Horgászat
A nagy-dunai kishorgász kalandjai
Az Agro Jager News szerkesztői, munkájuk során, számos érdekes, különleges emberrel találkoztak már. Azonban a mostani interjúalanyunk, Szabadfi Istvánka, ahogy édesanyja hívja, nemrég töltötte be a 10 éves kort – átírt minden eddigi sztereotípiánkat. Szülői engedélyt megkapva beszélgettünk egy igazi vadvízi kishorgásszal, megtudva azt, hogyan látja egy kisfiú a horgászatot és a Dunát. Szülei, édesanyja hozzájárulásával Istvánkával beszélgettünk..
Szabadfi Istvánka és az egyik szép zsákmánya. Komolyabban két éve kezdett el horgászni (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Kérlek, mesélj pár szót magadról és a horgászatról!
Nemrégen múltam 11 éves, a horgászatba körülbelül hat éves koromban csöppentem bele. Nevelőapukám Szolnokon nőtt fel, és ő ott tanult meg horgászni is. Én kicsi koromtól érdeklődtem a világ és a horgászat iránt, már amennyire emlékszem rá. Egyszer spiccbottal egy csatornán, amire már nem is emlékszem, merre lehetett, kis pontyokat fogtam. Nem voltak nagyok, tenyérnyiek, de nagyon örültem neki, mert előtte még soha nem fogtam halakat. Ekkor még óvodába jártam, majd kisiskolás lettem, amikor az otthoni kis akváriumunkba folyamatosan hordtam haza a kishalakat, amelyeknek a többsége túl is élte az utazást. Anyukám nagyon örült, hogy szeretek horgászni és vannak sikerélményeim is. Komolyabban körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a horgászattal. Egy kereskedelmi csatorna horgászműsorait kezdtem el nézni. El kezdtem tanulni az ott bemutatott technikákat. Mindeközben a nevelőapukám is mindenben segített. Lépésről lépésre egyre több dolgot tanultam meg. A horogkötés művészetét is tanulom, amit még mindig igen nehéz feladatnak tartok. Példaképemnek Döme Gábort tartom, aki a műsoraiban és az újságcikkeiben be tudja mutatni a horgászat mesterségét. Ha sikerül, akkor nálamnál idősebbeket szoktam megkérdezni, mit, hogyan érdemes kifogni. Nagyon jó helynek tartom a horgászboltot, mert ott mindig segítenek a bácsik. Mivel még kicsi vagyok, ezért anyukám mindenben felügyel. Életkoromhoz képest már jó felszerelésem van, és ha egy új típusú etetőanyagot szeretnék kipróbálni, anyukám besegít. Mindig mondja is anyu: Istvánka! A horgászboltban egy vagyont is ott lehetne hagyni. Én ezt úgy próbálom meghálálni, hogy ha van egy kis szabadideje, akkor beszélgetünk, főleg a halakról és a horgászatról. Mindig elmesélek neki mindent, mit láttam vagy tanultam. Türelmesen végighallgat és örül, hogy inkább kishorgász lettem, mint bármi más. Anyukámat nagyon szeretem, a horgászat miatt próbálok jól tanulni és ha lehet segíteni a házimunkában. A tanulás a másik olyan tevékenység, ami sokat vesz el az életemből, ezt kevésbé szeretem – de ha jó jegyet kapok anyukám mindig örül.
Istvánka a pontyfogás mesterségét is kiismerte (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Kérlek, mesélj pár szót hogyan szeretsz a Dunán horgászni?
Amikor csak tehetjük, akkor együtt megyünk ki a Duna különböző szakaszaira a szüleimmel. Életkorom miatt egyedül sajnos még nem mehetek ki, de ha minden jól alakul, pár év múlva akár már egyedül is horgászhatok a Dunán, amiről anyukám még egyelőre hallani sem akar. Kétszer már beleestem a Dunába úgy, hogy nem is tudok úszni. Nem is tudom miért ijedtek meg annyira. Az egyik alkalommal télen ismerkedtem meg a hideg Dunával, de még beteg se lettem. Anyukámmal, hogy jó kapcsolat legyen, idén nyáron, ha a koronavírus megengedi, meg szeretnék tanulni úszni is..
A kisfiú mindene a horgászat lett. Ha szabadideje megengedi az iskola mellett tanul nevelőapukájával horgászik (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Általában nevelőapukámmal a Molnár-szigetre és a Tasi-gát környékére megyünk horgászni. Vannak olyan helyeink, amik beváltak és jól tudunk horgászni. Mi sporthorgászok vagyunk, minimális mennyiségű halat viszünk haza anyukámnak, aki kevésbé szereti a halakat, nem úgy, mint mi, fiúk. De bármit is kérünk tőle, ő mindig megsüti vagy megfőzi.
Nevelőapukája segítségével már több halfajt sikerül horogra csalnia a kishorgásznak (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
A horgászatnak semmi akadálya nem lehet, jöhet meleg vagy hideg, mi mindig kint vagyunk. A telet azért szeretem, mert kevesebben vannak a vízparton. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol sok a horgász és annyira közel vannak egymáshoz, hogy már zavarjuk egymást. Itt a Dunán mindig izgatottabb vagyok, mert a vadvízen bármilyen féle, alakú és méretű halfajta a horogra akadhat, szemben egy telepített horgásztóval.
A kisfiúnak már szürkeharcsát is sikerült fognia… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Ilyen helyekre is néha eljárunk tapasztalatot gyűjteni, de nekem mindig a Duna lesz az egyetlen örök szerelmem. Legalábbis most ezt gondolom. Nyáron, ha tehetem spiccbottal horgászok, de az aktív pergetés is egyre közelebb áll hozzám. Pergetni egy 2,1 méter hosszú, 2-16 grammos dobósúlyú botot használok 3500-as orsóval. Sajnos a wobblerek sokba kerülnek és nagyon kell arra vigyázzni, hogy ne tűnjön el egy sem.
Istvánka családja. Édesanyja már elméleti szakembernek mondhatja magát a horgászatban kisfiának köszönhetően (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Meséld el, kérlek, milyen halakat fogtál már eddig, és mire vagy a legbüszkébb?
Az életkorom miatt nagyon nagy halakat még nem sikerült megfogni, de a rablóhalak mellett már sikerült fogjak mennyhalat is a télen. Erre azért emlékszem, mert kifejezetten hideg volt és rajtunk kívül senki nem volt a Duna mellett horgászni.
Valaki tud horgászni, valaki pedig csak azt hiszi, hogy képes erre az ősi mesterségre… (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Anyukám szeret mindig felhívni bennünket negyedóránként, hogy minden rendben van-e. Azért szeretek itt horgászni, mert sok különböző hal él itt, és bármilyen halat lehet fogni, ha tudjuk a megfelelő technikát. Nevelőapukámmal együtt közösen fogtunk már szép süllőket, balinokat, és pontyokat is. A legutóbbi alkalomkor a jól bevált, ötméteres spiccbotommal, amihez egy másfél grammos úszó tartozik, egy-két szem csontival egy vágó csíkot sikerült kifognom. Mivel nem ismerek még minden halfajt elsőre, nem is tudtunk, mivel állunk szemben. Készítettünk egy fényképet gyorsan, és a horogszabadítást követően azonnal vissza is eresztettük az ismeretlen kishalat.
Egy védett vágó csík amit csontival lehet fogni a Dunából Istvánka elmondása alapján (Kép: Tóth Krisztina – Agro Jager News)
Pontosan a nád mellé dobtam az úszót, amit ez a különleges hal, abban a pillanatban el is vitt magával. Különleges élmény maradt, mert ilyen különleges alakú, és színezetű halat eddig még nem láttam. A Dunában, ha jól tudom 40 különböző halfajta él, ebből elmondhatom, hogy már evvel a fajjal is találkoztam.
A kishorgász fárasztás közben…:
Bár még korai, de mivel szeretnél majd foglalkozni?
Vasutasság és a horgászat között még nem tudtam dönteni, de azt gondolom, hogy ha egyszer nagy leszek, akkor profi horgásztúra-szervező szeretnék lenni a Dunán. Ahol embereket tanítok meg a dunai horgászatra, olyan élményeket nyújtva, ami az én szenvedélyem is. Ezért a célért fogok mindent megtenni, hogy elérjem. Az út még nagyon hosszú előttem és sokat kell, hogy tanuljak – tudta meg az Agro Jager News a 11 éves Szabadfi „Istvánkától”.
Görbüljön!
Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
