Keressen minket

Természetvédelem

Leszakadt gólyafészket renováltunk Baján

Megjavítottak egy sérült gólyafészket Baján

Közzétéve:

Tavaly nyáron egy vihar megrongált egy használaton kívüli kéményre rakott gólyafészket Baján. A fészek felét lesodorta a benne lévő két, már kitollasodott, de még röpképtelen fiókával együtt, melyek sajnos szörnyet is haltak a zuhanásban – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.

Megjavítottak egy sérült gólyafészket Baján. A feladatra egy önkéntes ipari alpinista jelentkezett (Kép: Kalocsa Béla – KNP) 

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja.

KNP: Mivel az itt költő gólyapár hamarosan visszatér Afrikából, ráadásul a félig leszakadt fészket a szél csak tovább tépázza és a lehulló darabok anyagi kárt is okozhatnak az ott parkoló autókban, felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal és felajánlottuk neki a segítségünket a fészek rendbetételére.

Hogy mekkorára tud „hízni” az évek során a fehér gólyák fészke, azt jól mutatja, hogy a kémény környékéről 2 mázsányi leszakadt fészekanyagot takarítottunk el, miközben a nagyobb rész még fent maradt. Ezért van, hogy időnként a villanyoszlopok tetejére rakott fészkek is megbillennek, balesetveszélyessé válnak és beavatkozásra van szükség.

Nem volt egyszerű feladat a 18 méter magas kémény tetején a megmaradt fészket kiigazítani, ebben egy önkéntes ipari alpinista, Feldrihán Péter volt a segítségünkre. A stabilitás biztosításáért egy új fészektartó kosarat tettünk alá, amelyre Gyuricza András, a Magyar Madártani Egyesület tagja készített gallyakból fészekalapot.

(Kép: Kalocsa Béla – KNP) 

Sikeresen elvégeztük a teljes körű felújítást, így a visszatérő gólyapár remélhetőleg idén már gond nélkül fel tudja nevelni és kirepteti a fiókáit.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Természetvédelem

Ökológiai kapcsolatok a téli pusztán: madarak az őzek nyomában

Az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva a figyelmes szemlélő érdekes ökológiai kapcsolatokra is felfigyelhet. Például arra, hogy az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Népes madárcsapatok kísérik az őzeket a téli pusztán Fotó: Balla Tihamér

Régen tapasztaltunk már nemzeti parkunk táján ilyen vastag és stabil hóborítást, amilyet az idei január hozott. A Csanádi pusztákon is több mint egy hétig vastag hótakaró borította a tájat. Ez számos állatfaj, például a földön táplálkozó madarak számára kihívást jelent, nehezen jutnak táplálékhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy számos madárfaj követi az őzeket a téli pusztán.

Az őzek a zord téli időben népes, akár több tíz példányos csapatokba, rudlikba verődve járják a pusztát. Erős patáik segítségével, jellegzetes kaszáló lábmozdulatokkal hatékonyan képesek elkaparni a vastag, akár megfagyott hóréteget is, hogy hozzáférjenek a gyepekhez, vetésekhez, amelyek a téli táplálékot biztosítják számukra. Egy-egy ilyen népes őzrudli akár egészen nagy területen is képes eltakarítani a havat a talajfelszínről. Az így szabaddá váló felületeken aztán a madarak is tudnak szedegetni, élelem után kutatni. Apró pintyféle énekesekből álló csapatok, tengelicek, sármányok, verebek, sőt az ilyenkor északi tájakról ideérkező kék galambok csapatai is sokszor kísérik az őzeket. A csókák, varjak, de még nemzeti parkunk címermadarai, a túzokok is kihasználják ezt a táplálékszerzési lehetőséget a téli pusztában.

A behavazott, fehér tájban már messziről feltűnhet egy-egy népes őzcsapat. Ha ilyet látunk, érdemes távcső segítségével tüzetesebben megfigyelni őket. Már maga a hóelkaparó tevékenység is nagyon látványos, csak úgy porzik a hó a patájuk alatt. Ha alaposabban szemügyre vesszük az őzcsapatokat, megfigyelhetjük a körülöttük szorgoskodó, táplálék után kutató madarakat is.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

A puszta rejtőzködő kisragadozója, a molnárgörény

Molnárgörényt fényképeztek a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területeit járva szerencsés esetben akár egy molnárgörényt is megpillanthatunk, bár életmódja miatt erre csak ritkán adódik lehetőség. Ez az érdekes kis állat nagyon ügyes, leleményes vadász. 

A molnárgörény a magyar emlősfauna kevéssé ismert, védett ragadozója, amely kis termete és rejtőzködő, éjszakai életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé. Mezei, vagy pusztai görénynek is nevezik: nyílt élőhelyek (legelők, rétek, és agrárterületek) vadásza. Az ember közelségét elkerüli, nem úgy, mint rokona, a házi görény.

Fotó:  Palcsek István Szilárd

Táplálékát főként a kisemlősök képezik. Teste nyújtott, lábai rövidek, a talajszinten előforduló, kisebb testű állatok zsákmányolásához alkalmazkodott.

A kardoskúti puszták gyepterületein és szántóin az egyik fő zsákmányállata, a hörcsög megfogyatkozott, így főként a güzüegerek és a mezei pockok jelentik számára a fő táplálékforrást, amivel hasznot is hajt a gazdálkodóknak. Ezeket a zsákmányállatokat – a fajra jellemző módon – a földfelszín alól, a járatokból is kikaparja.

Búvóhelyei földalatti üregekben találhatók, melyeket maga ás ki, esetleg ürge- vagy hörcsögjáratokat bővít ki saját méretére. A kazlakat is gyakran választja pihenőhelyéül. A kölyöknevelés korai szakaszában, illetve téli időszakon kívül általában több búvóhelyet is használ. Ezeket váltogatja és ritkán tartózkodik néhány napnál tovább egy helyen.

Nagyon hasonlít közeli rokonához, a közönséges görényhez. Bundája azonban világosabb rokonáénál, valamint fején a világos szőrzet kiterjedése is nagyobb.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Veszélyben a homoki tölgyesek – erdészeti program indul a védelmükben

A NEFAG Zrt. új programot indít a Duna–Tisza közi homoki tölgyesek megőrzésére

Published

on

A NEFAG Zrt. új programot indít a Duna–Tisza közi homoki tölgyesek megőrzésére, melyek hazánk egyik legértékesebb, ugyanakkor legveszélyeztetettebb erdőtársulásai közé tartoznak. A Homoki Tölgyesek Program célja, hogy természetközeli kezelési módszerekkel és széles szakmai összefogással biztosítsák e különleges élőhelyek fennmaradását. A kezdeményezést szakmai workshop indítja február 12-én.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Ősi szerkezet, új kihívások – A pusztai tölgyesek értéke és törékenysége

A pusztai vagy homoki tölgyesek az erdőssztyepp zóna természetes erdőtársulásai közé tartoznak, melyek átmenetet képeznek a zárt lomberdők és a nyílt sztyepprétek között. Jellemző rájuk a mozaikos szerkezet, a gazdag cserjeszint, a fénykedvelő fajokkal teli gyepszint, valamint a felnyíló lombkorona, amelynek uralkodó fája a kocsányos tölgy. Az Alföldön valaha kiterjedt homokvidékeken találkozhattunk velük, mára azonban csak kis szigetekben maradtak fenn a mezőgazdasági művelés és a termőhelyi tényezők változása miatt. A Pusztavacsi Pusztai Tölgyesek a NEFAG Zrt. kezelésében álló, mintegy 117 hektáros erdőtömb, amely a régió egyik legidősebb állománya: átlagkora meghaladja a 100 évet, legidősebb részei 140 évnél is idősebbek. Az erdőterület természetvédelmi szempontból is fontos élőhely. A NEFAG Zrt. több mint három évtizede nem végzett tarvágást a területen, és jelenlegi erdőtervei is kizárják az ilyen jellegű beavatkozásokat. Mindezek ellenére az állomány hosszú távú fenntarthatósága nem tekinthető magától értetődőnek. Az éghajlatváltozás miatt megnyúló aszályos időszakok, a csökkenő talajvízszint és az invazív fajok térnyerése olyan új típusú nyomást jelentenek, amelyek az eddig jól működő, kíméletes kezelési gyakorlatokat is újragondolásra késztetik.

Homoki Tölgyesek Programja

A NEFAG Zrt. válasza a jövő kihívásaira. A NEFAG Zrt. célja egy olyan komplex szemléletű, hosszú távú erdőkezelési program kialakítása, amely egyszerre biztosítja a homoki tölgyesek természetességének megőrzését, és reagál a megváltozott termőhelyi viszonyokra. A program első lépései között szerepel az idegenhonos fafajok fokozatos visszaszorítása kis lékek kialakításával, a holtfák, természetes tisztások, famatuzsálemek megőrzése, vadhatást csökkentő célzott kerítések létesítése, invazív lágyszárúak és cserjék visszaszorítása, valamint a klímaváltozás hatásait vizsgáló monitoringrendszerek bővítése (pl. talajvízkutak, időjárás-állomások). Az erdészeti társaság célja nem az élővilág konzerválása, hanem az, hogy e különleges élőhelyek gyepekkel mozaikos, nyílt erdőtársulásai továbbra is fennmaradhassanak, és biztosítani lehessen az itt élő, sokszor ökológiai jelentőségű fajok élőhelyeit. A program egyik alappillére az együttműködés: a NEFAG Zrt. szakmai partnerekkel (pl. DINPI, WWF, SOE) és más állami erdészeti társaságokkal közösen keresi a jó gyakorlatokat, és olyan kezelési módszereket dolgoz ki, amelyek más, hasonló adottságú területeken is alkalmazhatók lehetnek. A február 12-i szakmai workshop ennek a párbeszédnek ad keretet. A rendezvényen szó lesz a homoki erdők történeti és ökológiai jelentőségéről, az aktuális termőhelyi kihívásokról, valamint azokról a gyakorlati beavatkozásokról, amelyekkel fenntarthatóbb jövőt biztosíthatunk ezeknek az értékes élőhelyeknek.

Forrás:: NEFAG Zrt.

Tovább olvasom