Vadászat
Vadászélményeim
Miután elhatároztam, hogy vadász leszek és letettem a vadászvizsgát, megvettem életem első sörétes fegyverét. Sikerült bekerülnöm a falunkban lévő vadászegyesületbe, ahol csak a kijelölt egy év próbaidő leteltével járhattam egyedül a területen.
Már ez idő alatt megkaptam az engedélyt vaddisznóra. Sajnos mivel a sörétesemen nem volt céltávcső csak alkonyatig tudtam maradni és az izgalmas éjszakai lesvadászatokon csak mint megfigyelő tudtam részt venni. Az igazi nagyvadra való vadászat akkor kezdődött számomra, amikor vadásszá válásom után úgy másfél évvel megvettem a golyós fegyverem.
Fiatal vadász lévén gyorsan szerettem volna felavatni az új puskám. Ez a puska megvétele és az elhatározás utáni második héten valósult meg.
November 9-e volt, éppen telihold. Zolival és Árpival úgy döntöttünk, hogy vallatóra fogjuk a falunk határában húzódó akácost. Az elhatározást tettek követték, a szokásos procedúrák (készülődés majd a beiratkozás) után elindultunk az akácosban elhelyezkedő magaslesek felé, ahová engem apám is elkísért. Én Zoli jóvoltából felültem az ő magaslesére, majd a szokásos „törd a csontját” jókívánság után elindultak ők is a kiválasztott, tőlem jobbra lévő lesek felé. Árpié tőlem kb. 200 méterre volt majd tőle újabb 200 méterre a Zoli által választott magasles.
Zoliék még kényelmesen el sem helyezkedhettek, amikor velem szemben a patak túlsó partján lévő szórón megjelent egy sötét folt. Apámnál volt a távcső ezért én azt hittem, hogy a telihold által megvilágított gazcsomóról van szó. De alapos távcsövezés után, mely során az éppen leszálló köd is zavart, rájöttünk, hogy a fekete folt nem más, mint egy vaddisznó. Most már csak azt kellett eldöntenünk, hogy kan-e. Mivel csak egyedül volt, ami kanra utal, eldöntöttem MEGLÖVÖM.
A leszálló köd hatására a 4×40-es gyenge fényerejű céltávcsövön keresztül nem tudtam megállapítani, vajon merre néz a vadkan. Ezért az apámnál lévő gukker segítségével (amely úgy járt kettőnk között, mint a komp a Dunán), megállapítottuk, hogy a disznó jobbra néz, épp Zoliék felé. Már épp lőni akartam amikor egy picit elfordult tőlünk.. Várnom kellet egy jobb helyzetre, nem akartam farba lőni vagy épp hibázni. Nem váratott sokáig, hamarosan a teljes oldalát mutatta felém.
A gyorsító halk kattanására azt hittem elmegy, de szerencsére nem így történt. Céltávcsövem T-keresztje megállapodott a disznó legvastagabb részénél, a váll lapjánál. Ezt a puska durranása követte és a meglőtt vad utolsó menekülése.
Ezután következtek az igazi izgalmak: a vadászláz elhatalmasodása, vajon meglesz a vad, vajon milyen találatot kapott. Az apám nyugtatgatott, meglesz, mert figyelte a disznót és a lövés után szépen jelzett. Felhívtam a Zolit a megbeszélés szerint „ha lövés van, telefonálunk, értesítjük a másikat”. Mondtam neki, hogy szóljon az Árpinak is mert meglőttem egy disznót és lehet, hogy keresni kell.
Apámmal együtt megvártuk a többieket míg leérnek, addig is hátha kiszenved a vad. Mire leértek már mi is leszálltunk a lesről, Zoli is nyugtatott, biztos meglesz mert hallotta a becsapódást.
A patakon átérve, amelyben a nyári szárazságok következtében még nem volt víz, megnéztük a rálövés helyét, ahol csak elég kevés vért és egy kis golyó vágta hájdarabot találtunk. Némi keresgélés után a mederben már rendesen találtunk vért. Árpi meg is jegyezte „rendesen fest, a közelben kell lennie”. A rengeteg vér láttán kezdtem én is megnyugodni.
És valóban, a rálövés helyétől kb. 80 méterre ott feküdt életem első vadkanja. Érdekes módon nem dőlt az oldalára, mert menekülés közben, ahogy kétségbeesetten próbálta elérni a menedéket jelentő sűrűt befúrta magát a sűrűsödő szederindák és hasonló folyondárok közé, s ezek megtartották a hasán.
A gratulációk és a megkönnyebbülés után kivonszoltuk a disznót a rálövés helyére, ahol következett a töretátadás, vaddisznóvadásszá történő felütés és az elmaradhatatlan fényképezkedés. Ezek után a disznónak (mint kiderült kétéves kant sikerült lőnöm) a rendbe rakása, a nyúzás és a zsigerelés a vadászháznál létesített nyúzóhelységben megtörtént. Végezetül meghívtuk a többieket hozzánk egy kis ünneplésre, élménybeszámolóra.
Hát lényegében ennyi az én első disznóm története, remélem nem az utolsó.
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login