Keressen minket

Természetvédelem

Botanikai adatbázist készítettek a pannon régióról Debrecenben

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológia Tanszék kutatóinak koordinálásával valósult meg egy nemzetközi szinten is egyedülálló, a pannon régió növényfajainak jellegeit tartalmazó, nyílt hozzáférésű adatbázis, a PADAPT létrehozása.

Közzétéve:

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológia Tanszék kutatóinak koordinálásával valósult meg egy nemzetközi szinten is egyedülálló, a pannon régió növényfajainak jellegeit tartalmazó, nyílt hozzáférésű adatbázis, a PADAPT létrehozása.

A Debreceni Egyetem elkészítette a pannon régió növényfajainak jellegeit tartalmazó, nyílt hozzáférésű adatbázisát (Kép: Debreceni Egyetem

A Debreceni Egyetem logója (Ábra: DE)

Növényi jellegeknek a növényfajok egyedein mérhető, jól körülhatárolható alaktani, élettani vagy életmenet sajátosságait nevezzük. Ilyen jelleg lehet például a magtömeg, a levélméret vagy az, hogy egy növény rövid életű vagy évelő. Legtágabb értelemben a növények komplex alkalmazkodását is jellemző ökológiai stratégiák is ide sorolhatóak. Ezek az adatok alkalmasak a faji szintű összehasonlításokra, de segítségükkel egyes növényközösségek is jól összevethetők egymással, függetlenül az őket alkotó közös fajok számától vagy tömegességétől.

Az elmúlt mintegy két évtizedben a világ vezető növényökológiai műhelyei több jelleg-adatbázist is létrehoztak, ugyanakkor igen jelentős adathiány figyelhető meg ezekben a pannon vagy a mediterrán régió fajainak tekintetében, hiszen ezek az adatbázisok súlypontosan Észak- és Nyugat-Európa fajkészletét dolgozzák fel. További probléma, hogy ezek a nemzetközi gyűjtemények – jellegükből adódóan – nem nyújtanak kellő felbontást a fajon belüli változatosság megragadására. Ezen hiányok pótlására indítottuk el 2018 őszén a Pannon Flóra Jellegadatbázisának fejlesztését a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékén – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Török Péter, a DE TTK Ökológiai Tanszék egyetemi tanára.

Az adatbázis munkálatainak szakmai vezetője kifejtette: a PADAPT (Pannonian Database of Plant Traits) hazai gyűjtésekre, mérésekre és korábbi hazai publikációkra, illetve adatbázisokra támaszkodva összefoglalja a hazai flóra fajaira vonatkozó és elérhető növényi jelleg-adatokat, valamint az adathiányos jellegeket és fajcsoportokat saját gyűjtés és mérés segítségével egészíti ki. A cél, hogy ezek az adatok a hazai kutatók számára szabadon hozzáférhető módon, egységes rendszerben és nevezéktan mellett összegyűjtve hatékony segítséget nyújthassanak a jellegalapú ökológiai vizsgálatok eredményeinek értékelésében és nemzetközi publikációk készítésében. A munkát a DE TTK Ökológiai Tanszék és az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport munkatársai, Sonkoly Judit és Tóth Edina koordinálják.

A project nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű (Ábra: Debreceni Egyetem)

Az adatbázis építésében részt vesz a Debreceni Egyetem több tanszéke, szervezeti egysége és kutatócsoportja, közülük kiemelhető a DE TTK Növénytani Tanszéke és a DE Botanikus Kertje. Az adatbázis munkálataiban külső partnerek a Soproni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja.

Török Péter kitért rá, hogy az adatbázis kialakítása során törekedtek a teljes hazai botanikus és növényökológus szakma bevonására és megszólítására; segítségükkel reményeik szerint az elkövetkezendő években az adathiányok nagy részét feltöltik, és egy olyan adatbázist tudnak létrehozni, működtetni, amely méltó a hazai botanikus és növényökológus szakma szaktudásához és nemzetközi elismertségéhez.

A munkában számos egyetem-, és kutató vett részt (Kép: Debreceni Egyetem)

Ezzel mintegy 20 éves adósságát törlesztheti a hazai botanikus szakma, és a hazai színvonalas kutatásokat segítve az egyetem is felkerül a jelleg-alapú növényökológiai kutatások képzeletbeli térképére – tette hozzá a professzor.

Idén március közepén elkészült az adatbázis tesztverziója, mely elsősorban azokat a szakmai műhelyeket kívánta megszólítani, illetve részvételre hívni, amelyek az adatbázis elsődleges felhasználói, illetve haszonélvezői lesznek. A felhívást követően elérhetővé vált az adatbázis tesztverziója, amely jelenleg 15 példafaj adatainak bemutatásával azt a célt szolgálja, hogy a szélesebb szakmai közönség tesztelje az adatbázis működését, és kiszűrhetőek legyenek az esetleges hibák és problémák. Az adatbázis első teljes verziójának (PADAPT 1.0) élesítése november közepére várható.

Forrás: Debreceni Egyetem

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom