Gulyás László és Táncos Roland a Balatonon horgásztak június elején. Élményeikről beszámoltak lapunknak:

Történetünk egy nyár eleji baráti nyaralással kezdődött. Június 10-én reggel indultunk útnak egy balatonfüredi apartmanba családommal, gyermekkori barátommal és természetesen az ő családja is velünk tartott.

Fotó: Gulyás László – AJN

Szinte már két héttel előtte lehetett tudni, hogy az időjárás nem kedvez a családi programoknak, ezért úgy döntöttünk, hogy a botokat semmiképpen nem hagyjuk otthon. Amíg a csajok és a gyerekek otthon traccspartiznak és játszanak, mi hajnalban kiugrunk egy nap a “tihanyi gödrösre” és megpróbálunk süllőkre vadászni. De ezt meg kellett alapoznunk, nem szeretünk úgy kiérni a horgászhelyünkre, hogy nincs csalihalunk. Első nap, egy kirándulás végeztével, úgy döntöttünk, hogy megállunk Alsóörsön kishalazni. A Vitorlás Pizzéria mellett folyik egy kis befolyó a Balatonba, úgy gondoltuk, ez lesz mi helyünk. Sajnos egy dologról mindkettőnk megfeledkezett, nem hoztuk magunkkal vödröt… Jött az ötlet vérbeli vendéglátósként, kérek egy tejfölös vödröt a pizzériából 😂 szokták mondani, a magyar ember leleményes😀 Szerencsére a vendéglátóegység nagyon jól fogadta kérésem és tudtak is segíteni. Ezután lesétáltunk a partra, ahol többen is horgásztak dobós fenekező készséggel. Mi két spiccbotot vittünk magunkkal, némi etetőanyagot és csontit. Öt perccel a horgászat megkezdése után már tudtuk, hogy szerencsés horgásztunk lesz. Közvetlenül a befolyó torkolatánál próbáltunk horgaszni, a parttól kb egy méterre. Rengeteg sügeret, küszt, gébet és még tenyeres méretű keszegeket is sikerült fognunk, természetesen a sügereket és a keszegeket visszaengedtük. A sikeres horgászat után visszaindultunk a szállásunkra, a bezsebelt csalihalainkkal együtt.

Fotó: Gulyás László – AJN

Mivel másnapra már rosszabb időt jósoltak, azért reménykedtünk benne, hogy nem fog szakadni az eső. Gyorsan el is jött a reggel, jómagam keltem fel először, izgatottan várva, mit fog szólni a horgásztársam a borongós, szeles reggelhez. Hála istennek őt sem tántorította a helyzet, gyors öltözködés, készülődés után már útra is keltünk Tihany felé. A parton autózva a tihanyi horgászbeugrók mellett, nem sokat gondolkoztunk, egy korábban már általam és párom által horgászott helyet választottam, ami ezúttal sikeresebb lett, mint azt először gondoltam. A horgászhely bal oldalán, a vízben, egy nádas helyezkedett el. Én erre az oldalra tettem ki először a bottartóimat, gondolva arra, hogy az egyik botommal a nád tövében próbálok szeremcsét. A másikkal pedig középtájt. Roland barátom természetes szintén középre és értelemszerűen jobbra dobált.

Fotó: Gulyás László – AJN

Próbálkoztunk többféle fenekezős módszerrel is, mint pl. a sima, egyszerű hurokból kötött szerelék vagy búvárúszós módszerrel is.

Mivel nagy volt a szembeszél, így a hullámok szinte teljesen feltörtek a kőgát tetejéig, sokszor még mi is kaptunk belőle. Laposan induló horgászatunk közben volt időm szemrevételezni, hogy a hullámok a küszöket teljesen kisodorták a kövek közé, gyakorlatilag egy szákkal lehetett volna meríteni belőlük.

Eközben a társam kapásjelzője csattanásig emelkedett egy laza beakasztás után, meg is lett az első szép süllőnk, majd a második is őt illette. Ezután jött az a kapás a búvárúszós botomon, ami szintén a karika csattanásával járt, de ez más volt mint a legelső. Mire odaléptem, már indult a fék. Akasztás után már éreztem, hogy megvagyok, majd egyszer csak mintha leakadtam volna. Majd újra megindult. Erőteljes rángatást éreztem, pár perc fárasztás után jött a meglepetés: egy “balatoni angolna”.

Fotó: Gulyás László – AJN

Aki már találkozott vele a horgászata során, az biztos tudja, hogy egy angolna megszákolása vicces dolog tud lenni, ha ügyetlenkedsz. Szerencsénkre mi ketten voltunk, de még ígyis megizzasztott bennünket.🙂

Írta és fényképezte: Gulyás László

Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hamar Sándor a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén horgászott barátjával. Egy kapitális pontyot sikerült megakasztania. Élményeiről beszámolt lapunknak:

RSD horgászat szeptember közepén.

Az egész egy telefonhívással kezdődött még augusztus elején. Egyik gyerekkori barátom hívott, hogy mi lenne, ha szervezne egy több napos dunai horgászatot. Több se kellett, azonnal igent mondtam. Szép kis csapat kerekedett, végül hatan mentünk, közülük négyen horgásztunk.

Fotó: Hamar Sándor – AJN

Kicsit körülményes volt a szervezőnek olyan helyet találni, ahol ennyi horgász kényelmesen elfér egymás mellett. Végül Dömsödön, az Alsó-Dunapart utcában sikerült szállást találnunk, amihez járt egy kb. 20-30 méter széles stég. A horgászat időtartama 09.18-tól 09.22-re lett szervezve, de én csak 09.19-én reggel érkeztem. Horgászni viszont csak délután tudtam elkezdeni, mert voltak kisebb-nagyobb fennakadások. Az első, hogy kipakolás után vettem észre, hogy az elektromos kapásjelzőm rádiójában le van merülve elem. Szétszereltem és akkor láttam, hogy egy olyan típusú elem van benne, amit életem során akkor láttam először. Interneten rákerestem a típusára és a legközelebbi biztos hely, ahol lehetett ilyen elemet kapni, az Soroksáron a Mediamarkt volt.

Így hát a napközbeni csúcsforgalomban kb. 2 óra alatt jártam meg az oda-vissza utat. Visszaértem, kicseréltem az elemet és működött a kapásjelző rádió. Nagy volt az öröm, de nem tartott sokáig, mert az autóm távirányítója az istenért sem akart működni, ami azért nagy probléma, mert kulcslyuk hiányában csak távirányítóval lehet kinyitni és bezárni. Újabb stresszidőszak érkezett, mert a kocsi egy idő után bezárja magát, ha a kulcs nincs a közelben. Csak arra tudtam gondolni, hogy ebben is az elem merült le, ami teljesen agyrém volt abban a pillanatban.

Egy közeli boltban találtam is, de továbbra sem működött a távirányító. Nagy idegeskedések közepette visszamentem a szállásra, kerítettem egy 10-es villás kulcsot és egyik barátom javaslatára levettem az akksi sarut, majd visszaraktam… Rápróbáltam és nagy megkönnyebbülés volt, mikor gombnyomást követően hallottam kattanni a zárat. A sorozatos szívás után már reméltem, hogy nem jön közbe semmi és végre nyugodtan el tudom kezdeni a horgászatot, ami szerencsére így is lett. Csónakkal való etetést követően be is vettem a szerelékeim, amik a helyiek javaslatára, ólomsúly helyett, bordáskosár volt, tekintettel arra, hogy iszapos a mederfenék. Az egyikre 20mm-es magas szénhidráttartalmú mangó ízesítésű bojlit fűztem hajszálelőkére, méretben azonos vajsav/mézes pop-uppal kikönnyítve, míg a másikra 2 szem főtt kukoricát raktam, szintén pop-uppal kiegészítve.

Az utóbbival többszöri alkalommal, egymás után fogtam szebb méretű dévérkeszegeket és egy ezüst kárászt is. Mivel nem ők voltak a célhalak, úgy döntöttem, hogy a kukoricás szerelékemre is bojlit fűzök. A csaliváltást több órás csend követte… Megtörtént a fényváltás, eltűnt a nap és kb. 20 óra körül folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Egyből rohantam a bothoz, majd akasztást követően éreztem, hogy ez bizony nem az aprajából való lesz. Az első 15-20 másodpercben azon kívül, hogy az ég felé tartottam a botot (ami szinte teljesen derékszögbe állt), semmi mást nem tudtam csinálni, se húzni, se az orsót tekerni… Majd szép lassú, komótos mozgással elkezdett hol jobbra, hol balra mozogni.

Fotó: Hamar Sándor – AJN

A nagy tűzijáték akkor kezdődött, amikor parközeli töréshez érkezett, onnantól egy teljesen másfajta fárasztás vette kezdetét. Az orsó fékét azonnal gyengébbre kellett állítanom, hogy a hal hirtelen kirohanásait megfelelő módon tudjam kezelni. Egészen jó erőben volt, szépen megdolgoztatta a viszonylag erős felszerelésem, ami egy 3 méteres 3 librás Daiwa bojlis bot és egy 8000-es méretű Okuma orsóból állt. Az orsó 0,30mm-es monofil főzsinórral és szintén monofil 0,40 mm-es dobóelőkével volt ellátva. Kb. 10-15 perc izgalmas fárasztás után szákba tudtuk terelni és végre kezemben tarthattam életem legszebb halát. Nagy volt az öröm, mert telepített tavakból sem sikerült soha ekkorát fognom, ami jelen esetben 14 kilogrammot jelent. Így, hogy a Dunából tudtam ezt a szép pontyot horogra csalni, sokszoros volt az öröm és arra gondoltam, hogy megérte ezért a gyönyörű, utolsó pikkelyéig tökéletes, egészséges halért az egész napos szívás és a fennakadások sorozata.

Gyors fotó és szájfertőtlenítést követően azonnal visszahelyeztem életető elemébe, hogy még nagyobbra nőhessen.

Írta és fényképezte: Hamar Sándor

Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a rendelkezésre álló információk, valamint a laboratóriumi vizsgálatok alapján nem javasolja a Sajóból kifogott halak fogyasztását. Akut kockázat nem áll fenn, valamint a határértékkel szabályozott toxikus nehézfémek esetében is negatívak az eredmények. A vizsgált halakban kimutatott arzéntartalom miatt azonban indokolt az elővigyázatosság.

Fotó: NÉBIH

Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület hívta fel a Nébih figyelmét azon közösségi média hírre, amely szerint a szlovák hatóság arzénszennyezettség miatt megtiltotta a Sajóból kifogott halak fogyasztását. A Nébih haladéktalanul felvette a kapcsolat a szlovák élelmiszer-ellenőrzésért felelős hatósággal, majd mintát vett a Sajó határhoz közeli részéből származó növényevő és ragadozó halakból toxikus nehézfémek jelenlétének vizsgálata céljából.

A laboratóriumi mérések határértékkel szabályozott toxikus nehézfémet (ólmot, higanyt, kadmiumot) nem mutattak ki a kifogott halakból. Az Európai Unióban arzénszennyezettségre vonatkozó határérték halak esetében jelenleg nincs. Egyeztetési szakaszban van egy rendelettervezet, amely az édesvízi halakra is megállapítana arzénra vonatkozó maximális szintet, érvényes jogi alap hiányában azonban a hatósági minták jelenleg nem minősíthetőek. A Sajóból kifogott halak esetében ugyanakkor elmondható, hogy az idősebb, növényevő egyedekben mért arzéntartalom meghaladta a tervezet szerinti határértéket. A fiatalabb, ragadozó halak mintái határértékhez közeli, vagy azt kismértékben meghaladó arzénmennyiséget tartalmaztak.

A rendelkezésre álló információk és vizsgálati eredmények alapján a Nébih nem javasolja a Sajóból kifogott halak elfogyasztását. Kiemelendő, hogy a halhús nem tartalmaz olyan mennyiségű arzént, ami akut mérgezést okozna! Az arzén kis koncentrációban, de hosszan tartó bevitele azonban már egészségügyi kockázattal járhat, ezért indokolt újabb értesítésig mellőzni a Sajó halállományának étkezési célú felhasználását.
A Nébih a továbbiakban is figyelemmel kíséri a nemzetközi és hazai eseményeket és folytatja érdemi változás esetén megismétli a vizsgálatokat.

Az arzén jelenléte a mindennapokban
A környezetben való általános elterjedtsége miatt az arzén igen kis mennyiségben mindenkinek a szervezetébe bekerül. A terhelés mértéke elsősorban a táplálkozási szokásokkal függ össze. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) adatbázisa szerint a gabona alapú termékek, a rizs és rizsalapú termékek, a tej és a tejtermékek, valamint az ivóvíz teszik ki az európai fogyasztók szervetlen arzén bevitelének nagy részét. A hazai adatok azt mutatják, hogy összességében az arzén bevitel nem jelent kockázatot a fogyasztókra. Az arzén forrása Magyarországon az ivóvíz, azonban a vízkezelésnek köszönhetően a kifogásolt ivóvíz aránya jelentősen lecsökkent, határérték túllépése esetén az ivóvíz nem fogyasztható. A Nébih ellenőrzései során egyéb minták esetében nem fordult elő arzén miatt kifogásolt termék.

Forrás: NÉBIH