Agrogasztro
Marhapofa, -fej és -láb pörkölt, ahogy Kiskundorozsmán tanultam
Napjainkban a szuvidált marhapofa, de a marhafej és a marha körömpörkölt ritkaságnak és nagyon drága eledelnek számít.
Nálunk nem volt szokás, csak édesanyám emlékszik családi elbeszélésekből, hogy ükapám, Bereczki Albert amellett, hogy a falu bírája volt, hentes és mészárosként is tevékenykedett. Marhavágás után, a körösnagyharsányi cigányságnak rendszeresen odaadta a marhabendőt, a fejet és a lábakat. Aztán ükanyám tiltása ellenére elszökött megkóstolni az ezekből készült pörköltet. Napjainkban a szuvidált marhapofa, de a marhafej és a marha körömpörkölt ritkaságnak és nagyon drága eledelnek számít. Az előkészítését, megtisztítását, feldolgozását már második otthonomban Kiskundorozsmán tanultam meg, ahol a szerb-román-magyar hármas határ közelsége s a megannyi más nemzetiség hatására különleges gasztronómiai szokásokat lehet megtalálni.
A barátaim között nagyon sokféle nemzetiségű található, emiatt különleges praktikákat lehet ellesni, megtanulni. Bár szívesen meg is osztjuk egymással a trükköket, mégis az alapízek mindenkinek a saját szokásaira épülnek. A szerb ismerőseim rendkívül jó pörkölteket tudnak főzni. Ezt úgy érthetjük meg, ha Szerbia belső részeibe elutazunk, ahol nagyon hasonló ételekkel kínálnak meg bennünket. Ők gulyásnak hívják s talán paprikából kevesebbet használnak fel, mint mi, a pörköltjeink, vagy paprikásaink esetében.
De térjünk vissza az eredeti marhapofa, -fej és -láb pörköltünkhöz. Ezt legelső alkalommal egy szatymazi barátom bográcsából kóstolhattam meg évekkel ezelőtt. Úgy hozta a sor, hogy egy alkalommal, az egyik este csörgött a telefon: ha van kedvem, ugorjak ki a Pintyó melletti tanyára, Zsombó és Kiskundorozsma közé, ahol hajdanán Rózsa Sándor is meg-megfordult, mert van számomra egy marhafej és további négy láb.
Kapva kaptam a lehetőségen és másnap reggel a bölléreknek kicsit besegítettem én is. Marhavágáskor, aki akar, talál magának munkát, s ha csak a karámajtót tudtam betenni, legalább annyival is előrébb voltunk.
Mikor megkaptam a fejet és a négy lábat, a két böllér már majdnem kész volt a nyúzással s mivel a gazda jól megszervezte a munkát, nyugodt szívvel indultam haza a szerzeményemmel.
Háromrét alapos perzselés után jutottunk dűlőre. Mivel vastag szőr volt a növendék marha fején, így lassan apránként haladtam, hogy a megperzselt szőrt szépen, lassan mindenütt le tudjam kaparni. Mikor ezzel megvoltam, vízbe tettem, hogy újra puhuljon meg, majd a lábak alapos megtakarítása várt rám, amely azt jelentette, hogy balkezemben a perzselővel, jobb kezemben a késsel lassan, takarosan haladtam a szőr eltávolításával. Ügyelve, hogy csak annyit perzseljek meg, amennyit azonmód le is tudok kaparni.
Amikor mind a négyet sikerült megtisztítani, akkor azokat egy ládányi vízbe tettem ázni, majd a fejet elő véve, magas nyomású mosóval fehérre mostam.
Itt szeretném megjegyezni, hogy Magyarországon ma is nagy hagyománya van ennek a módszernek és például a karcagi birkapörkölt esetében, a fej és a lábak megperzselése nagy szakértelmet és ügyességet igényel. Különösen akkor, ha a pásztor ember régi hagyományok nyomán szabad tűzön perzseli meg a lábakat és a fejet.
A marha esetében azonban szükségünk van egy kalapácsra is, mert három sütés után sem tudjunk olyan könnyen levenni a körmöket, mint a sertés vagy a birka esetében. Erre, egy másik barátom, aki Öreghegyben lakik – tanított meg. Mikor már jól megsütöttük, a körmöt támasszuk meg és kalapáccsal üssünk le srégan.
A fej és a lábak tisztítása sok időt elvesz, de ezek után – bár barátaim figyelmeztettek – még jó néhány óra további munka következett. A két böllér is meghagyta: éles késed legyen!
A fejről szépen éles késsel le kell fejteni a bőrt, hússal együtt. Terítsük ki, majd vágjuk ki az orrokat, a fülek közepét és a szem körüli részeket. A pofa belsejéről a zabost, a mirigyeket és a faggyút, és vegyük ki a nyelvet. Ezt vagy megabáljuk frissen, vagy lesózzuk, és később fel tudjuk füstölni. Karcagon pirosra hevített vassal égetik még ki a körmök közötti részeket és a fület. Ezzel én most nem bajlódtam, hanem, ahogy Zsadányban (Békés megye) édesapámtól tanultam kivágtam és így tettem a fülek közepével, amelynek az agaram és a macskák rendkívül örültek. Lakjanak ők is jól.
A lábakról a bőrt és az inakat már sokkal nehezebb lefejteni, de azt is meg kell oldani. A körmökön megtámaszkodva vágjuk végig és a csontok mentén a flacnit megmentve ügyesen lefejtve egy csőformára összeugró bőrös, inas részt kapunk.
Ezt a négy lefejtett lábbőrt, az inakra keresztbe, el kezdjük vékony csíkokra felszelni. A fejjel ugyanezt tegyük. A szatymazi barátom ezt nagyon vékony apró csíkokra szeli, én olyan formán daraboltam össze, mintha pacal lenne – emiatt édesanyám barátnőjének a fia arra gondolt, hogy pacal is van benne. Érdekes, hogy a gazda, akitől ajándékba kaptam a fejet és a lábakat a pacal 1/3-át ebből egészíti ki.
Mi azonban most nem csinálunk mást, minthogy ebből főzzük meg. A paprikásnak és a pörköltnek annyiféle elkészítési formája és fűszerezése van, hogy erre tényleg igaz: ahány ház, annyi szokás.
Én rendszerint hús és kedv szerint kombinálom. Azonban minden pörköltömnek az alapját a biharugrai Rózsa Kálmántól tanulhattam meg, akinek útmutatásaihoz Futó Tamás tette mellé: „Ideges ember ne főzzön pörköltet!”
Na, most amúgy is kijárási korlátozás lépett érvénybe és akkor mellé ülök én is a bográcsnak. Az igazi nagy pörköltfőző mesterek, akik mint Lékó Péter szimultán, több bográcsban is tudnak főzni 16-tól 20 dekagramm hagymát szelnek fel kilónként. Én nem részletezem, hogy ezt ki és hogy szereti felhasználni. Édesanyám szülőfalujában Biharugrán úgy szokás, hogy a hagymát lepirítjuk, arra a végén rátesszük a paprikát és úgy kerül majd rá a hús. Karcagon erre úgy kerül sor, hogy a vaslábról az öntöttvas lábost levéve, a gyepen keverik el a forró zsírban a paprikát.
A húst ekkor tesszük bele. Fontos lépés azonban, hogy a köményt már a hagyma dinsztelés során tegyük hozzá, hogy süljön meg, ne legyen keserű. Van, aki ilyenkor egy-egy kanál lecsót is tesz hozzá, Erős Pistát és piros aranyat. Bizton állíthatom, nem rontja el!
Mikor ezzel megvolnánk, szépen lassan mozgassuk a bográcsot, míg a hús át nem melegszik és fel nem adja a vizét. Természetesen a hús és a só fajtájától függően sózzuk is meg, hiszen ekkor könnyebben fel tudjuk rottyantani a bográcsot.
Ilyenkor kell rendkívül lassan és a bográcsot folyamatosan mozgatva eljárnunk. Ha könnyen megfordul a hús, nincs baj, viszont ezt az állapotot fent is kell tudjuk tartani. A fej és láb pörköltnél azonban nekem nem sikerült s utóbb megtudtam azt is, hogy jól tettem, hogy apránként vizet is adtam hozzá, mert vízben szegények ezek az alapanyagok. Így aki ilyen munkára adja a fejét lassan, lassan adjon hozzá annyi vizet, hogy éppen ellepje.
Egy-egy pásztor ember képes arra, hogy saját levében megfőzze a birkát, de ahhoz húsból kell főzni és igen lassan a pörköltet.
Az én fej- és lábpörköltembe került még egy babérlevél és némi bors, szárított csöves fűszerpaprika, hogy még zamatosabb, ízletesebb legyen. Az igen ruganyos, masszív alapanyag, úgy négy óra múlva egyszer csak engedékenyebbé vált, s további két óra lassú főzés után tudtam csak levenni a tűzről.
Hozzá kell tenni, hogy mikor el kezdett besűrűsödni, már szinte folyamatosan kellett forgatni a bográcsban. Aki komolyan gondolja a főzést, ilyenkor már nem áll fel és nem adja át senkinek a feladatot. Jó tanács, hogy aki ilyen fába vágja a fejszéjét egy hosszú fémkanállal a bogrács alját elérheti és meg tudja kocogtatni, vajon minden rendben van-e odalent?
Persze óriási bűn egy bográcsot megkavarni kanállal, de egy javakorabeli barátom megjegyezte: az még nagyobb, ha odaég!
Én itthon, a kijárási korlátozás két napját ezzel töltöttem. Jó étvágyat kívánok!
Dr. Szilágyi Péter
Hozzávalók:
1 marhafej
4 marhaláb
1 kg húshoz 20 dkg hagyma
Annyi zsír, amiben éppen meg tudjuk dinsztelni a hagymát (picit több, ha hagymás kenyeret is akarunk enni)
1 kanál köménymag
1 kanál őrölt bors
Néhány kanál lecsó
Ízlés szerint csípős paprika, Erős Pista, piros arany
1 kanál őrölt paprika 2 kg húshoz
Só ízlés szerint
Na és persze türelem, tüzelő, vagy teli gázpalack.
Agrogasztro
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
Szerbiában, Magyarkanizsán, augusztus 31-én megrendezték az V. Magyarkanizsai Vadásznapot, amelynek helyszínét a Tisza-parti kisváros strandja biztosította. Kovács Szilveszter főszervező kiemelte, hogy bár az idei program az ötödik alkalom, de már a Covid-járvány előtt elindították, így ez a programsorozat valójában hetedik éves. 78 csapat érkezett, akik közül 65 jelentkezett a főzőversenyre. Javában zajlik a fürj vadászata Szerbiában, de még strandolni is lehet a Tiszán, s ha a szokatlanul nagy forróság a mezőgazdaság számára nehéz heteket is hozott, erre a programra most ráfordult az idő.
Magyarkanizsára, a Vajdaságba, vagy Délvidékre, mert sokan így is emlegetik, ezekben a nyári hetekben nem egyszerű eljutni, hiszen Szerbia uniós csatlakozása még várat magára s a Schengeni zóna miatt az ellenőrzések, a be és kiléptetések, az átlagosnál is lassabbak. A Balkán-félszigetre és Kis-Ázsiába vezető, a város mellett húzódó E75-ös főút, amely egészen Norvégiából indul, olyan óriási forgalmat bonyolít le nap, nap után, hogy nem ritka, órákat kell várni, hogy vámhoz érjünk. Ha a kishatárátkelőket nem nyitották volna meg, akkor már-már lehetetlen átjutni Szerbiába vagy éppen Magyarországra.
Ezt a nehéz helyzetet mérsékelte a Röszke-Horgos II. közötti kishatárátlépő nyitvatartási idejének bővítése, amely pár napja hajnal négytől, este tizenegyóráig tart nyitva, de keletre Gyálánál, Kübekházánál, majd nyugatra Ásotthalomnál is erős a forgalom. Érthető, hiszen a rokoni és baráti kapcsolatok, Szerbia vendégszeretete, lehetőségei, megélénkítették a forgalmat és a lakosság, mind a két oldalról szeretné, hogy bővüljenek a nyitva tartások végig a szerb és a magyar határ mentén, meg a magyar és a román határon is, teszik hozzá a székelyek, mert hát egy-kettő mindenhol feltűnik!
Az emberek leleményesek és több vadász a magyar oldalon parkolva, gyalog lépett át és barátaink autójával igyekeztek a magyarkanizsai fesztiválra: „Vagy megszoksz, vagy megszöksz!”.
A helyszínválasztás szinte adta magát, emlékezett vissza Kovács Szilveszter a Balkan Teraszon, hiszen az étterem színvonalas és a strand lehetőségeivel kibővítve, nemcsak a helyiek, hanem távolabbról érkezők is megtalálják a szépségeit Magyarkanizsának. Sokan vadászatokkal egybekötve, mások a strand melletti kempingbe töltik ilyenkor ezeket a napokat, amely jóleső érzéssel tölti el az itt élő embereket. Így indult minden – mesélte Kovács Szilveszter, aki egyben a helyi társaság vadászmestere is.
Már az első esztendőben főztek a résztvevők. A gasztronómiának nagy hagyományai vannak Szerbiában és minden ember, minden vadász szívesen leül egy bogrács mellé, egy sült mellé, egy pljeszkavica mellé. Kis csapatok és nagy vállalkozások is felvonultak: mindösszesen 78 helyszínen főztek, sütöttek, de csak 65 nevező indult a pörköltfőző versenyen.
Ennek az az oka – mutatott rá Kovács Szilveszter, – hogy csak két kategóriában lehetett nevezni. Így vaddisznópörkölttel, illetve szarvaspörkölttel. Ebben aztán óriási verseny alakult ki. Komoly és ismert mesterek mérték össze a tudásukat, miközben tárcsákon különféle húsok pirultak és a balkáni ízek mellett, még fürjlevessel is készültek, aminek ilyenkor van az igazi szezonja.
A szervezés során kiemelten ügyeltek arra is, hogy a fesztiválra kilátogatók, vendégek is jól lakhassanak, számukra a különféle vadpörkölteket kínáltak és a vendégek a terített asztalok mellett kapcsolódhattak be a fesztivál forgatagába.
Kovács Szilveszter kiemelte, hogy az idei év sem a mezőgazdászoknak, sem a vadgazdálkodóknak, sem pedig a természetvédelemnek, nem a legsikeresebb éve. Az aszály a teljes mezőgazdaságra rányomta a bélyegét és a vadgazdálkodás, a vadvédelem lépett az előtérbe. Az őszi esők érkeztéig mindenképpen ki kell tartani, s ha lehetőségek engedik, akkor itatni kell a vadat.
A vadászati kultúra, a szokások, a szerbiai emberek életét teljesen átszőtte. Régen, amikor többen kötődtünk a faluhoz, a vidékhez egyértelmű volt, hogy mit jelent a természettel együtt élni. Ma, ezeket a rendezvényeket is meg kell ragadni arra, hogy a gyermekek megérthessék, hogy a vadászat nem idegen, hanem a minden napi élet része, ahogyan halászni és horgászni is kell. Ezekben az ifjúsági programokban jeleskedik Szerbia és sokan várják, hogy hajtásokra a tizenéveseket magukkal tudják vinni a szüleik, úgy, ahogyan tették sok-sok évtizeddel korábban.
Egy idős vadász úgy mesélte, hogy mire odakerült, hogy vadászok lehettük, apánk mellett már minden csínját-bínját tudtuk, ismertük. Mentünk a legsűrűbb részeket megzörgetni és szép rókákat ugrasztottunk. Élveztük, otthon se lehetett bennünket hagyni! Persze, hogy megtanultuk s fordítanak nekem szerbről magyarra és oda-vissza. A vadászat összeköt – idézem Dejan Dzakula főszerkesztő barátomat, aki a szerbiai Lov i jos ponesto vadászati újságot vezeti. Valahogy így lehetne fordítani, hogy vadászat és még valami más…
A vadászavatás, a teríték, az őzbak behozatala, a vadászkürtösök, mind-mind azt szolgálják, hogy megmutassák azt, hogy ez nem egy hobbi, hanem egy életforma és egyfajta kötelesség is vadásznak lenni. Nagyon sok gyerek, egészen óvodáskortól láthatta, hogy a vadászat nem ér véget azzal, hogy kimegyünk a határba, hanem az elejtett állatot haza is kell vinni. Nagy Emili, aki szülei bíztatására felakasztotta a tűzre a bográcsát, még a zsűrit is lenyűgözte s bár idén még nem állhatott fel a dobogóra, de mint a legfiatalabb nevező, elismerést vehetett át a fesztiválon. Igen, itt már egészen kicsi kortól főznek a gyerekek…
A zsűri kiemelte, hogy azok a pörköltek, amelyeket jóformán vízzel főztek, azokat azonnal kizárták, de alig-alig került erre sor. Megannyi trükk, fogás, fűszer került elő és a díjeső, – mert sok érmet, serleget kiosztottak, – mégiscsak megtalálta a legjobb pörköltet, amelyet végül Kiss Zoltán és Basa Gábor főzött, Csókáról. Az egyébként vadászó csókaiak elmesélték, hogy a szarvashúst felkockázták és pár napig pácolták.
A vizes, sós pácléből kivett húst aztán szépen lecsepegtették s mikor a zsíron megdinsztelt hagyma puhára párolódott a sóval, akkor került csak rá a paprika, majd a hús. Érdeklődésünkre annyit elárultak, hogy a pácba citromlé és babér is került, de már a paprikásba, később, a tűzön, már nem tettek.
Kovács Szilveszter kiemelte, hogy nagy örömükre szolgált, hogy az Országos Magyar Vadászkamara Kürtegyüttese is ellátogatott Magyarkanizsára, mert régi idők hangulatát idézték meg itt a Tisza-partján. A rendezvény tovább folytatódik, ebben már Nićiforović Dušannal, a társaságuk elnökével is megegyeztek.
Ez a fesztivál lassan egybeforrik Magyarkanizsa életével és jóleső érzés – folytatta Kovács Szilveszter, amikor ennyi ember összejön és leül beszélgetni, főzni, barátkozni, mert, ha valami, akkor ez biztosan vadászat is. Megosztani az ételünket, asztalunkat másokkal, régi szokás erre, amit mi tovább fogunk ápolni. Hogy ez mennyire fontos az itt élő embereknek, azt jól mutatja, hogy cégek sora támogatta ezt a rendezvényt. Köszönjük a támogatásukat nekik is – tájékoztatta az Agro Jager Newst Magyarkanizsán Kovács Szilveszter, a Magyarkanizsai Vadásznap főszervezője.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fotó: Agro Jager News
Agrogasztro
Itt az egyetemi élelmiszermárka: az UniFood
Az Innovatív Élelmiszeripari Klaszter és a DE MÉK Élelmiszeripari Innovációs Üzeme a napokban bemutatta legújabb termékeit, amelyeket a kar Böszörményi úti főépületében bárki megvásárolhatott. Az UniFood termékek ma már a nagyközönség számára elérhetőek – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Takács-Gál Marianna, ügyvivő-szakértő, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertechnológiai Intézet munkatársa.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar egyik legújabb projektjei között szerepel, hogy nemcsak oktatják az élelmiszertudományt, hanem aktív kutatás mellett, versenyképes élelmiszereket is előállítanak. E hármassal, a magyar minőségi alapanyagokra támaszkodva, olyan színvonalon képezhetik az élelmiszermérnököket Debrecenben, amelyre Magyarországon nem találunk példát. A Debreceni Egyetem, a kutató-gyártó üzemmel, versenyképest tudást ad a hazai és a Debrecenbe érkező külföldi hallgatóknak, akik döntően Ázsiából és Afrikából érkeznek Magyarország legnagyobb vidéki városába. Az Innovatív Élelmiszeripari Klaszter és a DE MÉK Élelmiszeripari Innovációs Üzeme a napokban bemutatta legújabb termékeit, amelyeket a kar Böszörményi úti főépületében bárki megvásárolhatott. Az UniFood termékek ma már a nagyközönség számára elérhetőek – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Takács-Gál Marianna, ügyvivő-szakértő, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertechnológiai Intézet munkatársa.
Debrecenben az agrároktatás lassan 170 évre tekint vissza. Debrecen-Pallag, majd napjainkban a Böszörményi úti főépület emblematikus helyszíne a Kárpát-medence agrárfelsőoktatásnak, az agrárkutatásnak. A néhai Prof. Dr. Németh János, nemcsak hazánkban, hanem az USA-ban is világhírű kukoricanemesítő egyszer megjegyezte, hogy Debrecennek, magának a Debreceni Egyetemnek, olyan lehetőségei lesznek, amit pár évtizede szinte elképzelni sem lehetett. Kétségtelen tény, hogy Szlovákia, Ukrajna, Románia és az autópálya miatt Lengyelország, továbbá, ha végleg sikerül összekötni Magyarország két legnagyobb városát Szegedet és Debrecent közúton és vasúton egyaránt, akkor létrejöhet az az északi-déli folyosó, amely a Baltikumot összeköti a Balkánnal. Ez a gazdasági folyosó, ez a korridor, a legforgalmasabb tudományos helyszínné is bővíti a várost.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar az elmúlt évtizedekben szervesen átalakult. Ma már a Debreceni Egyetem kötelékét erősíti, ahogy Prof. Dr. Nagy János prorektor fogalmazott az elmúlt években: az interdiszciplináris kutatások elindításával katalizálta mind az agrár-, mind más tudományterületek fejlődését a Debreceni Egyetem különféle karai által kötött együttműködések sora.
Ennek az előkészített projektsorozatnak egyik fontos bázisa az élelmiszertudományok, amelyek messze túlmutatnak a mai kor kihívásain. A megannyi élelmiszeripari kutatás során, ugyanis olyan magas minőségű termékek kerültek ki először laborszinten, hogy megfogalmazódott Debrecenben, hogy érdemes lenne termékeket fejleszteni, márkázni és megismertetni a fogyasztókkal a legújabb kutatási eredményeket.
Takács-Gál Marianna, ügyvivő-szakértő, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertechnológiai Intézet és az Élelmiszeripari Innovációs Központ munkatársa az Agro Jager News számára kiemelte:
Az Észak-Alföldi Régió és Debrecen számára az agrár- és élelmiszervertikum stratégiai jelentőségű, mivel kiemelkedő mennyiségű természeti erőforrással és gazdasági lehetőséggel rendelkezik. A térségi fejlesztési stratégiákban mindezek következtében kiemelt célkitűzésként szerepel, a megye természeti adottságaira, hagyományaira, oktatási és kutatási potenciájára alapozott gazdaságfejlesztés, elsősorban a tradicionális ágazatokra, a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra támaszkodva.
A régió stratégiai prioritásaival összhangban került létrehozásra egy élelmiszeripari oktató és innovációs bázis a Debreceni Egyetemen, mely egyben EU regisztrációs számmal ellátott működési engedéllyel rendelkező feldolgozó kisüzem is. Feladata az élelmiszeripari oktatással, a gyakorlati képzéssel kapcsolatos szolgáltatások, valamint a feldolgozási technológiák színvonalának jelentős javítása, európai és globális értelemben véve is igazodva a tudásalapú társadalom és gazdaság követelményeihez. A projekt operatív célja az infrastruktúra-fejlesztés és eszközbeszerzés volt. Ezek által a tej-, hús-, zöldség-gyümölcs feldolgozásra, valamint gabona- és sütőipari munkafolyamatok bemutatására egyaránt alkalmas kisüzemet, mint korszerű, innovatív gyakorlati képzőhelyet alakítottak ki. A gyakorlati képzés minőségi fejlesztése érdekében az alábbi élelmiszeripari technológiákat alakítottuk ki és mutatjuk be – folytatta a szakember.
Az oktatási feladatokon túlmenően a tevékenységek közé tartozik az egészségvédő és funkcionális élelmiszerek fejlesztése, humán- és takarmányozási célú hatóanyagok előállítása, valamint az innovatív, illetve hagyományos élelmiszeripari technológiák bemutatása, mindezeken keresztül a tudás-transzfer szolgáltatások biztosítása a gazdasági szféra számára. A projekt lehetőséget biztosít az intézményben felhalmozott K+F+I eredmények gyakorlatba ültetésére, ezáltal a vállalkozások és a kutatási szféra közötti együttműködések támogatására, illetve a partnerségi kapcsolatok erősítésére. A hungarikumok és tájjellegű ételek népszerűsítésével a projekt hozzájárul a társadalmi szemléletformáláshoz, ezáltal a természetes alapanyagú termékek iránti kereslet erősítéséhez.
A kialakított infrastruktúrán a munkaerőpiaci kulcskompetenciák fejlesztése és a versenyképes tudás megszerzésének biztosítása által hosszú távon hozzájárulunk az élelmiszergazdaság versenyképességének javításához és támogatjuk Debrecen város innovációra épülő gazdasági és tudásközponttá válását.
Takács-Gál Marianna, ügyvivő-szakértő, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertechnológiai Intézet munkatársa, az Agro Jager Newst arról tájékoztatta, hogy több termékkel érkeztek a főépület egyik közkedvelt helyszínére. Nagyon keresett termékek voltak a sajtok, a natúr gomolya, a medvehagymás gomolya, a kapros-fokhagymás gomolya, a bükkfán füstölt natúr és chilis parenyica sajtok.
Kedveskedtek chilis és natúr száraztésztákkal is. A sütés szerelmesei számára különféle lisztkeverékeket is felsorakoztattak. Hoztak császármorzsát, muffin lisztkeveréket, pizza lisztkeveréket, gofri lisztkeveréket és még palacsinta lisztkeveréket is bemutattak.
Kapósak voltak a szünetekben az egyetemi kekszek és a sütemények is. Fahéjas, vaníliás, kakaós és itt fejlesztett pöfeteg kekszet is meg lehetett vásárolni.
Kiemelten közkedvelt termék a csemege debreceni pároskolbász is, mely többször is közönség- és szakmadíjazott termékként vált ismerté a Debreceniek számára.
Takács-Gál Marianna továbbá kiemelte, hogy Debrecen környékén nagyon jelentős a tormatermesztés is. A szántóföldi termesztés támogatása mellett élelmiszeripari kutatások is indultak, amelyek nyomán megszülettek a Tormaricum termékek. Legutóbb csemege, csípős és chilis tormakészítményeket lehetett vásárolni.
Az új termékek fejlesztése mögött megannyi magyar kutató, egyetemi hallgató és középiskolai gyakorlaton résztvevő diák munkája áll, amelynek garantált minőségét a Debreceni Egyetem szakmaisága biztosítja, ezért méltán büszkék arra, hogy a termékek nevében az universitas, az egyetem neve ott szerepel, így vehették fel az UniFood, azaz az egyetemi étel nevet – tájékoztatta az Agro Jager Newst – Takács-Gál Marianna, ügyvivő-szakértő, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertechnológiai Intézet munkatársa.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agrogasztro
KÖZLEMÉNY: Megvásárolta az Agro Jager News a Vadászat.net oldalt
Magyarország legrégebbi, vadászati internetes oldalát, a Vadászat.net oldalt, amely 1999-ben indult, annak teljes tartalmával és a hozzátartozó domainnel megvásárolta az Agro Jager News – jelentette be Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., az Agro Jager News lapigazgatója.
Magyarország legrégebbi, vadászati internetes oldalát, a Vadászat.net oldalt, amely 1999-ben indult, annak teljes tartalmával és a hozzátartozó domainnel megvásárolta az Agro Jager News – jelentette be Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., az Agro Jager News lapigazgatója Budapesten, a jubileumi 30. Fegyver-, Horgász és Vadászati kiállításon.
Megvásárolta az Agro Jager News a Vadászat.net internetes vadászati szaklapot, amely 1999-ben indult. 25 év hírei, tudósításai, közéleti tevékenysége, a művészeteken át a vadásztörténetekig, különleges receptek, olyan archív hangfelvételek kerültek az Agro Jager News tulajdonába, amelyre joggal mondhatjuk, hogy a magyar vadászat internetes hajnalára mutatnak vissza. Egy olyan kort mentettünk meg az Agro Jager News égisze alatt, amelyen nagyon sokan dolgoztak a mögöttünk álló 25 évben – tájékoztatott Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., az Agro Jager News lapigazgatója.
A Vadászat.net újságot 1999-ben, Preisz Gyula alapította meg, de akkor még nem gondolta senki, hogy milyen jelentősége lehet az első elektronikus cikkeknek. Nem is láttuk valójában, hogy mekkora térnyerése lehet a digitalizációnak. Az oldalra 2000-ben figyelt fel a Nimród Vadászújság akkori főszerkesztője, Dr. Zoltán Attila, aki végül halálig együtt dolgozott az internetes lappal, amely először a Nimród Vadászújság híreit, majd az igen rövid ideig kiadott Hunor Magazin híreit is követte.
Ma a www.vadaszat.net domain címet újra elérhetővé tettük, amely az Agro Jager News felületére mutat és az Agro Jager hírei mellé 22 évnyi tartalmat integráltuk az Agro Jager News adatbázisába, amellyel a lap, mintegy 25 év vadászati híreit bírja.
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik segítették ezt a munkát. Személyesen megköszönve Preisz Gyulának, akinek a segítségével első cikkeim országosan jelenhettek meg, s amiatt is, hogy a Vadászat.net oldal miatt keresett meg Dr. Zoltán Attila: azt követően ugyanis 18 évig dolgozhattam a magazinnál.
Az Agro Jager News új rovatokkal, új szolgáltatásokkal, kiterjedt tartalommal, a legújabb RSS szolgáltatással, további kereső funkcióval frissült, amely ma már optimalizált mind okostelefonokra és táblagépekre is.
Engedjék meg, hogy minden régi és új olvasónknak, barátunknak, régi munkatársunknak kellemes időtöltést kívánjak az Agro Jager News csapata nevében.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató