Keressen minket

Természetvédelem

Magyar gyűrűs fehér gólya Litvániában

Magyar Madártani Egyesület: Június végén egy hazai jelölésű fehér gólyát fényképeztek le Litvániában (Gediminas Eigirdas).

Litvániában magyar vendéget fényképeztek. (Fotó: Gediminas Eigirdas – MME)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A most megfigyelt madarat a kék színű, egyedi kódos gyűrűje alapján sikerült azonosítani. Ez az első eset, hogy magyar gyűrűs fehér gólya került meg a Balti országban. A madarat fiókakorában gyűrűzték 2021. júniusban, Reszneken (Zala megye, Varga Júlia), 3 fészektestvérével együtt. Utóbbiakról ezidáig nem érkezett bejelentés.


A Litvániában megfigyelt magyar gyűrűs fehér gólya megkerülési térképre (Madárgyűrűzési Központ – MME)

Magyarországon az elmúlt 114 évben több mint harmincezer fehér gólyát, elsősorban gólyafiókát gyűrűztek (1908-1932 között 10597 példányt, 1933-2000 között 3846 példányt, 2001-től 16388 példányt). Ennek köszönhetően nagyon sok, ezidáig 2821 megkerülési adat gyűlt össze a Madárgyűrűzési Központban. Ezek egy része igen messziről, nyolc, kilencezer kilométerről, Dél-Afrikából érkezett, amelyek közül a legizgalmasabb a hazai madárgyűrűzés történetében az első ilyen távolsági adat, 1909-ből (ennek története a Madárgyűrűzés története oldalon megtalálható: https://www.mme.hu/a_madargyuruzes_evszazada_magyarorszagon_1908_-_1973).

Magyar gyűrűs fehér gólyák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ – MME)

Európa, Afrika és a Közel-Kelet számos országában kerültek meg hazai jelölésű fehér gólyák, de most először fordult elő, hogy Balti országból jelentettek vissza egy madarunkat. A hazai gyűrűzésű fehér gólyák közül ennél északabbról még nem érkezett megkerülési adat.

A Litvániában megfigyelt magyar gyűrűs fehér gólya (Fotó: Gediminas Eigirdas – MME)

A fehér gólyát nem kell bemutatni, mindenki ismeri, a hazai táj jellegzetes madara. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti, de nem minden madár választja Dél-Afrikát, jelentős számban telelnek Csád, Szudán területén. A fiatal madarak jelentős része az első években nem tér vissza Európába, nagy területeken kóborol. Egyes, elsősorban emberi behatást ért madarak (pl. mentett, nevelt fiatal példányok vagy sérülésből felépült madarak), amik nem tudnak nyár végi csapatokhoz csapódni, itt maradnak télire. A most megfigyelt madárról nem tudjuk, hogy a kirepülést követően merre vándorolt és hogyan került ilyen messze a Kárpát-medencétől. Bízunk benne, hogy megfigyelik még a jövőben.

Forrás: Magyar Madártani Egyesület

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Természetvédelem

Felfedezték a kornistárnics legjelentősebb Dráva menti élőhelyét

Több száz tőből álló kornistárnics állományra bukkant a napokban Lakócsa mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, Csór Sándor. A Dráva mentén korábbról itt már ismertük a növény kisebb élőhelyét, valamint Rinyaújlak határában is van egy eltűnőben lévő állománya. A most felfedezett állomány a Dráva mentén a legjelentősebbnek számít.

Kornistárnics

A kornistárnics. (Fotó: Csór Sándor – Duna-Dráva Nemzeti Park)

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre. (Ábra: DDNPI)

Ez a lila színű, térdmagasságig megnövő vadvirágunk nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Kiszáradó láprétek ritka faja, melyekre jellemző hogy a tavaszi elárasztás után nyár végére kiszáradnak. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvíz viszonyok változása miatt, valamint a gyepgazdálkodás átalakulása és az invazív fajok tömeges megjelenése következtében állománya csökken. Hazánkban 1982-ben nyilvánították védetté, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A népi gyógyászatban a tüdőbaj kezelésére használták, tudományos elnevezése is erre utal (Gentiana pneumonanthe, a pneumo tüdőt jelent).
2018-ban az Év vadvirágának választották.

Forrás:  Schulcz Andrea – Duna-Dráva Nemzeti Park

Fénykép: Csór Sándor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Dévaványára szokatlanul korán érkezett meg az első gatyás ölyv

A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai részterületén meglepően korán, már szeptember 2-án felbukkant az első, telelésre érkező gatyás ölyv.

Gatyás ölyv. (Fotó: Marik Pál – Körös–Maros Nemzeti Park )

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A gatyás ölyvek élőhelye a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden gatyás ölyvnél megtalálható.

Fő zsákmányuk a mezei pocok, így azokon a teleken, amikor rágcsáló gradáció van, nagyobb számban maradnak nálunk. Az, hogy mikor érkeznek, elsősorban attól függ, hogy a költőterületükön milyen a táplálékbázis. Ez a korai példány valószínűleg olyan helyről jött, ahol most nagyon kevés a táplálék.

Mivel az Alföld többi részéhez hasonlóan Dévaványa térségében is száraz volt a nyár, s ez kedvez az üregekben költő rágcsálóknak, így valószínűleg hamarosan növekszik majd a mezei pockok és güzüegerek állománya. Feltételezhető tehát, hogy a gatyás ölyvek bőven találnak majd táplálékot nálunk. A térségben az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a magyar gurgolya Veszprémben

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Veszprém szikláin, a Benedek-hegytől a Sintér-dombon, a völgyhidat szegélyező gyepeken és az út miatt keresztülvágott sziklafalakon át a Betekints-völgyig most jól láthatók a néhol tömegesen virágzó, tömött ernyőcskéjű magyar gurgolya (Seseli leucospermum W. & K.) magas növésű, virágzó példányai.

Magyar gurgolya. (Fotó: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park)

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Az egyébként különösebben nem feltűnő növény kizárólag hazánkban fordul elő, a Magyar Középhegység dolomithoz kötődő, bennszülött faja. Kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. A faj dolomit sziklagyepeken él, rendkívül jól bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű élénkzöld kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújt, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A legtöbben nem gondolnák, hogy városaink közül nincs még egy, ahol belterületen ennyi és ilyen nagy természetvédelmi értékkel bíró, fokozottan védett természeti érték található. A tízezres egyedszámra becsült állománynagyságú magyar gurgolya mellett ugyan lényegesen kisebb egyedszámban – de szép számmal megtalálható az ugyancsak fokozottan védett Lumnitzer-szegfű is, amely ilyenkor szürkéskék párnáiról ismerhető fel a gurgolyáéhoz hasonló élőhelyeken.

Szerencsére a magyar gurgolya extrémnek mondható élőhelyei egyelőre nincsenek veszélyben, azonban a frekventáltabban látogatott kilátópontok közelében a bolygatás hatására megváltozó fajösszetételnek (gyomosodás) van leginkább negatív hatása a fajra is.

Forrás: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom