Horgászat
RSD horgászat szeptember közepén
Hamar Sándor élménybeszámolója:
Hamar Sándor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén horgászott barátjával. Egy kapitális pontyot sikerült megakasztania. Élményeiről beszámolt lapunknak:
RSD horgászat szeptember közepén.
Az egész egy telefonhívással kezdődött még augusztus elején. Egyik gyerekkori barátom hívott, hogy mi lenne, ha szervezne egy több napos dunai horgászatot. Több se kellett, azonnal igent mondtam. Szép kis csapat kerekedett, végül hatan mentünk, közülük négyen horgásztunk.
Kicsit körülményes volt a szervezőnek olyan helyet találni, ahol ennyi horgász kényelmesen elfér egymás mellett. Végül Dömsödön, az Alsó-Dunapart utcában sikerült szállást találnunk, amihez járt egy kb. 20-30 méter széles stég. A horgászat időtartama 09.18-tól 09.22-re lett szervezve, de én csak 09.19-én reggel érkeztem. Horgászni viszont csak délután tudtam elkezdeni, mert voltak kisebb-nagyobb fennakadások. Az első, hogy kipakolás után vettem észre, hogy az elektromos kapásjelzőm rádiójában le van merülve elem. Szétszereltem és akkor láttam, hogy egy olyan típusú elem van benne, amit életem során akkor láttam először. Interneten rákerestem a típusára és a legközelebbi biztos hely, ahol lehetett ilyen elemet kapni, az Soroksáron a Mediamarkt volt.
Így hát a napközbeni csúcsforgalomban kb. 2 óra alatt jártam meg az oda-vissza utat. Visszaértem, kicseréltem az elemet és működött a kapásjelző rádió. Nagy volt az öröm, de nem tartott sokáig, mert az autóm távirányítója az istenért sem akart működni, ami azért nagy probléma, mert kulcslyuk hiányában csak távirányítóval lehet kinyitni és bezárni. Újabb stresszidőszak érkezett, mert a kocsi egy idő után bezárja magát, ha a kulcs nincs a közelben. Csak arra tudtam gondolni, hogy ebben is az elem merült le, ami teljesen agyrém volt abban a pillanatban.
Egy közeli boltban találtam is, de továbbra sem működött a távirányító. Nagy idegeskedések közepette visszamentem a szállásra, kerítettem egy 10-es villás kulcsot és egyik barátom javaslatára levettem az akksi sarut, majd visszaraktam… Rápróbáltam és nagy megkönnyebbülés volt, mikor gombnyomást követően hallottam kattanni a zárat. A sorozatos szívás után már reméltem, hogy nem jön közbe semmi és végre nyugodtan el tudom kezdeni a horgászatot, ami szerencsére így is lett. Csónakkal való etetést követően be is vettem a szerelékeim, amik a helyiek javaslatára, ólomsúly helyett, bordáskosár volt, tekintettel arra, hogy iszapos a mederfenék. Az egyikre 20mm-es magas szénhidráttartalmú mangó ízesítésű bojlit fűztem hajszálelőkére, méretben azonos vajsav/mézes pop-uppal kikönnyítve, míg a másikra 2 szem főtt kukoricát raktam, szintén pop-uppal kiegészítve.
Az utóbbival többszöri alkalommal, egymás után fogtam szebb méretű dévérkeszegeket és egy ezüst kárászt is. Mivel nem ők voltak a célhalak, úgy döntöttem, hogy a kukoricás szerelékemre is bojlit fűzök. A csaliváltást több órás csend követte… Megtörtént a fényváltás, eltűnt a nap és kb. 20 óra körül folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Egyből rohantam a bothoz, majd akasztást követően éreztem, hogy ez bizony nem az aprajából való lesz. Az első 15-20 másodpercben azon kívül, hogy az ég felé tartottam a botot (ami szinte teljesen derékszögbe állt), semmi mást nem tudtam csinálni, se húzni, se az orsót tekerni… Majd szép lassú, komótos mozgással elkezdett hol jobbra, hol balra mozogni.
A nagy tűzijáték akkor kezdődött, amikor parközeli töréshez érkezett, onnantól egy teljesen másfajta fárasztás vette kezdetét. Az orsó fékét azonnal gyengébbre kellett állítanom, hogy a hal hirtelen kirohanásait megfelelő módon tudjam kezelni. Egészen jó erőben volt, szépen megdolgoztatta a viszonylag erős felszerelésem, ami egy 3 méteres 3 librás Daiwa bojlis bot és egy 8000-es méretű Okuma orsóból állt. Az orsó 0,30mm-es monofil főzsinórral és szintén monofil 0,40 mm-es dobóelőkével volt ellátva. Kb. 10-15 perc izgalmas fárasztás után szákba tudtuk terelni és végre kezemben tarthattam életem legszebb halát. Nagy volt az öröm, mert telepített tavakból sem sikerült soha ekkorát fognom, ami jelen esetben 14 kilogrammot jelent. Így, hogy a Dunából tudtam ezt a szép pontyot horogra csalni, sokszoros volt az öröm és arra gondoltam, hogy megérte ezért a gyönyörű, utolsó pikkelyéig tökéletes, egészséges halért az egész napos szívás és a fennakadások sorozata.
Gyors fotó és szájfertőtlenítést követően azonnal visszahelyeztem életető elemébe, hogy még nagyobbra nőhessen.
Írta és fényképezte: Hamar Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel