Keressen minket

Vadászat

A nagy mázlista

Közzétéve:

Feltöltő:

Hogy vannak még csodák azt alighanem Szász Attila, a Tarpai Esze Tamás VT titkára igencsak megerősítheti. A történet 2002 novemberére vezethető vissza amikor a közeli Téberdő környékén vadásztársaink egy erősen sántító, beteg gímbikát észleltek. A bika pontos elbírálása, betegségének megállapítása igen nehézkes műveletnek ígérkezett, mert vagy a rekettyés sűrűjében tartózkodott vagy az erdő takarásába húzódott, alig-alig lehetett megpillantani. A tisztás részeket nagy ívben kerülte. Akik látták inkább beteg járására lettek figyelmesek, az agancsról csak annyit tudtak mondani hogy nagy. A két agancsszárat egyszerre senki sem látta tisztán.

Fotó: Tarpai Esze Tamás Vadásztársaság

Az esetről – mint a társaság elnöke – beszámoltam a megyei FVM Hivatalban, ahol megbeszéltük a bika elejtésének feltételeit. Elkezdődött a keresés. A nyomát többfelé megtalálták a kiküldött vadászok, a bika azonban szőrén-szálán eltűnt, ami azon a részen nem is olyan nehéz. Az erdőben és környékén annyi a rekettyés, nádas, mocsaras patakmeder, hogy ott még egy elefántcsorda is játszva megbújhat. Szóval jó ideig nem sikerült rátalálni. Aztán beállított az esős idő, a területet még nehezebb lett megközelíteni. Aki már járt a Beregben az tudja, hogyha megázik, milyen „vendégmarasztaló” az itteni talaj. Később megjött a nagy hó, és a –20 Celsius fokos hideg. Telt-múlt az idő, egyre reménytelenebb lett a helyzet. Vajon itt van-e még a bika, vagy időközben felépült és már rég más helyre vándorolt?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Aztán újra látták!

Január 31-i évadzáró közgyűlésünkön megállapodtunk abban, hogy a hétvégén még lehet vadászni, elejthető selejt dámbika, na meg az FVM által kiadottak értelmében a beteg gímbika is.

Szombat délután sokan fagyoskodtak kinn a területen. A siker reménye engem is kicsábított, pedig a mínuszok ugyancsak röpködtek. Aztán a Téberdő felől lövés zaja verte fel a környék csendjét. Nemsokára a vadászmester hív a mobiltelefonon és közli, hogy titkárunk elejtette a beteg bikát! Mikor elmondja hogy mekkora, azt hiszem csak ugratni akar, kétszer is visszakérdezek.

Vasárnap elég sokáig szunyókáltam, de ebéd után nem tudtam megállni, hogy meg ne nézzem a nagy bikát. Amikor megálltam szerencsés vadászunk kapujában rögtön megláttam az udvar hátsó részén a tartóra rögzített hatalmas agancsot. Azt hittem a szememmel lehet valami baj, az otthon maradt szemüveg híján káprázik. De bárhogy is néztem, hamar rájöttem, hogy nem romlott annyit a látásom. Az agancs tényleg akkora amekkorának mondták. Közelebb menve még mindig ámulattal néztem, aztán gratuláltam elejtőjének akit én ezek után nem is Attilának, hanem csak simán MÁZLISTÁNAK fogok nevezni egy darabig.

Az elejtés körülményeinek elbeszélése után előkerült a mérőszalag és megkezdődött a szigorú méricskélés. Volt aki az agancs súlyát 10 kg-ra becsülte, én azt mondtam közelebb van a 12-höz mint a 11-hez. Nekem lett igazam, mert a trófea 24 órával a kifőzés után elérte a 11 kiló és 70 dekát. Ahogy a mért adatokból számolgattam a pontokat, biztos, hogy legalább 8-10 ponttal veri az aranyérmes határt! Ez nem semmi Tarpán sem. A 2002–2003-as szezon így aztán nálunk „rekordosnak” mondható, hiszen az 575 grammos aranyérmes bak és a 4 kg-os ezüstérmes dámbika mellé a „Csodaszarvas” is felsorakozott. Azért esett néhány érmes kan is, de ez nálunk már szinte kötelező gyakorlatnak minősül.

A bika különben nagyon legyengült állapotban volt, járni alig tudott. A jobb lapocka alatt még a bőgés idején lövést kapott a szomszédos területen, ez okozta súlyos leromlását. Az esetet a szomszéd vadásztársasággal megbeszéltük, a trófea és minden elismerés teljes egészében szerencsés vadászunkat illeti meg. Az első, pontatlan lövés leadója ugyancsak sajnálhatja, hogy a kellő pillanatban beremegett a keze. Hogy mekkora trófeáról van szó, Önök is láthatják. Kívánom, hogy minél többen tartsanak hasonlót a kezükben!

Vadászat

STOP!

Az Országos Magyar Vadászkamara közleményt adott ki a vörös róka közegészségügyi és természetvédelmi megítéléséről.

Published

on

 

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

„A rókának a közegészségügyi szempontból való vizsgálata az teljesen egyértelműen pozitív” – hangzott el a minap az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában. Valljuk, hogy a vélemény szabad. Valljuk, hogy minden közösségnek, érdekcsoportnak vagy civil szervezetnek joga van kiállnia a meggyőződései és az elvei mellett, érvelnie, és adott esetben elérnie a céljait. De csak akkor, ha ezt felkészülten, egyenesen és őszintén teszi, csúsztatások és mások megtévesztése nélkül.

Fotó: OMVK

A vörös róka (Vulpes vulpes) őshonos fajunk, része a hazai faunának. Állománya stabil – ami azt jelenti: jó ideje nem változik. Nem növekszik – mert vadászunk rá. És nem csökken – annak ellenére, hogy vadászunk rá, méghozzá egész évben, az általa okozott, elsősorban természetvédelmi károk, valamint a faj által terjesztett betegségek miatt, és vadászata során számos eszköz és megoldás használható. Ezek – megfelelő, a vonatkozó jogszabályokkal és általános vadászetikai elvárásokkal összhangban történő alkalmazás esetén – meggyőződésünk szerint nem elsősorban a vadászati hagyományaink miatt, de fontos elemei a vadgazdálkodásnak. Különösen igaz ez a különféle csapdák alkalmazására és a sokat támadott (egyáltalán nem a kutya és a ragadozó közötti harcot célzó, és Európa országainak többségében is legális) kotorékozásra. A róka gyérítésének elsősorban nem vadászati jelentősége van, és még csak nem is a prémjéért vadászunk rá. De tekintettel, hogy vadászható faj, a vadgazdálkodási ágazati szereplők felelőssége és hatásköre a rókaállomány hatékony szabályozása.

Hogy számadatokról is szóljunk: a róka állománya az elmúlt években úgy tartható 55-60 ezer egyed körül, hogy évente 85-90 000 egyedet (tehát az állomány másfélszeresét!) ejtenek el a vadászok (forrás: az agráriumért felelős minisztérium által a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen működő Országos Vadgazdálkodási Adattár hivatalos ágazati statisztikája).

Érzékelve a társadalom érzékenységét a rókaállomány gyérítés eszközei iránt, a Vadászkamara több fórumon is igyekezett és igyekszik objektíven bemutatni a róka élővilágban betöltött szerepét, pozitív és negatív hatásait közvetlen és közvetett környezetére. Szervezetünk olyan szakmai alapú, társágazatok bevonásán alapuló egyeztetéseket folytat, amelyek során objektíven felülvizsgáljuk a vonatkozó vadászati szabályozásainkat, vadászati gyakorlatunkat annak érdekében, hogy a rókával kapcsolatos – elsősorban természetvédelmi, humán- és állategészségügyi – elvárásoknak megfelelve a vadászatot magát, vagy annak egyes formáit elítélő civil közönség számára ne legyen megbotránkoztató, de józan belátás mellett tolerálható maradjon.

Ugyanakkor határozottan meg kell nyilatkoznunk, ha magyar állampolgárokat tényszerűen vezetnek félre, ráadásul úgy, hogy ez az egészségüket, testi épségüket veszélyeztetheti.

 

TÉNYSZERŰEN NEM IGAZ, hogy „A rókának a közegészségügyi szempontból való vizsgálata az teljesen egyértelműen pozitív” (az elhangzott állítás szerint azért, mert patkányt is fogyaszt).

 

Felkészületlen hőbörgőkkel nem dolgunk partnerként vitázni. Évtizedes szakmai szervezetként, amelyben javarészt felsőfokú szakirányú végzettséggel – sokak esetében több diplomával vagy éppen doktori fokozattal – rendelkező szakemberek dolgoznak, nem tisztünk vitatkozni senkivel, aki vadbiológiai, természetvédelemi, vadgazdálkodási ismereteket nélkülözve tesz állításokat. Ha ezzel vagy ehhez kapcsolódóan jogszabályokat sért (lett légyen szó állattartási előírásokról, vagy magyar állampolgárok, netán egy közösség vegzálásáról), az illetékes hatóság dolga, hogy eljárjon. Ez vonatkozik az ágazatunkra is. Ki-ki fordulhat a megfelelő fórumhoz: ezt – ököllóbálás és kardcsörtetés nélkül – a Vadászkamara is megtette, a jövőben is megteszi, ha szükségesnek látja.

Hogy miként is kell értékelni a rókát közegészségügyi szempontból, arról több előadás is szólt egy tavaly rendezett konferenciánkon. Ezek nem vélemények, feltételezések vagy légből kapott információk voltak: hiteles, szakterületükön ismert és elismert szakembereket kértünk fel. Minden előadás nyilvános, így az objektív információkról bárki tájékozódhat honlapunkon, ide kattintva.

Kérünk mindenkit, hogy ha érdemben akar tájékozódni, akkor – saját egészsége, épsége érdekében is – hiteles forrásból tegye!

Forrás: Országos Magyar Vadászkamara

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba

Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.

Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.

Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.

A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.

A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.

Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.

A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.

Forrás: Frank Péter – Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

Tovább olvasom

Vadászat

29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.

A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.

Eredmények

Férfi egyéni

  1. Siffer Géza – 47 találat
  2. Hüll László – 45 találat
  3. Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)

Női egyéni

  1. Hettyei Emőke – 45 találat
  2. Hettyei Anita – 39 találat
  3. Hettyei Bianka – 29 találat

Csapatverseny

  1. Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
  2. Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
  3. Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat

Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat

Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.

A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.

Fotó: Szegedi László

Forrás: -PS- OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom