Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

A Kis-Sárréten is stabil a kuvikállomány

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén sokfelé költ kedves, kistermetű bagolyfajunk, a kuvik. Nappal ritkán látható, inkább az esti, éjszakai órákban hallatott hangja árulja el jelenlétét.

Fotó: Bíró István – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Jó eséllyel megpillanthatjuk a költőhely közelében, tetőn, háztetőn, kazal tetején, száraz fán üldögélve. Kül- és belterületeken is keresi az emberi létesítményeket, házakat, istállókat, magtárakat, szénatárolókat, kazlakat.

Sok babona és hiedelem fűződik a kis bagoly nevéhez, de az is igaz, hogy már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy táplálkozása révén nagyon sokat segít a ház körüli kártevők létszámának szabályozásában. Táplálékának jó részét ugyanis az apró rágcsálók, mezei pockok, háziegerek alkotják, de a nyári időszakban sok rovart is pusztít. Nem veti meg az apró énekesmadarakat, esetenként a békákat sem.

Magyarországon belül az Alföldön, és általában a sík területeken a legelterjedtebb. Bebizonyosodott, hogy az élőhely-választásnál nemcsak az emberi létesítmények, hanem a legeltetett, kaszált gyepek, a külterjesen művelt szántók, fasorok, fás ligetek jelenléte is fontos szempont számára. A ’80-as években tapasztalt állománycsökkenés után ma már elmondhatjuk, hogy a számukra megfelelő élőhelyeken a kuvikok létszáma stabilizálódott, sőt néhol növekedés is megfigyelhető. A Kis-Sárréten is hasonló a helyzet, minden faluban hallani éjszakánként jellegzetes hangját, sőt külterületi állattartó telepeken, elhagyott tanyákon is megtelepszik. Költ a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Földesi Állattartótelepén is, ahol évek óta a betárolt szénakazalban fészkel.

A kuvik rendkívül hűséges, monogám madár. Nemcsak a párjához, hanem a költőhelyéhez is ragaszkodik. Háborítatlan helyeken, lakatlan házakban, romos padlásokon, kémények kürtőiben hosszú éveken keresztül neveli fiókáit. A költési ideje nagyban függ az időjárástól és ezzel összefüggésben a táplálék mennyiségétől és minőségétől. Általában elmondhatjuk, hogy április vége felé kezd kotlani, s általában 3-5 tojást rak.

Forrás: KMNP

Természetvédelem

Tojás koszton a békászó sas

Print Friendly, PDF & Email

A békászó sas a Bükk peremterületein költő ritka ragadozómadarunk.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A fokozottan védett békászó sas (Clanga pomarina) a Bükk peremterületein, illetve a hegységet övező hegylábfelszín idős erdeiben költő ritka ragadozómadarunk.

Békászó sas vártán (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Fészkelése okán a zárt erdőkhöz kötődik, de táplálkozni mindig a nyíltabb területekre, rétekre és legelőkre, mezőgazdasági táblákra jár. A fészke környékén nagyon érzékeny madár táplálkozóterületén kevésbé ijedős, jóval bizalmasabb. A májusban és júniusban meginduló kaszálások terített asztalt jelentenek sok madárfaj számára.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A ragadozómadarak mellett fehér gólyák, varjúfélék vagy a szintén fokozottan védett szalakóta is gyakran megfigyelhető a frissen kaszált területeken. A békászó sasra jellemző, hogy mindig az éppen dolgozó munkagép közvetlen közelében vadászik, gyakran csak az utolsó pillanatban röppen kissé odébb az érkező kasza elől.

Gyalogosan vadászó békászó sas a Bükkalján (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Főleg gyalogosan, szinte futva vadászik ilyenkor, esetleg alacsony vártáról (karókról, oszlopokról, alacsonyabb fákról vagy bokrok csúcsából) figyeli a fedezék nélkül maradt rágcsálókat, gyíkokat, madárfiókákat, de a nagyobb rovarokat is összeszedi.

A békászó sas bevárja a traktort…(Fotó: Kleszó András – BNPI)

Idén májusban, egy lucernatábla kaszálása során, eddig általunk még nem tapasztalt táplálék is a békászó sas étlapjára került. A traktor után leskelődő hím békászó sas egy kikaszált fácánfészek tojásait törte fel. A békászó sas tojásfogyasztását ez idáig egyetlen egyszer sem dokumentáltuk a térségben.

Békászó sas és fácántyúk kettőse (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kotló tojó ebből a „csemegéből” biztosan nem részesült, hisz a hím nem tudja azt a fészekhez szállítani. A fészkét féltő fácántyúk nem ijedt meg a békászó sastól, próbálta elriasztani fészke mellől, eredménytelenül. Madarunk védelmében megjegyzendő, a fácánok költése eredendően nem a békászó sas miatt hiúsult meg! A kikaszált, takarás nélkül maradt fészket egyébként nagyon hamar megtalálta volna egy róka, vagy felfedezték volna az éles varjúszemek.

Táplálkozó békászó sas (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kaszálást végző gazdálkodó elmondta, hogy abban az időszakban három különböző helyszínen is lucernát kaszált a szűkebb térségben és a sas mind a három esetben megjelent, gyalogosan vadászott a dolgozó gép közvetlen közelében.

Feltört fácántojások (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az összes fokozottan védett madárfaj költését igyekeznek felderíteni és azokat nyomon követni minden évben. Így az érintett békászó sas is „személyes ismerősünk”.

Pihenő békászó sas az őrszolgálati iroda mellett (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Tudjuk, hogy a pár rendben visszaérkezett afrikai telelőterületéről és időben megkezdték költésüket két évtizede folyamatosan használt fészkükben. A hím gyakran üldögél a Tardi Őrszolgálati Iroda szomszédságában álló villanyoszlopon.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Meglepő helyen nevelt fiókákat egy füstifecske-pár

Print Friendly, PDF & Email

Szokatlan füstifecske-költést dokumentáltak Bugacon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Fecskefészket valószínűleg mindenki látott már. Köztudott, hogy a füsti fecskék sárból és növényi részekből tapasztják fészküket, amely felülről nyitott (a molnárfecske hasonlóképp sárból épít fészket, de az övé felülről is zárt, csak egy kis berepülőnyílás van rajta). A kivételek azonban erősítik a szabályt. Kollégánk, Varga Péter természetvédelmi őrkerület-vezető épp egy ilyen kivételbe futott bele Bugacon.

A szakirodalom említ ugyan füstifecske-költést házi rozsdafarkú fészekben, ám ez a megfigyelés még szokatlanabb. A természetvédelmi őr így számolt be az esetről:

„Április 10-én az Igazgatóság bugaci kutatószállásának melléképületében arra lettem figyelmes, hogy egy házi rozsdafarkú fészket épített egy falilámpára. A fészek többször leborult, ezért egy kis darab deszkát csavaroztam fel a falra, közvetlenül a kiszemelt fészkelőhely mellé, amire visszatettem a leesett fészekcsészét. A fészekbe nemsokára tojások is kerültek, azonban észrevettem, hogy a rozsdafarkúak időközben átpártoltak a ház egy másik pontjára, az általam megerősített fészektől pedig rendszeresen füsti fecske repült ki. Végül június 5-én derült rá fény, hogy a fészek lakói ténylegesen füsti fecskék, amelyekről köztudott, hogy leginkább sárból építenek fészket saját maguknak! Ebben az esetben viszont mindössze csak a deszkán nevelkedett a két fióka, ugyanis az összes fészekanyagot lelökték. A megerősödött fiókák június 10-én ki is repültek, amit a szülők hangos csiviteléssel fogadtak.”

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A füsti fecske fészkét általában az épületek belső részeiben építi meg, istállókban, ólakban és tanyaépületeken telepszik meg a leghamarabb, de épületek eresze alá, gerendákra is ragaszthatja azt. A repülő rovarokkal táplálkozó faj állománya az utóbbi évtizedekben sajnos folyamatos csökkenő tendenciát mutat. Ennek fő okai a nagyüzemi mezőgazdaság, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, amit még a kémiai szúnyogirtás is tetéz, amely pusztítja a táplálékukat képező rovarvilágot.

Tavasszal sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését.

Forrás: KNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Batlacsapat vendégeskedett a kardoskúti Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Batlacsapat bukkant fel kardoskúti Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Kilenc példányból álló batlacsapat bukkant fel június 2-án a Körös-Maros Nemzeti Parkban található kardoskúti Fehér-tavon. A madarak egész nap a növényzettel benőtt tóparton táplálkoztak.

A kép illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Az utóbbi hetek esőzéseinek hatására a Fehér-tó korábban kiszáradt medrében ismét van víz, ami vonzza a madarakat is. A vízborítás június elejére elérte a 70 százalékot. Minden bizonnyal ez vonzotta ide a térségben meglehetősen ritkán felbukkanó batlákat is. Van olyan esztendő, amikor egyetlen példány sem fordul meg itt, ezért is számít különleges látványnak a mostani, 9 madárból álló csapat megjelenése. Délelőtt érkeztek, s egész nap a tó szélén, a növényzettel benőtt részeken táplálkoztak. Valószínűleg utána sem mentek messzire, mivel június 5-én ismét megfigyeltünk egy példányt a tó közelében, a barackosi vizes élőhely-rekonstrukción.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Valaha régen, egészen az 1920-as évekig a batla viszonylag gyakori fészkelő volt Magyarországon, költőállománya elérte az 1000 párat. A nagyobb mocsarakban, elsősorban a Kis-Balatonban, vegyes gémtelepeken költöttek. Aztán az állomány rohamosan csökkent, míg végül az 1950-es években teljesen eltűnt hazánkból, csak átvonuló vendégként láthattuk. Az 1970-es években aztán újra elkezdett Magyarországon költeni, de ekkor már a Hortobágyon. Később egyre több helyen jelent meg fészkelőként, az utóbbi 20-30 évben költöttek batlák a Tisza-tavon, a Péteri-tavon, a Csaj-tavon, a Kis-Balatonon, Biharugrán és a Gácsháti-halastavakon is.

A batla igen nagy elterjedésű faj, egész Eurázsiában, Ausztráliában, Észak-Afrikában és Amerika keleti sávjában is költ. Világállománya csökken, ugyanakkor európai állománya növekvőben van. A Duna-deltában például nagyon sok batla költ. Hosszútávú vonuló, a telet a Szaharától délre, a Száhel-övezetben tölti. Csőre lefele hajló, tollazata alapvetően barnás színezetű, de szárnyfedői a napfényben zöldes-lilás színben irizálnak.

Tovább olvasom