Természetvédelem
Mit érdemes tudni a hóvirágról?
A hóvirág az amarilliszfélék családjának leggyakoribb hazai képviselője. A család ismertebb hazai fajai még a tavaszi és a nyári tőzike, a vetővirág, valamint a kertekben pompázó nárciszok. A szobanövények közül ismertebb rokonai a lovagcsillag („amarillisz”), a klívia, valamint a szerelemvirág.
A kora tavaszi időszak talán legismertebb növénye, a hóvirág már több helyen megjelent hazánkban. Lássuk mit érdemes tudni erről a különlegesen szép védett virágról!
A hóvirág a tavasz első hírnöke. A hóvirág (Galanthus) elnevezés önmagában egy növénynemzetséget takar, amely jelenleg 23 természetes fajt foglal magába (Kép: DINPI)
“Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.” (Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke)
A hóvirág az amarilliszfélék családjának leggyakoribb hazai képviselője. A család ismertebb hazai fajai még a tavaszi és a nyári tőzike, a vetővirág, valamint a kertekben pompázó nárciszok. A szobanövények közül ismertebb rokonai a lovagcsillag („amarillisz”), a klívia, valamint a szerelemvirág.
A hóvirág (Galanthus) elnevezés önmagában egy növénynemzetséget takar, amely jelenleg 23 természetes fajt, néhány kertészeti hibridfajt, és mintegy 300 kertészeti változatot számlál.
A növény földalatti raktározó szerve az 1-2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két levél hajt ki – fajtól függően – az ősz, vagy a tél vége felé. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. Ennek jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben “szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat, vagy rajzolatokat viselnek. A nagy hóvirágállományokban gyakran előfordulnak az alaptípustól eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat, vagy egyforma lesz, olykor a belső lepelkör – átmenetekkel – porzókká alakulhat. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-6-ig változhat. A virágszínében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak is. A belső lepellevelek foltjainak rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított “U” helyett lehet “X”, vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 halvány pont is. Hagymájuk rendkívül erős mérget tartalmaz, ennek ellenére száraz tavasz esetén a legelő vad jelentős mértékben fogyasztja a leveleket.
A közép-európai üde lombhullató erdőzónában, a közép- és kelet-mediterrán hegyvidékek, szigetek félszáraz tölgyeseiben, cserjéseiben, fenyveseiben és hegyi rétjein élnek, a Pireneusoktól egészen a Kaszpi-tóig fordulnak elő.
Magyarországon nyolc fajjal, és 1-2 hibridfajjal találkozhatunk: a kertekben tömegesen ültetett pompás és a Voronov-hóvirággal, az itt-ott kivaduló redőslevelű, és a levantei hóvirággal, néhány hóvirág-gyűjtőnél (galantofil) az ikariai és a vékony hóvirággal, valamint az Olga királynő hóvirágával, és természetesen az őshonos, erdeinkben gyakori kikeleti hóvirággal.
A mediterrán elterjedésűek közül a legkorábbi – az Olga királynő hóvirágja (Galanthus reginae-olgae) – már októberben virágzik, de a hazánkban gyakran ültetett pompás hóvirág (Galanthus elwesii) is el kezdhet december elején hajtani, majd virágozni. Általában ezekről szólnak azok a „katasztrófa-híradások”, amelyeket aztán felkap a sajtó.
A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Viszonylag nagy termetű, kocsánya 15–25 cm magas is lehet, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, s olykor már december végén virágozni kezd. Levelei szélesek, szürkészöldek, a belső lepellevelek külső oldala – változattól függően – tövénél és csúcsánál, vagy csak a csúcsánál (var. monostictus) zöld.
A hazai kertészetekben is árusítják hagymáit. Ha tartani szeretnénk, akkor ültetéskor kerüljük az árnyékos, sötét helyeket, szereti a meleg, napos kertrészeket. Jól tűri a nyári szárazságot, de elviseli a téli fagyokat is. Kivadulásától nem kell tartani, mivel kertészeti példányai többnyire terméketlenek.
Pompás hóvirág (Kép: DINPI)
A karcsú, vagy vékony hóvirág (Galanthus gracilis) az előbbi fajnak igen közeli rokona, attól csak kisebb termete (10-15 cm), keskeny, felálló, enyhén csavarodó levelei különböztetik meg. Elterjedése részben átfed a pompás hóvirágéval. Hozzánk legközelebbi állományai az Al-Dunát kísérő hegyvidékeken (pl.: Balkán-hegység) élnek. Hazánkban csak néhány magángyűjteményben látható.
Vékony hóvirág (Kép: DINPI)
A krími, vagy redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) Dél-Ukrajnában és a Krímben, Dobrudzsában, valamint Isztambul tágabb környezetében (Bizánc) őshonos. Kocsánymagassága kb. 20-25 cm. Február közepétől – március közepéig virít. Levelei zöldek, a főbb erek mentén kissé hajtogatottak, a szélei begöngyöltek (redősek). Belső lepellevelei a csúcsuk táján zöldesek, de a bizánci alfaj (subsp. byzantinus) esetében a belső lepellevelek töve is zöld. Számtalan kertészeti változata esetében a belső lepellevél zöld rajzolata különféle alakú, méretű.
Magról jól szaporodik, de hazánkban jelentősebb állománya csak az Alcsúti Arborétumban él. A kertekben – megfelelő termőhelyen – igencsak elszaporodhat, kivadulhat (Budai-hegység), az őshonos hóvirággal hibrideket képezhet (Alcsútdoboz, Buda).
Redőslevelű hóvirág (Kép: DINPI)
Az élénkzöld színű, széles levelű hóvirágfajok leggyakrabban ültetett képviselője a Voronov-hóvirág (Galanthus woronowii). Virága a hazai hóvirágéhoz hasonló, a belső lepelkörnek csak a kicsípett csúcsa körül láthatunk zöld foltot. Levelei pedig a tavaszi tőzike üde zöld leveleit idézik.
A Fekete-tenger partjának keleti része körüli hegységekben, Nyugat-Kaukázusban és a Pontus-hegység keleti felében élnek legnagyobb állományai, de előfordul még a Közép-Kaukázusban is, ahol a magasabb részeken a hasonló megjelenésű rokonai váltják fel.
A gazdag európai kertek számára több mint 100 évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni G. latifolius (= széles levelű) néven, de ezt az elnevezést később egy magas-kaukázusi faj (azóta G. platyphyllus) vette át, amelynek tényleg 5-6 cm széles levelei vannak.
Az első betelepítések után csak 1990-es évek végétől kezdve lendült fel kereskedelme, többek közt millió szám gyűjtötték a Batumi városát körülvevő dombokról. A hazai kertészetekben is árusítják hagymáit. Ha tartani szeretnénk, akkor ültetéskor kerüljük a száraz, napos helyeket, lehetőleg a kert hűvös, árnyékos, félárnyékos részeire, vagy a ház északi, keleti oldala mellé ültessük.
Voronov-hóvirág (Kép: DINPI)
A levantei hóvirág (Galanthus fosteri) a Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria és Törökország délkeleti hegyvidékein él. Megjelenésében hasonlít a pompás hóvirágéhoz, de levelei mindig élénk zöldek, sosem szürkések. Kevésbé ismert faj, botanikus kertekben csak ritkán látható. Magyarországon az Alcsúti Arborétumban él egy kisebb állománya, innét széthordva látható néhány kertben és temetőben.
Levantei hóvirág (Kép: DINPI)
Európa középső területein, valamint Dél-Európa hegyvidékein, lomhullató erdőkben él a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis). Szerencsére a Közép-Európában, így Magyarországon is őshonos kikeleti hóvirág nem zavarodik meg némi klímakilengéstől, és bizony csak a tél végén, illetve tavasszal virágzik. Enyhe tél esetén, már február elején megjelenik a Dél-Dunántúlon és az alföldi folyókat kísérő galériaerdők magasabb részein. Február végétől március közepéig már a dombvidékek és a középhegység gyertyános-tölgyeseiben és a Főváros környékén is jelentős tömegben pompázik. Legkésőbb, április közepéig, az Északi-középhegység bükköseiben láthatjuk.
A bevezetőben leírt változatok gyakran megjelennek a hazai hóvirágállományokban.
Kikeleti hóvirág (Kép: DINPI)
Nemzetközi (pl. CITES) és nemzeti törvények, rendeletek szabályozzák a szaporított és vadon gyűjtött hóvirágok kereskedelmét. Gyakorlatilag valamennyi hóvirágfaj minden egyes hagymája nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozik, az ezekkel kapcsolatos jogsértések a Büntető Törvénykönyv szerint is szankcionálhatók Magyarországon.
Forrás: DINP
Kiemelt cikk
PILISI PARKERDŐ: Az UNESCO kihirdette a Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítését
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
Az UNESCO 2025. szeptemberében tartotta Hangzhou-ban (Kína) a Bioszféra Rezervátumok 5. Világkongresszusát. Az eseményhez kapcsolódva szeptember 27-én hivatalosan is kihirdették a Pilisi Bioszféra Rezervátum (PBR) bővítését, ami többéves előkészítő munka eredménye. A bővítéssel a PBR már 21 település területét foglalja magába. Az érintett önkormányzatok és civil szervezetek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal és a Pilisi Parkerdővel együttműködésben dolgoznak az ökoturizmus, a környezeti nevelés, a kutatás és a természetmegőrzés területén. Az új tagokkal kibővült PBR november 11-én tartott találkozót a Szentendrei Városházán – tájékoztatott a Pilisi Parkerdő Zrt.
Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettes
Bioszféra-rezervátumok
Az UNESCO 1971-ben indította útjára az Ember és a Bioszféra (Man and the Biosphere – MAB) programot, amelynek célja tudományos alapot teremteni az emberek és természeti környezetük közötti kapcsolat javításához. A program keretében világszerte 759 bioszféra-rezervátum működik 136 országban, köztük hat Magyarországon. Ezek a területek a fenntartható fejlődés mintaterületei, ahol a biológiai sokféleség megőrzése összeegyeztethető annak fenntartható használatával.
A bioszféra-rezervátumok három zónából épülnek fel:
A magterületeken elsődleges szempont a természeti értékek megőrzése és kutatása. Fokozottan védett természeti területek, ahol emberi tevékenység csak kifejezetten természetvédelmi célból megengedhető.
A védőövezetek (pufferzónák) a magterületeket veszik körül, és azok védelmét szolgálják. Itt olyan gazdálkodási és turisztikai tevékenységek folytathatók, amelyek összhangban állnak a bioszféra-rezervátum céljaival.
Az átmeneti övezetek célja, hogy támogassa a településeken ökológiailag fenntartható gazdálkodási, turisztikai és egyéb emberi tevékenységeket.
Hivatalosan is kihirdették a Pilisi Bioszféra Rezervátum (PBR) bővítését, ami többéves előkészítő munka eredménye.
A Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítése
A Pilis-Visegrádi-hegység 1981-ben nyerte el a bioszféra rezervátum címet az UNESCO-tól. A PBR célja, hogy a természeti és kulturális értékek megőrzése érdekében keretet teremtsen a helyi közösségek, gazdálkodók, természetvédelmi kezelők, civil szervezetek, oktatási intézmények és magánszemélyek közötti párbeszéd és együttműködés kialakításához.
A térségi együttműködés kiszélesítése érdekében 2024-ben kezdeményezte a PBR az UNESCO-nál a rezervátum bővítését, amit 2025 szeptemberében, a Bioszféra Rezervátumok 5. Világkongresszusán fogadtak el és hirdettek ki. Ezzel a Pilisi BR munkájában résztvevő települések száma 16-ról 21-re bővült, amelyek az alábbiak: Budakalász, Csobánka, Dömös, Dunabogdány, Esztergom, Kesztölc, Leányfalu, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Piliscsév, Pilisjászfalu, Pilismarót, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pilisvörösvár, Pomáz, Szentendre, Tahitótfalu, Visegrád.
Magyarország legrégebbi vadászati portálja. Tartalmak 1999-től!
A Pilisi Bioszféra Rezervátum tevékenységei
A PBR tevékenységei elsősorban a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Pilisi Parkerdő és 21 település önkormányzatainak és civil szervezeteinek együttműködésével valósulnak meg. A PBR-ban jelenleg négy európai uniós pályázat is zajlik. Részben ezek támogatásával végezzük az alábbi tevékenységeket:
– Háromoldalú megállapodások kidolgozása a Pilisi Parkerdő, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az érintett települési önkormányzatok között.
– Kipusztulással veszélyeztetett növényfajok védelme. A magyarföldi husáng megőrzése a Pilis-tetőn és a hegyi tarsóka megmentése Pilisborosjenőn.
– Kétéltű- és hüllő fajok védelme. Béka- és szalamandra gázolások megakadályozása érdekében békaterelők, figyelemfelhívó táblák és forgalomlassítók kihelyezése.
– Vadmacska védelmi program. Felmérés, monitoring, genetikai vizsgálatok.
– Örökerdő-gazdálkodás a Pilis Bioszféra-rezervátum erdeiben, a természetvédelmi szempontok integrálásával, kíméleti területek és habitatfák kijelölésével.
– Látogató-monitoring a pilisi turista utakon.
Környezeti nevelési programok a térség oktatási intézményei részére.
– Inváziós fajok visszaszorítása. Bálványfák (Ailanthus altissima) visszaszorítását célzó program, cserében őshonos fafajok csemetének biztosítása a települések belterületén.
– Az óriáskeserűfű inváziójának megállítása a Dera-patak mentén.
– Száraz gyepek megőrzése. Özönnövények visszaszorítása és a gyepek fenntartása legeltetéssel Esztergom mellett.
– Visegrádi-öbölben élőhelyek és ökoturisztikai lehetőségek fejlesztése.
– Új közös pályázati programok előkészítése.
A Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítése nem lezárás, hanem új fejezet kezdete: a természet és az ember harmonikus együttélésének mintaterülete tovább erősödik. Bizonyíték továbbá arra is, hogy a térség közösségei készek együtt cselekedni a természeti értékek megőrzéséért és a fenntartható jövőért.
Pilisi Parkerdő
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
TERMÉSZETFOTÓSOK: Polgár Tibor túzokra cserkelt Apaj-pusztán
A természetfotózás elsősorban számomra a kikapcsolódásról, a természet közelségéről szól. Rendkívül élvezem azokat a pillanatokat, amelyeket a madarak különleges élővilága nyújt. Már szombaton elterveztem, hogy másnap kedvenc madármegfigyelő és fotós helyszínemre, Apajra megyek, ahol nagyon gazdag madárvilágot láthat az, aki kilátogat oda – mesélte el kalandját az Agro Jager Newsnak Polgár Tibor.
Borongós, novemberi vasárnap Apaj-pusztán. Fotó: Polgár Tibor / Agro Jager
Reggel kiérkezve láttam, hogy nem túl ideálisak a körülmények, ugyanis elég borongós és ködös volt ez a vasárnap reggel. A főút mentén lassan haladva az autómmal fürkésztem a mezőt, hátha meglátok ott valami érdekes témát. Így is lett: kiszúrtam a távolban egy nagy csapat túzokot, akik tőlem kb. 400 méterre lehettek.
Túzok emelkedik a magasba Apaj-pusztán. Fotó: Polgár Tibor / Agro Jager
Már régi vágyam a túzok fotózása kedvező pozícióból, így félreálltam, és óvatos mozdulatokkal kiszálltam. Halkan becsuktam a kocsiajtót, majd elindultam: átléptem a vízelvezető árkot, és nagyon lassan haladtam feléjük, a kamerámat felemelve, hogy azt minél kevésbé vegyék észre, és minél kevesebb felesleges mozdulatot tegyek.
“A túzok hazánk emblematikus, és a világ egyik legnagyobb röpképes madara.
Magyarország büszkélkedhet a legnagyobb egybefüggő udvarló- és fészkelőhellyel.
A 2010-es tavaszi számláláskor 1481 túzokot regisztráltak.
A fokozottan védett madár természetvédelmi értéke 1 millió forint.”
A faj, mivel nyílt területek, rétek és mezők lakója, nagyon nehezen közelíthető meg — könnyen észrevesznek, hiába a terepszínű öltözék. Többszöri sikertelen túzokfotózás után folyamatosan monitoroztam a gép optikáján keresztül a csapatot, hogy mennyire lesznek izgatottak a közeledésemre. Tapasztalatom szerint rendkívül érzékenyek, hamar kereket oldanak, így túl közel nem is engednek magukhoz.
Túzok csapat Apaj-pusztán. Fotó: Polgár Tibor / Agro Jager
A csapat megfigyelői egyre figyelmesebben és feszültebben követtek a szemükkel, így tudtam, hogy egy ponton túl már nem közelíthetek. Ám még mindig több száz méter volt a távolság, így arra az elhatározásra jutottam, hogy lehasalok a mezőn, majd lassan haladva, az optikámat a föld felett egyensúlyozva a közelükbe kúszom – amennyire csak lehet.
Eközben figyelnem kellett a gépre, a “nyúlbogyókra” és arra, hogy a terepmintás sapkámmal lehetőleg lefelé nézzek, hogy minél kevésbé látszódjak a mezőn.
Nagyjából így, további 100 méterrel tudtam közelebb kerülni hozzájuk, és a több száz kép elkattintgatásából készültek el ezek az izgalmas felvételek. Nagyon érdekes volt megfigyelni a madarakat, a mozdulataikat és viselkedésüket, mert ilyen közelről még sosem láttam őket természetes közegükben.
Írta és fényképezte:
Polgár Tibor
Kattintson a képre és kövesse Polgár Tibor természetfotóst!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Napozó aranysakálokat kapott lencsevégre Kurfis Ilona
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
Kurfis Ilona természetfotósnak páratlan élményben lehetett része, amikor váratlanul megjelent rejtekhelye előtt előbb egy, majd két aranysakál. Az aranysakál terjeszkedése Magyarországon úgy tűnik megállíthatatlan, miközben a rendkívül ügyes, figyelmes aranysakált nehéz tanulmányozni. Terjedésével, károkozásával mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás szembesül, de, ha szemünk elé kerül, nincs olyan fotós, vadász, aki ne érdeklődve vizsgálná ezt a különleges, mégis rendkívül kártékony ragadozót. A különleges élményről, kérésünkre, Kurfis Ilona több képet is küldött és beszámolt az érdekes, nappali találkozásról.
Kurfis Ilona napozó aranysakálokat kapott lencsevégre.
“Két éve vettem észre először az aranysakálok jelenlétét azon a helyen, ahová fotózni járok. Elsősorban én a madarak életét figyelem. A csapolás alatt lévő tóparton sétált két aranysakál. Mellettük nagy kócsagok, varjak, a vízben ludak, amelyek ügyet sem vetettek rájuk! Azután eltűntek a nádasban!
Fényes nappal fotózott Kurfis Ilona aranysakálokat. Fotó: Kurfis Ilona / Jagro Jager
Ez év augusztusában is, szinte a csaknem teljesen kiszáradt tó partján figyeltem a parti madarakat, amikor nem messze tőlem megjelent egy fiatal aranysakál! Nagyon figyelt, de én a földön fekve, álcaháló alatt rejtőztem. Valamit érezhetett, de a szomjúsága nagyobb volt a félelménél! Hosszú percekig ivott a mocsaras vízből, többször fel-felnézve, majd távozott! Nagyon örültem, mert ilyen közelről még sosem tudtam megfigyelni!
Késő őszi napozáson egy aranysakál. Fotó: Kurfis Ilona / Jagro Jager
Másnap ismét kimentem, és körülbelül abban az időben, mint előző nap, ismét jött – csak most két példány! Levegőt is alig mertem venni, nehogy észrevegyenek! Ezúttal is csak hosszú percekig kortyolgatták a mocsaras vizet, és megint távoztak! Utána november 6-án kerültek ismét szemeim elé! A tóparton, álcaháló alatt, a nádasban ülve figyeltem a több ezer ludat, parti madarakat, kárókatonákat, mikor egyszercsak megjelent egy aranysakál, majd kisvártatva még egy! Nagyon nyugodtnak tűntek,ügyet sem vetettek a körülöttük úszkáló ludakra!
Aranysakálok napoztak egy nádas tövében. Fotó: Kurfis Ilona / Jagro Jager
Az egyik kis idő múlva eltűnt a nádasban, a másik kicsit arrébb ment, és lefeküdt! Élvezte a novemberi napsütést,miközben a ludak szintén nyugodtan úszkáltak mellette a vízben. Negyedóra múlva visszajött, amelyik elment. Pihentek, majd megint eltűntek a nádasban!
Aranysakálokat figyelt meg Kurfis Ilona. Fotó: Kurfis Ilona / Jagro Jager
Érdekes, hogy a ludak mindvégig nyugodtan úszkáltak, ügyet sem vetve rájuk!
Barátsággal,
Kurfis Ilona”
Fotó: Kurfis Ilona
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Valóra vált álom
Magyarország barátja és stratégiai partnere Izraelnek az agrárium területén is
PILISI PARKERDŐ: Az UNESCO kihirdette a Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítését
Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?
TERMÉSZETFOTÓSOK: Polgár Tibor túzokra cserkelt Apaj-pusztán
Négy medvét kellett kilőni idén eddig Csíkszeredában
Súlyos vadászbaleset Hajdú-Biharban: embert talált el a nyúlra leadott lövés!
Csongrád-Csanád vármegyében is igazolódott a madárinfluenza jelenléte
Veszélyben a mezei nyulak- egyedülálló kutatás a Soproni Egyetemen!
Negyedmázsás nyurgaponty a kézben
A vadászat veszélyes üzem!
Engedély nélkül vadászott
A sakál, mint bioindikátor szervezet – veszélyes penészgombamérgek nyomában
Baranya vármegyei vaddisznóban állapította meg az ASP jelenlétét a Nébih
Kapitális gímbika a Kelet-Mecsekben
Pusztítják a mindent felzabáló toportyánt Somogyban, de nincs még fény az erdő végénél
KITEKINTŐ: Öt vadászkutya esett farkastámadás áldozatául a Hegyi Nafpaktia térségében
Farkast gázoltak el Aachen közelében, a „Himmelsleiter” útszakaszon
A három napos bika
