Természetvédelem
Vörösnyakú és örvös ludak is látogatják a Körös-Maros Nemzeti Park tájait
Népes vadlúdcsapatok mozognak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain.
A téli hónapokban is népes vadlúdcsapatok mozognak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A nagy lilikek és nyári ludak mellett időnként olyan ritka fajok is felbukkannak köztük, mint például a vörösnyakú lúd, a kis lilik, vagy az örvös lúd.
Fotó: Őze Péter – KMNP
Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A Kis-Sárréten az elmúlt időszakban a korábbi évek átlagához képest valamivel kevesebb vadlúd gyűlt össze. A napokban 18 ezer példány nagy liliket számoltunk, s több százas nyári lúd csapatokkal is találkoztunk. A ritkább fajok közül a tél folyamán még csak néhány kis lilik, és négy-öt vörösnyakú lúd bukkant fel a nagyobb vadlúdcsapatokban.
A Kígyósi-pusztán december eleje óta változó számban folyamatosan jelen vannak récék és vadludak, melyek a vízállásos gyepeken kedvező feltételeket találnak. A tömeget itt is a nagy lilik alkotja, számuk január végén 6500 példány volt. Nyári ludakat is rendszeresen meg lehet figyelni, de lényegesen kisebb mennyiségben. A tél eddig eltelt időszakában mintegy 100 példány volt a legtöbb, amit egyszerre láttunk. Ritkább vadlúd fajok nem kerültek elő, az enyhébbé váló időjárás következtében azonban a récék is mind nagyobb számban mutatkoznak. Tőkés- és csörgő récék több száz példányos csapatai tartózkodnak a hamar felmelegedő sekély pusztai vízállásokon.
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!
A kardoskúti Fehér-tó térségében a múlt év utolsó két hónapjában igen alacsonyan maradt a vadludak száma, alig érte el az ezret. December végén azonban kétezerre emelkedett az egyedszám, január 4-én pedig már 3100-at számoltunk. Ekkor figyeltük meg a nagy lilikek között az első kis liliket, amely egy öreg példány volt. A csapatokban három vörösnyakú lúd is felbukkant. Január 20-án szintén láttunk négy vörösnyakú ludat.
A Makói tájegység területén egészen január végéig főként csak átrepülő libacsapatokat lehetett látni, nem voltak nagy tömegben sem táplálkozó, sem éjszakázó példányok. A hónap legvégén azonban megjelent 1500 nagy lilik a Nagy-Zsombékban, ahol a csapadékok hatására egy igen nagy területű elöntés keletkezett. A csapatokban eddig a nagy lilikek mellett nem fedeztünk fel más, ritkább vadlúdfajokat.
A Cserebökényi pusztákon a nyár folyamán kiégtek a gyepek, s augusztus végén sem érkeztek meg az esők, ráadásul a szeptember és az október is igen száraznak bizonyult. A legelő állatállomány által teljesen visszarágott gyepekre az átlagosnál melegebb novemberben és decemberben végre kiadós csapadék hullott. Ekkor megfakadtak a gyepek, s a néhány centiméter magasságú, zöld fűre több ezer vadlúd érkezett táplálkozni, főként nagy lilikek és nyári ludak. A nagy lilikek példányszáma a hatezret is elérte. Nyári lúdból legfeljebb 350 példány mutatkozott. A csapatokban többször felfedeztünk fokozottan védett vörösnyakú ludakat is, az egy időpontban megfigyelt legmagasabb példányszám tíz volt.
A vörösnyakú lúd Szibéria északi részén, a tundrákon fészkel. Költőhelyei és tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak. A faj vonulási útvonala az utóbbi évtizedekben kissé nyugatabbra tolódott, így hazánkban is egyre gyakrabban találkozhatunk vörösnyakú ludakkal.
Szentes közelében, a termál-tavon január 10-én előkerült egy örvös lúd is. Ez a legészakibb elterjedésű vadlúd, a sarkvidéki területek jelentős részén előfordul. Laza telepeket alkot a nyílt tundrán. Az örvös lúd európai állománya növekszik, de mivel tengerparti vonuló, ezért hazánkban csak ritka kóborlóként fordul elő.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon és a szeghalmi Kék-tó természetvédelmi területen is vannak most népes, esetenként 900-1000 példányos vadlúdcsapatok. Látványos, ahogyan reggelente egyszerre indulnak el táplálkozóhelyeikre, azaz a repcékre, lucerna tarlókra, gyepekre, őszi búzákra. A nap közepén újra bemennek a tavakra inni, szürkületkor pedig a Kenderesszigeti-halastavakra illetve a darvasi halastavakra mennek éjszakázni.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói
Legújabb kutatási eredmények az erdei szalonkánál:
Gödöllő, 2024. december 16. – A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart. A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról. Ismerjük meg kutatási eredményeiket közelebbről!
Fotó: MATE
A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 grammot nyomó madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön. Utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár alapvetően az erdei szalonka erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, az előbb említett zsákmány nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.
Élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel. Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával.
Eredményeik megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki táplálkozóhelyeiket, mind a táblák között, mind a táblákon belül. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése – legalábbis durva léptékben – segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében.
Forrás: MATE
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Szemétszedés a Jánossomorjai Erdészet területén
182 köbméter illegálisan elhelyezett hulladékot számoltak fel
A “Tisztítsuk meg az országot II.” hulladékfelszámolási pályázat keretében november hónapban összesen 182 köbméter illegálisan elhelyezett hulladék felszámolása történt meg a Jánossomorjai Erdészet által kezelt állami erdőkben.
Fotó: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.
A pályázati forrásból 7 helyszínen 5 községhatárban (Jánossomorja, Mosonmagyaróvár, Hegyeshalom, Dunakiliti, valamint Feketeerdő) sikerült eltakarítani a többnyire erdőszéleken, közúthoz csatlakozó erdőterületeken felhalmozódott lakossági hulladékot.
Fotó: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az erdészet azon dolgozóinak, akik aktív résztvevői voltak a programnak, valamint azoknak a gépes vállalkozóknak, akiknek a munkája elengedhetetlen volt a sikeres megvalósuláshoz.
Forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.
Természetvédelem
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:
A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó. Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.
Fotó: Boldog Gusztáv László – KMNP
Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.
Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.
Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.
Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.
A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.
Forrás: KMNP
Elérhetőek a Gazdálkodási Napló frissített kitöltési útmutatói
Megerősítették: szabad az út Románia és Magyarország között
Befejezték a nyomozást a lelőtt svájci farkas ügyében
Az apróvad és a vaddisznó kapcsolata Tiszagyendán
Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
2025-től nem lehet többé cégvezető a termelők pénzét eltüntető felvásárló
Debreceni Egyetem: Kukoricával az egészségünkért
Vadállatok a nagyvárosban: Együttélés vagy együtt létezés?
Fontos határidő közeleg a vadkár elleni védekezésben
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
A bronzérmes kan
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
A deteki bika
Menyhal horgászata a Bodrogon
Társas vadászati figyelemfelhívás 2024/2025
