Horgászat
Életem harcsája
Mikós Róbert élménybeszámolója:
Hol is kezdjem az én kis történetemet? Elsősorban szeretném kiemelni édesapámat, akinek sokat köszönhetek a harcsázás és annak trükkjei megismerésében! Ezt a harcsát, a Tisza egyik mellékágán fogtam, 2023 szeptemberében. Borongós idő volt, fújt a szél, enyhén csepergett is az eső. A botok már föl voltak készítve az esetleges nagyobb harcsa kifogására is.
Előtte fogtam én kisebbeket, de ekkorát még soha. Kinéztem magamnak egy helyet, egy bedőlt olajfás mellett. Ez tőlem elég messze volt, olyan 90-100 m-re. Ez bevontatásos szerelékkel eléggé nagy táv, mivel két bot zsinórját el is kell tudni juttatni odáig. Hát küzdöttem is vele kb. egy jó félóra hosszát, mire sikeresen be tudtam terelni a kárászt a kiszemelt helyre. Miután bejuttattam a fő szerelést, nem is kellett várnom sokat.
Egy órán belül fel is vágta a kapásjelzőt és csak úgy fütyült a bot. Gyorsan odaléptem, bevágtam. Egyből éreztem, ez nem lesz kicsi. Karikára görbült a bot és még a dobot is enyhén fogni kellett, hogy ne terheljem túl. Édesapám néhány hellyel arrébb ült, akinek egyből el kezdtem jelezni a zsebemben lévő kocsikulccsal. Nyomkodtam a zárás-nyitás gombot, az autó ezáltal elkezdett kettős indexelni. Édesapám megértette a segítségkérésemet és egyből jött a támogatásomra. Ha nem jött volna, egyedül nehezen boldogultam volna, hiszen rengeteg akadó van a part széleken, amit a harcsa már jól ismert. Egyből bele akart szaladni !
Ezt apám hárította a parton való ugrálással, dübörgéssel. Így a halat el tudtam fordítani a bedőlt faltól, akadóktól. Kb. egy jó egy-másfél óra küzdelem volt harcsa kifárasztása. Mivel magas parton horgásztam, a harcsa felfeküdt a víz tetejére. Így odahúztam a part széléhez és ketten óvatosan kiszedtük a vízből. Hát mondanom se kell, hogy amikor kikerült a partra és megláttam mekkora halat fogtam, elöntött a boldogság. Remegett a lábam, vert a víz, a testem szinte összes porcikája bizsergett. Meg is mértem gyorsan, milyen hosszú és hogy hány kg -os. Na, akkor lepődtem meg igazán, hiszen a harcsa 172cm volt, pontosan akkora, mint én magam vagyok!
A súlya 40,5 kg, ami persze nem érte el az én testtömegem, de mondhatjuk: kifogtam magamat a vízből.
Írta és fényképezte: Miklós Róbert
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel