Vadászat
Aranysakálok az Ormánságban
Aranysakálokat hoztak terítékre az Ormánságban
Dr. Takács Béla levelezős egyetemi hallgató, élete első aranysakálját, idén januárban, a Pest vármegyei Baglyas Vadásztársaság váchartyáni területén hozta terítékre. A Szentendrei-szigettől nem messze fekvő területen, az elmúlt években bukkant fel ez a visszatelepült ragadozó.

Fotó: dr. Takács Béla – Agro Jager News
Helyi vadászok két éve ejtették el az első egyedeket. Takács Béla sakálja volt a harmadik, amely a bírálatot követően bronz minősítést kapott. A sakál itt is keresi a helyét, várható volt, hogy a vándorló egyedek előbb-utóbb megtelepednek – kezdte beszámolóját Takács Béla.
A véletlen úgy hozta, hogy a jogász végzettségű, aljegyzői munkakörben tevékenykedő Béla, a vadgazda szakmérnök másoddiplomás képzésen ismerte meg Balázst, aki egy másik évfolyamtársa mellett nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít neki a diplomamunka terepi részében. A szakdolgozat témája a különböző vadhívó eszközök használatának alkalmazása, gyakorlata a vadgazdálkodásban, különös tekintettel a vörösrókára. Balázs az Ormánságból, Sellye környékéről származik. Közös szenvedélyük a vadászat, Bélának azon belül is a dúvadozás. A terepi munka a gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző hívóhangokat alkalmaz, és ha módjában áll, a ragadozókat lőfegyverrel el is ejti. A jegyzőkönyvben pedig rögzíti a lőtávolba hívott ragadozók reakcióit..

Fotó: dr. Takács Béla – Agro Jager News
A szakdolgozat célja, évszakonként a különböző vadhívóhangok tesztelése, eredmények rögzítése, vizsgálata. Közismert, hogy a ragadozók hívása az egyik legnehezebb műfaj a vadászatban, a szőrmés kártevők eltérően reagálnak a különböző csalihangokra. Sok idő és türelem szükséges a különböző fajok megismeréséhez.
A diplomamunka elsősorban a vörösrókára koncentrál, de rögzítésre kerülnek az egyéb ragadozó fajok reakciói, terítékei is. Teljesen másképp reagál egy borz, vörösróka vagy az aranysakál az eltérő prédaállatok hangjára. Az Ormánságban az aranysakál felbukkanásával a vörösróka szinte eltűnt, alig lehet egy-két egyedet megfigyelni. Ezt egészen elképesztő volt megtapasztalni – mesélte Béla.
A vendégvadászat első napja eredménytelenül zárult. Bár még fényes nappal meglátott egy sánta aranysakált, amint egy tuskósor felé tartott, de a lövés ekkor nem sikerült. A sakál a fogyatékosságához képest, villámgyorsan eltűnt a fedett területen. Ismétlésre nem volt lehetősége, és ez követően a köd leszálltáig már nem volt több akció
Másnap gidahanggal próbálkozott. A hívást követően, szinte a semmiből, egy aranysakál bukkant fel, ami szabályosan lepásztázta a területet. Amikor a ragadozó körülbelül 70 méterre lehetett, lövést tett a vadra. Most nem hibázott: az aranysakál, a lövést követően, tűzbe rogyott. Ezt követően sípjával a nyúlvészsirámot utánozta. Fel is bukkant egy vörösróka, de amint meglátta a magaslest, azonnal el is tűnt. Nagy valószínűséggel ez volt az a róka, ami később, ugyanott, hívás nélkül is mutatta magát és a későbbi sakálok megjelenése előtt el is tűnt.
Kicsivel később, a Hangyál Józsi-féle vaddisznómalac sípot vette a kezébe. A malachangra megelevenedett az erdő. Pontosan milyen állat mozgott benne, nem lehetett megmondani. A vaddisznómalac vészsirámja kiválthatja a vaddisznók ösztönös védekezési mechanizmusát is, azaz védik egymást, főleg azokon a helyeken, ahol a sakál vadászik rájuk. A hívás után, közel 40 percen keresztül, nem történt semmi, majd három aranysakál jött elő az erdőből. Talán taktikáztak, és vártak 40 percet a hívás után? A sakálnál előfordulhat, de lehet a vadászszerencse miatt alakult így.
Még egy lövést dördült, amit még kettő követett. Újabb sakál került terítékre, a másik kettő az erdő irányába szétrebbent.
A tapasztalt ragadozó vadászok szerint, az aranysakálokat a tavaszi időszakban, ahol azt már kiismerték, a nyúlsirámmal kevés eséllyel lehet megtéveszteni. A vörösróka jobban reagál erre a csalihangra. Tapasztalatuk szerint a csalihangok preferenciája időszakosan megváltozik, de egyes esetekben ez a változás akár hirtelen is bekövetkezhet. A vadászok egyéni tapasztalatai sok egyezőséget mutatnak az ország különböző régióiban.
Azokon a területeken, ahol rendszeresen sípokkal vadásszák a vörösrókát és az aranysakált, ott a jól ismert csalihangok inkább riasztólag hatnak. Ezért kell mindig változtatni – mert kiismerik a vadászokat. Az elkövetett hibákat nagyon nehéz kijavítani, aki nem fejlődik, nem képzi magát, eredménytelen lesz. A hívás mellett fontos a helyszínek változtatása is, mert a magaslesek helyét is megtanulják a rókák és a sakálok is.
Az aranysakál jelenléte természetvédelmi kérdéseket is generál, mivel az eredetileg őshonos aranysakál visszatelepülése ugyan gazdagítja a magyar faunát, de súlyos vadgazdálkodási és természetvédelmi problémákat is okoz. A hazai ragadozók, évtizedek óta folyamatosan növekvő állományát, tervszerű és szakszerű gyérítéssel lehet egyensúlyban tartani, hogy a vadgazdálkodási szempontból jelentős, vagy akár egyéb védett és fokozottan védett fajok életterét biztosítsuk – zárta beszámolóját Takács Béla egyetemi hallgató.
Írta: dr. Szilágyi Gergely
Fényképek forrása: dr. Takács Béla
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Lengyelország): Medvetámadásban halt meg egy nő Płonna közelében
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén:
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén: egy 58 éves nő életét vesztette egy eldugott erdőterületen, a Kárpátok előterében fekvő Płonna település közelében.
A rzeszówi Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság tájékoztatása szerint a támadás mintegy 1,5 kilométerre történt az erdő belsejében, egy ritkán látogatott területen, amely a barnamedvék rendszeres tartózkodási helyének számít.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A nő információk szerint hullajtott agancsokat gyűjtött, amikor a támadás érte. Fia a segítségére sietett, és még segélyhívást is indított, azonban a nő röviddel később belehalt sérüléseibe.
A baleset idején erős szél fújt, ami feltételezhetően rontotta a medve érzékelését, így egy hirtelen, váratlan találkozás alakulhatott ki.
A hatóságok hangsúlyozták, hogy korábban nem érkezett kérelem problémás medvék elriasztására vagy eltávolítására.
A Kárpátok előterében a barnamedve-állományt mintegy 300 egyedre becsülik, ugyanakkor a szakemberek szerint az adatok bizonytalanok. A barnamedve alapvetően kerüli az embert, a támadások általában váratlan találkozások során történnek.
Forrás: DjZ
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Új szakaszba lépett az ASP elleni védekezés Hessenben
Előrelépés történt Hessenben az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezésben.
Előrelépés történt Hessenben az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezésben. A 2024 júniusi kitörés óta a tartomány és az érintett járások következetesen kerítések építésével, intenzív tetemkeresésekkel és a vaddisznóállomány jelentős csökkentésével védekeznek. Most új szakasz következik: a zárlati övezetek részleges feloldása Dél-Hessenben.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Szigorú feltételek az enyhítésekhez
A pfungstadti és kiedrichi tájékoztató rendezvényeken Michael Ruhl államtitkár hangsúlyozta, hogy a csökkenő esetszámok ellenére sincs ok a megnyugvásra. „Az intézkedéseket következetesen folytatni kell” – mondta az ASP operatív törzs vezetője. Mintegy 400 vadászati, mezőgazdasági és önkormányzati szereplő vett részt a hatóságokkal folytatott egyeztetéseken.
A visszaminősítés szigorú uniós feltételekhez kötött: legalább tizenkét hónapon keresztül nem kerülhet elő új fertőzött vaddisznó. Ehhez kiterjedt tetemkeresésekre, dokumentált kilövésekre és közel nullára csökkentett vaddisznóállományra van szükség. Egyetlen új ASP-eset is jelentősen visszavetné a folyamatot.
Az első kérelmet már benyújtották: március végén a „Beta” nevű központi fertőzött terület és a hozzá kapcsolódó térségek részleges visszaminősítését kezdeményezték, amelyet az Európai Bizottság elfogadott. A döntés most a tagállamoknál van. Kedvező elbírálás esetén a Rheingau-Taunus járás egyes részei, valamint a környező területek ASP-mentesnek minősülhetnek.
A vadászok szerepe továbbra is kulcsfontosságú
Az eddigi intézkedések hatásosnak bizonyultak, azonban a központi fertőzött terület körüli kerítés továbbra is alapvető védelmi eszköz. A nyitva hagyott kapuk vagy a kerítés megrongálódása veszélyeztetik az eddig elért eredményeket. Ugyanilyen fontos az intenzív vadászat folytatása – különösen az úgynevezett „fehér zónákban”, ahol a vaddisznóállományt következetesen nullára kell csökkenteni.
Ruhl ezért ismét a vadászokhoz fordult: szerepük továbbra is nélkülözhetetlen. „Csak egy vaddisznómentes pufferzóna képes hatékonyan megszakítani a fertőzési láncokat.” Egyúttal köszönetet mondott a vadászok eddigi járványvédelmi munkájáért.
Forrás: Wild und Hund


