Természetvédelem
Nem védett területeken is kezd megjelenni a magyar futrinka
A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj.
A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj. 35 Natura 2000 területről jelezték jelölőfajként az országban, ezek közül 8 a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el.
A magyar futrinka (Carabus hungaricus)
Természetvédelmi státusza miatt az utóbbi időben megszaporodtak a rá irányuló felmérések. Egyre több nem védett területről is előkerül, így idén ősszel Solt külterületén mutatta ki a nemzeti park természetvédelmi őre: 23 példány került elő egy erdők közé ékelődő, jó állapotú homoki gyepről. Az utóbbi időben sikerült a faj jelenlétét igazolni Bugac, Kalocsa, Bócsa, Császártöltés, Csávoly, Hajós, Érsekcsanád, Érsekhalma, Imrehegy, Kunadacs, Orgovány, Soltszentimre, Tázlár és Baja külterületen.
A magyar futrinka hazánkban potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közé tartozik az élőhelyek beépítése, illegális szemétlerakás, beszántás, de ide sorolható a taposás, az intenzív legeltetés, az úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok, az erdősítés és a spontán erdősülés.
Tipikus sztyeppfaj, a hazai futóbogarak közül a leginkább szárazságtűrő. Elsősorban homok- és löszpusztagyepekben, illetve a középhegységi és dombvidéki meleg lejtőkön, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben találja meg életfeltételeit.
A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a magyar futrinka természetvédelmi állaptának hosszú távú nyomonkövetése is zajlik. A megfigyelésére kidolgozott módszertani útmutatás szerint nyomon követik a faj egyedszámának változását (intenzív monitorozás) és elterjedési területének alakulását (extenzív monitorozás).
Az extenzív monitorozás célja az ismert állományok meglétének vizsgálata, valamint új lelőhelyek keresése. Intenzív monitorozás, azaz az egyedszám változásának figyelemmel kísérése évente történik. A mintavételt szeptember közepétől október közepéig (ez az állat fő aktivitási periódusa) vagy áprilistól november végéig végzik. Utóbbi esetében az adott évi fiatal példányokról, valamint a lárvákról is kapunk adatokat.
A felmérést élvefogó pohárcsapdákkal végzik (két, kissé átalakított, egymásba helyezett műanyagpoharat ásnak le a talajba, föléjük műanyaglemez kerül a csapadék és a napsugár elleni védelem miatt). Az intenzív módszer esetében területenként 200 db, extenzív módszer esetében 10 db pohárcsapda kerül kihelyezésre.
Terepi munka közben a KNPI munkatársa
Élvefogó rovarcsapda
Elengedés előtt megjelölik a megfogott példányokat. Fotó: Agócs Péter
A magyar futrinkáról:
A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol összesen három alfaja fordul elő. A nálunk is honos alfaj elterjedésének súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia. Hazánkban a legtöbb előfordulási adat a Duna-Tisza köze és a Nyírség területére esik.
Szárnyatlan, teste szénfekete, felül a finom recézet miatt matt, kissé zsírfényű. Feje és előháta igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő korongján a pontok nagyobbak. A szárnyfedőn a rendszertelenül álló, szabad szemmel alig kivehető, apró pontokon kívül jól látható, lapos gödröcskék vannak, melyek 3 hosszanti sorba rendeződtek.
Életmódjáról viszonylag keveset tudunk. Szaporodása nyár végén – ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A telet főként lárva formában, a talajban vészelik át. A kifejlett példányok kisebb része szintén áttelel, de nagy részük a fagyok beálltával elpusztul. A többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan alapvetően éjszaka aktívak, nappal farönkök, kövek alatt, talajrepedésekben rejtőzködnek vagy beássák magukat a homokba. Feltételezhetően a gyepekben élő, lassú mozgású gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, csigák, giliszták).
Forrás: KNPI
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
Mezőgazdaság
Idén hamarabb várható a hazánkban újonnan megjelent, veszélyes Hyalomma kullancsok felbukkanása is
Kutatók figyelik az új Hyalomma kullancsok terjedését
Immár negyedik éve zajlik a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) Kullancsfigyelő programja, melynek célja a Magyarországon újonnan megjelenő, nem őshonos Hyalomma kullancsok megtelepedésének és terjedésének vizsgálata. A kutatás a citizen science módszerével, azaz lakossági bejelentések alapján gyűjt adatokat ezekről a veszélyes kullancsfajokról. A talált példányok beazonosításáról, illetve a beküldés módjáról a www.kullancsfigyelo.hu weboldalon tájékozódhatnak az érdeklődők.
1. ábra: A képen jól látszanak a Hyalomma és a másik két hazai faj közötti különbségek. Jobb oldalon a közönséges kullancs nősténye látható.
A tavaszias februári időjárás kihat a kullancsok gazdaállataira, így magukra a vérszívókra is, emiatt idén korábban találkozhatunk az őshonos és a behurcolt fajokkal egyaránt. A HUN-REN ÖK kutatói által 2021-ben indított közösségi kutatási program segítségével az elmúlt három év során összesen 14 Hyalomma-egyedet sikerült begyűjteni az ország különböző pontjairól. Ezeknek a vérszívóknak a monitorozása különösen fontos, mivel képesek számos kórokozó, például a krími-kongói vérzéses láz vírusának terjesztésére, amely akár 30%-os halálozási aránnyal is járhat. Ezek a kullancsok tőlünk délebbre őshonosak, de a vándormadarak segítségével könnyen terjednek északabbra. A globális felmelegedés hatására egyre nagyobb eséllyel maradnak életben és találnak megfelelő körülményeket a mi éghajlatunkon is. Szerencsére a vándormadarak nem hordozzák a krími-kongói vérzéses láz vírusát, ezért viszonylag kicsi az esély arra, hogy egy fertőzött kullanccsal találkozzunk. A Hyalomma-k több szempontból is különböznek a széleskörűen ismert hazai kullancsfajoktól, ami segíthet a beazonosításukban is: nagyobbak és gyorsabbak a hazai fajoknál, sötét, egyszínű pajzs jellemző rájuk, lábaik pedig látványosan csíkosak. Mindez szabad szemmel is látható.
A projekt indítása óta több száz lakossági bejelentés érkezett a Kullancsfigyelő csapatához, és az így kapott példányokat nagyrészt más hazai fajok egyedeiként sikerült beazonosítani. A 14 beérkezett Hyalomma vizsgálata jelenleg is zajlik, ám szerencsére a már említett krími-kongói vérzéses láz vírusa ez idáig egyik egyedben sem volt kimutatható. További figyelemre ad okot, hogy a 14 beküldött kullancsot döntő többségében nagytestű emlősökön találták, például lovon, szarvasmarhán, szamáron, így a program keretében kiemelten fontos a nagyállattartással foglalkozók elérése és tájékoztatása. A monitorozás szempontjából emellett különös figyelmet érdemelnek azok az egyedek, amelyeket már a tavaszi hónapokban sikerült azonosítani, mert ez arra utalhat, hogy a kullancs nem egy vándormadárral érkezett idén az országba, hanem itt telelt át, vagy akár itt is kelt ki egy nőstény által rakott tojásból.
A HUN-REN ÖK továbbra is kéri a lakosságot, hogy a talált kullancspéldányokat alaposan figyeljék meg, és amennyiben úgy vélik, hogy Hyalomma-egyedet találtak, őrizzék meg jól záró tégelyben, és jelezzék a kutatóknak. A bejelentés módjáról a program honlapján, a www.kullancsfigyelo.hu-n érhető el bővebb információ, az oldalon emellett látványos ábrák és részletes leírások segítik a Hyalomma-k felismerését és a további tájékozódást.
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében
A magyar fogyasztók aflatoxin terhelését vizsgálták a Nébih szakemberei
Óriási lehetőség előtt áll az agrárium, amire mindenkinek fel kell készülni
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Az EU-ban 10 százalékkal több napraforgótermés várható idén
Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét újra elérte a madárinfluenza
Salori – Horgász-vadász kiállítás és vásár Eszéken
A sertés termelői ára 8 százalékkal emelkedett
Kapitális aranysakált lőttek Rábapatonán
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
