Szeretné megismerni a kotorékozás rejtelmeit? Esetleg érdekli Önt hol találhatóak Debrecen környékén alkalmas helyek ehhez a típusú vadászathoz?

Kérem engedjék meg nekem, hogy tapasztalataimat megosszam Önökkel! Főleg azokhoz szólok, akik szeretik és tisztelik a kotorékebeket és szeretnék megismerni azt az új területet, ahol még jobban megerősödhet Önök és kutyáik közötti kötelék.

Véleményem szerint a kotorékozás, mint vadászati forma különleges a maga nemében, hisz amellett, hogy az ember és a kutyája egymásra vannak utalva, igen nagy próbatételnek vannak kitéve. Bevallom Önöknek őszintén, hogy már gyermekkoromtól fogva hajt a vadászat és a vad szeretete egyaránt és ennek a szenvedélynek a lángja még mindig itt ég a szívemben.

E tűz magját a nagypapám ültette el bennem, Jávorszky László, aki vadász volt. Vadásztörténeteken nőttem fel és akárhová is vetett az élet mindig érdekelt ez az ősi foglalkozás.

Most bizonyára sokan Önök közül azt hiszik, hogy már tinédzser koromtól fogva hódolok eme szenvedélyemnek, de ki kell ábrándítanom Önöket, először 22 éves koromban vallhattam magamat büszke Jagdterrier tulajdonosnak. Kizárólag annyit tudtam erről a kutyafajtáról, hogy az 1800-as évek elején tenyésztették ki Németországban.

Aki esetleg nem ismerné ezt a kutyafajtát, egy 5–8 kg-os kiskutyáról van szó, ami félelmet nem ismerve küzd meg a nála 4–5 kilóval nehezebb rókával a kotorék mélyén, ahol a légszomj, a sötétség és a szűk hely mindegyike csak akadályt jelent. Egyszóval igazi kis gladiátor.

El sem tudják képzelni mennyi emlék képe sejlik fel előttem. Egyszer például négy és fél órát kellett ásnom, hogy kimenekítsem a legjobb barátomat, mert azt nem felejthetjük el, hogy munka közben őket is érheti baj, sőt meg is sérülhetnek. Szerény véleményem szerint ha annyi veszélyt felvállalnak, hogy a sötét bizonytalanságba bemennek és esetleg indokolatlanul sok ideig ott időznek, akkor ez valami rosszat jelenthet.

Ekkor jön el a gazdi ideje. Miért is mondtam mindezt? Ha a vadászeb tudja mi a „kötelessége”, akkor a gazdinak is tisztában kell lennie a saját felelősségével. Egy kotorék nagyon mély lehet, ki tudja, hogy kis barátunk milyen bajba került, ezért minél hamarabb kezdjük el a mentést. Az előbb említett esetben kemény órákat kellet dolgoznom, hogy kis társamat ki tudjam emelni a homok fogságából.

Többen Önök közül talán nem hiszik el mostani állításomat, de éreztem, hogy vár a kutyám, a csöpp barna szempár mindent elárult, amikor meglátott. Kiemeltem a homok fogságából és óvatosan lefektettem a földre. Nagyon kimerült a „kis gladiátorom”, hálásan nézett rám, bizalmat sugárzott a tekintete, melyet soha nem veszítettem el. Ez a kis kutya öt évig volt társam a vadászatban. Talán ő volt az a kutya, aki még a gondolataimat is ismerte.

Egy téli napon holtan találtam az udvaron, betegségnek nyoma sem volt, jól evett és elég fiatal volt még. Most az örök vadászmezőkön szellemkotorékokban kergetheti az el nem kapható vörös kabátosokat. Jelenleg két jagdterrier kutyus büszke tulajdonosa vagyok. Él bennem a remény, hogy eredményes vadászebek vállnak majd belőlük a kezem alatt.

A következő pár sorban a debreceniek, illetve a Debrecen környékén élők figyelmét szeretném felkelteni a fellelhető eredményes kotorékvadászatra alkalmas helyek feltárásával, melyet személyes tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze.

Mikepércs környéke rengeteg kotorékot rejt, mint például a gugyori kanyar jobb oldali lejáratától 400 m-re, egy 150 méteres fasor elején található egylyukas kotorék. Ugyanezen fasor bal oldalán is található egy egylyukas kotorék, míg pár méterrel fentebb egy öt kijárattal rendelkező, igen nagy kiterjedésű üreg található. A kotorékok mellett magasles is emelkedik balra a fent említett helytől, a Kati patak másik oldalán. Az előtte álló tisztást télen dögtérnek használják a vadászok.

Mikepércs másik oldalán, a vén szőlőskerttel szemben, a legelő még általam fel nem kutatott kotorékokat rejt magában, melyeket érdemes lenne felkutatni., szép dúvadas terület lehet. Amint Debrecen felé vesszük innen az irányt, a Fancsika I. tó melletti fenyőerdő egy háromlyukas ősrégi üreget rejt magában, ahonnan már sikeresen ugrattam Suzi nevű kutyámmal, ezért javaslom Önöknek is, bátram próbálkozzanak.

E helytől nem messze a domboldal egy egylyukas kotorékot rejt, ami nem lakott egész évben, ennek ellenére minden évben felkeresik a rókák ezt az üreget a hideg beállta előtt, így minden télen van esély az ugratásra ezen a helyen is. Ettől a kotoréktól 200 méterre egy elkerített terület bal sarkán szintén található egy ritkán lakott rókalak. A Fancika III. tótól 7–8 km-re, Halápon található a következő apró- és nagyvadban egyaránt bővelkedő terület.

Egy évig e helyen sajátomnak mondhattam egy elhagyatott tanyát, mely környékén két igen kecsegtető kotorék található. Javaslom Önöknek, hogy egy barangolást ejtsenek meg ezen a környéken, higgyék el, érdemes! Szándékaim szerint 2004-ben én is felderítem mélyrehatóbban ezt az erdős területet.

A következő állomásunk a Bodaszőlőn található Lórántffy kertség. Ez a hely rengeteg vadászélménnyel kecsegtet. A kertemtől 150 m-re egy fácánnevelő telep található, ami nagymértékben vonzza a dúvadakat. A téli hótakaró megmutatta, hogy a nagyvad is kedveli ezt a területet, így a nagyvad szerelmesei is megtalálhatják a számításukat.

Remélem sikerült felkeltenem Önökben a kotorékozás, mint különleges vadászati forma iránti érdeklődést, valamint a már tapasztaltabbak számára használható információkkal szolgálni a Debrecen környékén fellelhető üregek tekintetében.

Jó vadászatot kívánok mindenkinek!