Természetvédelem
Új magaslati kiülőpontok várják a Ráckevei Duna-ág ragadozómadarait – GALÉRIÁVAL
Biztonságos oszlopokon, új magaslati kiülőpontok várják a Ráckevei Duna-ág ragadozómadarait
- Vándor- és kerecsensólymok, rétihéják és vörösvércsék fontos táplálkozó- és fészkelőhelye a gazdag élővilágú Ráckevei Duna-ág
- A térség madarainak megóvására a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi szakosztályával együttműködve madárbarát burkolatokkal és szárnyterelőkkel látta el Szigetszentmiklós térségének áramhálózatát az E.ON Hungária Csoport
- Az energiacég szakemberei a szigetcsépi és tököli hálózatszakaszt is szigetelték, az oszlopokra pedig biztonságos madárkiülőket szereltek fel
A Ráckevei Duna-ág környéke emberek által sűrűn lakott, forgalmas terület, egy része mégis vadregényes maradt. A Duna két ága által közrezárt területen, Szigetszentmiklós, Szigetcsép és Taksony mellett többszáz hektáros tőzeges úszólápok, ligeterdők és háborítatlan tavak kínálnak fészkelőhelyet védett ragadozómadarainknak, az erdőségek melletti nagy kiterjedésű nyílt területek, puszták pedig kitűnő vadászterületként funkcionálnak.
A ragadozómadarak egy része ún. vártamadár, szívesen kémleli vadászterületét magaslati kiülőpontokról, fák csúcsáról vagy villanyoszlopokról. Azok a hagyományos beülésgátló eszközök, amelyekkel az E.ON Hungária Csoport más hálózati szakaszain képes hathatósan távol tartani a madarakat a középfeszültségű oszlopoktól, ezen a területen nem jelentenek elégséges megoldást. A ragadozómadarak ösztönösen le akarnak szállni ezekre a magaslatokra, ezért biztonságuk érdekében itt komplexebb, a madarakat a veszélyes pontoktól távol tartó, de más helyekre a kiülésüket biztosító megoldásra van szükség.
Az E.ON a szigetszentmiklósi beruházás keretében 29 oszlopon a nyitott légszigetelésű oszlopkapcsolók helyett burkolt vezetékeket és áramkötéseket alkalmaz a madarak biztonságáért. A régi, rövid, 420 mm-es feszítőszigetelőket a nagy szárnyfesztávú madarak védelme érdekében nagyobb, 780 mm-es feszítőszigetelőkre cserélik, és tányér alakú szárnyterelőket is felszerelnek annak megakadályozására, hogy a madarak szárnya föld-fázis pontokat zárjon össze.
„Minden újonnan épülő középfeszültségű hálózatunk esetében alapvető számunkra, hogy madárbarát módon építsük meg, a már meglévő hálózatainkat pedig madárvédelmi szakemberek és a nemzeti parkok javaslatai alapján látjuk el védelemmel. Itt a Ráckevei Duna-ág területén úgy tudunk a leginkább harmóniába kerülni a természettel, ha oszlopainkat biztonságosan szigeteljük, és madárbarát átalakításokkal alkalmassá tesszük arra, hogy azokat a ragadozómadarak magaslati megfigyelőpontként használhassák” – mondta el Susán László, az E.ON munkálatokat irányító szakembere.
Mindezeken túl egyes oszlopokra madárkiülőket is felszereltek a szakemberek. A kiülő úgy lett kialakítva, hogy hazánk madarai méretüktől függetlenül – a vörös vércsétől a fehér gólyáig – megfelelő lábfogással, biztonságosan tudjanak landolni és ülni rajta.
A most elvégzett madárbarát fejlesztés egy nagyobb beruházássorozat része, korábban a szigetcsépi és tököli középfeszültségű hálózati szakaszokat tette a madarak számára biztonságossá az E.ON. Az oszlopokra felszerelt madárbarát eszközök a madarak védelmén túl a hálózatot is óvják, így egyúttal a környék áramellátásának zavartalanságát, az ellátásbiztonságot is szolgálják.
„A nagy kiterjedésű nyílt élőhelyeken, gyepeken, szántókon fák hiányában a villanyoszlopokon kívül nincs más lehetősége a ragadozómadaraknak a kiülésre. A fűből keveset látnak, és nem tudnak folyamatosan a levegőben tartózkodni, szükségük van tehát biztonságos beülőhelyekre. Két okból vonzódnak a madarak az oszlopokhoz: egyrészt megpihennek, tollászkodnak rajta, másrészt ezekről a vártahelyekről kémlelik a fűben mozgó sáskát, kisemlőst, pockokat. Megfigyeltünk ezen a területen fokozottan védett vándorsólymot és kerecsensólymot, parlagi sast, rétisast, gyakoriak a vörösvércsék, nyáron kisebb belvizek esetén a gólyák is idejárnak táplálkozni.
Ennek az oszlopsornak a leszigetelése tehát nem csak egy-két madárfajt érint, hanem számtalan itt fészkelő vagy átvonuló védett madarunknak jelent túlélést és megélhetést, biztonságos beülést” – tette hozzá Bagyura János, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa.
A Ráckevei Duna-ág madárbarát fejlesztéseiről szóló kisfilm:
Forrás: E.ON Hungária Csoport
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Madár-megfigyelés Görögországban
Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton
Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.
Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.
Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.
Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.
Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.
Írta és fényképezte: Gyenge László