Természetvédelem
Miért nem szól augusztusban a kakukk?
A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva augusztusban már nem hallhatjuk a kakukk jellegzetes hangját. S hogy miért? A kérdésre a válasz egyszerű: mert nagyon korai vonulók, már nincsenek itt.

Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A kakukk tavasszal korán érkezik, április elején már párba állnak a hímek és a tojók. A párkeresés időszakában nagyon gyakran hallatják hangjukat. Május első felében kezdik meg a tojásrakást. Amikor a szaporodás ideje elmúlik, a hímek már útra is kelnek Afrika trópusi részei felé. A tojók sem maradnak sokáig, csak addig, amíg lerakják tojásaikat más madarak fészkébe, ugyanis fészekparaziták.
A kakukkoknak tehát nem kell időt pazarolniuk sem a fészeképítésre, sem a fiókák felnevelésére. A tojók két sorozatban 10-10 tojást raknak. Mindegyiket ugyanannak az általuk kiválasztott madárfajnak (például nádiposzátának, nádirigónak stb.) a fészkébe rakják, de egyesével, azaz egy fészekbe csak egyet. Rendszerint olyan nádas élőhelyet választanak, amelynek közelében találnak fát. A fára kiülve figyelik az alkalmas fészkeket, ahová majd becsempészik tojásaikat. Ráadásul nagyon jól időzítenek, úgy, hogy az ő fiókájuk legalább egy nappal hamarább keljen ki, mint a gazdamadár fiókái.
A galamb nagyságú kakukk jóval nagyobb méretű ugyan, mint a nádi énekesek, tojásai viszont kicsik és hasonló színűek, mint a gazdamadaraké. Utóbbiak ezért sajátjukként fogadják el a kakukktojást. Amikor azonban a fióka cseperedni kezd, kilökdösi a gazdamadár utódait, így egyedül neki jut minden táplálék. Előfordul, hogy két kakukk is ugyanabba a fészekbe csempészi bele egy-egy tojását, de ilyenkor is csak egy fióka nevelkedik fel, az erősebbik kilöki a gyengébbet.
A tojásrakás után, nyár közepén a tojók is útra kelnek. A fiatal madarak szeptemberig itt maradnak, megerősödnek, majd ők is elmennek. A kakukkok nem csapatos vonulók, egyesével indulnak telelőhelyeikre.
Megfigyelték, hogy a kakukkok nagy csavargók, főleg, amikor már túl vannak a párválasztás, szaporodás időszakán. Ilyenkor rövid idő alatt jelentős távolságokat tesznek meg, mivel semmi más dolguk nincs, mint a saját táplálkozásuk. Egy jeladós kakukk például egyhuzamban 1600 kilométert repült.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül is elsősorban a nádas területeken találkozhatunk kakukkokkal. A kardoskúti részterületen például a Sóstó-ér és a Kakasszéki-tavak környékén hallhatjuk hangjukat a tavaszi párkeresés időszakában.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyon
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) elsősorban nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedvelő fokozottan védett, endemikus faj.

Virágzik a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Virágzása az utóbbi években a szakirodalom szerinti adatokhoz képest egy hónappal korábban kezdődött.

A magyar kökörcsin hazánkban őshonos virág. Fotó: Demeter Emese
A magyar kökörcsin hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

2025-ben egy hónappal korábban virít a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Fotó: Demeter Emese
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Nem zárt be a Hortobágyi Nemzeti Park
Tévesen látott napvilágot az a hír, mely szerint a Hortobágyi Nemzeti Park nem fogad látogatókat. A párosujjú patás állatokat veszélyeztető ragadós száj-és körömfájás fertőző betegség megelőzésének érdekében a Hortobágyi Vadaspark határozatlan ideig valóban zárva tart és emiatt az erre a helyszínre 2025. március 15-re meghirdetett „Gólyaelengedés a Hortobágyi Vadasparkban” programunk is elmarad. Azonban a többi létesítményük működése zavartalan.

Továbbra is látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park.
A jelenlegi is látogatható helysznínek listája a következő:
a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont, a „Hortobágy természete” és a Pusztai Kincsestár „A Jószág haszna” kiállítások.
a Hortobágyi Pásztormúzeum
a Hortobágy-halastavi tanösvény
a Szálkahalmi Tanösvény
az Egyek-pusztakócsi mocsarak és Górési tanösvény
a Tiszakürti Arborétum
a Cégénydányádi Cégénydányádi Kende Kúria és Kastélypark Természetvédelmi Terület
A gólyaelengedés kivételével megtartjuk szakvezetett túráinkat.
A márciusi programok és a létesítmények elérhetőek honlapukon. Kattintson ide!
Forrás:
Hortobágyi Nemzeti Park
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens