Az Agro Jager News szerkesztői, munkájuk során, számos érdekes, különleges emberrel találkoztak már. Azonban a mostani interjúalanyunk, Szabadfi Istvánka, ahogy édesanyja hívja, nemrég töltötte be a 10 éves kort – átírt minden eddigi sztereotípiánkat. Szülői engedélyt megkapva beszélgettünk egy igazi vadvízi kishorgásszal, megtudva azt, hogyan látja egy kisfiú a horgászatot és a Dunát. Szülei, édesanyja hozzájárulásával Istvánkával beszélgettünk..

Szabadfi Istvánka és az egyik szép zsákmánya. Komolyabban két éve kezdett el horgászni (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Kérlek, mesélj pár szót magadról és a horgászatról!

Nemrégen múltam 11 éves, a horgászatba körülbelül hat éves koromban csöppentem bele. Nevelőapukám Szolnokon nőtt fel, és ő ott tanult meg horgászni is. Én kicsi koromtól érdeklődtem a világ és a horgászat iránt, már amennyire emlékszem rá. Egyszer spiccbottal egy csatornán, amire már nem is emlékszem, merre lehetett, kis pontyokat fogtam. Nem voltak nagyok, tenyérnyiek, de nagyon örültem neki, mert előtte még soha nem fogtam halakat. Ekkor még óvodába jártam, majd kisiskolás lettem, amikor az otthoni kis akváriumunkba folyamatosan hordtam haza a kishalakat, amelyeknek a többsége túl is élte az utazást. Anyukám nagyon örült, hogy szeretek horgászni és vannak sikerélményeim is. Komolyabban körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a horgászattal. Egy kereskedelmi csatorna horgászműsorait kezdtem el nézni. El kezdtem tanulni az ott bemutatott technikákat. Mindeközben a nevelőapukám is mindenben segített. Lépésről lépésre egyre több dolgot tanultam meg. A horogkötés művészetét is tanulom, amit még mindig igen nehéz feladatnak tartok. Példaképemnek Döme Gábort tartom, aki a műsoraiban és az újságcikkeiben be tudja mutatni  a horgászat mesterségét. Ha sikerül, akkor nálamnál idősebbeket szoktam megkérdezni, mit, hogyan érdemes kifogni. Nagyon jó helynek tartom a horgászboltot, mert ott mindig segítenek a bácsik. Mivel még kicsi vagyok, ezért anyukám mindenben felügyel. Életkoromhoz képest már jó felszerelésem van, és ha egy új típusú etetőanyagot szeretnék kipróbálni, anyukám besegít. Mindig mondja is anyu: Istvánka! A horgászboltban egy vagyont is ott lehetne hagyni. Én ezt úgy próbálom meghálálni, hogy ha van egy kis szabadideje, akkor beszélgetünk, főleg a halakról és a horgászatról. Mindig elmesélek neki mindent, mit láttam vagy tanultam. Türelmesen végighallgat és örül, hogy inkább kishorgász lettem, mint bármi más. Anyukámat nagyon szeretem, a horgászat miatt próbálok jól tanulni és ha lehet segíteni a házimunkában. A tanulás a másik olyan tevékenység, ami sokat vesz el az életemből, ezt kevésbé szeretem – de ha jó jegyet kapok anyukám mindig örül.

Istvánka a pontyfogás mesterségét is kiismerte (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Kérlek, mesélj pár szót hogyan szeretsz a Dunán horgászni?

Amikor csak tehetjük, akkor együtt megyünk ki a Duna különböző szakaszaira a szüleimmel. Életkorom miatt egyedül sajnos még nem mehetek ki, de ha minden jól alakul, pár év múlva akár már egyedül is horgászhatok a Dunán, amiről anyukám még egyelőre hallani sem akar. Kétszer már beleestem a Dunába úgy, hogy nem is tudok úszni. Nem is tudom miért ijedtek meg annyira. Az egyik alkalommal télen ismerkedtem meg a hideg Dunával, de még beteg se lettem. Anyukámmal, hogy jó kapcsolat legyen, idén nyáron, ha a koronavírus megengedi, meg szeretnék tanulni úszni is..

A kisfiú mindene a horgászat lett. Ha szabadideje megengedi az iskola mellett tanul nevelőapukájával horgászik (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Általában nevelőapukámmal a Molnár-szigetre és a Tasi-gát környékére megyünk horgászni. Vannak olyan helyeink, amik beváltak és jól tudunk horgászni. Mi sporthorgászok vagyunk, minimális mennyiségű halat viszünk haza anyukámnak, aki kevésbé szereti a halakat, nem úgy, mint mi, fiúk. De bármit is kérünk tőle, ő mindig megsüti vagy megfőzi.

Nevelőapukája segítségével már több halfajt sikerül horogra csalnia a kishorgásznak (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

A horgászatnak semmi akadálya nem lehet, jöhet meleg vagy hideg, mi mindig kint vagyunk. A telet azért szeretem, mert kevesebben vannak a vízparton. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol sok a horgász és annyira közel vannak egymáshoz, hogy már zavarjuk egymást. Itt a Dunán mindig izgatottabb vagyok, mert a vadvízen bármilyen féle, alakú és méretű halfajta a horogra akadhat, szemben egy telepített horgásztóval.

A kisfiúnak már szürkeharcsát is sikerült fognia… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Ilyen helyekre is néha eljárunk tapasztalatot gyűjteni, de nekem mindig a Duna lesz az egyetlen örök szerelmem. Legalábbis most ezt gondolom. Nyáron, ha tehetem spiccbottal horgászok, de az aktív pergetés is egyre közelebb áll hozzám. Pergetni egy 2,1 méter hosszú, 2-16 grammos dobósúlyú botot használok 3500-as orsóval. Sajnos a wobblerek sokba kerülnek és nagyon kell arra vigyázzni, hogy ne tűnjön el egy sem.

Istvánka családja. Édesanyja már elméleti szakembernek mondhatja magát a horgászatban kisfiának köszönhetően (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Meséld el, kérlek, milyen halakat fogtál már eddig, és mire vagy a legbüszkébb?

Az életkorom miatt nagyon nagy halakat még nem sikerült megfogni, de a rablóhalak mellett már sikerült fogjak mennyhalat is a télen. Erre azért emlékszem, mert kifejezetten hideg volt és rajtunk kívül senki nem volt a Duna mellett horgászni.

Valaki tud horgászni, valaki pedig csak azt hiszi, hogy képes erre az ősi mesterségre… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Anyukám szeret mindig felhívni bennünket negyedóránként, hogy minden rendben van-e. Azért szeretek itt horgászni, mert sok különböző hal él itt, és bármilyen halat lehet fogni, ha tudjuk a megfelelő technikát. Nevelőapukámmal együtt közösen fogtunk már szép süllőket, balinokat, és pontyokat is. A legutóbbi alkalomkor a jól bevált, ötméteres spiccbotommal, amihez egy másfél grammos úszó tartozik, egy-két szem csontival egy vágó csíkot sikerült kifognom. Mivel nem ismerek még minden halfajt elsőre, nem is tudtunk, mivel állunk szemben. Készítettünk egy fényképet gyorsan, és a horogszabadítást követően azonnal vissza is eresztettük az ismeretlen kishalat.

Egy védett vágó csík amit csontival lehet fogni a Dunából Istvánka elmondása alapján (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)

Pontosan a nád mellé dobtam az úszót, amit ez a különleges hal, abban a pillanatban el is vitt magával. Különleges élmény maradt, mert ilyen különleges alakú, és színezetű halat eddig még nem láttam. A Dunában, ha jól tudom 40 különböző halfajta él, ebből elmondhatom, hogy már evvel a fajjal is találkoztam.

A kishorgász fárasztás közben…:

Bár még korai, de mivel szeretnél majd foglalkozni?

Vasutasság és a horgászat között még nem tudtam dönteni, de azt gondolom, hogy ha egyszer nagy leszek, akkor profi horgásztúra-szervező szeretnék lenni a Dunán. Ahol embereket tanítok meg a dunai horgászatra, olyan élményeket nyújtva, ami az én szenvedélyem is. Ezért a célért fogok mindent megtenni, hogy elérjem. Az út még nagyon hosszú előttem és sokat kell, hogy tanuljak – tudta meg az Agro Jager News a 11 éves Szabadfi „Istvánkától”.

Görbüljön!

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News