Keressen minket

Természetvédelem

Az áttelelő fehér gólyák helyzete Magyarországon

Print Friendly, PDF & Email

Magyarországon 2004/2005 tele óta állandósulni látszik néhány fehér gólya  áttelelése. Ezek a madarak az akár Dél-Afrikáig is elvonuló fajtársaikkal szemben az itthon maradás mellett döntöttek. Ha sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel ekkor már meglehetős rutinnal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek – közölte az Magyar Madártani Egyesület (MME).

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email
Magyarországon 2004/2005 tele óta állandósulni látszik néhány fehér gólya  áttelelése. Ezek a madarak az akár Dél-Afrikáig is elvonuló fajtársaikkal szemben az itthon maradás mellett döntöttek. Ha sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel ekkor már meglehetős rutinnal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek – közölte a Magyar Madártani Egyesület (MME).

Telelő fehér gólya “egerészik” egy havas hómezőn Közép-Magyarországon, miközben a tollazatát fellazítva használja ki a hóról visszavert napsugarak melegítő hatását (Fotó: Orbán Zoltán – MME).

Nem szorulnak a segítségünkre!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

Rendkívül fontos lenne megértenünk, vagy legalább elfogadnunk, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Ez a jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahova elsősorban Afrikából költöztek be a madarak.Ennek folyamata, működési mechanizmusa a madarak között meglévő viselkedési eltérésekre épül. Leegyszerűsítve: száz azonos fajhoz tartozó madáregyed többsége átlagos viselkedésű, néhány egyed viszont kockáztató. Utóbbiak később vonulnak el ősszel, tavasszal korábban érkeznek vagy átteleléssel próbálkoznak. Ha a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen (akár év tízezredeken keresztül sem), akkor ezek a próbálkozó egyedek a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak. Viszont ha változik a környezet, például mint napjainkban a klíma, akkor a kockáztató egyedek életben maradnak, szaporodni is tudnak, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba. Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.Tudnunk kell azt is, hogy a kockázatot vállaló egyedek sem végletesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak! Lévén röpképes állatokról van szó, elviselhetetlenné váló időjárási hatások esetén az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás, maximum rövid távon, egy-két téli szezonban szavatolhatja az egyd túlélését. Ha a faj magától még nem képes alkalmazkodni az átalakulóban lévő környezeti hatásokhoz (mert a változás még nem kellő mértékű), akkor a mesterséges takarmányozás (ami nem azonos az alapvetően a gyönyörködtetésünket jelentő énekesmadár-etetéssel!) az emberi segítségtől teszi függővé az egyedek túlélését. Ezt pedig éppen a fajok védelme és hosszú távú túlélése érdekében elkerülendő helyzetet. Ne felejtsük el, hogy „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!”Azt, hogy az áttelelő fehér gólyák nem szorulnak a segítségünkre, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a 2004-2017 közötti időszakban csak egy áttelelő fehér gólya elhullására derül fény Magyarországon. És ez a madár sem zsákmányhiány miatti éhezésben pusztult el, hanem az emészthetetlen szőr és csont köpetelésének elmaradása miatti emésztőrendszeri gyulladásban és vérzésben.

 

Miért maradnak itthon és miként maradnak életben?

A gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: kisrágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek. Ha azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a fehér gólyák hosszú távú – a Szaharától délre – vonuló madárként akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20.000 km-es veszélyekkel teli utat jelent minden évben, akkor már nem olyan nehéz beleélnünk magunkat annak a gólyának a helyzetébe, mely az áttelelés megkockáztatása mellett dönt.

Tápiógyörgyén telelő fehér gólyák a napsütésben felmelegedő, hófedte vetésen vadásznak és napoznak. A felvételen látható viselkedés részletes elemzését itt olvashatja >> (Videó: Orbán Zoltán – MME).

Ezt több körülmény teszi reálisan túlélhetővé számukra:

  • táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz;
  • a fehér gólyák dögöt is esznek – például a kombájnok mögött lépkedve összeszedik az elkaszált kisebb állatok tetemeit –, ezért a hulladéklerakók télen terített asztalt kínálnak számukra;
  • végül, de nem utolsó sorban a generációk óta a lakott területeken fészkelő gólyák gyorsan rájönnek arra, hogy ha télen itthon maradnak, akkor az emberek etetéssel segítik őket.Látható, hogy az itthon maradó fehér gólyák korántsem esélytelenek, alkalmazkodóképességüknek, az emberek segítségének és némi szerencsének köszönhetően reális esélyük van túlélni a telet. Az elmúlt évek megfigyelési adatai, különösen “Fülöp”, a Spanyolországból Magyarországra települt fehér gólya példája is azt mutatja, hogy ha egy madár túlélte az első áttelelést, akkor az így szerzet rutinjának, helyismeretének köszönhetően jó eséllyel dönt a következő ősszel is a maradás mellet.

Magyarországon  áttelelő néhány fehér gólyákról statisztika itt érhető el.

Forrás: MME

Természetvédelem

Megérkeztek az első búbosbankák Kardoskútra

Print Friendly, PDF & Email

Visszatértek a búbosbankák

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Visszatértek a búbosbankák a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti részterületére. Március 12-én láttuk az első példányokat a Sóstói Állattartóteleptől északra fekvő gyepeken és kisparcellás szántókon.

Fotó: Fotó: Palcsek István Szilárd

Ezt a madarat a népnyelv büdös bankának, szurtos dudunak, vagy fostos bugybókának is hívja, mivel a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra. A búbosbankának összesen hat alfaja ismert.  Az Európában fészkelők többsége vonuló. Afrikában, a Szaharától délre telelnek. Már márciusban megjelennek hazánkban, de az állomány zöme áprilisban érkezik meg.

A fákkal, fasorokkal tarkított, nyílt alföldi térségeket kedveli. A talajfelszínen és a laza talajban hosszú, enyhén lefelé ívelt csőrével kutat táplálék után. A föld alatt élő rovarokkal táplálkozik, emiatt mozaikos és csupasz talajfelszíneket igényel.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. Röpte lepkeszerűen hullámzó. Fészkelési időszaka március végétől augusztus közepéig tart. Jellegzetes hangját április közepétől június végéig hallhatjuk. Előszeretettel fészkel fás legelőkön, állattartótelepek közelében. Harkályok odúit szívesen elfoglalja, de kidőlt, korhadt fák üregeiben, kőrakásokban, üregekben bárhol költhet, akár a talajszinten is. A tojó 5-10 tojást rak, a fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Szeptemberre az állomány nagy része elvonul az afrikai telelőhelyekre.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Bütykös ásóludak tömeges átvonulása a Dél-Alföldön

Print Friendly, PDF & Email

Bütykös ásóludakat figyeltek meg

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Ez az érdekes nevű lúdalkatú madár néhány évtizeddel ezelőtt még ritka kóborló faj volt hazánkban, azonban március elején nagyobb csapatai mutatkoztak a Dél-Alföldön, volt olyan időszak, amikor több mint 300 madár tartózkodott a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található szikes tavakon és halastó rendszereken.

Repülő bütykös ásóludak ( Fotó: Mészáros Csaba)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, de hazánkban 30 évvel ezelőtt még eseményszámba ment, ha kora tavasszal vagy késő ősszel feltűnt egy-egy madár, vagy néhány egyedszámból álló kisebb csapat.Nevét a hím madár homlokán található dudorról kapta, amely nászidőszakban kifejezetten nagyméretű és vörös színű.

Tavak, lagúnák partján költ, emlősök által ásott üregeket foglal el és ezeket használja költőüregként, viszonylag sok, 7-15 tojást rak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Hazánkban az első költőpárok húsz évvel ezelőtt jelentek meg, egy ideje a Dél-Alföldön is rendszeres, bár még kisszámú költőfajnak számít. Terjeszkedési ütemét látva egyre gyakoribb madár lesz hazánkban is.

Bütykös ásúlúd-csapat ( Fotó: Mészáros Csaba)

Az idei tavaszon feltűnően sok bütykös ásólúd mutatkozott a Dél-Alföld vizes élőhelyben eleve gazdag élőhelyein, nem ritkán 100 példánynál is nagyobb csapatai voltak láthatóak a szegedi Fehér-tó, a tömörkényi Csaj-tó és pusztaszeri szikes tavakon, természetesen a látogatók által nagyon kedvelt mórahalmi Nagyszéksós-tavi Bivalyrezervátum nagy kilátója előtt is mindig látható kisebb-nagyobb csapata.

Hím bütykös ásúludak ( Fotó: Tokody Béla)

Hazánkban 30-40 pár fészkel évről-évre. Nagy kérdés, hogy ez a tömeges jelenlét és az idén jellemzően jobb vízviszonyok vajon jelenteni fognak-e újabb költőpárokat a régiónak.

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Debreceni gyerekek ültettek fát Jane Goodall 90. születésnapja alkalmából

Print Friendly, PDF & Email

Fát ültettek debreceni gyerekek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Egy önkormányzati óvoda középső csoportosai, valamint egy egyházi- és egy alapítványi iskola diákjai vettek részt a világszerte ismert környezetvédelmi aktivista, Jane Goodall tiszteletére szervezett programon 2024. március 14-én a Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolában.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

A Nyírerdő Zrt. Magyarország észak-keleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegye területén mintegy 60 ezer hektár állami tulajdonú erdőterületet kezel. Ábra: Facebook

Április 3-án ünnepli 90. születésnapját Jane Goodall angol főemlőskutató-antropológus. Ez alkalomból az általa alapított Roots&Shoots (Rügyek és Gyökerek) program magyarországi csoportjai faültetéseket szerveznek, így hazánk különböző településein összesen 90 csemetekerül a földbe ezekben a napokban.

Debrecenben a KisFürkészek Roots&Shoots csoport szervezésében három oktatás-nevelési intézmény kapcsolódott a kezdeményezéshez. A Zöld Óvoda címet háromszor elnyert Faragó Utcai Óvoda „Katica” csoportja mellett a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola és a Waldorf Napraforgó Iskola diákjai vettek részt a faültetésen. A nagyobbak természetvédelmi témájú versekkel, az óvodások énekekkel készültek a szimbolikus eseményre.

Somné Huszti Anett, a Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskola vezetője felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy a debreceni Nagyerdő természetvédelmi terület. Ezt követően az erdei iskola „Borostyán” tanösvényén a gyerekek ültették el a kiválasztott kocsányos tölgyet.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

Kovács Eszter, a Jane Goodall Intézet Roots&Shoots programjának magyarországi koordinátora– megköszönve Orosz Magdolna, a KisFürkészek vezetőjének munkáját – elmondta, hogy a debreceni az egyik legaktívabb a 76 hazai csoport közül.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

A faültetés végén Váradi Zoltán, a Természettár vezetője azzal búcsúzott a gyerekektől, hogy vigyázzanak a fákra, legyenek büszkék arra, hogy természetvédők, és emlékeztetett rá, hogy jövő héten, március 21-én ünnepeljük az erdők-, majd másnap a víz világnapját.

Forrás: Nyírerdő Zrt.

Tovább olvasom