Mezőgazdaság
Gyorsan rendezhető az osztatlan közös földtulajdon problémája
Közel harminc év után részben elkezdődött januártól az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületeken a hatékony birtokrendezés. Nagy István agrárminiszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban kiemelte: a korábbi kísérletekkel ellentétben a törvény gyors rendezést kínál, és rugalmasan viszonyul a felek akaratához.
Hosszú idő után egy komplett törvénycsomag hivatott megkönnyíteni az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését. Korábban is próbálkozott már a rendezéssel a kormány, kevés eredménnyel. Mi változott?
A kormány valóban tett már kísérletet az osztatlan közös tulajdonú földbirtokok rendezésére. A 2012-es szabályokkal az volt a probléma, hogy nagyon hosszú ideig tartott lefolytatni az eljárást, akár ötszáz napig is elhúzódhatott egy-egy eset. Az új, januártól hatályos törvény gyors eljárást kínál, amely akár kilencven nap alatt lefolytatható. A jogalkotásnál a gyors eljárás mellett az volt az Agrárminisztérium célja, hogy minél rugalmasabb szabályozással tegye lehetővé a felek akarata szerinti birtokrendezést.
Milyen lehetőségeket kínál a törvény a területrendezésre?
Háromféleképpen rendeződhet az osztatlan közös tulajdon. A kis parcellák esetében a tulajdonostársak kötelező kivásárlásával, a felek egyezsége szerinti megosztással, idővel pedig kisajátítás útján. Január óta a kivásárlással kapcsolatos eljárásokat lehet elindítani, ebben az esetben egy tulajdonosé lehet a terület.
Annak jár elsőbbség, aki jelenleg is gazdálkodik a kérdéses területen.
A második típusú, a felek megállapodásához kapcsolódó megosztási eljárást eredetileg januártól lehetett volna kérelmezni, de a járvány miatt egyelőre nem fogadják be a földhivatalok ezeket a kezdeményezéseket. Ennek oka, hogy rengeteg az érintett, és az ő személyes jelenlétük nélkül nem folytatható le az eljárás. A harmadik típusú eljárásra, a kisajátításra most még nincs lehetőség. Feltétele, hogy legalább két éven keresztül meghiúsuljon több birtokrendezési kezdeményezés, és legalább száz tulajdonosa legyen az adott birtoknak.
Távol tarthatók a rendezéstől a spekulánsok?
Teljes mértékben kizárt, hogy valaki spekulációs céllal szerezzen területet. Azok vehetnek részt a birtokrendezéssel kapcsolatos döntésekben, akik legalább három éve tulajdonosok.
Több kritika is érte a megosztási törvényt, elsősorban azért, mert nem a helyben lakókat részesíti előnyben, hanem azokat, akik a területet művelik. Van ellentmondás?
Nincs. Életszerűtlen lenne, ha az a tulajdonos, aki akár több évtizede gazdálkodik, azzal szembesülne a várva várt birtokrendezést követően, hogy egy helyben lakó igényt tart a területre.
A területet művelők elsőbbsége nem megy szembe a földforgalmi törvénnyel, mivel ha el akarja adni, akkor a helyi gazdák elővásárlási joga érvényesül.
Fontos, hogy a birtokviszonyok rendezése nem érinti a haszonbérletet, vagyis a bérlők az új viszonyok mellett is az eredeti szerződésben foglalt határidőig gazdálkodhatnak a területen, és a szerződésben foglaltak szerint mondhatja csak fel a jogviszonyt az új tulajdonos is.
Kötelező megszüntetni az osztatlan közös földterületeket?
Ha a tulajdonosok nem szeretnék, nem kell lefolytatni megosztási eljárást. Bárki kezdeményezheti a hivatalos procedúrát, de ha a kezdeményező akarata ellentétes a többség akaratával, nem lehet megváltoztatni a birtokviszonyokat.
Mekkora területet érint az osztatlan közös tulajdon, és miért elemi érdek a rendezés?
Óriási területet érint, 2–2,5 millió hektárt, több mint egymillió ingatlant. Évente mintegy tízmilliárd forintot emészt fel ennek a hatalmas területnek a rendezetlen tulajdonviszonya.
A rendszerváltást követő kárpótlás hibái, a hiányos nyilvántartások és az öröklés miatt gyakorlatilag minden harmadik magyarnak, közel hárommillió embernek van valamekkora földtulajdoni hányada, sokan ráadásul nem is tudnak róla.
Akik tudnak róla, azok közül sokan nem gazdálkodnak, de ragaszkodnak a földjükhöz, és nem veszik figyelembe, hogy a földdel járó kötelezettségeket is viselniük kell. További probléma, hogy egy adott tulajdonosnak akár az ország különböző részén több, önmagában értékelhetetlen méretű tulajdona is van, egészségtelen, mozaikos birtokszerkezetben.
Egészen szélsőséges példákra is fény derült. Említene néhányat?
Találtunk önálló ingatlanként bejegyezve egy nyolc négyzetméteres, tehát egy félszoba méretével megegyező legelőt, amelynek két tulajdonosa is van. Nyilván van tartva olyan, egy hektárnál is kisebb szántó, amelynek több mint ezer tulajdonosa van. Gyakori, hogy művelésre már önmagában is alkalmatlan méretű területekre több száz vagy akár ezer tulajdonos is be van jegyezve.
A kárpótlás az 1990-es évek elejétől zajlott. Hogyan fordulhatott elő, hogy mára ennyire kaotikussá váltak a birtokviszonyok? Kik felelnek ezért?
Ma már látható, hogy hiba volt a rendszerváltás előtt megalakult szövetkezetekre bízni az egykori területeik felosztását és a jogosultaknak való kiadást, mivel ellenérdekeltek voltak.
Elterjedt gyakorlat volt az egykori téeszvezetőktől, a napjainkban is hangjukat hallató agrárbáróktól, hogy elszórt, kis területeket jelöltek ki kiosztásra, így sokan nem tudtak egybefüggő területekre szert tenni a kárpótlási jegyekkel vagy részarány-jogosultságukkal.
Emögött a birtokelaprózó gyakorlat mögött az a szándék húzódott, hogy az új tulajdonosok ne tudjanak egészséges méretű, önálló gazdaságokat kialakítani,
így kényszerűen, sokszor jóval a piaci ár alatt bérbe adják ezeket a földeket a téeszek helyén megalakuló, az egykori vezetőkkel tovább működő cégeknek. Nem véletlen tehát, hogy a baloldali kormányoknak eszük ágában sem volt megoldást találniuk az osztatlan közös területek rendezésére.
A földtörvénynek köszönhetően ezek a vállalkozások nem vehetik meg ezeket a földterületeket, mivel jogi személy nem, csak magánszemély vásárolhat földet Magyarországon.
Milyen általános szabályai vannak az eljárásnak?
Az a célunk, hogy a birtokrendezéssel kizárólag egészséges méretű, gazdaságosan művelhető parcellákat lehessen kialakítani.
Ezért döntöttünk arról a szabályról, hogy a tulajdon rendezése során önálló ingatlanként, tehát önálló helyrajzi számon szántóföldnél legalább egyhektáros, ültetvényeknél legalább 0,3 hektáros, zártkerteknél pedig legalább ezerötszáz négyzetméteres parcellákat lehet csak kialakítani. A tulajdonosok csak ezeknek a területi minimumelvárásoknak megfelelően oszthatják fel a területet. Alapvető rendelkezés, hogy bármelyik tulajdonos kezdeményezheti a terület megosztását, függetlenül attól, mekkora hányada van.
Minden tulajdonostársat megillet az ellentételezés még akkor is, ha a földhivatal megkeresésére sem jelentkezik, vagy holléte ismeretlen.
A tulajdonosok, lehetséges örökösök felkutatása vagy adott esetben egy hagyatéki eljárás lefolytatása nem hátráltatja a birtokrendezést?
Nem. Az eljárás kezdetén minden tulajdonostársat értesítenie kell a kezdeményezőnek. Az elektronikus nyilvántartásoknak köszönhetően már lekövethető a lakcímváltozás is. Abban az esetben sem akad el az eljárás, ha nem jelentkezik a tulajdonos, nem vette át a levelet, vagy nincs hova postázni az értesítést például azért, mert külföldön él. A törvény nem köti ki, hogy a megosztáshoz a tulajdonosok egyhangú döntése szükséges, sőt kimondja, hogy tulajdoni hányad szerint a tulajdonosok felének plusz egy főnek, vagyis az egyszerű többségnek a döntése elegendő.
Mi történik abban az esetben, ha a tulajdonos nem kapta meg az értesítést az eljárás kezdetén, de – ha másért nem, azért, hogy ellentételezést kapjon a tulajdonáért – részt kíván venni a rendezésben?
Ha egy tulajdonos külföldön él, de pontos elérhetősége nem ismert, így nem értesült az eljárásról, ám menet közben tudomást szerez a hivatalos rendezésről, bármikor bekapcsolódhat. Ha ez nem történik meg, akkor is felosztható a terület a többség egyezsége szerint, illetve egy tulajdonos birtokába kerülhet. A nem elérhető tulajdonos ebben az esetben természetesen jogosult a tulajdoni hányadának megfelelő területre, vagy ha az nem éri el az említett minimális területnagyságot, akkor pénzbeli ellentételezésre, amely tizenöt évre bírósági letétbe kerül.
Az ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonosoknak tehát tizenöt évük van az értékbecslés során megállapított ellenérték felvételére.
Az eljárás alatt előkerülő örökösök pedig hagyatéki eljárásban juthatnak hozzá tulajdonukhoz. Ha nincs megállapodás a felek között a területrész értékéről, akkor értékbecslőt lehet igénybe venni, és az értékbecslés során megállapítottak az irányadó árak.
Ha feltételezhető, hogy már nem él a tulajdonos, akkor a földhivatal felkutatja a lehetséges örökösöket, minden esetben elrendel hagyatéki eljárást?
Erre sincs szükség. A tulajdonostársaknak a földhivatali nyilvántartás szerinti címére kell kiküldeni az értesítést, de ha az ott szereplő cím rossz, vagy nem veszik át a küldeményt, akkor a törvény szerint az értesítést teljesítettnek kell tekinteni. Elhunyt tulajdonostárs esetében az örökösök felkutatására, hagyatéki eljárás lefolytatására a törvény nem kötelezi a részt vevő feleket. Természetesen, ha előkerülnek az örökösök, őket is megilleti a tulajdonrész megszerzésének lehetősége vagy annak ellenértéke.
Forrás: Magyar Nemzet
Mezőgazdaság
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták
Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.
Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.
Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.
Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.
Mezőgazdaság
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése
A hazai gyümölcsfaiskolákban elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felhívja a figyelmet arra, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Ahhoz azonban, hogy az elültetett növény életképes maradjon, érdemes betartani a szakszerű faültetés szabályait is.
A kertészet, vagyis a kertészeti termesztés legspeciálisabb, a legtöbb felkészültséget és főleg a legnagyobb előre gondolkodást igénylő ágazata a faiskolai termesztés. A faiskolai ültetési anyagok előállítása két, három, de akár 4 évet is igénybe vehet fajtól, illetve technológiától függően. Az üzemi gyümölcsültetvények, de döntően a házikertek ültetési anyaga is gyümölcsfaiskolából származik. A gyümölcsfaiskolák jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen gyümölcskínálattal találkozhatnak a fogyasztók idehaza. Feladatuk sokrétű: nemesítőkkel állandó, naprakész kapcsolatot kell tartani, keresni kell az újdonságokat, a betegségeknek részben ellenálló, és a hazai klímában megbízhatóan termő fajtákat. A megfelelő fajtákból érési sorra van szükség. Szükséges a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak ismerete, ami alapján az adott fajta egyáltalán ajánlható telepítésre.
A kitermelés előtt a leveles gyümölcs oltványokat minden esetben lelevelezni szükséges, ami jelentős kézi munkaerőt igényel még napjainkban is. Erre elsősorban növényélettani okok miatt van szükség, ugyanis a szabadgyökérrel kitermelt leveles oltványok, egyszerűen kiszáradnának a levelek általi párologtatásuk miatt. A lelevelezést követően a kitermelésre előkészített oltványokat, a kötegelésnek megfelelően jeltáblával látják el, így elkerülhető a fajtakeveredés. A kitermelés az ültetési növényanyag vermelésével fejeződik be.
Ahhoz azonban, hogy a faiskolában szakszerűen kitermelt, több évig nevelt növény a telepítőnél, vagy a ház körül elültetve életképes maradjon, tavasszal kihajtson és leveles hajtást hozzon, néhány dologra figyelni kell. Fontos, hogy az ültetéssel ne várjunk sokáig. Az őszi ültetés ideje a lombhullástól a fagyokig terjedő időszakra korlátozódik, fagyos időben és talajban mindenképpen kerüljük az ültetést. Ha nem szabadgyökerű, hanem konténeres gyümölcsfát vásároltunk, burkolt gyökérzetének köszönhetően elvileg bármikor elültethetjük, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy ez esetben is biztosítsunk a növény számára elegendő időt, hogy még a fagyokig megindulhasson a begyökeresedés a talajban.
Azt, hogy tavasszal, vagy ősszel eredményesebb az ültetés, a gyümölcsfafaj alapján kell eldönteni. A mandula, az őszibarack, a kajszi, a dió és a gesztenye nagyon érzékeny a téli kiszáradásra, ezért ezen fajokat ajánlott tavasszal ültetni. Az almatermésűeknél, bogyósoknál, (kivétel a szamóca, melyet tavasszal, vagy nyár végén ültetünk) az őszi telepítés a kedvezőbb. A berkenyét és a bodzát a gyakorlati megfigyelések alapján érdemesebb ősszel telepíteni.
Fontos, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Az ültetni kívánt gyümölcsfajta termékenyülési viszonyairól mindig tájékozódjunk, és amennyiben nem öntermékeny a fajta, úgy megfelelő pollenadó fajtát is kell ültetnünk, ami a kiválasztott fajtánkkal egyidőben virágzik. Ebben a faiskolák készséggel segítenek.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara arra buzdít minden gazdálkodót és házikert tulajdonost, hogy bátran ültessen gyümölcstermő növényeket, amelyek a hazai klímánkon különleges beltartalmi értékű gyümölccsel örvendeztetnek meg. Az üzemi gyümölcstelepítést a KAP ST keretében nemrég megjelent Ültetvénytelepítési pályázat is támogatja. De legyen szó kiskertről, vagy több hektáros ültetvényről, ne feledjük, hogy minden egyes fa szakszerű elültetésével és gondozásával hozzájárulunk az élhető környezetünk fenntartásához.
Forrás: NAK
Mezőgazdaság
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Emelkedett a kakaó, kávé és a tea ára
Róma, 2024. november 15. – A globális élelmiszerimport-számla az előző évhez képest várhatóan 2,2%-kal, több mint 2 billió dollárra fog nőni 2024-ben, amit a kakaó, kávé és a tea áremelkedése, valamint a gyümölcsök és zöldségek magasabb importköltségei eredményeznek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) csütörtökön tette közzé Élelmezési kilátások jelentését.
A kakaó, kávé és tea importkiadásai várhatóan 22,9%-kal fognak emelkedni, amely a teljes import-értéknövekedés több mint felét teszi ki. Ez elsősorban az időjárási viszonyok és a logisztikai problémák miatt megugrott nemzetközi árakat tükrözi ezen áruk esetében. A kakaó ára a tízéves átlag közel négyszeresét érte el az év elején; a kávéé közel a duplájára, a teáé pedig 15%-kal emelkedett a hosszú távon megszokott szintjük fölé.
Ezen áruknak az exportja számos ország gazdaságában fontos szerepet játszik, jegyzik meg a FAO közgazdászai. Burundiban és Etiópiában a kávéexportból származó bevételek általában e két ország élelmiszerimport számláinak közel 40%-át fedezik; a tea exportja hasonló módon Srí Lanka számlájának több mint felét teszi ki, Elefántcsontpart kakaóexportja pedig könnyedén ellensúlyozza az ország élelmiszerimport-költségeit.
Ezzel párhuzamosan a gabonafélék és olajos magvak importszámláinak csökkenése könnyebbséget jelent az alacsonyabb jövedelmű országok számára. A magas jövedelmű országok felelnek a globális élelmiszerimport-kiadások kétharmadáért, mely esetében ezen országoknak 4,4%-os növekedéssel kell szembenézniük 2024-ben, míg a felső-közepes jövedelmű, alsó-közepes jövedelmű és az alacsony jövedelmű országok költései valószínűleg csökkenni fognak.
A FAO Élelmezési kilátások jelentése, mely egy kétévente megjelenő kiadvány, frissített előrejelzéseket közöl a főbb élelmiszerek előállítására, kereskedelmére, felhasználására és készleteire vonatkozóan, valamint számos aktuális témát dolgoz fel. A legújabb számban különösen az olívaolaj és a műtrágyák kerülnek górcső alá.