Horgászat
Halvédelem
Engedjétek meg, hogy a halvédelemről megosszam veletek azokat a gondolatokat, amik elsősorban számomra fontosak, de ha ti is olyan elvetemült harcsaimádók vagytok, mint én, bizonyára nektek is fontos lesz. Az utóbbi pár évben az internetnek köszönhetően erőteljesen gyarapodott a harcsahorgászok száma. A harcsás csoportoknak köszönhetően többet találkozunk azokkal a gyönyörű fogásokkal, amiket sikerül elejteni, akár véglegesen, akár rövid időre.
Én úgy gondolom, hogy nekünk harcsahorgászoknak, (mivel a horgászok közül nekünk van a legnehezebb dolgunk) az általunk kifogott halaknak kötelező, a neki kijáró tiszteletet és védelmet megadni. Igen, abban az esetben is, ha a hal konyhára kerül.
Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy a harcsával való tisztességes bánásmód és a hal védelme akkor kezdődik el, amikor a halat már a partra segítettük. Jó pár év alatt rájöttem arra és szerencsére nem csak én, hanem rengeteg sporttárs, tógazda és a Magyar Országos Horgász Szövetség is, hogy a halvédelem ott kezdődik, ahol a felszerelésünk véget ér. Ez pedig nem más, mint a horog. A hármashorgok fokozatos kivezetése, véleményem szerint, az egyik legjobb, legokosabb és leghalkímélőbb döntés. Sajnos, a magyar horgászok fejében, a hármashorog úgy van jelen, mivel három ága van, sokkal biztosabban akad. Azonban rengeteg horgász, rengeteg hal és tapasztalat alapján nyugodtan elmondható az, hogy egy megfelelően összeállított végszereléknél, az egyes horgok sokkal nagyobb százalékban, sokkal biztosabban akadnak és sokkal kíméletesebbek a halhoz.
Remélhetőleg fokozatosan azok a horgásztársak is belátják ezt a dolgot, akik megszállottjai a hármashorgok használatának. A legnagyobb hátránya, hogy a hármashorog úgy össze tudja varrni a hal száját, hogy az sem táplálkozni, sem a vízben lélegezni nem tud. Egyértelműen a hal pusztulásához vezethet, amennyiben esetlegesen a halban marad. Szerencsére ez annyira nem gyakori eset, viszont akadás szempontjából sokkal jobban roncsolja a hal száját.
A hal fárasztása
Hogy pontosan meg is értsétek, mire gondolok, egy kicsit kifejtem. A harcsa fárasztása, kifejezetten a nagyobb a halaké, intenzív, sok energiát, gyakorlatot és ügyességet igényel annak érdekében hogy a halat sikeresen partra tudjuk segíteni. A fárasztás, védelemben játszott szerepe pedig nem más, mint az, hogy a halnak a lehető legkevesebb esélyt adjuk meg arra, hogy befűzze magát az adóba, összetörje magát, magára tekerve a zsinórt sérüljön, túlfáradjon stb. stb… A fárasztás kétélű fegyver, mert bár látszatra durván bánunk a hallal (nevezzhetjük így is, de inkább nevezzük nevén a gyereket, hívjuk inkább fárasztási intenzitásnak, mintsem durvaságnak) elsősorban az ő érdekét szolgálja. A legnagyobb harcsák (és most itt a passzív harcsahorgászokról van szó) fárasztása sem tarthat tovább 25-30 percnél.
Biztosan vannak extrém helyzetek és helyek, ahol esetleg elhuzódhat de ez nem gyakori. Teljesen felesleges órákat fárasztgatni. Egyrészt olyan szinten lefáraszthatjuk a halat hogy a kimerültségtől akár el is pusztulhat, másrészt sokkal több esélyt adunk neki arra, hogy a fentebb említett dolgok közül valamelyiket megtegye: pl. leakadás vagy horog kiszakadása. Tehát a harcsa fárasztását kellő erővel, és megfelelő intenzitással kell végezni ahhoz, hogy a fárasztás eredményes legyen és a halvédelem megvalósuljon. Ezzel a ponttal szoros összefüggésben van a következő, hiszen ha a felszerelésünk nem megfelelő, az intenzív fárasztás nem kivitelezhető.
A felszerelés
Ez a pont is, mint a többi, ugyanúgy nem elhanyagolható dolog, mivel ez is azt a célt szolgálja, hogy a halunk minél gyorsabban, minél kevesebb sérüléssel partra jöjjön, majd eredményesen vissza is tudjuk engedni. Ha belegondolunk, egy nem megfelelő felszereléssel, legyen az bojlis, feeder vagy egy könnyebb pergető felszerelés, amelyik nem harcsára van optimalizálva, gyakorlatilag a fárasztás eredménye az elejétől a végéig kizárólagosan csak a szerencse kérdése. Senkinek sem jó, főleg a halnak nem, ha egy alkalmatlan felszerelést betépnek a szájába és hosszú, hosszú időn keresztül vonszolja magával mint egy koloncot. Egy rosszabb minőségű harcsázó végszerelék esetében fennakadhat valamin ami úgyszint a hal pusztulását okozhatja. Aki eredménnyel akar harcsázni, annak KÖTELEZŐ a tőle elvárható legjobb, harcsára alkalmas felszerelés, beszerzése. Ez nem minden esetben jelenti a drága felszerelést. A halban maradt szerelékek miatti fertőzésveszélyről ne is beszéljünk.
A hal kiemelése
A kisebb egyedeknél ez nem jelent problémát, hiszen a szájába nyúlva könnyűszerrel kiemelhetjük a horgot. A gond a nagyobbaknál kezdődik. Olyan testsúlyú egyedeket is fogunk szerencsére, amiket nem egyszerű partra segíteni, és kizárólagosan úgy lehet a matracra fektetni, hogy halat vagy behúzzuk a csónakba, vagy kihúzzuk a partra. Ez a húzás, mivel az életterétől eltérő környezetben történik, véleményem szerint mindenféleképpen valamilyen negatív hatással érinti halat. Próbáljuk ezt a hatást a lehető legminimálisabbra csökkenteni. A halat mindig az oldalán húzzuk és lehetőleg minden esetben tegyünk alá egy harcsamatracot, vagy erre alkalmas eszközt. A hal nyálkahártyájának vagy bőrének sérülése fertőzésveszélyes, ezért kerüljük a földön, füvön, de még a száraz harcsamatracon való húzgálást is. Ügyeljünk oda arra, hogy a kiemelés során ne a hasán vonszoljuk, hiszen a belső szerveinek megnyomása úgyszintén a pusztulásához vezethet.
A harcsamatrac
A harcsamatracot a fent leírt okok miatt használjuk. Nagyon sok boltban kapható, de barkácsolhatunk is. Ki miben hisz, mit szeret. A pokróc, takaró és hasonló jellegű dolgok természetesen mind alkalmatlanok, felejtsük el őket. Mindenképpen olyan anyagot keressünk, ami nem szívja el a vizet, felülete sima, csúszós. Vagy választhatjuk az egyszerűbb megoldást, elmegyünk a boltba és veszünk egyet. Ahhoz, hogy a matracra fektetett halat megszabadítsuk a horogtól, mindenképpen javaslom a fogó használatát. Az általunk használt horgok úgy mennek át a kezünkön mint a vajon. Nem játék.
Ha átmegy és a hal vergődni kezd, kiszakítja a kezünkből… Jobb ezt elkerülni. Apropó kezünk! Bár nem halvédelmi szempont, de elengedhetetlen a megfelelő kesztyű használata. Védjük azért magunkat is. És nem mellesleg egy jó kesztyű jól mutat a fényképen. Ide sorolom a sebfertőtlenítőt is. Én használom, biztosan jobb, mint a semmi. Kerüljük a földre, betonra, sárba letett halat. Nagyon kiábrándító egy paníros hal fényképe, a lógatott halért pedig én az engedélyt is elvenném. Bocsánat de igy gondolom. Ami megmarad egy hal után, az az emlék, a fotó és esetleg videó. Legyen olyan minőségű, hogy jó legyen később visszanézni.
A hallal való bánásmód a fotózás során
A harcsának diszkomfortos a szárazföld. A vízben teljesen máshogyan hat a gravitáció a testére, szerveire. Kerüljük a hal sokszori emelgetését, hasának nyomását, a hosszú idejű parton való tartását. A kisebb halaknál (olyan 10-15 kg-ig) nincs gond de nagyobb halak alsó állkapcsánál való emelését egyenesen ellenzem. Mekkora terhelést kap a hal porcos gerince, ha az állánál lógatjuk lefelé? Gyors fotó, videó, és hadd menjen dolgára. Én személy szerint a hal lepányvázását nem szeretem, mivel én halat nem viszek haza. Amennyiben mégis szükséges, akkor a nagyobb halak esetében, a sokak által használt szilikonos pányva a legjobb megoldás. Figyeljünk oda, hogy nyáron, amikor meleg a víz, hosszú pórázra tegyük, mert a túl meleg vízben könnyen feladhatja a harcot. Kicsi harcsákat nyugodtan tehetjük pontyzsákba, esetleg úszó mérlegelőbe. A lényeg, hogy ne törjük a halat. Ne tekerjük bele, ha nem fér.
Videót készítette: Horváth Róbert
Mérlegelés, mérés
Személy szerint kizárólag a hal hosszát mérem. Nem töröm a halat azzal, hogy mindenféle összetekert, bebugyolált pózban emelgetem. A hosszából hellyel közel meg lehet tippelni, mekkora súlyú. Már persze ha érdekel minket…… Versenyeken van ennek jelentősége, de szerencsére a harcsafogó versenyeket rendező tavak rendelkeznek megfelelő méretű soroglyával. A nagy halak mérését, ha kell, akkor kizárólag így…. Így leírva és olvasva soknak tűnhet, de higyjétek el, hogy a parton ez nem több mint pár perc… De kizárólag így tehetünk meg mindent annak érdekében, hogy a hal is biztonsággal elússzon és az emlék is élménnyé tudjon alakulni, amit egy szép fotóval is megtámogathatunk. Köszönöm, hogy rászántátok az időtöket és elolvastátok ezt a kis szösszenetet. Így csinálom én. Ha már senki nem védi a harcsákat (tisztelet a kivételnek) legalább mi védjük, ami nekünk fontos. Legyen ez a zárszó. A következő részben a horgászbotokról lesz szó.
Írta és fényképezte: Horváth Róbert
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre