Keressen minket

Horgászat

Hatalmas csukát fogtak a Sebes-Körös folyón

Főszereplőnk egy fiatal, de annál tapasztaltabb, vízparton „felcseperedett” igazi vadvízi horgász, aki a sujtásos küsztől a nagy domolykóig, a süllőktől a paducokon át a lapátnyi dévérkeszegig sok szép és különleges fogással büszkélkedhet már.

Főszereplőnk egy fiatal, de annál tapasztaltabb, vízparton „felcseperedett” igazi vadvízi horgász, aki a sujtásos küsztől a nagy domolykóig, a süllőktől a paducokon át a lapátnyi dévérkeszegig sok szép és különleges fogással büszkélkedhet már.

Vass Norbert vadvízi horgász a Sebes-Körös folyón, ahol egyáltalán nem egyszerű a halfogás a szeszélyes vízjárás miatt (Kép: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége)

Vass Norbert legfrissebb kalandját egy hatalmas, kereken 100 centiméter teljes testhosszúságú, 8,15 kilogramm súlyú sebes-körösi csukaóriás közelmúlti fogása adja, ami önmagában is említésre méltó hír, de egy fájdalmas és meglepő sérülés pluszban tanulságossá teszi.

A csuka 100 cm hosszú és 8,15 kilogramm súlyú volt (Kép: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége)

A történet szerint Norbi, amúgy napi rendszerességű horgászata ezúttal egy egész délutános legyezés után, esti családi feederes pecává „szelídült”, de mivel nem nagyon jött a hal, előkerült a pergetőbot, ismét a direktebb, cserkelő-kereső módszerek sikerében bízva.

A hal a megfogást követően folytathatta az életét a Sebes-Körös folyóban (Kép: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége)

A 0,30-as fluorocarbon előkén vezetett 7 cm-es gumihal inkább süllőreményekre hajazott és az első helyen, az ötödik dobásra meg is döccent a cucc, ami nem volt meglepő, hiszen valami víz alatti ág miatt ott ez gyakorta előfordult. Sosem lehet tudni alapon azért történt egy óvatos ráemelés, ami után rögtön érezni lehetett egy nehéz súlyt, de mivel az nem igen mozgott, mégiscsak egy megakasztott faágra terelődött a gyanú.
Ahogy azonban a pumpálásra lassan közeledett a part felé a vélt faág, meg-megmoccant, sőt kisvártatva el is indult sodrásnak felfelé, amiből egyértelművé vált, hogy mégiscsak hal van a horgon, ami hamarosan meg is mutatta magát. Ekkor jött csak a „hú” meg az „aztamindenit”, hiszen egy kapitális csuka ellenkezett a horgon, igazi nagy halhoz méltó nyugodtabb mozgással, háromszori, mintegy 10 méteres kirohanással.

Gyors kiáltást követően megérkezett az időközben kitartóan tovább feederező testvérnek köszönhetően a merítőháló, így gond nélkül partra kerülhetett a nem mindennapi hal, ami már első ránézésre is fiatal barátunk élete fogását mutatta, még ha egyéb vízen, békés pikkelyest illetően, nagyobb fogás is került már kezébe.
A felhőtlen öröm, a csodálat, és az élménymámor gyors pillanatai után természetesen egy gyors mérés, az emlékfotó és a visszaengedés lehetett csak a cél, ezért fiatal barátunk az éppen csak szájszélben akadó horgot gyorsan ki akarta pattintani a kemény ragadozószájból, annak ellenére, hogy tudta, a csukához, különösen az ilyen hatalmashoz, csak fogóval ildomos horogügyben nyúlni. Aki látta már, hogy egy csukának milyen elképesztő, látványra is félelmetes, fogazatnak nevezett természeti fegyverarzenál lapul a szájában az tudja: ezt a fenyegetést nem illik félvállról venni. Norbi tudta, de fogási-visszaeresztési lázában mégis megfeledkezett erről. Az „éppen csak akadt” horog kifordítására egy villámgyors válaszmozdulatként a nagy hal megcsapta a fejét, az ujjak azonnali zsibbadása és a folyni kezdő vér jelezte: „ez mélyre ment”. A csukafogak egy szempillantás alatt, borotvaként hasítottak.

Első persze a hal épsége, így a sérülés ellátása csak a mérés és visszaeresztés után következhetett, ami egy „kilövésszerű” elúszással rendben meg is történt, de eddigre ugyancsak pirospettyesen virított már itt-ott a parti fű. Zsebkendővel és szigetelőszalaggal ideiglenesen végül megtörtént a vízparti sebellátás is és néhány napos ujjduzzanat és sebfájdalom kíséretében nagyobb baj nélkül futott ki a több szempontból is rendkívüli csukakaland.

A csuka rendkívül gyors ragadozó, szereti a horgászt is megharapni (Kép: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége)

„Nagyobb baj nélkül.” A hangsúlyt tanulságként helyezzük most erre. Hiszen a halász-horgászmúlt nem egy megnyomorodott kézről tudna számot adni, amelyet csúnyán helybenhagyott egy-egy csukaóriás. Ifjú barátunk mindezzel tisztában lévén, saját bevallása szerint – bár eddig is tudta –, most végérvényesen megtanulta a leckét, amelyet alapszabályként ajánl minden horgásztársának: Csukához, csak fogóval!

Forrás: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége

Horgászat

Orvhalászok a rendőrök hálójában

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket…

Rendőrség: Az ügy adatai alapján az 52 éves férfi és 31 éves társa 2022. május 26-ára virradóan a Marcali-víztárolónál eresztőhálót jogosulatlanul használva fogtak pontyokat és harcsákat. A halászati őrök tetten érték őket, majd értesítették a marcali rendőröket.

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket… (Kép: Rendőrség)

Az egyenruhások a feltételezett elkövetőket a helyszín közelében elfogták és előállították a Marcali Rendőrkapitányságra. A nyomozók a két férfit orvhalászat és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki.

Eresztőhálóval lopták a halat. (Kép: Rendőrség)

Természetes vízi halállományunk nemzeti kincs, így annak védelme mindannyiunk kötelessége. Ha halászattal, horgászattal kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, minden esetben jelezzék a hatóság felé!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Horgászat

Az elektronikusan megváltott területi horgászjegyet is be kell mutatni a vízparton

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat

A Nébih Állami Halőri Szolgálatának halőrei az elmúlt időszakban az ország több ellenőrzött vízterületén tapasztalták, hogy az elektronikusan értékesített területi horgászjegyeket nem nyomtatják ki a horgászok, de még egy elektronikus eszközön bemutatható másolattal sem rendelkeznek arról a horgászat közben. A Nébih fokozottan felhívja a horgászok figyelmét, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően, tartsák maguknál a területi horgászjegyeket akár papírra nyomtatva, akár elektronikus eszközön bemutatható módon! Ezzel számos kellemetlenségtől, például a horgászattól való eltiltástól is megkímélhetik magukat.

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat. (Kép: T.P. – Agro Jager News)

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a magyar élelmiszerlánc biztonságának felügyeletéért felelős országos hatáskörű állami szervezet (Ábra: Nébih)

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény* úgy rendelkezik, hogy a halfogási tevékenységet végző személy a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen folytatott horgászat során köteles magánál tartani a horgászegyesületi tagságot igazoló, a horgászszövetség által kiadott Magyar Horgászkártyát, a papíralapú állami horgászjegyet vagy a turista állami horgászjegyet, a területi jegyet és a horgász fogási naplót (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a halgazdálkodási hatóság, a halgazdálkodásra jogosult, a mezőőr, a természetvédelmi őr, az állami halőr, a hivatásos halőr, a társadalmi halőr és a rendvédelmi hatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni és átadni.

Elektronikus formában kiadott halfogásra jogosító okmányok esetében a halfogásra irányuló tevékenység jogosultságának igazolását az érintett személy a horgászhelyen és a horgászat teljes ideje alatt – a fentiektől eltérően – informatikai eszközén keresztül köteles biztosítani.

Az előírások szerint a horgásznak a területi jegyet a horgászat teljes ideje alatt be kell tudnia mutatni az ellenőrző hatóság kérésére.

A horgászok körében elterjedt tévhit alapja az lehet, hogy a HORINFO rendszerben értékesített területi horgászjegyekkel rendelkező horgászvizeken a halgazdálkodásra jogosult hivatásos halőrei hozzáféréssel rendelkeznek a kiadott területi jegyek adatbázisához, azaz a MOHOSZ által üzemeltett halőri applikációval vagy mobilalkalmazás segítségével ki tudják keresni a szükséges információkat.

Ugyanakkor a fent idézett jogszabályban olvasható, hogy a területileg illetékes hivatásos halőrökön kívül számos más szervezet (pl. a halgazdálkodási hatóság, az Állami Halőri Szolgálat, a természetvédelmi őri szolgálat, valamint a rendőrhatóság) felhatalmazott munkatársai szintén ellenőrizhetik a horgászokat, akik a legtöbb esetben nem rendelkeznek hozzáféréssel a MOHOSZ által kezelt területi jegyek adatbázisához. Mivel ők ellenőrzés alkalmával csupán azt tudják megállapítani, hogy a horgászatot végző személy nem tudja bemutatni a területi engedélyét, a jogosulatlan horgászat miatt eljárást kell kezdeményezniük vele szemben. Ilyen esetben a horgász állami jegyét bevonják legalább addig, amíg a halvédelmi eljárást a hatóság lefolytatja, és a horgász tisztázza a területi engedélyének meglétét. A hatósági eljárás befejezése több napot is igénybe vehet.

A Nébih továbbra is kéri, hogy amennyiben halászattal, horgászattal, halkereskedelemmel kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, jelezzék azt az allamihalor@nebih.gov.hu e-mail címen!

Forrás: Nébih

Tovább olvasom

Horgászat

Genetikai vizsgálatok a hatékonyabb pontytermelésért

A Debreceni Egyetem szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

Debreceni Egyetem: Hazánk őshonos pontytájfajtái jelentős genetikai tartalékokkal rendelkeznek – derült ki a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ kutatóinak vizsgálatából. A DE szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

A Debreceni Egyetem szakemberei őshonos pontytájfajtáit vizsgáltak. Az  eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak. (Kép: Debreceni Egyetem)

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE-MÉK) címere (Ábra: DE)

A Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (AGBK) kutatói a Tiszántúli régió pontyfajtáinak genetikai sokféleségét tanulmányozták. A kutatási eredményeik alapján, a biodiverzitás fenntartása érdekében az őshonos magyar pontytájfajták kiemelt figyelmet érdemelnek.

A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében fontos lépés a fajban rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Hazánk halgazdaságaiban a pontyállományokat külön tájfajtaként tartják számon, azonban genetikai sokféleségük, valamint a földrajzilag hozzájuk legközelebb álló pontyállományokhoz való kapcsolatuk tudományos alapon nem tisztázott. Az állományok genetikai adatai hiányosak, a tájfajták nincsenek folyamatosan monitorozva – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

A kutatók  vizsgálatainak célja egyebek mellett a hazánkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű pontytájfajták anyai ágon való genetikai rokonsági fokának meghatározása, az egyes tájfajták közötti genetikai különbségek felmérése.

Kép: Debreceni Egyetem

A kutatások során a Tiszántúli régió négy halgazdaságának, a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumának és a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet (NAIK HAKI) génbanki egyedeit vizsgálták mitokondriális DNS (mtDNS) markerek segítségével. A mtDNS-ek elemzésének eredményei alapján kiderült, hogy a vizsgált magyar pontytájfajták egyedi szinten jelentős géntartalékkal rendelkeznek, azonban a tájfajták között keveredés figyelhető meg. Ez a folyamat elsősorban antropogén – ember tevékenységéből eredő hatásból adódhat, amelyet a piac határoz meg – fejtette ki a kutatócsoport vezetője.

Hozzátette: a ponty világszerte hatalmas piaci keresletű élelmiszerforrás, a világ lakosságának egészséges élelmiszerekkel történő ellátása és a népesség folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A vizsgálati eredményeink nagymértékben támogathatják a biztonságos, fenntartható és versenyképes termelést, mert egy esetleges hirtelen és drámai populációcsökkenés esetén referenciadatokkal szolgálhatnak a magyar pontyállományokban rejlő genetikai potenciált illetően – tette hozzá Tóth Bianka, a DE MÉK PhD-hallgatója.

Kusza Szilvia szerint a magyar pontytájfajták megőrzéséhez és kezeléséhez a genetikai állapot állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Ennek egyik lehetősége a molekuláris genetikai információk elemzése.

Eredményeink hatással lehetnek a halgazdálkodási szakemberekre és a haltenyésztőkre, akik részt vesznek a tájfajták keresztezéseiben, tervezésében, fejlesztésében, esetleges helyreállításukban. A tudományos következtetéseink a hazai halgazdálkodás számára egyfajta kitörési lehetőséget jelenthetnek, melynek hatásai túlmutathatnak az országhatáron – összegezte az egyetemi tanár.

A kutatás eredményei a nyílt hozzáférésű, nemzetközi Aquaculture című szakfolyóiratban jelentek meg.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0044848622002320?via%3Dihub

Forrás: Debreceni Egyetem

Tovább olvasom