A mézek összetételét nagymértékben a geológia és a botanikai eredet határozza meg. A nektáradó faj és a nektáradó terület mellett a víz, a talaj, az ember által a környezetbe kerülő szerves és a szervetlen anyagok is hatással vannak rá. Ennek következtében a méz összetétele, komponensei kitűnően tükrözik a gyűjtési terület környezeti háttérváltozóit, így indikátorként is lehet alkalmazni őket – magyarázta Baranyai Edina.
A mostani vizsgálat újdonsága az volt, hogy nem jelenlegi méhészeti termékeket elemeztek, hanem régi mézeket szereztek be az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (Éger György) segítségével méhészeti múzeumokból, gyűjtőktől, melyek révén átfogó képet kaptak a térség korábbi környezeti állapotáról és annak változásáról.
Volt egy olyan vas megyei termelő, aki az elmúlt két évtizedben minden évben őrzött meg az akácmézéből, amely mindig ugyanarról a területről származott és ugyanazzal a technológiával készült. Így a vizsgálatokból jól megállapítható, hogy miként változott a környezet, a mezőgazdasági, szántóföldi területek használata. Kimutatható volt az ólmozott benzin alkalmazásának beszüntetése, az ólomgyár bezárása, a méhészeti munkafolyamatban beállt változások, például a horganyzott edények használatának korlátozása után határérték alá csökkent a cink koncentrációja a mézekben. Egy ilyen mintasor elemzésével bizonyítottuk, hogy a régi idők környezeti változásait is ki tudjuk mutatni a mézekből, hiszen egy 20 éves méz – kémiai analízis szempontjából – ugyanolyan, elemezhető állapotban van – fejtette ki az adjunktus. Hozzátette: a kutatás áttörő jellegét erősíti, hogy az ATOMKI IKER laboratóriumának kutatóival együttműködve először végeztek ilyen korú mézeken radiokarbon kormeghatározást.
Baranyai Edina és a kutatócsoportja a Bolyai+ Felsőoktatási Fiatal Oktatói, Kutatói Ösztöndíj Pályázat keretében folytatja a kutatást, már több mint 600 mézmintát kaptak – egyebek mellett az Egyesült Államokból –, és tovább vizsgálják a régi mézek környezeti rekonstrukciós alkalmazási lehetőségeit.
A győztes kutatás publikációja a nemzetközi környezettudományi lapban, a Science of the Total Environment folyóiratban jelent meg 2020-ban „Honey, as an indicator of long-term environmental changes: MP-AES analysis coupled with 14C-based age determination of Hungarian acacia samples” címmel. A tanulmányban kiemelt szerepet vállaltak Baranyai Edina kutatótársai, Varga Tamás és Sajtos Zsófi doktoranduszhallgatók.
Az MTA Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat az MTA elnöke – Mohar Lászlóné Sóti Borbála magánszemély hagyatéki intézkedése alapján – a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók környezetvédelmi kutatási eredményeinek elismerésére hozta létre azért, hogy a tudomány eszközeivel és lehetőségeivel elősegítse a lokális és globális emberi környezet megóvását, a biológiai sokszínűség védelmét, környezetbarát technológiák kifejlesztését, meghonosítását.
Az elismeréshez adható jutalom összege pályadíjanként bruttó 200 000 forint. A beérkezett pályamunkákat az érintett tudományos osztályok bevonásával a Szathmáry Eörs akadémikus vezette Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság tagjai értékelték. Javaslatuk nyomán az elismeréseket az MTA elnöke adományozta a környezetvédelmi világnap alkalmából.
Forrás: Debreceni Egyetem