Természetvédelem
Új magaslati kiülőpontok várják a Ráckevei Duna-ág ragadozómadarait – GALÉRIÁVAL
Biztonságos oszlopokon, új magaslati kiülőpontok várják a Ráckevei Duna-ág ragadozómadarait

Ábra: E.ON Hungária Csoport
- Vándor- és kerecsensólymok, rétihéják és vörösvércsék fontos táplálkozó- és fészkelőhelye a gazdag élővilágú Ráckevei Duna-ág
- A térség madarainak megóvására a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi szakosztályával együttműködve madárbarát burkolatokkal és szárnyterelőkkel látta el Szigetszentmiklós térségének áramhálózatát az E.ON Hungária Csoport
- Az energiacég szakemberei a szigetcsépi és tököli hálózatszakaszt is szigetelték, az oszlopokra pedig biztonságos madárkiülőket szereltek fel

Susán László, az ELMŰ Hálózati Kft. területi referense. (Fotó: E.ON)
A Ráckevei Duna-ág környéke emberek által sűrűn lakott, forgalmas terület, egy része mégis vadregényes maradt. A Duna két ága által közrezárt területen, Szigetszentmiklós, Szigetcsép és Taksony mellett többszáz hektáros tőzeges úszólápok, ligeterdők és háborítatlan tavak kínálnak fészkelőhelyet védett ragadozómadarainknak, az erdőségek melletti nagy kiterjedésű nyílt területek, puszták pedig kitűnő vadászterületként funkcionálnak.

(Fotó: E.ON)
A ragadozómadarak egy része ún. vártamadár, szívesen kémleli vadászterületét magaslati kiülőpontokról, fák csúcsáról vagy villanyoszlopokról. Azok a hagyományos beülésgátló eszközök, amelyekkel az E.ON Hungária Csoport más hálózati szakaszain képes hathatósan távol tartani a madarakat a középfeszültségű oszlopoktól, ezen a területen nem jelentenek elégséges megoldást. A ragadozómadarak ösztönösen le akarnak szállni ezekre a magaslatokra, ezért biztonságuk érdekében itt komplexebb, a madarakat a veszélyes pontoktól távol tartó, de más helyekre a kiülésüket biztosító megoldásra van szükség.

Kerecsensólyom. (Fotó: E.ON)
Az E.ON a szigetszentmiklósi beruházás keretében 29 oszlopon a nyitott légszigetelésű oszlopkapcsolók helyett burkolt vezetékeket és áramkötéseket alkalmaz a madarak biztonságáért. A régi, rövid, 420 mm-es feszítőszigetelőket a nagy szárnyfesztávú madarak védelme érdekében nagyobb, 780 mm-es feszítőszigetelőkre cserélik, és tányér alakú szárnyterelőket is felszerelnek annak megakadályozására, hogy a madarak szárnya föld-fázis pontokat zárjon össze.

Madárbarát hálózatátalakítás a Ráckevei Duna-ágnál. (Fotó: E.ON)
„Minden újonnan épülő középfeszültségű hálózatunk esetében alapvető számunkra, hogy madárbarát módon építsük meg, a már meglévő hálózatainkat pedig madárvédelmi szakemberek és a nemzeti parkok javaslatai alapján látjuk el védelemmel. Itt a Ráckevei Duna-ág területén úgy tudunk a leginkább harmóniába kerülni a természettel, ha oszlopainkat biztonságosan szigeteljük, és madárbarát átalakításokkal alkalmassá tesszük arra, hogy azokat a ragadozómadarak magaslati megfigyelőpontként használhassák” – mondta el Susán László, az E.ON munkálatokat irányító szakembere.

Vörös vércse.(Fotó: E.ON)
Mindezeken túl egyes oszlopokra madárkiülőket is felszereltek a szakemberek. A kiülő úgy lett kialakítva, hogy hazánk madarai méretüktől függetlenül – a vörös vércsétől a fehér gólyáig – megfelelő lábfogással, biztonságosan tudjanak landolni és ülni rajta.

Biztonságos szárnyterelők óvják a ragadozó madarakat. (Fotó: E.ON)
A most elvégzett madárbarát fejlesztés egy nagyobb beruházássorozat része, korábban a szigetcsépi és tököli középfeszültségű hálózati szakaszokat tette a madarak számára biztonságossá az E.ON. Az oszlopokra felszerelt madárbarát eszközök a madarak védelmén túl a hálózatot is óvják, így egyúttal a környék áramellátásának zavartalanságát, az ellátásbiztonságot is szolgálják.

Bagyura János, az MME munkatársa. (Fotó: E.ON)
„A nagy kiterjedésű nyílt élőhelyeken, gyepeken, szántókon fák hiányában a villanyoszlopokon kívül nincs más lehetősége a ragadozómadaraknak a kiülésre. A fűből keveset látnak, és nem tudnak folyamatosan a levegőben tartózkodni, szükségük van tehát biztonságos beülőhelyekre. Két okból vonzódnak a madarak az oszlopokhoz: egyrészt megpihennek, tollászkodnak rajta, másrészt ezekről a vártahelyekről kémlelik a fűben mozgó sáskát, kisemlőst, pockokat. Megfigyeltünk ezen a területen fokozottan védett vándorsólymot és kerecsensólymot, parlagi sast, rétisast, gyakoriak a vörösvércsék, nyáron kisebb belvizek esetén a gólyák is idejárnak táplálkozni.

Felkerülnek az E.ON hálózatára a madárbarát burkolatok. (Fotó: E.ON)
Ennek az oszlopsornak a leszigetelése tehát nem csak egy-két madárfajt érint, hanem számtalan itt fészkelő vagy átvonuló védett madarunknak jelent túlélést és megélhetést, biztonságos beülést” – tette hozzá Bagyura János, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa.
A Ráckevei Duna-ág madárbarát fejlesztéseiről szóló kisfilm:
Forrás: E.ON Hungária Csoport
Természetvédelem
Rétihéja támadt a kislibákra
Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:
Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.
A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós
Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!
Természetvédelem
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI
Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!
Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.
A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.
Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI
11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.
A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI
Hogy miért is volt erre szükség?
A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.
Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.
Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI
A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor
Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)
Forrás: Péntek István –BfNPI
Természetvédelem
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták
Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP
Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.
A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.
Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.
Forrás: KMNP

