azonban egyelőre még nem ismert. Az LJV közlése szerint a részletes támogatási szabályokat jelenleg dolgozzák ki.

Az LJV az inváziós fajok következetes vadászatát sürgeti

A Tartományi Vadászszövetség ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a pénzügyi támogatás csupán az első lépés lehet. A szervezet saját közlése szerint tudományos monitoringprogramokkal követi nyomon az inváziós fajok terjedését, és további intézkedéseket tart szükségesnek.

Az LJV álláspontja szerint az inváziós fajok vadászatát az egész tartomány területén fokozni kellene. Ez kifejezetten vonatkozik a Schleswig-Holsteini Természetvédelmi Alapítvány kezelésében álló területekre is, amelyek a szövetség megítélése szerint menedékhelyet biztosíthatnak a mosómedve, a nutria és a nyestkutya számára.

A csapdás vadászat támogatásával Schleswig-Holstein most egyértelmű politikai jelzést ad az inváziós fajokkal szembeni fellépés ügyében. Az LJV azonban további intézkedéseket sürget annak érdekében, hogy hosszú távon is hatékonyan vissza lehessen szorítani e fajok terjedését.

Forrás: Wildundhund

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom