Természetvédelem
Árvízkezelési megoldások az extrém időjárási hatások mérséklésére
Az elmúlt évszázadokban a vizesélőhelyek jelentősen átalakultak. A világon 1970 óta a vizesélőhelyek 90%-a tűnt el, az ott élő gerincesek 84%-ával együtt. A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus.
Budapest, 2021. november 24. – A végéhez közeledik a Danube Floodplain projekt, amely azt vizsgálta, hogyan csökkenthetők az árvízi kockázatok az árterek helyreállításával. A projektben résztvevő partnerek 2021. november 3-án és 4-én mutatták be az eredményeket online konferencia keretében.
A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus (Kép: Pixabay)
Az elmúlt évszázadokban a vizesélőhelyek jelentősen átalakultak. A világon 1970 óta a vizesélőhelyek 90%-a tűnt el, az ott élő gerincesek 84%-ával együtt. A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus.
Az ártereknek meghatározó szerepük van az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási helyzetek – áradások, aszályok – okozta kihívások mérséklésében. A folyókkal való kapcsolatuk helyreállítása, a táj alkalmassá tétele a víz befogadására a klímaváltozás okozta kihívásokra is megoldást jelenthet. Ha mindezt nemcsak lokális szinten tesszük a Duna vagy mellékfolyói mentén, hanem az egész vízgyűjtőn minél több ponton, annál több pozitív hatás érhető el.
A Danube Floodplain projekt legfőbb célja az volt, hogy elősegítse a határokon átnyúló vízkezelési és árvízkezelési munkát a biológiai sokféleség és gazdasági szempontok figyelembevételével. A projekt hangsúlyt fektetett az érintettek bevonására és véleményük megismerésére. Erre leginkább a közös gondolkodás és tervezés, valamint az árterek helyreállítására alkalmazott gyakorlatok terén van szükség, hiszen szóba jöhetnek szürke megoldások (pl. új töltés építése az ártér szélesítése érdekében) vagy zöld beavatkozások (természetes vízvisszatartási gyakorlattal) és ezek kombinálása.
A projektben öt mintaterületet választottak ki, a magyarországi helyszín a Közép-Tisza mentén Fokorúpuszta volt. Az öt mintaterületen a projektben továbbfejlesztett Duna ártér értékelő eszközzel (Danube Floodplain Evaluation Tool) modellezték az árvízszintek várható hatásait, és elemezték a lehetséges forgatókönyveket.
A modellek eredményei azt mutatják, hogy az árterek helyreállításával és a folyókhoz kapcsolásával mérhető hatást lehet elérni az árvízszintek csökkentésében, így az extrém magas árvizek kockázatait is mérsékelni lehet.
Az árterek helyreállítása egyszerre segíti elő az árvizek kezelését, az ökológiai feltételek javulását és a víz visszatartását a vízhiányos időszakokra. Utóbbi jó eszköz a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, az ivóvízkészletek megóvására, a folyóvíz megszűrésével jobb vízminőség biztosítására. Ezenkívül több hal lehet a folyókban és bővülnek a kirándulási és sportolási lehetőségek. Az árterek helyreállításának gazdasági hatásait szintén érdemes vizsgálni, hiszen számos, a víz jelenlétével összeegyeztethető gazdálkodási lehetőség van, egy ártéri kaszálón például jóval több szénát tudunk termelni, ha megfelelő a vízellátottsága.
A Magyarországon kijelölt fokorúpusztai mintaterület a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található. Ennek komplex ártér-helyreállítás vizsgálata valósult meg a projektben, amely figyelembe veszi az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizesélőhely-kialakítás és tájrehabilitáció is megtalálható. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kapott az eredmények fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása. Az előirányzott ártér-helyreállítási intézkedések jelenleg kivitelezés alatt állnak. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizesélőhely és az új területhasználat (rét/legelő) kialakítása is. Az itt elvégzett beavatkozások jó alapul szolgálhatnak a hasonló jellegű jövőbeni ártér-visszacsatolásokhoz, valamint a megszerzett tapasztalatok felhasználhatók más, hasonló tulajdonságokkal bíró folyószakaszok helyreállítása esetében is.
Következő lépésként a projektben készült megvalósíthatósági tanulmányok eredményei alapján további együttműködésre van szükség az érintett földtulajdonosokkal és területkezelőkkel azért, hogy sikeresen megvalósíthatók legyenek a helyreállítási projektek.
A Danube Floodplain projekt (Reducing the flood risk through floodplain restoration along the Danube River and tributaries) 2018. június 1-jén indult el és 2021. november 30-án fejeződik be. A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. A projektben 18 partner és 4 társult stratégiai partner vesz részt a Duna vízgyűjtője által érintett tíz országból (Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia). Magyarországról a WWF Magyarország, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG), a Szegedi Egyetem és az Országos Vízügyi Főigazgatóság tagjai a projekt konzorciumnak.
Forrás: WWF
Természetvédelem
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:
A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó. Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.
Fotó: Boldog Gusztáv László – KMNP
Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.
Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.
Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.
Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.
A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.
Forrás: KMNP
November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.
Fotó: Szabó Gyula – HNP
Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.
Fotó: Szabó Gyula – HNP
Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!
Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Vakmerő varjak üldözik a sasokat a Csanádi puszták felett
Vakmerő varjakat fényképeztek a Csanádi pusztán
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva gyakran nagyon érdekes történésekre figyelhetünk fel. Ilyen például az, amikor egy nagytermetű sast a nála jóval kisebb varjúfélék kergetik, üldözik.
Rétisassal ujjat húzó dolmányos varjú Fotó: Balla Tihamér
Amikor a levegőben megpillantunk egy sast, és néhány kisebb madarat, azt hihetnénk, hogy a sas üldözi a kiszemelt zsákmányát. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük a szituációt, kiderül, hogy ez éppen fordítva történik. Ezek a vakmerő madarak szinte minden esetben a varjúfélék képviselői: dolmányos varjak, vetési varjak vagy éppen szarkák. Rájuk kifejezetten jellemző, hogy a náluk jóval nagyobb sasokat zaklatják.
A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.
Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.
Rétisassal levegőben incselkedő dolmányos varjú Fotó: Balla Tihamér
Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.
Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.
Forrás: KMNP
Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében
A születésnapi dámbikám
Lassú, de folyamatos növekedés jellemzi a napraforgó termelői árát
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Téli vadetetés
Megjelent az egyedi szaktanácsadási szolgáltatásokat támogató kiírás
A mezőgazdasági gépberuházások 52 százalékát erőgépekre fordították
Szigorodik a szakmai kontroll az ültetvényekhez kapcsolódó támogatások védelme érdekében
Tudományos Diákköri Konferencia Sopronban
A jégkármérséklő rendszer kapcsán akarta megzsarolni az agrárkamarát
Farkas Imre a Bakony vadásza
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A bronzérmes kan
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
A deteki bika
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Menyhal horgászata a Bodrogon
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
