Szakértői becslések szerint Magyarország az évi 500-600 ezer tonna importált, GMO-eredetű szója egyharmadát tudná biztosítani a hazai, nem génmódosított termelésből. A magyar szója termőterületeinek korábbi években tapasztalt növekedését az utóbbi két-három évben csökkenés követte. Ha sikerül is növelni a termésátlagot, a külföldinél jóval alacsonyabb hazai árak miatt a megtermelt többletmennyiség nem itthon kerül felhasználásra. A GMO-mentes magyar szóját a gazdák az itthoni ár akár kétszereséért, elsősorban Ausztriában értékesítik. Takarmányként nagyrészt az importból származó, genetikailag módosított szóját használjuk – mondta Fári Miklós Gábor, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) egyetemi tanára.
A növény világpiaci ára, valamint a kiszámíthatatlan export miatt azonban mára egyre sürgetőbbé vált más alternatív fehérjeforrások bevonása.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) kutatói közreműködésévével megvalósuló Proteomill elnevezésű projekt célja a lucerna zöld biomasszájából 15-55 százalékos fehérjetartalmú takarmánykoncentrátum (LPC) kifejlesztése. Emellett egy olyan teljesen magyar innovációnak tekinthető üzem- és agrotechnika létrehozása is a cél, amely tápalapanyagokat, ipari rostot és egyéb értékesíthető termékeket állít elő – jelentette ki Fári Miklós Gábor.
A legideálisabb, nem mag eredetű alternatív növényi fehérjeforrás hazánkban továbbra is a lucerna, amely kiválóan tolerálja a klímát, évente többször betakarítható, és öntözéssel nagyon magas termésátlag érhető el. A Debreceni Egyetemen négy kutatócsoport folytat sokrétű vizsgálatot a növény melléktermékeinek további hasznosítására.
Az évtizedek óta zajló kutatások 2017-ben új lendületet kaptak, amikor a szója világpiaci ára a háromszorosára nőtt. Az egyetemen három éve folyó projektben a 2004 óta a Tedej Agrártermelő és Szolgáltató Zrt területén működtetett kísérleti üzem mellé egy ötszáz hektár lucerna feldolgozására alkalmas új kísérleti, demonstrációs üzemet építettünk fel. A telepen napi több tonna szójafehérjével egyenértékű levélfehérje koncentrátumot tudnak előállítani. A termelésben kiemelt célunk, hogy ne keletkezzen hulladék, az előállított mezőgazdasági melléktermékek mindegyike önálló, minősített agrárproduktum legyen – hangsúlyozta a szakember.
Az üzemben a zöld lé, a „lucernatej” kiválasztása után a keletkező rostanyagot takarmányipari célokra is használják, készíthető belőle pellet, vagy lucernaliszt, vagy éppen emberi fogyasztásra alkalmas táplálékkiegészítő.
A fehérje kivonása után megmaradt bioaktív anyagokban gazdag növényi levet (un. barnalé) innovatív biotechnológiai eljárásunknak köszönhetően egyebek mellett tartósítani tudjuk. Ez a fermentált bio-juice egy egyedülálló biostimulátor anyag, szerves tápoldat, amely nagyon keresett a mezőgazdasági piacon. Hatékonyságát mutatja, hogy 1 liter tápoldatot 100 liter vízben oldva hasznosítható biológiai (öko) növénytápoldatként – mutatott rá a szakember.
A MÉK egyetemi tanára szerint az alternatív növényi fehérjekutatás túlmutat a mezőgazdasági felhasználáson, az állattenyésztés és a növénytermesztés területén, egyebek mellett érinti az élelmiszeripart és a vegyipart is.
A termelési folyamatban olyan nagy hozzáadott értékű hasznos anyagok is kinyerhetők a fehérjementes léből, mint a politejsav (PLA), amely a lebomló műanyag egyik alapanyaga – sorolta Fári Miklós Gábor.
A „barnalé” kiváló alapanyaga lehet továbbá a műhúst is szolgáltató teljes értékű biotechnológiai eredetű fehérjének. Ez már a zártrendszerű fehérje előállítás csírája. Tehát az állattenyésztéstől függetlenítve hozhatunk létre fehérjét az emberek számára. Ez a XXI. század ipara. A DE innovatív ökoszisztémájának köszönhetően ezért is keressük folyamatosan a partnereket a projekthez. Az alternatív fehérje kutatása csak a kezdet volt – véli a professzor.
A termelési hatékonyság növelése érdekében a Proteomill projekt része a lucerna mellett új szójafajták nemesítése is.
Az elsősorban Dél-Amerikából érkező szója fehérjetartama magasabb, mint a hazai termés. Kémiai összetételét tekintve azonban az extrudált szójadara olyan anyagokat is tartalmaz, amelyet az állatok egy része nem tolerál, ezért a szója hazai termelését új útra terelheti a kutatásunk. A nemesítéseknek köszönhetően, a régi, úgynevezett zöldtakarmány szójafajták visszahozásával és levélfehérjévé történő feldolgozásával az import, mag eredetű GMO szójától való függés tovább csökkenthető – fejtette ki Fári Miklós Gábor.
Molekuláris nemesítéssel is támogatott célfajták bevezetésével a DE kutatói által fejlesztett technológia 100-500 hektáron gazdaságossá válik.
A tervek szerint a tedeji kísérleti üzemben a világpiaci árnál 10-20 százalékkal olcsóbban állítható elő a takarmányfehérje koncentrátum. Az országos bevezetéshez szükséges tanácsadói hálózat és célzott támogatások mellett tíz év múlva akár több tucat, a DE MÉK és a Tedje Zrt. által kidolgozott technológiát alkalmazó levélfehérje zöld biofinomító üzem jöhet létre. A felvázolt termelési sebességgel kiválthatunk hazánk szójafehérje igényének 50 százalékával egyenértékű szójaimportot. A projekt nagy hatással lehet a hazai és a nemzetközi növénytermesztés-állattenyésztés zöldítésére, fenntarthatóságára, jövedelmezőségére, és alternatívát nyújthat a globális fehérjehiányra – mondta Fári Miklós Gábor, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar egyetemi tanára.
A kutatás a GINOP-2.2.1-15-2017-00051 azonosítási számú: „Proteomill- lucerna alapú fehérjetermékeket előállító termesztési és feldolgozási technológia, valamint mintaüzem kialakítása” elnevezésű projekt keretében valósul meg.
Forrás: Debreceni Egyetem
