Keressen minket

Vadászat

Suzi emlékére…

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szeretné megismerni a kotorékozás rejtelmeit? Esetleg érdekli Önt hol találhatóak Debrecen környékén alkalmas helyek ehhez a típusú vadászathoz?

Kérem engedjék meg nekem, hogy tapasztalataimat megosszam Önökkel! Főleg azokhoz szólok, akik szeretik és tisztelik a kotorékebeket és szeretnék megismerni azt az új területet, ahol még jobban megerősödhet Önök és kutyáik közötti kötelék.

Véleményem szerint a kotorékozás, mint vadászati forma különleges a maga nemében, hisz amellett, hogy az ember és a kutyája egymásra vannak utalva, igen nagy próbatételnek vannak kitéve. Bevallom Önöknek őszintén, hogy már gyermekkoromtól fogva hajt a vadászat és a vad szeretete egyaránt és ennek a szenvedélynek a lángja még mindig itt ég a szívemben.

E tűz magját a nagypapám ültette el bennem, Jávorszky László, aki vadász volt. Vadásztörténeteken nőttem fel és akárhová is vetett az élet mindig érdekelt ez az ősi foglalkozás.

Most bizonyára sokan Önök közül azt hiszik, hogy már tinédzser koromtól fogva hódolok eme szenvedélyemnek, de ki kell ábrándítanom Önöket, először 22 éves koromban vallhattam magamat büszke Jagdterrier tulajdonosnak. Kizárólag annyit tudtam erről a kutyafajtáról, hogy az 1800-as évek elején tenyésztették ki Németországban.

Aki esetleg nem ismerné ezt a kutyafajtát, egy 5–8 kg-os kiskutyáról van szó, ami félelmet nem ismerve küzd meg a nála 4–5 kilóval nehezebb rókával a kotorék mélyén, ahol a légszomj, a sötétség és a szűk hely mindegyike csak akadályt jelent. Egyszóval igazi kis gladiátor.

El sem tudják képzelni mennyi emlék képe sejlik fel előttem. Egyszer például négy és fél órát kellett ásnom, hogy kimenekítsem a legjobb barátomat, mert azt nem felejthetjük el, hogy munka közben őket is érheti baj, sőt meg is sérülhetnek. Szerény véleményem szerint ha annyi veszélyt felvállalnak, hogy a sötét bizonytalanságba bemennek és esetleg indokolatlanul sok ideig ott időznek, akkor ez valami rosszat jelenthet.

Ekkor jön el a gazdi ideje. Miért is mondtam mindezt? Ha a vadászeb tudja mi a „kötelessége”, akkor a gazdinak is tisztában kell lennie a saját felelősségével. Egy kotorék nagyon mély lehet, ki tudja, hogy kis barátunk milyen bajba került, ezért minél hamarabb kezdjük el a mentést. Az előbb említett esetben kemény órákat kellet dolgoznom, hogy kis társamat ki tudjam emelni a homok fogságából.

Többen Önök közül talán nem hiszik el mostani állításomat, de éreztem, hogy vár a kutyám, a csöpp barna szempár mindent elárult, amikor meglátott. Kiemeltem a homok fogságából és óvatosan lefektettem a földre. Nagyon kimerült a „kis gladiátorom”, hálásan nézett rám, bizalmat sugárzott a tekintete, melyet soha nem veszítettem el. Ez a kis kutya öt évig volt társam a vadászatban. Talán ő volt az a kutya, aki még a gondolataimat is ismerte.

Egy téli napon holtan találtam az udvaron, betegségnek nyoma sem volt, jól evett és elég fiatal volt még. Most az örök vadászmezőkön szellemkotorékokban kergetheti az el nem kapható vörös kabátosokat. Jelenleg két jagdterrier kutyus büszke tulajdonosa vagyok. Él bennem a remény, hogy eredményes vadászebek vállnak majd belőlük a kezem alatt.

A következő pár sorban a debreceniek, illetve a Debrecen környékén élők figyelmét szeretném felkelteni a fellelhető eredményes kotorékvadászatra alkalmas helyek feltárásával, melyet személyes tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze.

Mikepércs környéke rengeteg kotorékot rejt, mint például a gugyori kanyar jobb oldali lejáratától 400 m-re, egy 150 méteres fasor elején található egylyukas kotorék. Ugyanezen fasor bal oldalán is található egy egylyukas kotorék, míg pár méterrel fentebb egy öt kijárattal rendelkező, igen nagy kiterjedésű üreg található. A kotorékok mellett magasles is emelkedik balra a fent említett helytől, a Kati patak másik oldalán. Az előtte álló tisztást télen dögtérnek használják a vadászok.

Mikepércs másik oldalán, a vén szőlőskerttel szemben, a legelő még általam fel nem kutatott kotorékokat rejt magában, melyeket érdemes lenne felkutatni., szép dúvadas terület lehet. Amint Debrecen felé vesszük innen az irányt, a Fancsika I. tó melletti fenyőerdő egy háromlyukas ősrégi üreget rejt magában, ahonnan már sikeresen ugrattam Suzi nevű kutyámmal, ezért javaslom Önöknek is, bátram próbálkozzanak.

E helytől nem messze a domboldal egy egylyukas kotorékot rejt, ami nem lakott egész évben, ennek ellenére minden évben felkeresik a rókák ezt az üreget a hideg beállta előtt, így minden télen van esély az ugratásra ezen a helyen is. Ettől a kotoréktól 200 méterre egy elkerített terület bal sarkán szintén található egy ritkán lakott rókalak. A Fancika III. tótól 7–8 km-re, Halápon található a következő apró- és nagyvadban egyaránt bővelkedő terület.

Egy évig e helyen sajátomnak mondhattam egy elhagyatott tanyát, mely környékén két igen kecsegtető kotorék található. Javaslom Önöknek, hogy egy barangolást ejtsenek meg ezen a környéken, higgyék el, érdemes! Szándékaim szerint 2004-ben én is felderítem mélyrehatóbban ezt az erdős területet.

A következő állomásunk a Bodaszőlőn található Lórántffy kertség. Ez a hely rengeteg vadászélménnyel kecsegtet. A kertemtől 150 m-re egy fácánnevelő telep található, ami nagymértékben vonzza a dúvadakat. A téli hótakaró megmutatta, hogy a nagyvad is kedveli ezt a területet, így a nagyvad szerelmesei is megtalálhatják a számításukat.

Remélem sikerült felkeltenem Önökben a kotorékozás, mint különleges vadászati forma iránti érdeklődést, valamint a már tapasztaltabbak számára használható információkkal szolgálni a Debrecen környékén fellelhető üregek tekintetében.

Jó vadászatot kívánok mindenkinek!

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.