Vadászat
A nagy mázlista
Hogy vannak még csodák azt alighanem Szász Attila, a Tarpai Esze Tamás VT titkára igencsak megerősítheti. A történet 2002 novemberére vezethető vissza amikor a közeli Téberdő környékén vadásztársaink egy erősen sántító, beteg gímbikát észleltek. A bika pontos elbírálása, betegségének megállapítása igen nehézkes műveletnek ígérkezett, mert vagy a rekettyés sűrűjében tartózkodott vagy az erdő takarásába húzódott, alig-alig lehetett megpillantani. A tisztás részeket nagy ívben kerülte. Akik látták inkább beteg járására lettek figyelmesek, az agancsról csak annyit tudtak mondani hogy nagy. A két agancsszárat egyszerre senki sem látta tisztán.
Fotó: Tarpai Esze Tamás Vadásztársaság
Az esetről – mint a társaság elnöke – beszámoltam a megyei FVM Hivatalban, ahol megbeszéltük a bika elejtésének feltételeit. Elkezdődött a keresés. A nyomát többfelé megtalálták a kiküldött vadászok, a bika azonban szőrén-szálán eltűnt, ami azon a részen nem is olyan nehéz. Az erdőben és környékén annyi a rekettyés, nádas, mocsaras patakmeder, hogy ott még egy elefántcsorda is játszva megbújhat. Szóval jó ideig nem sikerült rátalálni. Aztán beállított az esős idő, a területet még nehezebb lett megközelíteni. Aki már járt a Beregben az tudja, hogyha megázik, milyen „vendégmarasztaló” az itteni talaj. Később megjött a nagy hó, és a –20 Celsius fokos hideg. Telt-múlt az idő, egyre reménytelenebb lett a helyzet. Vajon itt van-e még a bika, vagy időközben felépült és már rég más helyre vándorolt?
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Aztán újra látták!
Január 31-i évadzáró közgyűlésünkön megállapodtunk abban, hogy a hétvégén még lehet vadászni, elejthető selejt dámbika, na meg az FVM által kiadottak értelmében a beteg gímbika is.
Szombat délután sokan fagyoskodtak kinn a területen. A siker reménye engem is kicsábított, pedig a mínuszok ugyancsak röpködtek. Aztán a Téberdő felől lövés zaja verte fel a környék csendjét. Nemsokára a vadászmester hív a mobiltelefonon és közli, hogy titkárunk elejtette a beteg bikát! Mikor elmondja hogy mekkora, azt hiszem csak ugratni akar, kétszer is visszakérdezek.
Vasárnap elég sokáig szunyókáltam, de ebéd után nem tudtam megállni, hogy meg ne nézzem a nagy bikát. Amikor megálltam szerencsés vadászunk kapujában rögtön megláttam az udvar hátsó részén a tartóra rögzített hatalmas agancsot. Azt hittem a szememmel lehet valami baj, az otthon maradt szemüveg híján káprázik. De bárhogy is néztem, hamar rájöttem, hogy nem romlott annyit a látásom. Az agancs tényleg akkora amekkorának mondták. Közelebb menve még mindig ámulattal néztem, aztán gratuláltam elejtőjének akit én ezek után nem is Attilának, hanem csak simán MÁZLISTÁNAK fogok nevezni egy darabig.
Az elejtés körülményeinek elbeszélése után előkerült a mérőszalag és megkezdődött a szigorú méricskélés. Volt aki az agancs súlyát 10 kg-ra becsülte, én azt mondtam közelebb van a 12-höz mint a 11-hez. Nekem lett igazam, mert a trófea 24 órával a kifőzés után elérte a 11 kiló és 70 dekát. Ahogy a mért adatokból számolgattam a pontokat, biztos, hogy legalább 8-10 ponttal veri az aranyérmes határt! Ez nem semmi Tarpán sem. A 2002–2003-as szezon így aztán nálunk „rekordosnak” mondható, hiszen az 575 grammos aranyérmes bak és a 4 kg-os ezüstérmes dámbika mellé a „Csodaszarvas” is felsorakozott. Azért esett néhány érmes kan is, de ez nálunk már szinte kötelező gyakorlatnak minősül.
A bika különben nagyon legyengült állapotban volt, járni alig tudott. A jobb lapocka alatt még a bőgés idején lövést kapott a szomszédos területen, ez okozta súlyos leromlását. Az esetet a szomszéd vadásztársasággal megbeszéltük, a trófea és minden elismerés teljes egészében szerencsés vadászunkat illeti meg. Az első, pontatlan lövés leadója ugyancsak sajnálhatja, hogy a kellő pillanatban beremegett a keze. Hogy mekkora trófeáról van szó, Önök is láthatják. Kívánom, hogy minél többen tartsanak hasonlót a kezükben!
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia -Vajdasági őzbak trófeamustra, harmadszor
Hadzsy János élménybeszámolója Szerbiából:
Hadzsy János élménybeszámolója Szerbiából:
Ha egy rendezvényt három egymást követő évben megtartanak, arra már joggal mondhatjuk, hogy hagyományos. Idén ugyanis harmadik alkalommal szervezte meg a Vajdasági Magyar Vadászok Társasága az idényben elejtett őzbakok trófeamustráját.
Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
Annak ellenére, hogy már van némi rutinjuk az ilyen jellegű események szervezésében, ezúttal sem volt könnyű dolguk a szervezőknek: ebben az évben 170 őzbak trófeát kellett elbírálniuk és közszemlére bocsátaniuk – mégpedig úgy, hogy ne csak a vadászok, hanem a kívülálló laikusok is világos képet kapjanak a vajdasági őzállomány állapotáról és minőségéről.
Emellett megtartották a pörköltfőző versenyt, és helyet biztosítottak számos kézművesnek is, akik saját, vadászathoz kapcsolódó termékeiket állították ki.
Mivel a Vajdasági Magyar Vadászok társasága arra törekszik, hogy minden évben valami újat is beiktason a rendezvény műsorába, így előadásokat hallhattak az érdeklődők szerb és magyar nyelven. Fontos kiemelni, hogy Prof. Dr. Dragan Gačić a belgrádi Erdészeti Egyetem szaktanára a szerbiai őzállomány kezelésének időszerű kérdéseivel rávilágított, hogy mennyire különleges és érdekes vadja az őz Szerbiának.
Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
Vajdaságban az őz szinte az egyetlen nagyvad, ugyanis a Duna és a Tisza ártéri erdein, valamint a Tarcal- és a Verseci-hegység területein kívül másutt gímszarvas és vaddisznó csak elvétve fordul elő. Az őz mintegy hetven éve jelent meg ezen a vidéken, és mára már az egész tartományt belakta. Az állomány mennyisége és minősége pedig elérte azt a szintet, amire a helyi vadgazdálkodók méltán lehetnek büszkék.
A 2025-ös őzbak-vadászati idény számos nehézségbe ütközött. Különösen jelentős volt az olajrepce nagy területeken történő termesztése, valamint az a tény, hogy a csapadékos, de enyhe időjárás miatt a gabonafélék eddig nem tapasztalt gyorsasággal nőttek. Az április derekán kezdődő idény idejére a növényzet már teljes takarást biztosított a vadnak – az árpa például már kalászos volt. Ennek következtében sok helyen megesett, hogy az ismert bakokat egyszerűen nem lehetett megtalálni a beállóhelyükön.
Mindezek ellenére a mustrán felvonultatott trófeák láttán nem kellett szégyenkezniük a vajdasági vadászoknak. A mustrára tíz egyesület küldte be az április 15. és május 15. között elejtett bakok agancsait. A 170 elbírált trófeából 44-et találtak érmesnek: közülük 9 lett arany-, 17 ezüst- és 18 bronzérmes.
Fontos megjegyezni, hogy az őznász időszaka még előttünk áll, amikor a határ java része letisztul, és azok a bakok is láthatóvá válnak, akik most „eltűntnek” tűnnek.
Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News
A mustrán bemutatott trófeák kapcsán elmondható, hogy feltűnően sok volt köztük a rendellenes. Bár erről külön kimutatás nem készült, egyes szakemberek szerint a kiállított trófeák majdnem fele ilyen volt. Érdemes lenne utánajárni, mi állhat e jelenség hátterében. Tény, hogy a vajdasági vadászterületeket is keresztül-kasul átszabdalják kerítések és utak, de a mechanikai sérülések okozta deformitások mellett sok az öröklődő, genetikai elváltozás is, ami torz agancsokat eredményez.
Írta és fényképezte: Hadzsy János
Kattints a képre és csatlkaozz a WILD Hungary csoporthoz!
Az Ebtenyésztők Sárvár Környéki Egyesülete és a SEFAG Zrt. Zselici Erdészetével közös szervezésében került megrendezésre a Zselicben, festői környezetben a Magdalaki Vadászházban a “szimpózium az aranysakálról” program.
Fotó: Hermánné Bedics Rita
A rendezvényre az ország több pontjáról regisztráltak a szakemberek, Pintér Ottó a zselici erdészet igazgatója köszöntő szavai mellett hangsúlyozta, hogy egyre nagyobb problémát jelent az aranysakál terjedése, ezért is tartják fontosnak a szakmai diszkussziót a témában.
Dr. Halász Tibor PhD. a SEFAG Zrt. Zselici Erdészet vadgazdálkodási ágazatvezetője elsőként az aranysakál vadászatáról, és az echinococcus multilocularis fertőzöttség vizsgálatáról a Dél-Dunántúlon tartott előadást, melynek során utalt az állományszabályozás nehézségeire és a vizsgált állomány hólyagféreggel történő fertőzöttségének mutatóit is ismertette.
A második előadásban Dr. Nagy Gábor PhD. agrármérnök és Dr. Csivincsik Ágnes vadegészségügyi szakállatorvos az echinococcus multilocularis humán egészségügyi vonatkozásait ismertették, kitérve és elemezve az aranysakál táplálkozási szokásait is.
Harmadik előadóként a hibrid egyedek előfordulásáról, a vadászkutyák és az aranysakál kapcsolatáról beszélhettem.
A rendezvény házigazdája Horváth Roland a SEFAG Zrt. Zselici Erdészet kerületvezető erdésze volt, aki a szervezésben is aktívan részt vett.
Írta és fényképezte: Hermánné Bedics Rita
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Jótékonysági Lövészverseny Baranyában
Vadásznapi- Jótékonysági Lövészversenyt szerveztek Baranyában:
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
Baranya vármegyei Vadásznapi- Jótékonysági Lövészverseny 2025. május 17.
A Baranya vármegyei vadásznaphoz évek óta kapcsolódik lövészverseny, mint egyfajta előrendezvény. Idén azonban ez nem csak pusztán élménylövészet és gyakorlás volt a vadászok számára, hanem jótékony célt is szolgált. Az esemény célja volt, hogy összefogással segítsenek egy zengővárkonyi, ritka genetikai betegségben szenvedő kisfiúnak. Az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezete, a Mecsekerdő Zrt., és a Mecseki Vadkanok Sportlövő Egyesület által szervezett verseny teljes bevételét a „Sági Dominik – Harc a Duchenne-el” Alapítványnak ajánlották fel.
Fotó: OMVK
A Pécs–Somogy Rücker-aknai Lőtéren ünnepélyes megnyitón köszöntötte a résztvevőket Agyaki Gábor, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a Baranya Vadászkürt Együttes kíséretében. Ezt követően Dominik tette az első lövést légpuskával.
Fotó: OMVK
A gyorsított korongvadászaton 40 jelentkező indult 5 kategóriában. Az izgalmakkal teli verseny után Dolha Zoltán, Zolka Konyhája felajánlásából közös ebéd várta a nagylelkű adományozókat. Az eseményen közel 700 000 Ft gyűlt össze, melyet Dominik és Családja a díjátadó keretein belül vehetett át. A verseny az alábbi eredmények szerint alakult:
- Női kategóriában:
-
- I. helyezett: Pongrácz Panka
- II. helyezett: Papp Lili
-
- Ifjúsági kategóriában:
-
- I. helyezett: Steigervald Ádám
- II. helyezett: Sólyom Diána
- III. helyezett: Fuchs Fanni
-
- Vadász kategóriában:
-
- I. helyezett: Kolossa Kornél
- II. helyezett: Hohmann Ferenc
- III. Varga Péter
-
- Sportlövő kategóriában:
-
- I. helyezett: Pongrácz Viktor
- II. helyezett: Bocz Balázs
- III. helyezett: Leipold Arnold
-
- Open (nem Baranya vármegyei résztvevők számára) kategóriában:
-
- I. helyezett: Bodó Máté
- II. helyezett: Bodó Zoltán
- III. helyezett: Kiss István
-
Fotó: OMVK
A szervezők ezúton is gratulálnak a helyezetteknek, illetve köszönik minden résztvevőnek, hogy segítették Dominikot a gyógyulás felé vezető úton.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
DEBRECEN: Egyetemi hallgatók a Hortobágyi Madárkórházban
KITEKINTŐ: Szerbia -Vajdasági őzbak trófeamustra, harmadszor
Szimpózium az aranysakálról
Jótékonysági Lövészverseny Baranyában
Idén is elindultak a határszemle ellenőrzések
Egy 21 centiméteres kan nyomában
Wobblerrel busát fogtak a Sugovicán
Országos őzgida- és fészekaljmentési akcióprogram indul!
Újra feltűnt egy rendkívül ritka kóborló, a kuhi
A Mátra környéki szarvasok nyomában
Az okányi kaland: Irány a veterán traktoros nap – GALÉRIÁVAL
Önbíráskodás, orvvadászat és bűnpártolás
Eldördült egy lövés: Az újpetrei remete
Vadásznapok 2025
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Egy 21 centiméteres kan nyomában
Amikor egy álom valóra válik
Erdei tragédia
Mindig az első ül a trónon
You must be logged in to post a comment Login