Természetvédelem
Vonulnak a darvak a Dél-Alföldön
A daru (Grus grus) hazánkba érkező, vonuló állománya, valamint az – enyhe telekből fakadóan – itt telelő állománya az elmúlt három évtizedben a többszörösére nőtt. A vonuláskutatás igazolta, hogy a faj a vonulási stratégiáját szinte azonnali reakcióval módosította a változó körülményekhez igazítva.
A daru (Grus grus) hazánkba érkező, vonuló állománya, valamint az – enyhe telekből fakadóan – itt telelő állománya az elmúlt három évtizedben a többszörösére nőtt. A vonuláskutatás igazolta, hogy a faj a vonulási stratégiáját szinte azonnali reakcióval módosította a változó körülményekhez igazítva.
(©fotó: Horváth Imre – Darutapéta, Hortobágyi Nemzeti Park)
Míg korábban nagyobb távolságú klasszikus kontinensvonuló volt, mára azt lehet mondani, hogy a darvak európai költőállománya – melynek döntő többsége az észak-európai területeken költ, elsősorban Észak-Európában, Dél-Skandináviában – alig lépi át Dél-Európa határait. (Ha mégis, akkor leginkább az észak-afrikai telelőterületeket keresik fel.)
Magyarországi vonulási útvonalak
A darvak jelentősebb vonulóállományai az 1980-as évektől kezdtek mind nagyobb számban megjelenni hazánkban. A 90-es évekre már százezer daru érkezése sem volt ritka, melyeket elsősorban a Hortobágyi Nemzeti Park törzsterületén lehetett megfigyelni. A daru a vonulását az őszi időszakban a mezőgazdasági területekkel övezett nagyobb vizes éjszakázóhelyekhez igazítva választja ki, így a Kiskunsági és Körös–Maros Nemzeti Parkok nagyobb vizes élőhelyeit is mind jobban birtokba vette – leginkább a késő őszi időpont jellemző dél-alföldi tartózkodására. A Dél-Tiszántúlon Kardoskút térségét, a Duna–Tisza közén elsősorban a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzet agrárkörnyezetét, ezeken belül is elsősorban a kukoricatarlókat részesíti előnyben táplálkozásra.
(©fotó: Daróczi Csaba – Demonstráció, Kőrös-Maros Nemzeti Park)
Az éjszakázóhelyek közül a dél-alföldi természetes szikes tavakat, valamint a mesterségesen kialakított nagy halastavak lehalászott, sekély vizű tómedreit használják éjszakázásra. Az elmúlt másfél évtizedben a Szegedtől északra található egykori átalakított szikes tavak (ma mesterséges halastavak) térségében éjszakáznak Szatymaz és Sándorfalva térségében, a Szeged külterületéhez tartozó egykori Fehér-tónál.
(©fotó: Násfayné Kőházi Mária – Esti menedék, Hortobágyi Nemzeti Park)
Vargabetűt csinálnak
Mint ismert, a madarak többhetes, sőt olykor egy-másfél hónapos késéssel érkeznek meg a Hortobágyról a Dél-Alföldre. A vonuló csapatok gyakran nem célirányosan a dél-alföldi útirányt választják, hanem először a közép-tiszai területeken keresztül, egy hatalmas félkörívet leírva érkeznek meg a Csongrád–Csanád megyei területekre. Sokszor megfigyelhető, hogy a Tiszakécske-Tiszaalpár vonalon repülve haladnak át a Duna–Tisza közére, és ott a mezőgazdasági szántóterületeket felkutatva tartanak délnek.
(©fotó: Dr. Nagy Edit – Őszi este, Kiskunsági Nemzeti Park)
Az időjárástól függően október közepétől (enyhébb időben október végétől, november elejétől) figyelhetőek meg a Tiszán átvonuló csapatok. Sokszor laza V alakban vagy éppen össze-vissza tekergő formában repülve keresik a táplálkozó- és éjszakázóhelyeket. A fiatal madarak együtt vonulnak az idős, tapasztalt madarakkal, ami nagyon fontos a vonulási stratégiák megtanulása szempontjából.
(©fotó: Perényi János – Telihold, Hortobágyi Nemzeti Park)
A vonuló madarak csapatai különleges látványt nyújtanak a tiszaalpári várdombról szemlélve, amikor hűvösebb októberi napokon a Tisza alpári öblözete felett folyamatosan érkeznek a két víz közére. Örök élmény marad egy-egy vonulási nap meglesése, főleg, ha még remek fotókat is tud készíteni az idelátogató ökoturista.
Összefogás a darvakért
A Kiskunsági Nemzeti Park az elmúlt évtizedekben jelentős erőfeszítéseket tett a vonuló darvak védelme érdekében. Több helyen hozott létre kukoricatáblákat, melyeket kifejezetten a darvak vehettek birtokba, illetve komoly lépéseket tett a vonuló madarak, így a darvak vonulási útvonalán található légvezetékek felszámolása érdekében is. Sajnos a késő őszi vonulások során az esős, ködös időben az útjukba eső légvezetékek komoly veszélyt jelentenek a madarakra, emiatt sokszor szárny- vagy nyaktörés okozza pusztulásukat. Amíg be nem tiltották, további veszélyforrás volt a rendkívül káros, madarakra nézve különösen mérgező karbofuránt, melyet talajfertőtlenítésre és vetőmagcsávázásra alkalmaztak. Nem egy esetről tudunk, amikor a vonuló, táplálkozó darvak is áldozatul estek a nem szándékos mérgezésnek.
(©fotó: Molnár Péter – Daru riadalom, Kiskunsági Nemzeti Park)
A darvak Dél-Alföldre érkezését sok éve már nemcsak az elsősorban madarászokból álló szakmai közönség várja. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kilenc éve egy turistacsalogató rendezvény létrehozásába fogott: daruünnepet rendeztek „Fehértavi Darvadozás” néven, mely a madárvonulás dél-alföldi ünnepeként vált ismertté. A minden évben zajló esemény rengeteg ideérkező turistának nyújt feledhetetlen élményt. Az esti behúzás semmihez nem fogható látványa, a darvak sokasága, mély hangon szóló „krúgatásuk” örök emlék az idelátogatóknak.
Az idei évben a KNPI által szervezett IX. Fehértavi Darvadozás a Covid-19 világjárvány miatt elmarad. Ám – a hatályos intézkedéseket tartalmazó kormányrendeletet figyelembe véve – egyéni, családi túraként továbbra is csodálatos késő őszi programnak ígérkezik a dél-alföldi darvak megfigyelése.
Forrás: AM
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.
Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Nehéz téma – az ólom: Rejtett veszély a természetre és az emberi egészségre
Az MME cikket közölt az ólom környezeti és egészségügyi hatásairól:
Nem érintünk gyakran olyan ügyeket, amelyek a természetvédelmet és azon belül a madarak védelmét közvetetten érintik, azonban az Európai Unióban egyre többet foglalkoznak egy súlyos témával, az ólommal. Mivel hazánkban is aktuális ez a tárgykör, a tények ismerete elengedhetetlen.
Ábra: MME
Az ólom rendkívül mérgező, nincs biztonságos szintje sem az emberek, sem az állatok, sem a környezet számára. Mégis évente több mint 44 000 tonna ólom kerül ki a természetbe az Európai Unió területén vadászati, sportlövészeti és horgászati tevékenységek révén. Bár az ólom használatát már rég betiltották a benzinben, festékekben és vízvezetékekben – hiszen az emberekre gyakorolt hatások közvetlenek és egyértelműek voltak ebben az esetben -, a természetben történő felhalmozódása továbbra is súlyos problémát jelent. A megoldás egyértelmű: az ólom teljes betiltása elengedhetetlen, és ezt mielőbb be kell vezetni. Két madárcsoport esetén régebb óta egyértelmű tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre az ólom toxikus hatásáról. Az egyik a táplálékláncban magasan elhelyezkedő ragadozómadarak, amelyeknél a biológiai felhalmozódás (akkumuláció) jelent veszélyt, valamint a vizes élőhelyeken táplálkozó récék, ludak, hattyúk és búvárok, amelyek tápláléknak nézik és elfogyasztják a vízben lévő ólomsöréteket és horgászati eredetű, elveszett ólmokat.
Mérgező, ólomból készült horgászsúlyok. Fénykép: Ruff tuff cream puff – MME
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)
2021 januárjában az EU törvénybe iktatta az ólomtartalmú sörétes lőszerek használatának tilalmát a vizes élőhelyeken és azok környékén. Ez egy nehéz küzdelem eredménye volt, amely során a legnagyobb természetvédelmi szervezetek több mint három évtizeden át kampányoltak az EU és a nemzeti szintű szabályozásért.
Ez ugyan egy fontos lépés volt a helyes irányba, az ólom betiltása a vizes élőhelyeken önmagában nem elég!
Az Európai Bizottság felismerte, hogy az ólom továbbra is jelentős kockázatot jelent, ezért felkérte az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy dolgozzon ki egy átfogóbb korlátozási javaslatot az ólom használatára vonatkozóan. Ez magában foglalja az ólom szabadtéri lövészetben és horgászatban történő használatának és értékesítésének korlátozását.
Az ECHA az ólom vadászatban, sportlövészetben és horgászatban való használatának korlátozását javasolta. A javasolt korlátozás eredményeként a bevezetését követő 20 év alatt körülbelül 630 000 tonnával csökkenhet az ólomkibocsátás. Jelenleg az Európai Bizottság egy korlátozási javaslat kidolgozásán dolgozik, amelyet az uniós tagállamok, az Európai Tanács és az Európai Parlament fog megvitatni és felülvizsgálni.
Eljött az idő, hogy döntéshozóink egy mérgező anyagoktól mentes jövő mellett kötelezzék el magukat!
Az ólom környezeti és egészségügyi hatásai
Vad- és háziállatok veszélyben!
Évente 1 millió madár pusztul el ólommérgezés miatt Európában, köztük olyan ikonikus fajok, mint a parlagi sas, a szakállas saskeselyű és a rétisas.
Az ólomtartalmú horgászsúlyok és lövedékek a talajba és a vízbe kerülve felhalmozódhatnak, károsítva az ökoszisztémákat és a táplálékláncba továbbjutva állat- és emberegészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Egy 2017-ben elpusztul 22 éves parlagi sas májában magas (7,28 mg/kg) ólom-koncentrációt találtak. Ez a mérgezés is felhívja a figyelmet arra, hogy a vadászatok következtében hatalmas mennyiségben természetbe kerülő, és a táplálékláncban feldúsuló ólomsörét mekkora környezeti kockázattal jár.
A Cambridge Egyetem és a Leibniz Intézet kutatásai szerint az ólommérgezés miatt kb. 55 000 ragadozómadár hiányzik az európai égboltról, mivel a vadászatok során megsebzett és nem begyűjtött tetemek és ólommal szennyezett zsákmány elfogyasztása halálos lehet számukra.
Emberi egészségügyi kockázatok
Az ólomtartalmú lőszerekkel elejtett vadakban található maradvány-ólomtartalom, illetve az ólomtartalmú lőszerek, ólomnehezékek vagy műcsalik otthoni készítése káros hatással lehet az emberi egészségre. Az ólomsörét madarak általi felvételével – annak zúzógyomorban történő kopásával – a madarak testében a felhalmozódott ólommennyiség megnövekszik, ezért fogyasztásuk komoly egészségügyi kockázattal járhat. A jelenlegi kibocsátásokat feltételezve a következő 20 év során megközelítőleg 876 000 tonna ólom kerül majd a környezetbe.
Az ólommal szennyezett vadhúsok fogyasztása a gyermekeket is érinti, a becslések szerint évente 1 millió gyermek van kitéve az ólommérgezés veszélyének Európában a vadon élő állatok húsának fogyasztása révén.
Ólommaradványok egy elejtett vadban. Fénykép: The Scavanger Hung – MME
Az ólom károsítja a gyermekek agyi fejlődését, növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a krónikus vesebetegség és a magas vérnyomás kockázatát, valamint termékenységi problémákat is okozhat.
A vadászat során elejtett állatokból származó ólomszennyezett húst nemcsak emberek, hanem háziállatok is elfogyasztják, így kutyák és macskák is veszélyben vannak.
A fokozatos és célzott tiltás a járható út
Bár az ólom teljes betiltása az egyetlen fenntartható megoldás, a konfliktusok minimalizálása és az érintett ágazatok – vadászat és horgászat – fokozatos átállásának biztosítása érdekében célszerű a tiltás ütemezett bevezetése. Az első lépéseket a legnagyobb környezeti kárt okozó területeken kell megtenni, miközben biztosítani kell az érintettek megfelelő tájékoztatását, az alternatív eszközök, módszerek bevezetését.
Az alábbiakban a leggyakrabban ismételt kérdésekre lehet választ találni. (A kérdésre kattintva lenyílik a válasz!)
Hogyan használják jelenleg az ólmot a vadászatban, sportlövészetben és horgászatban?
Az ólmot évszázadok óta használják különböző célokra nagy sűrűsége és viszonylagos puhasága miatt. Mivel azonban rendkívül mérgező, a felhasználása általában szigorúan szabályozott. Ennek ellenére az ólmot még mindig alkalmazzák vadászatban és sportlövészetben – például ólomsörét és ólomlövedék formájában –, valamint horgászfelszerelések részeként.
Becslések szerint ezekből a tevékenységekből évente több mint 44 000 tonna ólom kerül az EU környezetébe:
- 57% sportlövészetből,
- 32% vadászatból,
- 11% horgászatból.
Hogyan kerül az ólom a környezetbe vadászat, sportlövészet és horgászat során?
Ólomsörét
Egy ólomsörétes puskatöltény több száz apró sörétszemet tartalmazhat. A kilőtt söréteknek csak kis része találja el a célpontot, míg a többség szétszóródik a környezetben, ahol a vadon élő állatok lenyelhetik, vagy beszivároghat a talajba és a vízkészletekbe.
Ha egy sörétszem eltalál vagy megsebez egy állatot, de nem öli meg, az ólom az állat testében marad, amelyet ragadozók vagy dögevők elfogyaszthatnak, így a mérgezés továbbterjed és a ragadozókban, dögevőkben felhalmozódhat.
Sportlövészetben és nyílt lőtereken a sörétek nagy mennyiségben halmozódnak fel a talajban. A koncentrált ólomszennyezés kockázatai közé tartozik:
- vadállatok általi lenyelés,
- talajszennyezés és az ólom növények általi felvétele,
- vízszennyezés, amikor az ólom eső vagy talajvíz révén a vizekbe kerül.
Ólomlövedékek
Vadászati célú lövedékek esetén az ólom széttöredezik és szétszóródik az állat testében. Ha a tetem bizonyos részei – például a belsőségek – a természetben maradnak, azokat ragadozók és dögevők elfogyaszthatják, így az ólom továbbjut a táplálékláncban.
Céllövészet során az ólomlövedékek valamivel könnyebben visszanyerhetők, mint a szétszóródó sörétek, de a környezetszennyezés továbbra is jelentős problémát jelent, különösen, ha az ólom a vízrendszerekbe jut.
Horgászfelszerelés
Az ólomtartalmú horgászsúlyok gyakran elvesznek a használat során , így a vízimadarak és más állatok lenyelhetik őket, ami mérgezést okozhat.
Milyen hatásai vannak az ólom használatának a vadászatban, sportlövészetben és horgászatban?
Az ólom rendkívül mérgező és minden élő szervezetet érint. Nincs biztonságos szintje az emberi szervezetben, ezért már betiltották a benzinben, festékekben és vízvezetékekben. Ennek ellenére évente 44 000 tonna ólom kerül az EU környezetébe vadászatból, sportlövészetből és horgászatból.
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) által végzett vizsgálatok szerint tudományos konszenzus van az ólom káros hatásairól. Az ólom folyamatos felhalmozódása súlyos mérgezési kockázatot jelent az emberekre, a vadon élő állatokra, a haszonállatokra és az ökoszisztémákra.
Milyen hatásai vannak az ólom használatának a vadászatban, sportlövészetben és horgászatban?
Az ólom rendkívül mérgező és minden élő szervezetet érint. Nincs biztonságos szintje az emberi szervezetben, ezért már betiltották a benzinben, festékekben és vízvezetékekben. Ennek ellenére évente 44 000 tonna ólom kerül az EU környezetébe vadászatból, sportlövészetből és horgászatból.
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) által végzett vizsgálatok szerint tudományos konszenzus van az ólom káros hatásairól. Az ólom folyamatos felhalmozódása súlyos mérgezési kockázatot jelent az emberekre, a vadon élő állatokra, a haszonállatokra és az ökoszisztémákra.
Milyen hatásai vannak az ólomnak a vadon élő állatokra?
Az ólom mérgező minden vadállat számára.
- Évente 1 millió madár pusztul el ólommérgezésben Európában, köztük olyan ikonikus fajok, mint a szakállas saskeselyű, a parlagi sas és a rétisas.
- Számos emlős, például medvék, pockok, ragadozók és dögevők szintén veszélyeztetettek az ólomexpozíció miatt.
Az ólommérgezés két fő módon történhet:
- Elsődleges mérgezés – amikor egy állat közvetlenül ólmot fogyaszt a környezetéből, például a vízimadarak lenyelik az ólomsúlyokat, mert azokat kavicsnak vagy magvaknak hiszik.
- Másodlagos mérgezés – amikor egy állat ólomszennyezett növényzetet, vizet vagy másik állatot fogyaszt, amely ólmot tartalmaz.
Az ólommérgezés nemcsak a tömeges pusztulást okozza, hanem szenvedést is jelent az állatok számára. Gyengíti az immunrendszert, súlycsökkenést, viselkedési zavarokat és mozgáskoordinációs problémákat okoz. Ezáltal az állatok nehezebben találnak táplálékot, és nagyobb eséllyel válnak ragadozók áldozataivá vagy pusztulnak el más okokból.
Mivel az ólom a szaporodási és halálozási rátát is befolyásolja, populációs szinten is veszélyezteti a fajokat.
Milyen hatásai vannak az ólomnak az emberi egészségre?
A vadászatból származó hús fogyasztásával ólomrészecskék kerülhetnek az emberi szervezetbe. Az ólomlövedékek az állat testében széttöredeznek, és az ólom a főzés során is oldódhat a húsban.
A leginkább veszélyeztetett csoportok:
- Gyermekek – az ólom károsíthatja az agy fejlődését.
- Várandós nők – a magzati fejlődésre is súlyos hatással lehet.
- Rendszeresen vadhúst fogyasztók – például vadászok és családtagjaik.
Becslések szerint évente 1 millió gyermek van kitéve az ólommérgezés veszélyének vadhús fogyasztás révén – ez annyi, mintha egész Finnország vagy Szlovákia összes gyermeke érintett lenne.
A vadászok és sportlövészek belélegezhetik az ólomgőzöket és port lövés közben. Azok, akik saját lőszert vagy horgászsúlyokat öntenek, szintén belélegezhetik az olvadt ólom gőzeit.
Az ólom agykárosodást, szív- és érrendszeri betegségeket, krónikus vesebetegséget, magas vérnyomást és termékenységi problémákat okozhat.
Milyen hatásai vannak az ólomnak a haszonállatokra?
A haszonállatok – például szarvasmarhák és baromfik – ólommérgezést szenvedhetnek, ha olyan területen legelnek, ahol ólomsöréttel vadásztak. Az állatok ólomszemcséket vehetnek fel a földről, vagy szennyezett takarmányt fogyaszthatnak, ami egészségkárosodáshoz és gazdasági veszteségekhez vezethet.
Milyen hatással van az ólom a háziállatainkra?
Kutatások kimutatták, hogy háziállataink is ki vannak téve az ólommérgezés veszélyének, elsősorban a táplálékuk révén. Különösen veszélyes, ha a kutyatáp vadászatból származó húst vagy vadhús-maradékokat tartalmaz, mivel ezek kiugróan magas ólomszintet mutathatnak. Az ilyen táplálék akut és krónikus egészségügyi problémákhoz vezethet a kutyák és más háziállatok esetében.
Milyen hatással van az ólom a tágabb környezetre?
Az ólom kibocsátása hosszú távon szennyezi a talajt és a vizeket, különösen a lőterek környékén, ahol a csapadék miatt az ólom könnyen bejuthat a vízrendszerekbe, és így az élővilágot is veszélyeztetheti. Az idő előrehaladtával az ólom különböző kémiai és fizikai folyamatok révén lebomlik, bekerül a talajba és a növényekbe, majd a táplálékláncon keresztül tovább halmozódik.
Milyen előnyei vannak az ólom betiltásának?
Az ólom betiltása jelentős előnyökkel járna a társadalom számára:
- Megakadályozná az ólommérgezést és az ebből fakadó elhullásokat,
- Egészségesebb környezetet teremtene az emberek, a vadon élő állatok és a haszonállatok számára,
- Az orvosok, állatorvosok, tudósok, valamint a progresszív vadászok és horgászok egyaránt támogatják a váltást,
- A szabályozás elősegítené a stabil vállalkozói környezetet, előmozdítaná az ólommentes alternatívák elterjedését, és növelné a piacot az egészségesebb vadhús számára.
A sportlövészet esetében a szabályok módosítása javítaná a sportolók egészségét, miközben csökkentené a környezet szennyezését, ezzel megszüntetve a drága lőtértisztítási költségeket.
Egyszerűen fogalmazva: az ólommentes alternatívák mindenki érdekeit szolgálják – a vadászokét, a horgászokét és a természetvédőkét egyaránt.
Lehetséges egyáltalán az ólom betiltása?
Igen! Több ország már bizonyította, hogy az ólommentes átállás megvalósítható és sikeres.
- Dánia és Hollandia az 1990-es években betiltotta az ólomsörét használatát vadászatban, és a vadászati közösség azóta is virágzik.
- Dánia 2024-ben betiltja az ólomlövedékek használatát is!
Az Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség (FACE) szerint a nem mérgező alternatívák hatékonyak és elérhető árúak. - Az EU már tett lépéseket: 2021-ben betiltotta az ólomsörét használatát a vizes élőhelyeken, most pedig a Bizottság egy szélesebb körű tilalmat javasol az ólom használatára a lőszerekben és a horgászfelszerelésekben.
Ez egy kulcsfontosságú lépés az ólom teljes és átfogó tilalma felé az Európai Unióban.
Milyen alternatívák léteznek az ólomlövedékek helyett?
Számos alternatíva érhető el, amelyek a legtöbb tűzfegyverrel kompatibilisek:
- Acél – a legelterjedtebb ólomsörét-alternatíva, mivel olcsó és könnyen beszerezhető.
- Bizmut és volfrám – további alternatívák a sörét helyettesítésére.
- Réz és sárgaréz – az ólomlövedékek helyettesítésére, mivel kevésbé fragmentálódnak becsapódáskor.
Az Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség (FACE) útmutatást nyújt a megfelelő alternatívák kiválasztásához.
Biztonságosak az ólommentes alternatívák?
Minden lőszer – legyen az ólomtartalmú vagy nem mérgező – veszélyes lehet, ha nem megfelelően használják.
- Az ajánlások betartása mellett az ólommentes lőszerek ugyanolyan biztonságosan használhatók, mint az ólomalapúak.
- A környezet és a vadon élő állatok szempontjából az acélsörét, volfrám és bizmut-ón ötvözet szigorú teszteken ment keresztül, és Észak-Amerikában feltétel nélkül engedélyezték (Thomas et al. 2009).
- Az ólommentes alternatívákra való átállás csökkenti az emberi egészségügyi kockázatokat és megszünteti az ólom belélegzésének vagy fogyasztásának veszélyeit.
Összességében az ólommentes alternatívákra való átállás jobb egészséget és biztonságosabb környezetet eredményez mind a vadászok, sportlövők, mind a társadalom egésze számára.
Milyen alternatívák léteznek az ólomsúlyok helyett a horgászatban, és mennyire megvalósíthatók?
Az ólommentes horgászsúlyok használata védelmet nyújt a vízimadarak számára, és csökkenti a horgászokat és családjaikat érintő egészségügyi kockázatokat.
- Az ólomsúlyok helyettesítésére alkalmas biztonságos és megfizethető anyagok:
- ón, bizmut, acél, kerámia és volfrám.
- Belgiumban például a horgászboltokban a leggyakoribb alternatíva a volfrám.
- A természetes megoldások is elérhetők, például kövek vagy kavicsok, amelyek ingyenes és fenntartható lehetőséget kínálnak.
Használnak ólomtartalmú lőszereket az olimpián?
Igen.
Jelenleg mind a 15 olimpiai lövészeti versenyszám ólomtartalmú lőszert használ. Ez nemcsak egészségügyi és környezeti kockázatokat jelent, hanem ellentmond az olimpiai eszméknek, amelyek az egészséget és a fenntarthatóságot hangsúlyozzák.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) célja egy jobb világ építése a sporton keresztül, így a nem mérgező lőszerekre való áttérés lehetőséget adna arra, hogy az olimpiai sportágak igazodjanak ehhez a küldetéshez.
Ha továbbra is engedélyezik az ólom használatát a sportlövészetben, milyen intézkedések szükségesek?
Ha az ólom továbbra is engedélyezett marad a sportlövészetben, akkor szigorú környezetvédelmi előírások bevezetése szükséges:
- A lőtereknek hatékony ólomvisszanyerő rendszereket kell alkalmazniuk,
- Vízzáró akadályokat kell telepíteni, hogy az ólom ne kerülhessen a talajba,
- A szennyezett víz megfelelő kezelésére és ellenőrzésére van szükség.
Ezek rendkívül költséges intézkedések, ezért olcsóbb és fenntarthatóbb megoldás az ólommentes lőszerek használatára való áttérés.
Az ólom betiltása logikus lépés – miért nem történt meg mégis?
Jogos kérdés!
- Az ólmot évszázadok óta használják lőszerekben és horgászfelszerelésekben, és a hagyományok megszakítása kihívást jelenthet.
- A vadászok korábban is alkalmazkodtak a technológiai fejlődéshez – például az íjászatról áttértek a tűzfegyverekre –, ezért az ólommentes alternatívákra való váltás szintén könnyen kivitelezhető.
- Dánia példája bizonyítja, hogy az átállás nem rombolja a vadászközösségeket, hanem természetes fejlődési folyamat része lehet.
- A lőszergyártók ellenállása is szerepet játszik, mivel nem szívesen változtatnak a jelenlegi üzleti modelljükön.
- A változás azonban már elkezdődött:
- Dániában és Hollandiában már érvényben vannak szabályozások,
- Egyre nagyobb a kereslet az ólommentes alternatívák iránt,
- A gyártók már elkezdték fejleszteni és árusítani az ólommentes termékeket.
A szabályozás stabil alapot teremtene a gyártóknak a termelés bővítésére és az árak csökkentésére.
Mennyire sürgős az ólom betiltása?
További információ az ólom környezeti és természetvédelmi hatásairól a BirdLife Europe témával foglalkozó honlapján: https://banleadnow.com/
Forrás: MME
Természetvédelem
Kiterjedt külterületi mérgezési esemény Sülysáp és Mende települések közt!
A hatóságok megkezdték a bűncselekmény felderítését
Tisztelt Lakosság! Szeretnénk Önöket tájékoztatni, felhívni a figyelmüket, és segítségüket kérni.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata március 7-én a késő délutáni órákban lakossági bejelentést követően szerzett tudomást egy Sülysáp település külterületét érintő mérgezési eseményről, ezen a napon 1 példány (pld) fokozottan védett parlagi sas, valamint 1 pld védett egerészölyv teteme került elő egy mérgezett csalétkek közelében.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az Igazgatóság munkatársai a Rendőrség bevonásával megkezdték a bűncselekmény felderítését. Március 8-án az érintett szervek, bevonva a MME – Magyar Madártani Egyesület kutyás keresőegységét folytatták a munkát. Ezen a napon további 7 pld. egerészölyv, és 5 pld. holló teteme került elő, valamint felderítésre került 5 csalétek (házi kacsa, baromfi és házi nyúl). További állati tetemeket is találtunk (rókák, házi liba, kacsa, tyúk, valamint kihelyezett felezett sertésfej), illetve beazonosításra került 1 pld egerészölyv, és 1 pld holló régi maradványa. Így bebizonyosodott hogy nem egyszeri hanem tartamos, visszatérő elkövetés felderítése kezdődött meg.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
Március 10-én további 2 rókatetem, illetve egy kézigránát került elő, amely szintén bejelentésre került.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
❗️A 2021-es Tura-Galgahévíz térségében történt eseményeket követő Btk. szigorítás már a mérgezett csali kihelyezését is bűncselekménnyé nyilvánítja, de a fokozottan védett parlagi sas, vagy a nagyszámú védett madártetem önállóan is kimeríti a természetkárosítás bűncselekményének tényállását. A feltárt egyéb tetemek vadgazdálkodási, népegészségügyi szabályok megsértéséről tanúskodhatnak.
❗️Mivel a tetemek egy része bizonyosan erős méreggel kezelt, így szeretnék felhívni a lakosság figyelmét, az érintett térségben a kutyasétáltatás, gyermekekkel való kirándulást fokozott óvatossággal végezzék, ugyanis a feltételezett méreganyag mind a háziállatokra, mind az emberekre veszélyes.
Kérjük hogyha elhullott védett vagy fokozottan védett állat tetemére, illetve vadászható faj, vagy háziállat mérgezésgyanús tetemére bukkannak úgy értesítsék az Őrszolgálatot a nemetha@dinpi hu elektronikus levélfiókon keresztül, a mérgezésgyanús állat pontos helyének megadásával, és ha lehetséges fényképmelléklet megküldésével.
❗️Kérjük a mérgezett csalétkekhez, tetemekhez ne nyúljanak! A mérgezés terepen látható legbiztosabb jele, amennyiben a maradványokon, vagy azok közvetlen közelében nagyszámú elpusztult dögbogár, illetve egyéb rovartetemek találhatóak.
Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
AM: Jelentős támogatás jut az erdőterületek növelésére
Magányos éjszakai cserkelés a Körös ártérben – Egy emlékezetes vaddisznóvadászat
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
ERDÉSZET: Szakmai tanulmányúton a soproni erdőmérnök hallgatók
26 tonna háromnyaras pontyot telepítenek Békés vármegyében
Közelgő határidő: március 31-ig kell teljesíteni a nitrát adatszolgáltatást
Óvatosan! Őzet és vaddisznót gázoltak Veszprém vármegyében
Felpaprikázva
Nehéz téma – az ólom: Rejtett veszély a természetre és az emberi egészségre
Jelentősen drágult a búza
Trófeák, lőfegyver és lőszerek
KITEKINTŐ: Visszaeső orvvadászt „fogtak” Bihar megyében
Emlékezetes: Móró Balázs élete első szarvasbikáját ejtette el
Négy nap, négy helyszín
Az ácsi abnormális gímtrófea
A spíszer bikám
Erdei fülesbaglyok vertek tanyát Komádiban
Ragadós száj- és körömfájás járvány kapcsán elrendelt hazai intézkedések
Villámkérdések és vadgazdálkodás – Az Agrárminisztérium válaszolt
