Keressen minket

Természetvédelem

Nem védett területeken is kezd megjelenni a magyar futrinka

A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj.

A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj. 35 Natura 2000 területről jelezték jelölőfajként az országban, ezek közül 8 a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el.

A magyar futrinka (Carabus hungaricus)

Természetvédelmi státusza miatt az utóbbi időben megszaporodtak a rá irányuló felmérések. Egyre több nem védett területről is előkerül, így idén ősszel Solt külterületén mutatta ki a nemzeti park természetvédelmi őre: 23 példány került elő egy erdők közé ékelődő, jó állapotú homoki gyepről. Az utóbbi időben sikerült a faj jelenlétét igazolni Bugac, Kalocsa, Bócsa, Császártöltés, Csávoly, Hajós, Érsekcsanád, Érsekhalma, Imrehegy, Kunadacs, Orgovány, Soltszentimre, Tázlár és Baja külterületen.

A magyar futrinka hazánkban potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közé tartozik az élőhelyek beépítése, illegális szemétlerakás, beszántás, de ide sorolható a taposás, az intenzív legeltetés, az úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok, az erdősítés és a spontán erdősülés.

Tipikus sztyeppfaj, a hazai futóbogarak közül a leginkább szárazságtűrő. Elsősorban homok- és löszpusztagyepekben, illetve a középhegységi és dombvidéki meleg lejtőkön, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben találja meg életfeltételeit.

Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a magyar futrinka természetvédelmi állaptának hosszú távú nyomonkövetése is zajlik. A megfigyelésére kidolgozott módszertani útmutatás szerint nyomon követik a faj egyedszámának változását (intenzív monitorozás) és elterjedési területének alakulását (extenzív monitorozás).

Az extenzív monitorozás célja az ismert állományok meglétének vizsgálata, valamint új lelőhelyek keresése. Intenzív monitorozás, azaz az egyedszám változásának figyelemmel kísérése évente történik. A mintavételt szeptember közepétől október közepéig (ez az állat fő aktivitási periódusa) vagy áprilistól november végéig végzik. Utóbbi esetében az adott évi fiatal példányokról, valamint a lárvákról is kapunk adatokat.

A felmérést élvefogó pohárcsapdákkal végzik (két, kissé átalakított, egymásba helyezett műanyagpoharat ásnak le a talajba, föléjük műanyaglemez kerül a csapadék és a napsugár elleni védelem miatt). Az intenzív módszer esetében területenként 200 db, extenzív módszer esetében 10 db pohárcsapda kerül kihelyezésre.

Terepi munka közben a KNPI munkatársa

Élvefogó rovarcsapda

Elengedés előtt megjelölik a megfogott példányokat. Fotó: Agócs Péter

A magyar futrinkáról:

A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol összesen három alfaja fordul elő. A nálunk is honos alfaj elterjedésének súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia. Hazánkban a legtöbb előfordulási adat a Duna-Tisza köze és a Nyírség területére esik.

Szárnyatlan, teste szénfekete, felül a finom recézet miatt matt, kissé zsírfényű. Feje és előháta igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő korongján a pontok nagyobbak. A szárnyfedőn a rendszertelenül álló, szabad szemmel alig kivehető, apró pontokon kívül jól látható, lapos gödröcskék vannak, melyek 3 hosszanti sorba rendeződtek.

Életmódjáról viszonylag keveset tudunk. Szaporodása nyár végén – ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A telet főként lárva formában, a talajban vészelik át. A kifejlett példányok kisebb része szintén áttelel, de nagy részük a fagyok beálltával elpusztul. A többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan alapvetően éjszaka aktívak, nappal farönkök, kövek alatt, talajrepedésekben rejtőzködnek vagy beássák magukat a homokba. Feltételezhetően a gyepekben élő, lassú mozgású gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, csigák, giliszták).

Forrás: KNPI

Természetvédelem

Dámszarvasbikát mentettek Tolna-megyében – VIDEÓVAL

Tolna megyében, Kisszékely és Tolnanémedi határában, területbejáráson vett részt Móricz Zsuzsanna és Kovács Zsolt, amikor egy földúton egy földön fekvő állatra lettek figyelmesek.

Fotó: Móricz Zsuzsanna – Agro Jager News

Azt hitték először, hogy egy elpusztult dámszarvasbikát találtak. A vad azonban megriadt, felállt és megpróbált elszaladni. Akkor vették észre, hogy a fejére és az agancsára nagy adag kötél csavarodott. A dámbika a kötél miatt szinte mozgásképtelen volt, alig tudott pár métert eltávolodni az emberektől. Az állattenyésztésben gyakorlott pár, az elmúlt évek alatt, családi gazdaságukban számos kecske és birka között óriási tapasztalatra tett szert. Zsolt félelemérzet nélkül azonnal utána eredt. A rémült állatot először hátulról kapta el, majd az  agancsánál megragadta, Zsuzsanna pedig a hátát nyomta le.

“Stabilan tartottuk, gyakorlatilag letepertük a fűben” – mesélték.

Kés mindig van az autóban, ezért segítség nélkül, ketten elkezdték a fejére tekeredett kötelet levágni. A pár összeszokottan dolgozott és még sikerült eközben levideózni a munka legutolsó pillanatait is. Az állat kiszabadítása nem tartott öt percnél tovább.

A nem vadászó házaspár értesítette a helyi vadásztársaságot is, akik megköszönték munkájukat. A dámszarvasbika, miután kiszabadult, azonnal  a közeli erdőbe szaladt. Senki nem szenvedett sérülést. A dámszarvas feltehetően emberi felelőtlenség miatt került veszélybe. Sok esetben az erdőkben illegális lerakott hulladék is veszélyezteti a vadonélő állatokat.

A gyakorlott, az állatokkal bánni tudó fiatal házaspár rutinosan szabadította ki a dámszarvast, azonban tudni kell, hogy egy nagyvad mentése veszélyes. Nagyon könnyen zúzódásokat, rosszabb esetben akár súlyos sérülést is okozhat egy riadt, nagytestű, csapdába szorult állat.

Ha ilyennel találkozunk inkább kérjünk segítséget a helyi vadgazdálkodóktól, vadászoktól – zárta beszámolóját Móricz Zsuzsanna.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Videót készítette: Móricz Zsuzsanna

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az OEE álláspontja a fakitermelések feltételeinek átmeneti könnyítéséről – közlemény

Az elmúlt időszak történelmi léptékű, európai és globális folyamatai egyaránt rávilágítottak a 156 éves Egyesületünk által a kezdetektől hangsúlyozott tényre, hogy természeti értékeink megőrzése és gyarapítása kulcsfontosságú nemzeti kérdés.  Értékeink közül, szakmai elköteleződésünk alapja a legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma, az erdő.  A termőföld mellett ez Hazánk legfontosabb természeti erőforrása.

Ábra: OEE

Az Országos Erdészeti Egyesület 1866. december 9-én alakult meg Pesten, a több mint 160 éve, 1851-ben alapított Ungarischer Fortsverein jogutódjaként. (Ábra: OEE)

A vészhelyzeti kormányrendelet nagy társadalmi visszhangja a járvány után tovább hangsúlyozza, hogy a magyar emberek a végletekig elkötelezettek az erdők ügye iránt. Ezért is fontos nyomatékosítanunk, hogy erdészként, minden eddiginél elhivatottabban képviseljük az erdőket – az azokat érintő, egyedi döntések hátterét pedig széles társadalmi körben világítsuk meg!

287/2022. (VIII. 4.) Kormányrendelet célja, hogy a társadalom érdekeit felelősen szolgálva, vészhelyzeti szükség esetén, átmenetileg meggyorsítsa a fenntarthatóan kitermelhető tűzifa piacra jutását. Fontos leszögeznünk, hogy a rendelet nem utasításokat, hanem lehetőségeket tartalmaz.

E lehetőségek körültekintő alkalmazása során és a hatóságok ellenőrzése mellett, a magyar erdésztársadalomnak valóban nagy a felelőssége. Így volt ez eddig is: lelkiismeretes szakmai munkánknak az eredménye többek között a Trianon óta több mint duplájára növekedett magyarországi erdőterület, vagy éppen az évről-évre, több millió köbméterrel növekedő hazai élőfakészlet.

Az erdőgazdálkodás egy komplex, rekreációs, védelmi és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő folyamat. Az erdővel kapcsolatos döntéseknek már a kezdeményezése is magasan képzett erdész szakemberek kompetenciája. Az erdészek a jövőben is számonkérhető felelősségük teljes tudatában, hosszú távra szóló erdőtervek keretei között terveznek meg minden beavatkozást.

Azok valamennyi lépése továbbra is az erdészeti, védett és Natura 2000 területeken, emellett a természetvédelmi hatóság folyamatos kontrollja alatt áll.

Ezeken túl, a magyar erdészek szakmaiságát történelmi távlatokban meghatározza, a szervezetén keresztül aktuálisan is kézben tartja a megkérdőjelezhetetlen hitelességű Országos Erdészeti Egyesület.

A jelen feltételek között, az erdőgazdálkodók képesek lesznek a megfelelő időzítéssel kiszolgálni a megnövekedő tűzifa igényeket is – úgy, hogy az a Hazánk egyötödét borító erdők fenntarthatóságát ne veszélyeztesse.

Szakmaiságunkat három évszázad alatt felhalmozott ismeret és tapasztalat, valamint referencia alapozza meg. Az eskünk mellett, ez máshoz nem hasonlítható kötelezettséget jelent.

Az erdésztársadalom nevében kijelentjük, hogy felelőtlen erdészeti beavatkozásoktól semmiképpen sem kell tartani.

Forrás: OEE

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

1901 óta a legszárazabb 7 hónapon vagyunk túl: az átlagos csapadékmennyiség csaknem fele hiányzik

Januártól július végéig csaknem 50 százalékos csapadékhiány halmozódott fel hazánkban, és a nagy folyóink vízgyűjtőin is jóval kevesebb eső esett az átlagosnál. A korábban betározott és visszatartott vízmennyiségnek köszönhetően az ivóvízellátás és a szerződött mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított.

Fotó: Országos Vízügyi Főigazgatóság Facebook oldala

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a belügyminiszter által irányított, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. Székhelye: Budapest. Az OVF-et főigazgató vezeti. Munkáját gazdasági és műszaki főigazgató-helyettes segíti. (Ábra: OVF)

A vízügyes szakemberek elkészítették a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott 7 havi csapadék összesítését: az év első felében az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, vagyis az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzik. (Szemléltetésként: a legkisebb 7 havi összmennyiség Szolnok-Szandaszőlősön hullott, mindössze 98 mm, míg a legtöbb 406 mm volt, Szentgotthárd-Farkasfán.) Az országos területi átlagérték 188 mm, ami 154 mm-rel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél. Az Országos Meteorológia Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon.

Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is a januárjától július végéig terjedő időszakban: a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, míg a Tiszáén 31%-os csapadékhiány alakult ki. Mindkét területen a március volt a legszárazabb, amikor a csapadék 79-89%-a hiányzott. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, az idei esztendő első 7 hónapja pedig ezt a hiányt csak tovább növelte.

Az aszályhelyzet, a tavak, folyók rendkívül alacsony vízállása, valamint a megnövekedett öntözési igények miatt folytatja munkáját a vízügy Országos Műszaki irányító Törzse, hogy országosan összehangolja a vízhiánnyal összefüggésben végzett vízügyi tevékenységet.

Az országban a 12 vízügyi Igazgatóságból 10 területén van érvényben vízhiány elleni készültség: jelenleg 7 vízhiánykezelő körzetben első-, 5 körzetben másod-, míg 23-ban harmadfokú (vagyis a legmagasabb) a védekezési készültség.

A megnövekedett vízigények a korábban visszatartott és betározott vízmennyiségből elégíthetőek ki. A visszatartott víznek köszönhetően folytatni tudjuk a tudatos vízkormányzást is a Tiszán Szolnoknál, aminek a legfontosabb célja továbbra is az, hogy a Kiskörei-tározóból (közismert nevén a Tisza-tóból) Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított legyen.

A kialakított öntözési menetrendek jóvoltából vízkorlátozásra sehol sincs szükség. Ugyanakkor rendkívüli – vagyis az öntözési igény elején nem jelzett – vízigények lekötésére csak korlátozott mértékben van lehetőség, és csak ott, ahol van szabad vízkészlet.

Dunán a budapesti Kvassay-zsilipnél, illetve Tasson a Sajó Elemér műtárgyon folytatódik a szivattyús vízpótlás. A 2022. július 13. óta tartó szivattyúzással mintegy 40 millió m3 vizet (nagyságrendileg egy Velencei-tónyi vízmennyiséget) emeltünk a Dunából a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba, amit a térségben elsősorban öntözésre, halastavak üzemeltetésére használtak fel az érintettek, vagyis nem hagyta el az országot.

A Balaton átlagvízállása augusztus 9-én reggel 78 cm volt. A következő egy hétben folytatódik a vízszint lassú csökkenése. A legfrissebb előrejelzések alapján az üdülési idény végére (szeptember 1.) a tó átlagvízállása 70-75 cm között várható. A Balaton vízminőségét továbbra is heti egy alkalommal, 5 ponton – a  tó közepén 4 helyen, valamint a Zala-torkolatnál egy helyszínen – vett mintákból vizsgáljuk.

Velencei-tó ma reggeli vízállása 58 cm. A tó alacsony vízszintje miatt alapvető fontosságú a halak számára az oxigénellátás biztosítása, ezért elővigyázatosságból a vízügy munkatársai több ponton is levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, és azokat minden nap a kritikus hajnali időszaktól (4-5 órától) délelőtt 10-ig továbbra is üzemeltetik, hogy biztosan elkerülhető legyen az oxigénhiány kialakulása.

A területileg illetékes vízügyi igazgatóság augusztus 8-i mérései alapján a Velencei-tó vízminősége, az oldott oxigén koncentrációja, illetve az algaösszetétel és -mennyiség megfelelő a vízi ökoszisztéma fenntarthatósága szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy ez a minősítési rendszer eltér a fürdővíz-használat szerintitől, – amit a strandokat üzemeltető önkormányzatok vizsgáltatnak! – ez utóbbi elsősorban a víz mikrobiális szennyezettségén, vagyis általában a fürdőzők által bejuttatott fertőző baktériumok jelenlétén alapul! Az igen alacsony vízszint és a párolgás miatt fellépő vízvesztés a tó vizének jelentős koncentrálódását okozza, aminek következtében számos jellemző a jövőben a halak tűrőképességét meghaladhatja, és ez halpusztuláshoz vezethet.

Forrás: Országos Vízügyi Főigazgatóság

 

Tovább olvasom