Horgászat
RSD horgászat szeptember közepén
Hamar Sándor élménybeszámolója:
Hamar Sándor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén horgászott barátjával. Egy kapitális pontyot sikerült megakasztania. Élményeiről beszámolt lapunknak:
RSD horgászat szeptember közepén.
Az egész egy telefonhívással kezdődött még augusztus elején. Egyik gyerekkori barátom hívott, hogy mi lenne, ha szervezne egy több napos dunai horgászatot. Több se kellett, azonnal igent mondtam. Szép kis csapat kerekedett, végül hatan mentünk, közülük négyen horgásztunk.
Fotó: Hamar Sándor – AJN
Kicsit körülményes volt a szervezőnek olyan helyet találni, ahol ennyi horgász kényelmesen elfér egymás mellett. Végül Dömsödön, az Alsó-Dunapart utcában sikerült szállást találnunk, amihez járt egy kb. 20-30 méter széles stég. A horgászat időtartama 09.18-tól 09.22-re lett szervezve, de én csak 09.19-én reggel érkeztem. Horgászni viszont csak délután tudtam elkezdeni, mert voltak kisebb-nagyobb fennakadások. Az első, hogy kipakolás után vettem észre, hogy az elektromos kapásjelzőm rádiójában le van merülve elem. Szétszereltem és akkor láttam, hogy egy olyan típusú elem van benne, amit életem során akkor láttam először. Interneten rákerestem a típusára és a legközelebbi biztos hely, ahol lehetett ilyen elemet kapni, az Soroksáron a Mediamarkt volt.
Így hát a napközbeni csúcsforgalomban kb. 2 óra alatt jártam meg az oda-vissza utat. Visszaértem, kicseréltem az elemet és működött a kapásjelző rádió. Nagy volt az öröm, de nem tartott sokáig, mert az autóm távirányítója az istenért sem akart működni, ami azért nagy probléma, mert kulcslyuk hiányában csak távirányítóval lehet kinyitni és bezárni. Újabb stresszidőszak érkezett, mert a kocsi egy idő után bezárja magát, ha a kulcs nincs a közelben. Csak arra tudtam gondolni, hogy ebben is az elem merült le, ami teljesen agyrém volt abban a pillanatban.
Egy közeli boltban találtam is, de továbbra sem működött a távirányító. Nagy idegeskedések közepette visszamentem a szállásra, kerítettem egy 10-es villás kulcsot és egyik barátom javaslatára levettem az akksi sarut, majd visszaraktam… Rápróbáltam és nagy megkönnyebbülés volt, mikor gombnyomást követően hallottam kattanni a zárat. A sorozatos szívás után már reméltem, hogy nem jön közbe semmi és végre nyugodtan el tudom kezdeni a horgászatot, ami szerencsére így is lett. Csónakkal való etetést követően be is vettem a szerelékeim, amik a helyiek javaslatára, ólomsúly helyett, bordáskosár volt, tekintettel arra, hogy iszapos a mederfenék. Az egyikre 20mm-es magas szénhidráttartalmú mangó ízesítésű bojlit fűztem hajszálelőkére, méretben azonos vajsav/mézes pop-uppal kikönnyítve, míg a másikra 2 szem főtt kukoricát raktam, szintén pop-uppal kiegészítve.
Az utóbbival többszöri alkalommal, egymás után fogtam szebb méretű dévérkeszegeket és egy ezüst kárászt is. Mivel nem ők voltak a célhalak, úgy döntöttem, hogy a kukoricás szerelékemre is bojlit fűzök. A csaliváltást több órás csend követte… Megtörtént a fényváltás, eltűnt a nap és kb. 20 óra körül folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Egyből rohantam a bothoz, majd akasztást követően éreztem, hogy ez bizony nem az aprajából való lesz. Az első 15-20 másodpercben azon kívül, hogy az ég felé tartottam a botot (ami szinte teljesen derékszögbe állt), semmi mást nem tudtam csinálni, se húzni, se az orsót tekerni… Majd szép lassú, komótos mozgással elkezdett hol jobbra, hol balra mozogni.
Fotó: Hamar Sándor – AJN
A nagy tűzijáték akkor kezdődött, amikor parközeli töréshez érkezett, onnantól egy teljesen másfajta fárasztás vette kezdetét. Az orsó fékét azonnal gyengébbre kellett állítanom, hogy a hal hirtelen kirohanásait megfelelő módon tudjam kezelni. Egészen jó erőben volt, szépen megdolgoztatta a viszonylag erős felszerelésem, ami egy 3 méteres 3 librás Daiwa bojlis bot és egy 8000-es méretű Okuma orsóból állt. Az orsó 0,30mm-es monofil főzsinórral és szintén monofil 0,40 mm-es dobóelőkével volt ellátva. Kb. 10-15 perc izgalmas fárasztás után szákba tudtuk terelni és végre kezemben tarthattam életem legszebb halát. Nagy volt az öröm, mert telepített tavakból sem sikerült soha ekkorát fognom, ami jelen esetben 14 kilogrammot jelent. Így, hogy a Dunából tudtam ezt a szép pontyot horogra csalni, sokszoros volt az öröm és arra gondoltam, hogy megérte ezért a gyönyörű, utolsó pikkelyéig tökéletes, egészséges halért az egész napos szívás és a fennakadások sorozata.
Gyors fotó és szájfertőtlenítést követően azonnal visszahelyeztem életető elemébe, hogy még nagyobbra nőhessen.
Írta és fényképezte: Hamar Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
Fotó: Bagó Róbert – AJN
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
Fotó: Bagó Róbert – AJN
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
