Keressen minket

Természetvédelem

A fehérhátú fakopáncs országos felmérése 2021-ben

Az MME Harkályvédelmi Szakosztálya 2021-re kiemelt feladatként tűzte ki egy országos szintű fehérhátú fakopáncs felmérés lebonyolítását. Bár az egyes régiókban sok kiváló szakember foglalkozik ennek a fajnak a felmérésével, illetve védelmével, az egész országot lefedő felmérésre idáig mégsem volt példa. 

Közzétéve:

Az MME Harkályvédelmi Szakosztálya 2021-re kiemelt feladatként tűzte ki egy országos szintű fehérhátú fakopáncs felmérés lebonyolítását. Bár az egyes régiókban sok kiváló szakember foglalkozik ennek a fajnak a felmérésével, illetve védelmével, az egész országot lefedő felmérésre idáig mégsem volt példa. 

Fehérhátú fakopáncs

Fehérhátú fakopáncs (Kép: MME)

Az MME összefoglalta a fehérhátú fakopánccsal foglalkozó hazai madarászok munkáját, és összegyűjteni minél több információt a faj országos helyzetéről. A felmérés két fő cél köré szerveződik, egyrészt szeretnénk minél pontosabb becslést adni a hazai fészkelő állomány nagyságára vonatkozóan, másrészt szeretnénk minél pontosabban lehatárolni a jelenlegi elterjedési területeit hazánk legritkább harkályfajának.

Felméréseiket két módszerrel végezték. Azokon a területeken, ahol a faj jelenléte bizonytalan, szisztematikus bejárásokat szervezünk a legalkalmasabb élőhelyekre. Így ezekben a térségekben a faj jelenlétének, illetve hiányának megállapításával pontosíthatják a hazai elterjedési terület határait. Emellett a törzsállományok élőhelyein UTM mintanégyzetek teljes felmérését is elvégezzük. Ezekben a mintanégyzetekben gyűjtött adatok segítenek majd abban, hogy minél pontosabban megbecsülhessük a hazai fészkelő állomány nagyságát.

A felmérendő négyzetek kiválasztásában, valamint a felmérők toborzásában nagyon nagy segítséget kaptunk a Helyi Csoportoktól, a helyi természetvédelmi szervezetektől, valamint a Nemzeti Park Igazgatóságoktól egyaránt.

A felméréshez még most sem késő csatlakozni. Az UTM négyzetek felmérése mellett minden alkalmi megfigyelés is nagyon hasznos lesz az országos állománybecsléshez, így azokat a megfigyelőket is szívesen látjuk, akik csak kevesebb időt tudnak rászánni a faj keresésére.

De miért is fontos ez a felmérés?

Miért szeretnénk minél többet megtudni erről a fajról? A fehérhátú fakopáncs hazánk legritkább harkály faja, fokozottan védett, az erdők természeti állapotának kiváló indikátora. Speciális élőhelyi igényei vannak, kötődik az idős, természetszerű erdőkhöz, így az erdei élőhelyek védelme szempontjából kulcsfontosságú fajról van szó. Emellett úgynevezett ernyőfaj, azaz megóvása által sok más, erdőkhöz kötődő természeti érték védelme is megvalósul. Bízunk benne, hogy a felmérés révén sok olyan hasznos információhoz jutunk majd, melyek erdei élőhelyeink védelméhez nagyban hozzájárulhatnak.

Forrás: MME

 

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom