Keressen minket

Természetvédelem

Vége a fenyőnek? – Konferencia a lombos fafajokról

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Mecserdő Zrt.: „Az ismeretlen ismerős – a lombos fafajok faanyaga” címmel szervezett tudományos konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága. Ahogy a cím is utal rá, a november 8-án lezajlott ülésen a hazai lombos fafajok faanyagának tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit mutatták be az előadók, a lehető legváltozatosabb szempontok alapján. A kulcskérdés az volt, hogy hogyan válthatjuk ki és helyettesíthetjük lombos fafajokkal a fenyveseket, illetve az általuk adott nyersanyagot.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

“A Mecsekerdő Zrt. Baranya megye legnagyobb erdő- és vadgazdálkodója. A természetvédelem a mindennapi munkánk meghatározó része. (Ábra: Mecsekerdő Zrt.)

A konferenciát az MTA PAB Agrártudományok Szakbizottság Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottsága szervezte a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánhelyettese, Dr. Pásztory Zoltán hathatós közreműködésével.

Hazai fafajok adatai

A konferencia alaphangját Sulyok Ferenc, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnökének, a kiskunsági KEFAG Zrt. vezérigazgatójának a hazai erdők fafajaira vonatkozó átfogó, statisztikai alapokon nyugvó beszámolója adta meg. Ebből kiderült, hogy Magyarországon – jelentősen növekvő erdőterületek mellett – az ellentmondásos megítélésű nemes nyár és az ország közel egész területén idegenhonos fenyő állományok területei csökkennek, ugyanis a kitermelés ezeknél a fajoknál jóval meghaladja a növedéket. Mindez logikus annak fényében, hogy a jelenlegi szabályozás az őshonos – azaz lombos – fafajokkal való erdőfelújítást támogatja.

Nem mindegy azonban, hogy a klimatikus viszonyok és a szakmai szabályozás miatt visszaszoruló fenyvesek helyére mit és milyen célból ültetünk. Ezt az összetett kérdést járta körül a konferencia több előadása is.

Milyenek lesznek a jövő erdői?

Horváth Iván, a Budapest Erdőgazdaság erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője, a Pro Silva Hungaria Egyesület elnöke is erről beszélt – az erdész azon dilemmájáról, hogy a rendelkezésére álló fafajok széles választékából milyen szakmai megfontolások alapján válasszon. A legnagyobb kihívást az adott terület klímája és hidrológiai viszonyai jelentik, hiszen ezek a felgyorsult klímaváltozás körülményei között rendkívül dinamikusan és sajnos vissza nem fordítható módon változnak. Éppen ezért az erdész felelőssége, hogy ne a jelenlegi, hanem egy akár ötven-száz év múlva bekövetkező, „majdani” ökológiai állapotra tervezzen erdőt.

A lehetséges megoldások közül az egyik legfontosabb az „elegyesség” – azaz a több fafaj harmonikus együttélésén alapuló elegyes, változatos erdők létrehozása. Az erdők a leginkább összetett szárazföldi ökoszisztémának számítanak, és a jövő erdőinek hosszú távú tervezésekor elengedhetetlen a fajgazdagság növelése, a széles fafajspektrum, a tájidegen kategória felülvizsgálata, illetve a jelenleg uralkodó célállomány-szemlélet meghaladása.

Prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének igazgatója a lombos faanyagok – tehát nemcsak az élő fák, hanem a beépített, felhasznált nyersanyag – biológiai károsítóit, elsősorban a különböző ízeltlábúakat, azok kártételét, illetve a kárkép alapján a fajok beazonosításának módszertanát mutatta be.

A fa és a körforgásos gazdaság

Távolról indítva, szélesebb perspektívából mutatta be a helyzetet Dr. Börcsök Zoltán, a Soproni Egyetem Innovációs Központjának tudományos főmunkatársa. A lineáris és körforgásos gazdaság közötti különbségről, a hulladékhasznosítás jelentőségéről beszélve kiemelte a fafeldolgozás rendkívül alacsony karbonlábnyomát, illetve a faanyag nagyon magas újrafelhasználási arányát a többi nyersanyagéhoz képest. Mindez kifejezetten modern és korszerű nyersanyaggá avatja a korábban „elavultnak” gondolt fát.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Hogyan váltja ki a lombos fa a fenyőt?

A fenyők és a lombos fafajok tulajdonságairól, a köztük lévő jelentős, felhasználhatóságukat nagymértékben befolyásoló különbségekről beszélt dr. Fehér Sándor docens, a Soproni Egyetem Faipari és Műszaki Intézetének igazgatója. Előadásának végkövetkeztetése az volt, hogy a két faanyag-típus közötti különbség korszerű technológiai megoldásokkal áthidalható.

Dr. Pásztory Zoltán dékánhelyettes, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa elsősorban a hazai lombos fajokból készült építőipari anyagokat és megoldásokat – de még inkább az ezekre vonatkozó technológiai és tudományos kutatásokat – mutatta be. Mint elmondta, a Soproni Egyetem, és azon belül is a Faipari Mérnöki és Kreatívipar Kar kivételesen elkötelezett az eddig kizárólag importból származó fenyő fatermékek hazai lombos fajokkal való helyettesítése, és a magyarországi favagyon magasabb hozzáadott értékű hasznosítása mellett.

A lombos fafajok egy speciális felhasználási területéről, az OSB-lap gyártásról adott elő Lipák László, a Swiss Krono fabeszerzés vezetője. A gyakorlati, termelési-értékesítési megközelítésű előadásában bemutatta a társaság azon törekvését, hogy a korábbi, alapvetően fenyő alapanyagú építőipari termékgyártásról átálljon hazai lombos fafajok felhasználására. Ez, illetve a kiszámíthatatlan külpolitikai helyzet (a Swiss Kronónak jelentős termelőkapacitásai voltak-vannak Ukrajnában és Oroszországban) természetesen komoly technológiai kihívások elé állítja a céget, de mára már bebizonyosodott, hogy a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a fenyő alapanyag az OSB-lap gyártás során akár teljes mértékben kiváltható hazai lombos fafajokkal.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Természetvédelem

Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben

Print Friendly, PDF & Email

Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

Az Agro Jager News olvasója számos alkalommal szerepelt már lapunk hasábjain és most egy rendkívüli képsorozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Amikor ellenőriztem a képeket, a szóróra kihelyezett kamera képeit, még nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés ér.

Semmi különöset nem lehetett észrevenni a szórón. Szárazság van és nem is akartam összejárni a területet. Nem szokásunk és akkor minek is helyeztünk ki vadkamerát, ha ugyanúgy viselkedünk, mintha nem lenne éjjel-nappali szeme az embernek.

Ezek a vadkamerák, amelyet a Hunter Vadkamerák forgalmaznak, sok érdekességet megmutattak már nekünk, de most különös élményben volt részünk. Erre igazán nem számítottunk – mesélte a vadász.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

Azt pontosan jól tudtuk, hogy járja a medve a területet, de most, hogy májusban is feltűnik és látszólag nyugodtan járkál, pihen, mindenképpen fontos tudatni, nemcsak a vadgazdálkodókkal, hanem mindenkivel, aki az erdőn jár.

Kövesse a Hunter vadkamerák oldalát a Facebookon is. Kattintson a képre!

A medve kiszámíthatatlan. Fokozott figyelemmel túrázzunk, szedjünk gombát, vadgyümölcsöt. Az eddig megszokott módon ma már nem járhatjuk a hegyeink sűrűségeit s ha voltak is, akik szabadon sétáltatták házi kedvenceiket, arra kérik őket a szakemberek, hogy a medve és a farkas miatt ezt ne tegyék.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

A területre most még több kamerát helyeznek ki, amelyet Hunter Vadkamera támogat. A medve jelenlétére az Északi-középhegységben folyamatosan számíthatunk, ezért érdemes az erdőben kirándulóknak, túrázóknak arról is tájékozódni, hogy miként kell viselkedni, ha medvével találkoznak. Fontos hangsúlyozni, ha véletlenül bocsot, vagy bocsot vezető medvét látunk, semmiféleképpen ne próbáljuk megközelíteni az állatokat. Ez a szabály továbbra is igaz a malacokat vezető kocára és esetlegesen a farkasra is – tájékoztatott Dr. Fekésházy Szabolcs az Északi-középhegységből.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Tovább olvasom

Természetvédelem

A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.

Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.

A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.

Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.

Forrás: Dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom