Vadászat
ÚTIBESZÁMOLÓ: Egy oryx bika nyomában
Régi olvasómtól kaptam egy levelet, aki munkája miatt Földünk megannyi országában hosszabb, rövidebb ideig megfordulhatott. Egy szálloda éttermében ült mellém, rajtam vadászöltöny volt, megszólított, hiszen maga is vadászik. Sőt! Évek teltek el azóta és most Afrikában járt. Kaptam tőle egy írást, fotókkal. Tanult, világot látott, nyitott ember. Útibeszámoló következik: irány Dél-Afrika!
Dél-Afrika a hely, ahová bármikor szívesen visszatérek. Vonz az, hogy odavalósi a világ legszebb hölgye, és ezen felül jó pár vadászbarátom él a világ túlsó felén. Ők a Sarki-forrásról elnevezett vadászház körül igyekeznek gyarapítani a vadat. Értenek hozzá. Profik. Nem egyszerűen tulajdonosok: ők gazdái is vadnak.
Ugyan, egyre kevesebb időre tudok odamenni, de a meglátogatásuk nem maradhat ki, akármilyen rövid is. Félek attól is, hogy betiltják a trófeavadászatot, és okafogyottá válik a vadászati turizmus, pedig ennek köszönheti az ottani vadállomány a példa értékű egyedeit. Hála az égnek, nem ez az egy ország bizonyítja a vadászat ebben betöltött, kivételes fontosságú szerepét. Sajnos Kenya az ellenpélda: a vadászati tilalom dacára, sőt inkább következményeként, tragikusan csökkent a vadászható vadfajok száma. Viszont, ha ez lép életbe és a trófea behozatali tilalmat rendelnek el az USA-ban és az Egyesült Királyságban, akkor az, aki ebből él Dél-Afrikában, kénytelen lesz minél több vadat még a határidő lejárta előtt elejteni és semmi érdekeltsége nem lesz ezután a vadállomány szaporításában. Azaz: valami visszafordíthatatlan indul el, sok évtizedes vadgazdálkodás, fajgazdagság, élőhelypusztulás és felsorolni is nehéz, hogy mi történhet akkor, ha uratlanná válik egy terület… A világ feszülten figyeli a természetvédelem aktivitását, miközben az öreg kontinensen felismerte a természetvédelem, hogy a vadgazdálkodással együtt az teljes ökoszisztéma lehetőséget kap…
Röpke két óra Isztambulig, aztán ott kellene rostokolnom órákat a röpülőtéren. Inkább kimegyek a „városkába” – döntöttem el. Döbbenten vettem tudomásul, hogy a helyi taxisoknak fogalma sincs, hol a nagy bazár! De legalább a Boszporusz egyik hídján átporoszkálok. Az út hosszú és végül taxi mellett döntök, de egy taxisofőr úgy átvág, hogy nyekkenek bele. Költse a hasznot gyógyszerre, és további bűvésztrükkök elsajátítására – többet nem morgolódok, megannyi kilométer áll még előttem.
A reptér forgalmas és elhatározom, hogy csakis a „B vitamin” tartalékaim feltöltése végett rendelek egy sört a vacsorához, de már a repülőn! A tízórás repülőút alatt még a hajam is kinőhetne. Ellenben, az időzóna egyezik a magyarral. Johannesburgban egy ismerőssel találkozom a következő beszállás előtt, aztán irány Port Elizabeth
Egy kedves hölgy panaszkodik a stewardessnek, hogy elviselhetetlen a „légkondi” által okozott huzat a helyén. A leghátsó sorban, a folyosónál ülök, ahol ez tűrhető mértékű. Felkínálom neki az ablak melletti ülést, és örvendezve elfogadja. Aztán csendesen telik az idő a fedélzeten. Hála Istennek!
Port Elizabethben nagy nehezen, megszereztem a poggyászom és mikor kikecmergek, Bennie fogad, szívélyesen, mint régi barátot. Megbeszéljük, hogy leginkább oryx antilopra fájna a fogam, amiből az ő területükön van is néhány. Bennie biztosra akar menni, így egy szomszéddal szervezi le a másnapi vadászatot. Rábízom. Késő este érünk Bontebok Lodge-ba, meglehetősen fáradt vagyok.
A főépület nappalijában büszkén mutatnak máris egy új trófeát a falon: egy fekete lóantilop. A bőr, a te antilopod volt – teszi hozzá. Megnyugtató és örvendetes, hogy itt az elejtett vad minden egyes porcikáját megbecsülik.
A vacsorát egy rendkívül buzgó szakács tálalja, aztán egy viszki jég nélkül és egy „tőgymeleg” sör zárja a napot, miután udvariasan jó éjszakát kívánok és tusolás után elvackolódom a szokott szobámban. Hideg van. Az ablak alatt egy kicsiny fűtőtest szerénykedik. Maximumra állítom be, de nem „izzadok” még így sem. Emlékezetem szerint, volt az ágyban valami villanyos melegítő, de most nem lelem meg. Ellenben, pont van nálam egy nyestkutya bunda, amit átminősítek takarónak, így a kihűlés elkerült.
Másnap reggel a vadászatra használt pick-up szélvédőjéről vékony jeget kaparok le indulás előtt. Globális felmelegedés? Egy kurta óra autózás után, ami közben felvettük a nyomkövetőnket Pearlstonban, elérünk a kérdéses területre. Előkerül a tulajdonos, és szemmel láthatóan, nagyon jól esik neki, hogy afrikaans anyanyelvén köszöntöm. A megbeszélés persze már angolul zajlik. Van egy félszarvú oryx tehén is a környéken. Arra hívja fel a figyelmünket, ha különleges trófeára vágynánk. (Mi másra?) Mutatja az irányt, ahol számíthatunk az antilopok megjelenésére, egy nem túl magas domb vonulaton, majd elköszönünk. Vadásszunk csak nyugodtan. Bizalma jólesik. Mi magyarok nagyra értékeljük az ilyesmit. Tudjuk mit jelent.
Alig megyünk talán ötszáz métert, amikor megállunk, mert Bennie valamit látott. Kiszállunk. Amilyen jónak tűnt a csöppnyi távcsövem egy hatalmashoz képest a boltban, most nem megyek vele semmire. Ott is hagyom az autóban.
Blesbok csapat, néhány rendellenes színű példánnyal az élen masírozik lassan lefelé a domboldalon, oryxokkal kísérve. Egy nagy bika lemarad tőlük, és megáll sokkal feljebb. Végre én is meglátom! Persze messze, nagyon messze vannak!
A terv: a bozót takarásában megpróbálunk lőtávolba kerülni. Előtte bemutatják a dupla lábú lőbotot, amin fixálni kell a puskát, és előre hátra mozgatva lehet a lövés magasságát beállítani. Na, ilyet se ettem még… De nem tűnik ördögtől valónak a megoldás. Ám legyen! A mi nyomkövetőnk, meg egy, ehhez a területhez tartozó nyomozó tart még velünk.
Isztambulban kénytelen voltam a spéci vadászcipőmet kidobni, mert feltörte a jobb talpam. Szóval minden elég furcsán indul, meg ez a lőbot, de a két helyi nyomolvasó, azért megnyugtató. A cipőre visszatérve sajnos nem vettem észre, hogy kisajnálták belőle a betétet. Ezért vadonatúj, impregnált, hasított bőr topánkában próbálom Benniet minél halkabban követni. A .308 Winchester Magnum kaliberű, helyben, olcsón bérelt, kitűnő puska, gyorsító nélkül szerelt, de természetesen, még nincs csőre töltve. Mire odaérünk, ahol a bika állt, addigra a blesbokok (tarka lantszarvú antilop) nekünk jobbra elvonultak lefelé. Az oryxok meg csak egy kissé jobbra, de felfelé, belementek a bozótba.
Persze követjük őket. Aggódnom nem kell, mert a helyiek úgy ismernek minden követ, sziklát bokort, hogy még éjjel sem tévednének el. Szép is volna, ha mi is elvesznénk a vendéggel valamely nádasban, vagy a Dunántúl egy-egy erdejében. Jó idő után Bennie megáll, és közli, hogy 13 méterre vannak az antilopok előttünk a sűrűben. Na tessék!
Nem látom meg őket, egyszerűen nem sikerül megpillantani a csapatot, azok pedig kereket oldanak. Újabb kilométeres séta után megpillantunk végül két oryxot. Mit ne mondjak, jó messzire, de mire a céltávcsőbe varázsolnám akár csak egyiket is, már mehetnékjük támad, és a lövés lehetősége elmúlik. Semmit nem mondanak kísérőim. Ismernek. Ez a vadászat ilyen. Újabb gyaloglás vár ránk. Semmi szokatlan! A nemes vadak most lefelé indultak. Egy magasabb helyről meg is pillantjuk őket végre!
Négyen vannak! Köztük egy kivételesen szép bika! Csak, sajnos, ők is megláttak minket, és eloldalognak. Pedig már kacérkodtam a gondolattal, hogy a magaslat peremén hasra vetődve próbálok lövést leadni. Most nem kellett sokat fáradoznunk. Takarásban haladtunk előre, az állatok pedig csakhamar megálltak. Már nem voltak túl közel. Amikor a lőbotot leszúrta Bennie, az oryxok ez idő alatt sem mozdultak. (A mi hagyományainkhoz képest, kicsit túlzottan is buzgólkodott körülöttem, de bánta a csuda! Egy szavam se!).
Én meg, akár az első bálas szűzlány! Kitör rajtam az izgalom, a vadászláz, ami természetes, de nem örvendetes. Pedig nem először járok náluk. Szegény Bennie nem tudja elégszer suttogni, hogy nyugodjak már le. Oké! Oké! – nyugtáztam. Végre, visszatartott légvétellel, néhány perces „kóválygás” után, fixen áll a célkereszt a bal vállon, és elhúzom a ravaszt. A bika nem rogyott tűzben, de nagyon jól jelzett, tehát megérte „kitürelmeskednem” : Nem is tudom hirtelen, hogy van-e ilyen magyar szó vagy valamelyik idegen nyelvből ugrott be, de biztos, hogy a jelentéstartalma magyarra fordítva ezt jelenti – nyersen. Nagyon féltem, hogy hibázok, vagy rossz helyen találom el, de Bennie „Good shot! Reload!” (Jó lövés! Tölts újra!) helyre billentette a lelkivilágomat. Ismétlésre is biztatott, de esetleg, csak csak „hátsó lapocka” (azaz: farba) lövésre lett volna lehetőségem, amit inkább kihagytam.
Csakhamar a rálövés helyén voltunk. A nyomkövetők balra mentek a bozótba, feltéve, hogy a sebesült vad nem a jobbra eső, nyíltabb terepen indul el. Rutinos, öreg kísérők. Még a bozótban tanulták a mesterséget. Mire mi vért találtunk, a fekete fiúk addigra jeleztek, hogy előttünk balra ott áll a bozótban a sebesült! Elképesztő. Meg is láttam a sziluettjét a hatalmas szarvakkal a sűrű bokros mögött. – Ha látod, lődd meg. Rossz helyre nem mehet! – így Bennie. Az antilop jól kivehető nyakirészét láttam. Merész és kockázatos lövések közé tartozik a nyaklövés, de itt az első alkalommal, nyakölvéssel, négy vadat is terítékre hoztam! Sőt, az osztrákoknál a második zergémet is így ejtettem el. Nem tétováztam most se. “Oké” – érkezett a dörrenés után kísérőm válasza. Mindent látott, nem kellett magyarázni egyikőnknek sem és már a sapkája után nyúlt. Én pedig fogadtam a gratulációkat. – Elfeküdt már. Menjünk “Neck-Las” azaz “Nyak Laci” – ahogyan elkereszteltek. Bár tudom mit jelent, mégis nekem továbbra is nyakláncra rímmel, tehát “necklace”-re! Ám nincs mit tenni, az ember kapja a nevét és ritkán választhatja azt meg.
Mint utóbb kiderült, hogy az első lövés is jó lapocka lövés volt, de a második metsző pontos célzás után végül helyben maradt. Bennie és a helyi fekete kísérőink a korát saccolják. Még egy év, talán kettő, – néz fel az idősebbek kísérőm: aztán elpusztul. Öreg volt már….
Minden egyéb helyett: Itt a vadnak járó kötelező tiszteletadás a lehető legszebb pozícióba hozott állat lefényképezése, vadászostól, puskástól, kísérővel és anélkül. Ez a gyönyörű, hihetetlen nagy szarvval ékeskedő antilop utolsó falatot, én pedig töretet is kaptam, mert nagyon tetszett, amit erről a hagyományról meséltem. A fekete kísérőim csodálkozva hallgatják, természeti népek és megtisztelve követik a magyar hagyományokat, talán egy kicsit követik is. Furcsállják is, hogy ennyire tiszteljük a vadat, de megnyugtatom, ahogy ők feldolgozzák és minden porcikáját hasznosítják – ugyanezt tanúsítja. Persze a vadászat funkciója, mint élelem és egyéb tárgyak készítése a vadból, itt életforma…
–Baie dankie, my vriende! Totsiens! Köszönöm szépen, barátaim! Viszlát!
Két nap múlva újra Európában azért annyi mégis eszembe jut, hogy amint összecihelődtem másnap reggel, na mi volt, amit megtaláltam az ágy ablak felőli szélénél? Igen! A villanyos ágymelegítő kapcsolója. Persze, fáradt voltam…
Kép és szöveg: Szabó L. P. Antal
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31