Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Ugartyúk bukkant fel a kardoskúti Fehér-tónál

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai szeptember 2-án egy átrepülő ugartyúkot figyeltek meg a kardoskúti Fehér-tó közelében. Ez a faj rendkívül ritka vendég errefelé, évek óta nem találkoztunk vele.

Fotó: Szél Antal István – KMNP

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Magyarországon az utóbbi évtizedekben drasztikusan lecsökkent a fészkelő ugartyúkok száma. Az állományt mindössze 25-40 párra becsülik a szakemberek. Az 1980-as években még legalább 200 pár költött itt. A csökkenés oka minden bizonnyal a legeltetéses állattartás visszaszorulása. Az ugartyúkok ugyanis kizárólag a kopár, rövidfüvű területeket kedvelik.

A Körös-Maros Nemzeti park Igazgatóság illetékességi területén belül Dévaványa térségében van stabil fészkelőhelyük, idén ott két pár kezdett költésbe. Cserebökényben szintén költ 1-2 pár, de nem minden évben. A 2000-es évek elején Tótkomlós térségében is találtak egy-egy fészket. A kardoskúti Fehér-tó térségében az utóbbi években még átrepülő vendégként sem láttunk ugartyúkot, ezért is számít rendkívülinek a mostani előfordulása. A madár a tó nyugati felénél repült a gyepek felett. Mivel most itt is kopár a táj, talán ez hozhatta meg a kedvét, hogy körbenézzen errefelé.

Az ugartyúkok költőterülete Európa délebbi részein van, hazánk az északi határt jelenti. Európai állományuk stabil. Rovarokkal, kisebb egerekkel, pockokkal, pókokkal táplálkoznak. Jellegzetes, hatalmas nagy, sárga szemük van, ami segíti őket az éjszakai vadászatban.

A telet Afrikában töltik. Korán (március végén) érkeznek, és viszonylag későn vonulnak el, egészen októberig megfigyelhetők. Vonulás előtt csapatokba verődnek, nálunk azonban ilyet már nem lehet látni, mivel nagyon csekély a hazai állomány. Legutóbb az ezredforduló tájékán, a Kiskunságban figyeltek meg egy 40-50 példányos ugartyúk-csapatot.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Természetvédelem

Konferenciánk a KAP-ról – VIDEÓK AZ ELŐADÁSOKRÓL

Print Friendly, PDF & Email

„Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel konferenciát szerveztek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottsága több éve szervez szakmai rendezvényeket, amelyeken következetesen a vadgazdálkodás és valamely társterület keresztmetszetében található témaköröket veszi górcső alá. Idén június 12-én, a Békés vármegyei Szarvason került sor az éves konferenciára „Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) közös szervezésben.

A konferencia megnyitója. A mikrofonnál Tóth Péter. Fotó: OMVK

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Anna-ligeti központjában tartott esemény apropója evidens: a mezőgazdasági területek művelésének módja meghatározza egyebek mellett az apróvadfajok állományát, a művelés mikéntjét pedig az agrártámogatási rendszerek befolyásolhatják. Ahogy Tóth Péter, a szervező szakbizottság elnöke elmondta, az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszerének, a közös agrárpolitikának (KAP) tavaly megkezdődött költségvetési ciklusában a földhasználók számára egy sor olyan új lehetőség nyílt meg, amelyek a környezet és az élőhelyek szempontjából is kedvező változásokat tehetnek lehetővé. A támogatások fejében önként vállalt kötelezettségek teljesítésével tehát a gazdálkodók érdemben változtathatnak az agrárélőhelyek állapotán, minőségén. A kulcs a földhasználók önkéntessége: így a társágazatoknak – természetvédelemnek, vadgazdálkodásnak – partnerként tekintve a gazdálkodókra meg kell győzniük őket a vállalások előnyeiről. Ehhez adott részletes ismereteket a szarvasi rendezvény, amelyen gyakorlattal és rálátással rendelkező szakemberek osztották meg tapasztalataikat.

A résztvevőket elsőként a házigazda, dr. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója köszöntötte. Kiemelte, hogy a vadgazdálkodás és természetvédelem egyik közös platformja egyértelműen az élőhelyfejlesztés. Személyes tapasztalataiból, emlékeiből a többi között felidézte azt is, hogy a ’80-es évek burgenlandi kultúrsivatagjai az agrárium fejlődésével nálunk is leváltották a biológiai sokféleségnek kedvezőbb mezőgazdasági struktúrát. A folyamat megállításához, de legalábbis lassításához van szükség olyan rendezvényekre, mint a kamara és az MME konferenciája.

Balczó Bertalan, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében szintén üdvözölte a kezdeményezést. Ismertetve a nemzeti park igazgatóságok élőhelyfejlesztésben elért eredményeit – ezek közül kiemelve a kerecsensólyom és a túzok védelmét – felajánlotta az igazgatóságok és a szaktárca tapasztalatait, hogy a jövőben például a nemsokára induló, új Agrár-környezetvédelmi Program nagyobb hatékonysággal futhasson. Ebben nagy szerepet játszhatnak azon szakértők, akik mára több tízezer helyszíni ellenőrzést tudhatnak a hátuk mögött, és többezer gazdálkodóval beszéltek, megismerve hozzáállásukat, tapasztalataikat.

Bajdik Péter, a vadászkamara főtitkára emlékeztetett: az elmúlt években a konferenciasorozat keretében a szakbizottság és partnerei foglalkoztak a zöldítés hatásaival, a vízgazdálkodással, a vizes élőhelyek helyzetével, valamint a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével végzett kaszálással. Az adott rendezvény témáinak fontosságát a klímaváltozás adja, amely miatt egyre több gazdálkodó keres alternatív bevételi forrásokat: amelyek a KAP forrásai is lehetnek.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ha élnek ezekkel, a biodiverzitást is erősítik, ami az apróvadfajoknak szintén kedvez. Emlékeztetett: a Vadászkamara saját forrásait is hadrendbe állítja a cél érdekében: az Országos Vadgazdálkodási Alapból az elmúlt években milliárdos nagyságrendű finanszírozást biztosított a vadgazdálkodóknak élőhelyfejlesztésre. Gondolatai zárásaként úgy fogalmazott: az esemény lehet az első lépés egy olyan tanácsadói hálózat létrehozására, amelyben minden érdekelt szakterület képviseltetheti magát.

Dr. Halmos Gergő, az idén 50 éves MME ügyvezető igazgatója elmondta: a szervezet figyelemmel kísérte a mezőgazdasági területeken az EU-csatlakozást követően tapasztalt változásokat. Nem meglepő módon Magyarországon is az steril élőhelyi környezet alakult ki, amely évtizedekkel korábban már tagországokban. Hozzátette: még azzal együtt is, hogy az elmúlt időszakban javult a helyzet, igen messze vagyunk az uniós csatlakozás előtti állapotoktól. Megjegyezte: a nehezen követhető a társadalmi változásokat is fontos megérteni, hogy meg lehessen határozni, mily módon motiválhatók a földhasználók a KAP-os lehetőségek kihasználására. Az MME a maga részéről kezdetektől igyekszik közreműködni a szakpolitikában, a szemléletformálásban, és mindezt partnerekkel – így a vadászkamarával – együttműködésben teszi, hiszen a közös munka hatékony, még ha nem is mindig és minden témában jutnak közös nevezőre. A konferenciáról szólva leszögezte: az nem az egyes szakterületekről szól, sokkal inkább a jövőnkről, a fenntarthatóság megteremtéséről.

A konferencia előadásai teljes egészükben visszanézhetők (forrás: az MME YouTube csatornája)

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Természetvédelem

50 éves a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor – GALÉRIÁVAL

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az Alföldkutatásért Alapítvány szervezésében 2024. július 7-13. között lezajlott az 50. jubileumi Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor 78 fő állandó ill. néhány napos részvételével, a fennállásának idén ősszel 100. évfordulóját ünneplő ERTI Szikkísérleti Állomás és Püspökladányi Arborétum területén. A szakmai munka szekciókban folyt a korábbi évek hagyományait követve:

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A hidrobiológiai és halfaunisztikai csapat Sallai Zoltán és dr. Csányi Béla vezetésével a Hortobágy és Kösely folyókban végzett halállomány felmérést elektromos kecével, valamint a meder és partmenti zónában makrogerinctelen mintagyűjtést. A vizsgálatok során két új, ponto-kaszpikus invazív halfaj jelenlétét sikerült kimutatni, amelyek eddig hortobágyi vizekből nem voltak ismertek: csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) és kerekfejű géb (Neogobius melanostomus).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A talajtani szekció feladata dr. Tóth Tibor vezetésével a kilúgzott szikesek (szolonyecek) és velük előforduló egyéb talajtípusok (réti és mezőségi talajok) helyszíni talajfizikai vizsgálata volt a mocsártól a kunhalomig terjedő pusztai magassági övezetekben (talaj tömörség, telítés közeli beszivárgás, a talajok sótartalmának és lúgosságának mérése).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

Sebők Lehel, Tóth Bence, Balog Benjámin és dr. Ulicsni Viktor vezetésével madártani megfigyelések zajlottak Ágota-pusztán és Andaházán (Berettyóújfalu). A szalakótaodúk ellenőrzése mellett sikerült megfigyelnünk több túzokkakast és vörös ásóludat. A botanikai-ökológiai munkacsoport Hoffmann Károly természetvédelmi őr vezetésével a löszgyepi növényfajok (ligeti zsálya, koloncos legyezőfű, taréjos búzafű) magját gyűjtötte be a püspökladányi „Virágoskert” szaporító parcellán, melyeket kunhalmok visszagyepesítéséhez használnak fel később. A középiskolás diákok emellett interaktív növényhatározási feladatokat oldottak meg.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Ábra: Facebook

A Bak-Csiha Sára vezette mikológiai szekció a szárazság ellenére nem szűkölködött, a Farkasszigeti erdőből többek között nyárfa-érdestinóru (Leccinum duriusculum), molyhos tinóru (Xerocomus subtomentosus) és piros tinóru (Hortiboletus rubellus) is került a gombászok kosarába.

A szakmai munka mellett megemlékeztünk a tábor 50. és a kísérleti állomás 100. évfordulójáról. Dr. Keserű Zsolt jelenlegi és Csiha Imre nyugalmazott állomásigazgató, valamint Monoki Ákos tájegységvezető méltatta a tábor félévszázados eredményeit, emlékfát ültettünk (magyar kőris), majd megkoszorúztuk az erdész-ökológus elődök mellszobrait (Kaán Károly, Magyar Pál, Tury Elemér, Tóth Béla). Látogatásunkat tettük a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban és Györfi Lajos szobrászművész műhelyében. Autóbuszos kirándulás keretében megfordultunk a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium Karikó Katalin biológia szaktantermében, ahol 1974-ben megszületett a hortobágyi táborozás gondolata, majd felkerestünk néhány egykori nomád táborhelyet (Kunmadaras – Kovács tanya, Meggyes, Ágota-puszta).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

A tábori hét utolsó, egyben legmelegebb napján 40 km-es kerékpártúrát tettünk Ágota-pusztán keresztül a Zádor híd érintésével Karcagra, ahol meglátogattuk a Györffy István Nagykun Múzeumot és állandó táborozónk, Albert Krisztián (Varjú bácsi) háromszoros Európa-bajnok csontpreparátor műhelyét. A tábori élethez hozzátartozó esti focimeccsek, az éjszakába nyúló tábortűzi beszélgetések, táncok és énekek megannyi maradandó élménnyel gazdagították a résztvevőket.

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba

Köszönjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság segítségét és valamennyi nagylelkű adakozó támogatását, jövőre folytatjuk!

 

Írta és fényképezte: Bak-Csira Sára és Tóth Csaba

Tovább olvasom

Természetvédelem

Közvetítés egy rigófészekből, ami nem is rigó, és nem is az irigységtől sárga!

Print Friendly, PDF & Email

Először élőben figyelhető meg egy sárgarigó fészke

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén eddig 14 madárfaj költését követhették nyomon élőben a nézők az ország legnagyobb madárfigyelő webkamerás oldalán, a www.madarles.hu -n és a Madárles YouTube-csatornáján. Vannak még fészkek, ahol nyomon követhetjük a fiókák felcseperedését, de a napokban indult élő közvetítés egy sárgarigó fészekből! Itt érhető el: www.madarles.hu/sargarigo  !

Fotó: Zsiros Sándor

 Egy rigó, ami nem is rigó? Feltehetően az emberek többsége a bölömbikát nem a szarvasmarha istállóban keresné, de azt már kevesebben tudják, hogy a sárgarigó valójában nem is tartozik a rigófélék közé! Ez a gyönyörű madár az egyik legrövidebb időt tölti hazánkban a költő madaraink közül! Az elsők április végén érkeznek és már augusztusban megkezdik az elvonulásukat. A telet Afrika középső és déli területein költik.

A fészkük igazi mestermű. Nem ráültetik az ágakra, hanem csak a felső peremét erősítik egy vízszintes ágvillába. A fészek vázát erős, hosszú fűszálakból építik, de ebbe a fészekbe jutott bálakötöző zsineg is. Érdemes alaposabban szemrevételezni a fészek elhelyezkedését! A fészek fölé nyúló ágacskák levelei felülről szinte láthatatlanná teszik a fészket a ragadozók-fészekfosztogatók számára. Az ágakon lévő sárga zuzmók még inkább elrejtik a lombok közül elővillanó kotló madarat. A bekamerázott sárgarigó fészekben éppen a sajtóközleményünk írása közben kelt ki az első két fióka.  A tojótól jóval élénkebb színű hímet kotlás közben még nem láthattuk a fészken, de rendszeresen hallatta a fészek közelében jellegzetes hangját. A tréfás népnyelv ezt a „huncut a bíró” szavakkal adta vissza.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Időközben a harmadik tojásból kikelt a fióka. Sajnos, vagy a fészek látványa, vagy a fiókák eleségkérő hangja felkeltett a közelben költő szalakóták figyelmét is! A sárgarigó szülőpár hiába próbálta ebben megakadályozni, két fiókát is elvitt a szalakóta. A megmaradt fióka egyelőre szépen növekszik, reméljük, végig követhetjük a felnövekedésétA szomorú hír mellett az eset tudományos érdekessége, hogy eddig még nem volt dokumentálva a szalakóta fészekrabló tevékenysége. A madárles kamerái előtt ez már a harmadik ilyen eset, az előző két alkalommal egy örvös galamb, illetve egy csóka fészekből 1-1 tojást vittek magukkal a szalakóták.

Érdekes kérdést tett fel a madárles oldal egyik nézője. Hogyan lehetséges, hogy a gólyák közül ez egyik felnőtt madár folyamatosan őrzi a fiókákat, a sárgarigó szülők pedig rendszeresen elhagyják a fészket. Érdekes és tanulságos a kérdésre adott válasz is. A felnőtt gólya nagy madár, jelenléte csaknem az összes ragadozót elrettenti, verekedést a legritkább esetben kell felvállalnia. Minimális a sérülésének az esélye. A sárgarigó sokkal kisebb, sok olyan ragadozó van, amelyekkel szemben nincs valós esélye. Márpedig, ha megsérül, akkor vége a költésének, vagy akár az életének is, ezzel pedig nincs előrébb a költési siker tekintetében. A gólya fiókavédelmi stratégiája az, hogy „itt vagyok, erős vagyok, nem éri meg idejönni. A sárgarigóé pedig inkább az, hogy „eldugom a fészkem, senki ne vegye észre, ha mégis kifosztja valaki, megpróbálkozom a következő költéssel” Persze védik ők is a fészküket, a revírjükbe repülő többi madarat is igyekszik elzavarni, de kis méretükből következően komoly korlátaik vannak.

Fotó: Zsiros Sándor

Persze nem csak a sárgarigók miatt érdemes ellátogatni a www.madarles.hu oldalra. Közvetlenül kirepülés előtt állnak a fehér gólyák. Rendkívül érdekes, hogy egy nyíregyházi széncinke odúban most keltek a 3. költés fiókái. Jellemzően kétszer költenek ezek a madarak. Még egy hétig követhetjük  az apróságok felcseperedését, de még várhatóan 2 hétig láthatóak lesznek a kékvércsék és a füleskuvikok is. A molnárfecskéknél és a gyöngybaglyoknál pedig második költésben is reménykedhetünk. Az oldalon a madárfészkek történéseinek a közvetítése mellett egy erdei madáritatóról és egy mátrai vadlesről is élő közvetítést láthatunk, de egy baromfiudvar mindennapjaiba is be lehet pillantani.

A Madárles.hu-ról:

A Madárles.hu weboldalt Perger Balázs indította 2015-ben saját veszprémi cinegeodújának bekamerázásával. A weboldal az évek során számos technikai fejlődésen ment keresztül, s az ország legnagyobb madármegfigyelő webkamerás oldalává nőtte ki magát. Ehhez sokak közreműködésére volt szükség, de a sikerhez legtöbbet Zsiros Sándor, amatőr madarász tett hozzá. Az elmúlt években több, mint 20 madárfaj költését kísérhettük figyelemmel élőben az oldalon. A közvetítések már Youtube-on is elérhetőek, érdemes feliratkozni a csatornára.

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles

Tovább olvasom