Horgászat
Hogyan váljunk horgásszá?
Azért hogy legálisan tudjunk horgászni bizonyos feltételeket teljesítenünk kell. Az alábbi lépéseket kell végigjárni a horgászat megkezdése előtt:
Azért hogy legálisan tudjunk horgászni bizonyos feltételeket teljesítenünk kell. Az alábbi lépéseket kell végigjárni a horgászat megkezdése előtt:
A horgászat elkezdése nem nehéz feladat, érdemes már fiatalon megismerkedni a horgászat tudományával (Kép: Szoljon.hu)
ELSŐ LÉPÉS
A horgászokat egy országos elektronikus rendszerben tartjták nyilván, amelybe a horgászni vágyóknak kötelessége bejelentkezni. A regisztráció során mindenki kap egy egyéni azonosítószámot, ami a későbbiekben a horgászkártya sorszáma lesz. A regisztráció itt végezhető el.
MÁSODIK LÉPÉS
Az azonosító birtokában elektronikus horgászvizsgára kell jelentkezni a horgaszjegy.hu oldalon lévő profilunkon keresztül és azt sikeresen teljesíteni. Ez a funkció február 15-től lép életbe. Az eredményes horgászvizsgáról egy állami horgászvizsga-bizonyítványt állít ki a vizsgáztató szervezet.
HARMADIK LÉPÉS
A bizonyítvány megszerzése után válthatunk állami horgászjegyet és fogási naplót. Ezzel együtt csatlakozunk egy horgászegyesülethez is, általában ahhoz, ahol az állami jegyet váltjuk. Az állami horgászjegy az ország teljes területére érvényes.
NEGYEDIK LÉPÉS
Akik a Tisza-tavat választják kikapcsolódásuk helyszínéül, azok több lehetőség közül választhatnak. Az országban számos bizományossal állunk kapcsolatban, ezért az ország nagyobb városaiban és a Tisza-tó körüli horgászboltokban, jegyárusító helyeken is lehet engedélyt váltani. Online módon a horgaszjegy.hu-n van lehetőség területi jegyet vásárolni.
Horgászat közben az alábbi okmányokat kell magunknál tartanunk: arcképes személyazonosító okmány, állami horgászjegy és fogási napló, horgászkártya, területi horgászjegy (online vagy papír alapon, a váltás módjától függően).
Ezek után már nincs más hátra, mint irány a vízpart. Eredményes horgászatot kívánunk!
Forrás: Sporthorgasz.eu
Horgászat
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.
Fotó: Germán Béla
A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.
A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.
Fotó: Germán Béla
A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.
Ezt olvasta már? Részletekért kattintson a képre!
A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.
Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.
Fotó: Germán Béla
Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre
A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.
A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.
Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
A legújabb norvégiai kutatások szerint már Kr. e. 5000 körül halakat telepítettek a magashegyi tavakba.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tanulmány a norvégiai Jotunheimen hegységben található Tesse-tónál feltárt kőkorszaki halcsapdákat vizsgálja. A kutatók szerint a leletek arra utalnak, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögető közösségek már Kr. e. 5000 körül tudatosan telepítettek halakat, mindenekelőtt sebes pisztrángot a korábban hal nélküli magashegyi tavakba. Ez az emberi környezetalakítás és erőforrás-gazdálkodás egyik rendkívül korai példája lehet.
A norvégiai Jotunheimen hegység. Fotó: Google
A jégkorszak végét követően, körülbelül Kr. e. 8000-re Norvégia középső hegyvidéki területei jégmentessé váltak. A magashegyi vízrendszereket azonban meredek folyószakaszok és vízesések választották el az alacsonyabban fekvő vizektől, ezért a halak természetes úton nem tudtak feljutni ezekbe a tavakba. A Tesse-tó 854 méterrel a tengerszint felett fekszik, és kifolyója, a Tessa folyó több olyan akadályt tartalmazott, amely megakadályozta a halak természetes vándorlását.
A tó medrében 2022-ben négy állandó halcsapda maradványait tárták fel. A szerkezeteket főként vékony erdeifenyő-, kisebb részben nyír- és fűzkarókból építették. A karókon vágásnyomokat, hasításokat és lehetséges kötözési nyomokat azonosítottak. A legjobb állapotban fennmaradt csapda egy körülbelül 3,5 méter átmérőjű kamrából, valamint a halakat abba terelő vezetőkerítésből állhatott. A függőleges karók valószínűleg fonott vagy rácsos falat tartottak, a ferdén levert karók pedig a szerkezet megerősítését szolgálták.
A radiokarbonos és dendrokronológiai vizsgálatok alapján a legrégebbi csapdák Kr. e. 5000 körül készültek. Egy másik csapdát Kr. e. 3850-re, egy továbbit pedig Kr. e. 2700 körülre kelteztek. Bizonyos karókat mintegy tizenkét év különbséggel vágtak ki, ami azt jelzi, hogy a halászati létesítményeket rendszeresen javították és karbantartották. A csapdák használata tehát legalább 2300 éven keresztül folytatódhatott.
A kutatók több érvvel támasztják alá, hogy a pisztrángokat emberek telepítették a hegyi tavakba. A természetes felvándorlást vízesések akadályozták, a madarak általi ikraszállításra pedig nincs meggyőző bizonyíték. Emellett a magashegyi tavakban szinte kizárólag sebes pisztráng fordult elő, miközben az alacsonyabban fekvő vizek jóval fajgazdagabbak voltak. A szerzők szerint ezt az egységes elterjedési mintázatot leginkább a tudatos emberi betelepítés magyarázza.
A halakat feltehetően a folyórendszereken belül, fokozatosan szállították egyre magasabbra. Élő példányaik kifogására a csapdák is alkalmasak lehettek, szállításukhoz pedig állatbőrből készült tömlőket használhattak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a telepítés komoly ökológiai ismereteket és hosszú távú tervezést igényelt: az új állományoknak akár több évtizedre is szükségük lehetett ahhoz, hogy jelentős mennyiségben halászhatóvá váljanak.
A haltelepítés gyakorlati célja valószínűleg az volt, hogy biztonságos és kiszámítható élelmiszerforrást hozzanak létre a hegyvidéki vadászterületeken. A rénszarvas- és jávorszarvasvadászat eredményessége bizonytalan volt, míg a halak friss, tápláló és viszonylag könnyen megszerezhető táplálékot biztosítottak. Ez lehetővé tehette, hogy nagyobb közösségek hosszabb ideig tartózkodjanak a hegyekben, és közben más nyersanyagokat, például prémeket és kőeszközök készítésére alkalmas anyagokat is gyűjtsenek.
A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögetők nem csupán alkalmazkodtak a természethez, hanem tudatosan és tartósan át is alakították környezetüket. A sebes pisztráng betelepítése a szerzők szerint akár az élelmiszer-termelés egyik korai formájának is tekinthető. A felfedezés ezért megkérdőjelezi azt az egyszerű felosztást, amely szerint csak a földművelő társadalmak voltak képesek összetett erőforrás-gazdálkodásra, míg a vadászó-gyűjtögető közösségek pusztán a természetben rendelkezésre álló javakat használták fel.
Összességében a Tesse-tó halcsapdái és a környező magashegyi lelőhelyeken talált halcsontok egy jól megtervezett, hosszú távú ökológiai beavatkozás bizonyítékai. A kőkorszaki közösségek korábban hal nélküli tavakba telepítették be a pisztrángot, majd tartós halászati rendszereket alakítottak ki az állomány hasznosítására.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Így horgászom én az Élő Dunán, avagy a 20+-os ponty története.
Tuboly Gergő a Dunán horgászott pontyokra, amikor sikerült megakasztania egy kapitális példányt. Élményéről és különleges fogásáról lapunknak is beszámolt:
Még igencsak zöldfülűnek számítok a dunai horgászatban, hiszen egy kezemen meg tudom számolni, hányszor horgásztam életemben a nagy folyón. Amikor először leültem az öreg hölgy partjára, különös érzés fogott el vele kapcsolatban. Nem is tudom, talán a megismerhetetlensége és a folyamatos változása volt az, ami igazán megfogott.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Különleges hangulata van annak, ahogy a parton ülve figyeli az ember a hömpölygő víztömeget, amely évszázadok óta írja mindennap a partok történetét. Tele van rejtéllyel, és tudod, hogy minden dobásban benne van életed hala.
Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor kedden, munka után elindultam helyet keresni a partján. Találtam egy igen szimpatikus részt, és csütörtökön visszatértem etetni. Most a megszokottnál kicsit több időm volt horgászatra, összesen 40 óra, ezért igazán bizakodó voltam.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Egyéb elfoglaltságok miatt viszonylag későn indultam el otthonról, ezért már elmúlt este hét egy fertályórával, mire leparkoltam a járgányt. Kezdődhetett a kétórás cipekedés a kinézett placcra. Kapkodva szereltem fel a botokat, hiszen még világosban be szerettem volna dobni. Mire bejuttattam a végszerelékeket, és megetettem mindkét placcot, a naplemente vörös selyemkendőt terített a folyó vállára.
Gyönyörködtem még egy kicsit az alkonyban, aztán sebtében nekiláttam sátrat verni. Talán a felénél tarthattam, amikor a kapásjelző visítására ocsúdtam fel.
– Mi? Máris kapás? – mormogtam viszonylag hangosan.
Gyorsan összeraktam a szákot, és felvettem a kontaktot. A hal rutinosan igyekezett átmenni a törés túloldalára. Nem volt egyszerű visszaimádkozni, hiszen testével kihasználta az áramlatok bődületes erejét. Úgy éreztem, mintha egy zsákot húznék. Éreztem, ahogy a zsinór folyamatosan a köveken csiszolódik, és fohászkodtam az égiekhez, hogy a 0,50-es előtét bírja a megpróbáltatást.
A hal végig nagyon jól tartotta a mélységet. Jó húsz minutum telt el, mire az első burványokat megláttam a felszínen. Nagy sietségemben még a pilácsot sem tettem fel a fejemre, ezért elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán ponty van-e a zsinór túlsó végén.
Amint sikerült közelebb húznom, nem hagytam neki esélyt a menekülésre: azonnal belefordítottam a szákba, és csak akkor szembesültem az igazi méreteivel. Gyorsan előtúrtam az úszómérlegelőmet, és lekötöttem a halat, mert még a bölcső sem volt kinyitva. A bölcsőbe fektetve teljesen kitöltötte azt. Szinte az öklöm is befért volna a szájába.
Miután visszaengedtem, csak leültem a Duna partjára, és köszönetet mondtam, hogy kegyeibe fogadott, és megmutatta nekem egyik ékkövét. Ha ezután a következő másfél napban nem fogtam volna semmit, az sem érdekelt volna már.
Viszont szerencsére nem ez történt. Nagyjából 36 óra aktív horgászat alatt több mint 12 pontyot fogtam. Köztük volt még egy 15 kilogrammot meghaladó példány is, amelyet a déli kánikulában sikerült kifognom.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Ez a horgászat messze felülmúlta az elképzeléseimet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy zöldfülű dunai horgászként ilyen gyorsan sikerül 20 kilogramm fölé mennem ebből a szeszélyes folyóból. Idén úgy látszik, egyébként is összeálltak nekem a csillagok, hiszen négy különböző vadvízen összesen hét éjszakát töltöttem el. Ezalatt közel 70 darab pontyot és amurt fogtam vegyesen, amelyek között három 20 kilogramm feletti, két 18 kilogramm feletti és számtalan 8–10 kilogrammos példány volt.
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙌
Írta és fényképezte: Tuboly Gergő
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Lakócsa: Somogy vármegyei házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
EGERERDŐ: Újabb vízszállítmányok az erdőkbe
Akciós Benelli és Franchi fegyverek a FROMMER Fegyverboltnál
III. Solymásztábor – ahol a solymászatot nemcsak tanultuk, hanem meg is éltük
KITEKINTŐ: Bulgária – 2026. augusztus 8-án megnyílik a vonuló vad vadászati idénye
Újabb vármegyében jelent meg a kőrisrontó karcsúdíszbogár
Minden korábbinál hamarabb kezdődik a közvetlen agrártámogatási előlegek kifizetése
Újabb könnyítés segíti a silókukorica betakarítását a rendkívüli aszályhelyzetben!
Farkas (Canis lupus)
“A sörétek a palatetőn pattognak, közvetlenül az udvarunk mellett” – vadászok miatt bosszankodnak Kiskundorozsmán
FEGYVERMESTER: Először Magyarországon a Benelli Lupo 6 mm Creedmoor
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
Az afrikai sertéspestis európai vaddisznóállományokban
KITEKINTŐ: Az aranysakálok terjedési útvonalai és élőhelyhasználata
KITEKINTŐ – Ciprus: Az új vadászati törvényjavaslat az elmúlt évek legnagyobb reformját hozhatja
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Tovább enyhültek az ASP-kitörés miatt elrendelt korlátozások
FEGYVERMESTER: A 6 mm-es és a 6,5 mm-es Creedmoor-lőszerek, valamint azok BC-értékei
