Természetvédelem
Cserjeirtás az Egerszalóki temetőben – újabb esélyt kapott a sztyepplepke
Bükki Nemzeti Park: Az talán már megszokott dolog, hogy aktív természetvédelmi tevékenységeket folytatunk természetes – természetszerű élőhelyeken, erdőkben, gyepekben és vizes élőhelyeken. De mi munkája lehet egy természetvédőnek a temetőben?
Az egerszalóki temető, a Laskó-patak teraszán került kialakításra és a katonai felmérések tanulsága szerint már régóta temetkezési helyként használják. A temetőben található az immár 280 éves Szűz Mária Szent Neve templom, amely ismert kegyhely is. Sok zarándok látogatja, miután egy vak leány csodálatos gyógyulása hírét vitte. A temető faragott sírkövei a Bükkaljai Tájegységi Értéktárba is bekerültek.
A temetőkertek többsége igen régi kialakítású. „Mint szentelt helyek” a régebbi időben a templomok közelében létesültek, „mintegy részét képezve a templomnak”. Temetkezési funkciójuknak megfelelően, fontos szempont volt kialakításukkor az is, hogy ármentes térszínen legyenek. Ezeken a meredekebb oldalakon a sztyepprétek, löszgyepek fennmaradása biztosított volt. Egyes bükkaljai temetőkertek megtartották folytonos kapcsolatukat a természetes gyepterületekkel, míg mások a települések fejlődésével „élő szigetekké”, zárványokká váltak.
Az elmúlt évtizedek szorgos felméréseinek köszönhetően bebizonyosodott, hogy a régi – gyepmozaikokat is őrző – temetőkertek igen fontos szerepet játszanak az egyes gyepekhez, cserjésekhez kötődő ritka fajok fennmaradásában.
A közelmúltban több értékes tanulmány, szakkönyv is beszámolt ezekről az eredményekről. A feltáró munkában munkatársaink is aktívan részt vettek, így az igazgatóságunk működési területén immár több száz temetőkertből rendelkezünk védett növény- és/vagy állatfaj elterjedési adatával. A védett növényfajok együttes – és sokszor tömeges – előfordulása a temetőkben, azok „menedék” (refúgium) jellegét bizonyítják. Míg az első felmérések elsősorban az edényes növényvilágra szorítkoztak, addig újabban egyre több ritka – sok esetben védett vagy vörös könyves – zuzmó-, moha-, lepke-, bogár- és hüllőfaj temetőkerti elterjedése is ismertté vált.
Az egerszalóki temető érdekességét az adja, hogy igazi kuriózumként, 2012-ben megtalálták itt a fokozottan védett, az európai unió élőhelyvédelmi irányelvének II. függelékén is szereplő sztyepplepke (Catopta trips) állományát. A fajnak akkor országos szinten is kevés élőhelye volt ismert. A sztyepplepke életmódjával kapcsolatos adatok bővülésével vált bizonyossá, hogy a lepke hernyói monofágok, azaz egyetlen növényfaj képezi a tápnövényüket. Ez a növény pedig a gumós macskahere (Phlomis tuberosa), amely nem meglepő módon a sztyepprétek, cserjések egyik jellemző, védett növényfaja. Az egerszalóki temetőkertben jelentős állományai élnek ennek a feltűnő levelű, virágzáskor igen attraktív növényfajnak.
A temetőkertekben igen eltérő intenzitású gyephasznosítás folyik. A jelenlegi sírok között a gyakori fűnyírás inkább csak a tőlevélrózsát nevelő vagy kora tavasszal virágzó, egyéves növényfajoknak kedvez, így az érzékenyebb fajok a temetőkert szegélyeibe húzódtak vissza, ott maradtak fenn. Szisztematikus feltáró munkával a temetőkert északi – kevésbé hasznosított – részterületén (ún. „régi temető”) összefüggő macskahere-állomány lett felfedezve, ahol a sztyepplepke is kimutatásra került. E szegletben még a szintén védett réti iszalag (Clematis integrifolia), a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) előfordulása is ismert.
Forrás: Bükki Nemzeti Park
Nem a Mátra alján, hanem a bihari határ mentén, Pocsajon, a falu szélén lakik az öreg néne, aki két éve fogadta magához a sete-suta őzgidát, mely mindeddig boldogan élt a kertben, kutyával, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal békességben.
Egy nem túl szép napon az eddig barátságos kutya megharapta az őz fejét, ahogy megugrott, a lába beszorult egy vaskarám alá, és a hátulsó lába lábtő ízületén nyílt ficam keletkezett. A bőr 12 cm-en felszakadt, és a csont kifordult. Az őz azon járt, mely szennyeződött, fertőződött, ha azonnal nem kap műtéti ellátást, amputálni kell. Gazdája egy nyolcvan éves öreg néni nem tudta elsősegélyben részesíteni, másnak az őzike nem hagyta magát megközelíteni.
A debreceni speciális állatmentők aznap nem tudták szállítani, altatás nélkül nem is lehet. Azonnal kocsiba ültem munkatársammal, és egy bő óra alatt odaértünk Pocsajra. Altató injekció az ólban a combjába, majd mosás, fertőtlenítés, antibiotikum, sínbe rakás, lepedőbe göngyölés és a Duster hátsó ülésén munkatársunk vigyázott rá útközben. Ha mozdult, kapott még egy kis altatót, mert mintegy fél óra a hatása, az út pedig 100 km. Hortobágyon még egy adag, mely már kockázatos volt, mert kérődzők hosszú altatás során felfúvódhatnak, de szükséges, mert azonnal meg kellett operálni.
Mosás, fertőtlenítés, antibiotikumos lemosás még egyszer, csak jobban, szalagok, ízületi tok és bőr varrása után sínezés. Egy folyosót almoztunk be neki, a redőnyös falú kórtermeket összetörte volna, ha nekiugrik. Nem ugrál, de áll, járkál, eszik, iszik, és a gazdái másnaponta látogatják. Öreg néne simogatja, becézgeti, szeretgeti, két hét múlva hazaviszi.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Dr. Déri János beszámolója 2023-ból:
Tavaly a madárinfluenza miatt a daruállomány 10%-a elpusztult.
Éppen egy éve tört ki a darvak között a madárinfluenza. Tavaly talán a világon a legtöbb daru gyűlt össze Hortobágyon, közel 200 000 madár. Táplálkozni a kukorica tarlókon százas-több ezres csoportokban, és éjszakázni alacsony vízállású, leeresztett halastavakban tízezrével.
Valahol 20 ezer, valahol 60 ezer egy tóban, ahol könnyen terjed a vírus. Hortobágyon pár ezer hullott el, innen a szegedi Fehér tóhoz vonulók közül közel 20 ezer. Az egész állománynak a 10 %-a! A hullák nem kerültek összeszedésre, még februárban sem, mert nem volt gazdája. Sem az állategészségügy, sem a természetvédelem nem tudott, vagy nem akart ezzel foglalkozni.
A daruvész során érdekes módon pár nagyliliken kívül nem volt más madárfaj az áldozatok között. Még a korábbi járványok alatt leginkább érzékeny hattyúk is kimaradtak belőle, bár előtte a nyár folyamán több gólya, egerészölyv is fertőződött.
De az összes nagyüzemi házibaromfi állomány elkapta és kártalanítás mellett mindet ki kellett irtani. A tavaszi vonulással a darvak már nem hullottak, a vadludak sem, de a házi baromfiállományok igen, melyeket ismét ki kiellett irtani.
A vírus endémiássá vált, nem kell már behurcolni, itt terem. Bár idén a vadmadarakat megkímélte a betegség, most újra dühöng a házi baromfiállományok között, és nem biztos, hogy nem jelentkezik vadon élőkben újra. Néhány nyári lúdban már megjelent Hortobágyon és a környéken.
Ha találkozik valaki túl szelíd, emberi közelséget elviselő, esetleg remegő, fejét rázó, tekerő vízimadárral, akkor a tavalyi protokoll szerint nem kell hozzá nyúlni, ott kell hagyni, ahol van, és a hatósági állatorvosnak kell szólni. Ha mi tudunk róla, megoldjuk a karanténozását, a tampon minta vételét és vizsgálatra küldését. Ha valaki akár közvetlenül, akár közvetve érintkezett velük, azonnali teljes személyi fertőtlenítés, ruhacsere szükséges, és ne menjen madarak közelébe!
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Az I. és a II. rendű vádlott közel 75 köbméternyi hulladékot helyezett el Mátraháza határában.
Az I. és a II. rendű vádlottak egymástól függetlenül több köbméternyi építési törmeléket, háztartási hulladékot, míg másikuk egy kanapét is elhelyezett a Mátraháza külterületén található tájvédelmi körzetben. Az illetékes kormányhivatal által a földterület megtisztítására kötelezett vétlen tulajdonosok közel 1.600.000 forintot fizettek az évek során felhalmozódott hulladék elszállításáért.
A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2022. március 3-án a használatában lévő tehergépkocsival öt fordulóval hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül 0,5 m3 vegyes, veszélyes anyagnak nem minősülő – tégladarabokat, egy pozdorja darabot, szigetelőanyag darabokat, nagyobb vastagságú üvegdarabokat tartalmazó – építési-bontási hulladékot, valamint 7 m3 települési hulladékot helyezett el a tulajdonosok márkházi külterületi ingatlanán.
Az I. rendű vádlott által kihelyezett 0,5 m3 építési-bontási hulladék alkalmas volt a föld, a víz, illetve azok összetevői veszélyeztetésére.
A II. rendű vádlott 2021. szeptember 13. és 2021. október 14. napja között, pontosan meg nem határozható időpontban ugyancsak hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül veszélyes faanyagot tartalmazó kanapét helyezett el hulladékként ugyanott. A II. rendű vádlott által engedély nélkül elhelyezett kanapé veszélyes hulladéknak minősült.
A Márkháza külterületén található, tájvédelmi körzethez tartozó földterületen korábban egy szakadék volt található, amelyet az évek során – illegálisan – veszélyes hulladékot is tartalmazó hulladékkal töltöttek fel ismeretlenek. Az illetékes kormányhivatal a terület tulajdonosait a hulladék elszállítására kötelezte. Az összesen közel 75 köbméternyi hulladék elszállítása a tulajdonosoknak 1.600.000 forintjába került.
A Salgótarjáni Járásbíróság a 2024. október 7-én megtartott előkészítő ülésen hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntette miatt az I. rendű vádlottat 180 óra közérdekű munka büntetésre, míg a II. rendű vádlottat 1 év, végrehajtásában 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság döntése fellebbezés hiányában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.
Forrás: Magyarország Bíróságai