Horgászat
Hatalmas szürkeharcsát fogtak Győrben – Videóval és galériával
Győrben, a Nádorvárosi Sporthorgász Egyesület területén, kapitális szürkeharcsát fogott Pop Márk Erik helyi horgász. A vízterületről, és a sikeres horgászat titkairól kérdeztük az Olga Catfish oszlopos tagját:
A Győr szívében található horgászvíz különleges, mert számos más vízzel áll kapcsolatban. A vízterület egy része a Holt-Marcalhoz tartozik, a Marcal-tó összeköttetésben áll Rábával, amelynek a mellékága, a Patkó vízterület. Friss vízutánpótlás a Pándzsa patakból is érkezhet.
Jó pár évvel ezelőtt, egy nagyobb árhullám érkezett, ami után két nagytestű, elpusztult szürkeharcsát talált a fiatal horgász egy bokor alatt. Ez az élmény annyira meghatározónak bizonyult számára, hogy ezután csak a szürkeharcsahorgászattal foglalkozott.
A tanulási fázis hosszú és nehéz időszaka következett. Márk önszorgalomból, autodidakta módon kitanulta a harcsásvideókból a fortélyokat, majd ezeket a gyakorlatban is kipróbálta. Az évek során vegyes eredmények születtek: volt, amikor sikerrel járt, volt, amikor semmit nem fogott. A téli hónapokat kivéve, amikor a harcsák nem esznek, szinte mindig kint töltötte a szabad idejét a vízparton, nemcsak itt, hanem más helyeket is felkeresett. Véleménye szerint az első és legfontosabb szabály, hogy keressük meg a harcsás vizeket. Ha éjszakánként rablásokat hallunk, az már jó jel, de már olyat is tapasztalt, hogy szürkeharcsák nem árulják el magukat. Érdemes napfelkeltekor az adott vízterületet megfigyelni. Az éjszakai táplálkozások után a nagy harcsák teli gyomorral sokszor mozognak, hogy segítsék az emésztésüket. Ha van egy kis szerencsénk, időnként megpillanthatjuk ezeket az óriásokat. Emellett a víztükör is sokat elárulhat, ha mozog a hal. Ha egy nagy bajszos megmozdul, az szinte mindig látszódik. Olyat is látott már, hogy a sekélyesben napoznak ezek az óriások. Ismeretlen vizeken olyan helyet kell keresni, ahol elbújhat a harcsa napközben: akadók, tuskók, esetleg csövek közelében, szinte biztos, hogy találunk harcsát is. Nagyobb partfalaknál olyan is előfordul, hogy maguk alakítanak ki fészkeket.
A meder ismerete is nagyon fontos. Márk fonott zsinórral és egy nagyobb ólommal szokta „letapogatni” az adott szakaszokat. Ha az aljzat kemény, az jó jel. Mindig ezeket kell keresni. Ez azt jelenti, hogy ott a halak kifürödték az iszapot, nagy a mozgás. Ha az ólom nehezen jön, ott iszapos az aljzat. Ezeket a helyeket kerüli, ott nem szeret a harcsa tartózkodni. Ha csörög vagy üt a spicc, az kagylóra vagy köves aljzatra utal. A békés halak táplálkozási szokásai miatt, ez sem rossz terület. Ha több dobás után megtalálta a tökéletes helyet, akkor a damilt beakasztja az orsó klipszébe, így pontosan tudja, hány méterre van a meghorgászandó terület. Márknak van egy jó minőségű halradarja is, amit a horgász etetőhajójáról használ. A halradar azért is fontos, mert a vízmeder töréseit, szakadásait is érzékeli. Ezeket a helyeket a harcsa kifejezetten szereti. A hely ismerete kulcskérdés, mert ha rossz helyen kínáljuk fel a csalit, nem biztos, hogy lesz kapásunk. A harcsa és általában a horgászat esetében azonban a szerencse sohasem kizárható tényező.
A szerelék megválasztása is nagyon fontos. Korábbi években a stupekes megoldást választotta. Ez gyakorlatilag egy nagyobb csúszóólomból és a csalit vízfelszínen felkínáló lebegő szerelékből áll. Így is lehet harcsát fogni, de ez nem a legjobb megoldások közé tartozik. Kapás esetén a csúszóólom, mivel lefele húzza a damilt, megtévesztheti a horgászt, többször kell bevágni, mire elérjük a halat. Mire kiegyenesedik a damil, addigra a hal már messze jár. Márk emiatt már több nagy halat veszített el. Ezek az óriás ragadozók talán a legokosabb halfajok egyike a magyar vizekben. Kapásnál a harcsák több esetben alulról szívják a csalit, ízlelgetik a zsákmányt. Ha egy pici kis ellenállást éreznek, sokszor inkább otthagyják. Kora tavasszal és késő ősszel jóval óvatlanabbak, amit ilyenkor ki is lehet használni.
Márk antennás végszereléket használ, amiről videót is készített lapunk részére. Az antennához, egy 120 grammos ólmot rögzít, amit az etetőhajójával irányít be a tökéletes helyre. Mivel a csalihalak mérete minden esetben meghatározó, a győri horgász szinte csak óriási pédányokat kínál fel. Keszegfélék az elsődleges csalihalak, aminek a mérete körülbelül 1 kilogrammos.
A nagy fogás éjszakáján a szemközti partot vallatta, ami körülbelül 170 méterre volt tőle. Este, körülbelül 23 órakor háromszor megrezzent a botján a kapásjelzője. Márk, mivel az elmúlt években számtalan harcsát fogott, érezte, hogy valami történik. A kapás után szinte azonnal bevágott. Antennás szereléke ellenére, semmilyen ellenállást nem érzett a boton, mintha elment volna a hal. Az orsóját nagy sebességgel tekerte vissza a part felé, ami helyes döntésnek bizonyolt. A hal, a bevágást követően, felé indult el. Ekkor már érezte, hogy egy hatalmas harcsát sikerült megakasztania. A zsákmány nem adta ingyen magát: egy óriásit rúgott, majd „fejreállt”. Ez a tipikus harcsa védekezés, így próbál a horogtól szabadulni..
Ez sokszor sikerül is, de csak akkor, ha engedjük neki – folytatta Márk – és a továbbiakban a Koós Ferenc-féle taktikát alkalmazta. Ez több okból célszerű.: ha a botunk, orsónk és damilunk megfelelően erős, nem történik semmi jóvátehetetlen. Ha a nagytestű hal nem talál akadókat, az erőbeli fölényünket kihasználva , akár 10 perc alatt „kivarázsolhatjuk” a vízből. A nagy halak számára a rövid és gyors fárasztás az optimális. Élete egyik legnagyobb hala, lassan de biztosan közelített. Mivel egyedül volt a sötétségben és senkitől nem tudott segítséget kérni, minden lépését előre, megfontoltan megtervezte. Amikor a hal már elérhető közelségbe került, és többször kitört, először leakasztotta az antennás végszerelékét a főzsinórról, majd minden erejét összeszedve, kiemelte emberméretű halát a part egy olyan szakaszára, ahol ketten elfértek. Egyedül esélytelen volt a másfél méter magas szintkülönbséget megmásznia. Fejtől faroktőig 220 centiméter volt a hal teljes hossza. Tömege megközelítőleg 70 kilogramm lehetett. A pontos mérésre esélye sem volt a horgásznak.
A kiemelést követően készített három fényképet és egy videót. A horog ütötte sebet lefertőtlenítette, majd szinte azonnal vissza is bocsátotta a vízbe a megilletődött óriást. A hal azonnal el is úszott, és eltűnt a sötétségben.
A szürkeharcsa horgászata életre szóló szenvedély, ezért Márk arra kér mindenkit, hogy tiszteljük ezeket a nagy halakat. Sokszor „rossz színbe” tüntetik fel a harcsákat, azonban hazánk folyóiban és tavaiban a szerepük felbecsülhetetlen . A törpeharcsák és ezüstkárászok számát, sok esetben csak ezek a halak képesek lecsökkenteni. Ez a halfaj olyan egyensúlyt teremt a vizekben, amire semmi más nem képes, még az ember sem. Amióta Győrben erősödik a szürkeharcsa állománya , azóta élvezhetőbbé vált a horgászat. Úgy, mint a pontyok esetében, ezeket a nagy halakat is a törvény erejével kellene védeni. Sok-sok év mire megnőnek, és gyakran egy fiatal felnőtt életkorával megegyező életkort élnek meg hazánk vizeiben. Horgászatuk a legnagyobb kihívások, de a legnagyobb sikerek egyike egy horgász életében – zárta beszámolóját Pop Márk győri horgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Kép és videó: Pop Márk Erik
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Bár az utolsó éjszaka sem hozta meg a harcsák étvágyát, a versenyzők mégha fáradtan is, de feltöltődve várták az utolsó órákat. A Tiszalúci Holt-Tisza vadregényes világa és a soha nem tapasztalt vendégszeretet megismételni való élményként él a versenyzőkben.
Az utolsó 24 órában már csak azok a csapatok tudtak harcsát fogni, akik az adott szakaszon megtalálták éppen azokat a halakat, amelyek hajlandók voltak kellő intenzitással táplálkozni. Ez legjobban a címvédő HEBOSZ-MADCAT csapatának sikerült (Bodnár János, Sárvári Mátyás Márk, Sós János), akik címvédőként az utolsó éjjelen megfogott 28 kilogramm feletti harcsával végül magabiztosan nyerték az idei OB első fordulóját.
Második helyen végzett a Yuki Fighters Team (Pokoraczki Adrián, Pokoraczki István, Takács Tibor) akik remekül kihasználták azt a rövid időszakot, amikor a harcsák még aktívan táplálkoztak. A harmadik helyezett Catfish Boys Team (ifj. Pölöskei Tibor, Megyesi Attila) is gyorsan megfogta halait a B szektorban, ahol a verseny második felében már egyáltalán nem táplálkoztak a harcsák.
Az első forduló végeredménye itt érhető el
Forrás: MOHOSZ
Báthy Attila vagyok és imádok horgászni, már négy éves korom óta ez a hobbim. Egy számomra kedves helyen, a 21-es főút melletti Szurdokpüspökinél található kis tóra mentem vasárnap reggel Boros Zsolt tógazdához. Ez a kis tó nagyon különleges nekem, sok emlékem kötődik hozzá. Régebben itt, ezen a csodás helyen sikerült egy 7 kg-os csukát fognom pergetve. Most vasárnap pontyra mentem horgászni. Felszerelésem egy három librás bojlis bot, féder szerelék, 4-es horog, csalitüske és gumikukorica.
A tó egy kis “csücskének” nevezett helyéről dobáltam, mert ott volt a legjobb esélyem a pontyok elkapására. És tényleg, sikerült fognom két gyönyörű pontyot, egy 5 kg-ost és egy 7 kg-ost, de miután megcsodáltam őket, visszaengedtem mindkettőt a tóba és folytattam a pecát. Délben aztán egy nagyobb kihívással találkoztam. Egy hatalmas hal ráharapott a horogra és azonnal húzni kezdett. Sokáig tartott, mire sikerült megfárasztanom, de megérte! Mivel egyedül voltam, így Boros Zsolti bácsi sietett a segítségemre. A szák kicsinek bizonyult, mert többször is kiszaladt belőle a hal, de nem adtuk fel. Zsolti bácsi hozott egy nagyobb merítőhálót és az már elegendőnek bizonyult.
A halnak hatalmas feje és szemei voltak, nem is csoda, hiszen 1,22 méter hosszú és 11,5 kg volt a súlya! Nagyon boldog voltam, hogy sikerült megfognom ezt az álomhalat. Természetesen a mérés és fényképezés után a halat visszaengedtük a tóba, méltó helyére. Köszönettel tartozom Zsolti bácsinak, aki kiskorom óta mindig is szívesen fogadott e fantasztikus helyen. Kívánom mindenkinek, hogy ilyen szép fogásokkal lepje meg őket a tó, ami téged is vár!
Sok sikert és jó horgászatot mindenkinek!
Báthy Attila korábbi fogásai:
Írta: Báthy Attila sporthorgász
Boros Zsolt tógazda elérhetősége: sprinter033@freemail.hu
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Mivel úgy érzem, van rá igény, írok pár gondolatot a nagytestű márnák horgászatáról, a saját szemszögemből.
Nagytestű márna számomra a három kiló feletti. Én a dunántúli folyókat járom (Rába, Dráva, Duna), szerencsére ezek a vizek szép állománnyal rendelkeznek. Az év minden napján van gyakorlatilag esély, persze az ívási időben én sem piszkálom őket, de igazán ilyenkor és késő ősszel lehet becsapni a nagyokat. Ez legtöbbször csak néhány nap, amikor egy peca alkalmával akár 8-10 darabot is fogok, három kiló körüli átlagsúlyban.
Ilyenkor a nagyjából hasonló méretűek csapatokban vonulnak szaporodni, adott helyeken elidőzve akár napokig. Akkor kell ott lenni… Na, de hol? Egyrészt nyilván nem adok pontos koordinátákat, ráadásul különböző méretű folyókon is másképp viselkednek.
Az alapvető kulcs tehát a hely és az idő. Ami azonos a nagy (Duna, Dráva) és a közepes (Rába) folyókon, hogy jellemzően a nagyobb gödrök, medencék, törések alatt és felett állomásoznak ilyenkor egy ideig. Nem benn a gödörben, hanem azok környékén, gyakran alig méteres vízben. Mutatják magukat, sokszor napközben is!
Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ebben az időszakban nem etetek. Nincs értelme, nem fog a csapat ráállni, inkább figyelek egy darabig az adott helyen. El fogja árulni magát… Ez adja a módszert is, a leghatékonyabb a fenekezés, de a boló is jó lehet. Rakóssal általában nehéz elérni sajnos ilyenkor. Én erős feder botokat használok, vékony fonott zsinórt, 30-as mono előke, minimum 2-es vastag húsú horog. Szigorúan végólmos megoldás.
A súly tekintetében két megoldás van. Van a helyben tartott (120-200 gramm), sodrás függvényében, illetve a görgetés alternatív változata ugyanazon a helyen 50 -80 grammal, az adott pályát végigkopogtatva. Általában az utóbbi a jobb most. Előke legalább 70 centi hosszú.
Természetesen a fényváltás és a teljes sötétség a legjobb időszak, akad napközben is, de hangsúlyozom, hogy a hely a legfontosabb! Többet ér tíz percet figyelni, mint akár egyetlen gombócot is dobni… (nyáron, ősz elején kell etetni!)
Csali nem bonyolult most. Favorit a vastag esőgiliszta, utána jön a sajt és biztos furcsa lesz, de a csemege kukorica is nagyon jó. Jók lehetnek bizonyos ízű waftersek is.
Giliszta általában kettő, néhány helyen tűzve. Sajt 1,5*2 centi kb, szilikon szálra fűzve. Csontit ilyenkor nem használok. (később annál többet) Gyakran dobok újat, figyelve, hogy hol fordulnak. Ha nincs kapás tíz percig, új dobás, vagy csali csere. Esetleg változtatok a módszeren (görgetés VS fix helyen).
Nekem az áradó víz a barátom. Sok nagy halat fogok olyankor. Nem kell félni tőle, eszik akkor is, sőt…
Hogyan állítsuk össze jól a szerelékünket?
A főzsinór minden esetben fonott legyen (0,14 mm), aminek számos előnye van a horgászat közben. (A fényképen technikai okok miatt monofil zsinór szerepel.)
1. A főzsinór végére kössünk egy véghurkot:
2. Hurkoljunk bele egy erős karabinert:
3. A szerelékünk most körülbelül így néz ki:
4. Kössünk fluor zsinórból egy legalább 70 centis előket. Egyik végén egyszerű véghurok, másik végén a kettes méretű horog. Zsinór minimum 0.30 mm. Arasznyira kössünk egy páternoszter hurkot:
5. A szerelék végén kettes méretű horgot kössünk fel:
6. Hurkoljuk bele a páternoszter fülbe az előkét. Értelemszerűen a karabinerbe kapcsoljuk a megfelelő méretű ólmot. A következő típusokat ajánlom: kanál, tallér alakú.
Véleményem szerint a leggyorsabban szerelhető, leghatékonyabb montázs. Nekem harminc éve ez van használatban…
Írta és fényképezte: Czirják Viktor