Természetvédelem
Árvízkezelési megoldások az extrém időjárási hatások mérséklésére
Az elmúlt évszázadokban a vizesélőhelyek jelentősen átalakultak. A világon 1970 óta a vizesélőhelyek 90%-a tűnt el, az ott élő gerincesek 84%-ával együtt. A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus.
Budapest, 2021. november 24. – A végéhez közeledik a Danube Floodplain projekt, amely azt vizsgálta, hogyan csökkenthetők az árvízi kockázatok az árterek helyreállításával. A projektben résztvevő partnerek 2021. november 3-án és 4-én mutatták be az eredményeket online konferencia keretében.

A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus (Kép: Pixabay)
Az elmúlt évszázadokban a vizesélőhelyek jelentősen átalakultak. A világon 1970 óta a vizesélőhelyek 90%-a tűnt el, az ott élő gerincesek 84%-ával együtt. A Duna mentén az árterek 70%-a elvesztette kapcsolatát a folyóval, a megmaradt árterek állapota is kritikus.
Az ártereknek meghatározó szerepük van az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási helyzetek – áradások, aszályok – okozta kihívások mérséklésében. A folyókkal való kapcsolatuk helyreállítása, a táj alkalmassá tétele a víz befogadására a klímaváltozás okozta kihívásokra is megoldást jelenthet. Ha mindezt nemcsak lokális szinten tesszük a Duna vagy mellékfolyói mentén, hanem az egész vízgyűjtőn minél több ponton, annál több pozitív hatás érhető el.
A Danube Floodplain projekt legfőbb célja az volt, hogy elősegítse a határokon átnyúló vízkezelési és árvízkezelési munkát a biológiai sokféleség és gazdasági szempontok figyelembevételével. A projekt hangsúlyt fektetett az érintettek bevonására és véleményük megismerésére. Erre leginkább a közös gondolkodás és tervezés, valamint az árterek helyreállítására alkalmazott gyakorlatok terén van szükség, hiszen szóba jöhetnek szürke megoldások (pl. új töltés építése az ártér szélesítése érdekében) vagy zöld beavatkozások (természetes vízvisszatartási gyakorlattal) és ezek kombinálása.
A projektben öt mintaterületet választottak ki, a magyarországi helyszín a Közép-Tisza mentén Fokorúpuszta volt. Az öt mintaterületen a projektben továbbfejlesztett Duna ártér értékelő eszközzel (Danube Floodplain Evaluation Tool) modellezték az árvízszintek várható hatásait, és elemezték a lehetséges forgatókönyveket.
A modellek eredményei azt mutatják, hogy az árterek helyreállításával és a folyókhoz kapcsolásával mérhető hatást lehet elérni az árvízszintek csökkentésében, így az extrém magas árvizek kockázatait is mérsékelni lehet.
Az árterek helyreállítása egyszerre segíti elő az árvizek kezelését, az ökológiai feltételek javulását és a víz visszatartását a vízhiányos időszakokra. Utóbbi jó eszköz a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, az ivóvízkészletek megóvására, a folyóvíz megszűrésével jobb vízminőség biztosítására. Ezenkívül több hal lehet a folyókban és bővülnek a kirándulási és sportolási lehetőségek. Az árterek helyreállításának gazdasági hatásait szintén érdemes vizsgálni, hiszen számos, a víz jelenlétével összeegyeztethető gazdálkodási lehetőség van, egy ártéri kaszálón például jóval több szénát tudunk termelni, ha megfelelő a vízellátottsága.
A Magyarországon kijelölt fokorúpusztai mintaterület a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található. Ennek komplex ártér-helyreállítás vizsgálata valósult meg a projektben, amely figyelembe veszi az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizesélőhely-kialakítás és tájrehabilitáció is megtalálható. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kapott az eredmények fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása. Az előirányzott ártér-helyreállítási intézkedések jelenleg kivitelezés alatt állnak. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizesélőhely és az új területhasználat (rét/legelő) kialakítása is. Az itt elvégzett beavatkozások jó alapul szolgálhatnak a hasonló jellegű jövőbeni ártér-visszacsatolásokhoz, valamint a megszerzett tapasztalatok felhasználhatók más, hasonló tulajdonságokkal bíró folyószakaszok helyreállítása esetében is.
Következő lépésként a projektben készült megvalósíthatósági tanulmányok eredményei alapján további együttműködésre van szükség az érintett földtulajdonosokkal és területkezelőkkel azért, hogy sikeresen megvalósíthatók legyenek a helyreállítási projektek.
A Danube Floodplain projekt (Reducing the flood risk through floodplain restoration along the Danube River and tributaries) 2018. június 1-jén indult el és 2021. november 30-án fejeződik be. A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. A projektben 18 partner és 4 társult stratégiai partner vesz részt a Duna vízgyűjtője által érintett tíz országból (Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia). Magyarországról a WWF Magyarország, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG), a Szegedi Egyetem és az Országos Vízügyi Főigazgatóság tagjai a projekt konzorciumnak.
Forrás: WWF
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

