Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A Kis-Sárréten az itt is költő egerészölyvek száma ilyenkor megsokszorozódik, s közelebbi rokonuk, a gatyás ölyv is csatlakozik hozzájuk. Utóbbiak gyakran szitálva kémlelik a talajfelszínt, zsákmányt remélve. Másik jellemző téli vendégünk a kékes rétihéja, melyből lényegesen több kerül szem elé, mint az elmúlt évben. Egy Mezőgyán határában lévő, régóta ismert éjszakázó helyen a napokban 60 példányt számoltunk. A vörös vércsék egy része is nálunk marad, kihasználva a gazdag táplálékkínálatot. Kisebb testű rokona, a kis sólyom már lényegesen ritkábban kerül szem elé, eddig összesen két alkalommal figyeltük meg. Az itt telelő rétisasok száma folyamatosan növekszik, számuk már meghaladja a húsz példányt. Ritkább ragadozó madarunk, a vándorsólyom legtöbbször a halastavakon és vizes élőhelyeken keresi zsákmányát, de a pusztai foltokra is gyakran kilátogat. Jelenleg két példány tartózkodik a Kis-Sárréten.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre! 

A Dévaványai-Ecsegi puszták részterületen a parlagi sasok inkább a pusztai, míg a rétisasok inkább a vizek közelében szeretnek vadászni, így őket a Hortobágy-Berettyó folyó mentén és a Dévaványa környéki kubikgödrök környékén láthatjuk leggyakrabban. Nemcsak élő zsákmányra vadásznak, hanem dögevők is, ezért a Kenderesszigeti-halastavak lecsapolásánál a haldögökből is szívesen csemegéznek. Vándorsólymok szintén minden évben előfordulnak errefelé, ők elsősorban fenyőrigókra és kisebb testű récékre vadásznak. Az idei gazdag pocokállomány az egerészölyvek és a vörös vércsék számára jelent terített asztalt.

A Csanádi pusztákon télidőben kékes rétihéják, vörös vércsék, kis sólymok vadásznak a téli táj felett. A kis sólymok villámgyors röptükkel az apró énekesmadarak vámszedői. Idén novemberben jelentek meg a Csanádi pusztákon, ahogy a gatyás ölyvek is, melyek szintén az északi tájak költőmadarai. Réti és parlagi sasokkal egész évben találkozhatunk, de a tél folyamán, egy-egy táplálékban különösen gazdag területen jellemző a csoportosulásuk. Akár messzebbről is érkeznek madarak az itt költők mellé, így 10-15 sast is láthatunk kis területre koncentrálódva.

Kardoskút térségében a ragadozó madarak közül legnagyobb mennyiségben vörös vércsékkel lehet találkozni. A Fehér-tavon és környékén rendszeresen megfigyelünk rétisasokat és parlagi sasokat. Sok az egerészölyv, rövid idő alatt akár 3-7 példányt is felfedezhetünk. Kerecsensólyom és karvaly szintén előfordul a térségben. A kerecsensólymok eredetileg ürgékkel, hörcsögökkel táplálkoznak, de mivel ezekből az utóbbi évtizedekben már kevés van, így ők is rákaptak a kis és közepes testű madarakra.

A Kígyósi-pusztán az egerészölyvek tábora a legnépesebb, de szép számban vannak kékes rétihéják és vörös vércsék is. Feltűnt már néhány gatyás ölyv, de vándorsólyom eddig nem kerül szem elé.

Forrás: KMNP